Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

Régi cirkusz új cirkusz ... a régi főváros egy Ki ne rajongott volna gyermekkorában a cirku­szért? ... A kerékpáro­sok, az akrobaták, lég­tornászok és állatszelídí- tők, de talán mindenek­előtt az ügyetlenkedésük­kel zseniális bohócok kit ne kápráztattak volna el képtelenségeik sorozatá­val?... Talán mindnyá­junk fantáziáját megra­gadta még egyszer a po­rond csillogása, és titok­ban megkíséreltük utá­nozni bűvészmutatványai­kat, hátha felfedezzük magunkban is a testét kí­gyóként csavargató fa- kírt, vagy a zsonglőr ci­kázó kézmozdulatainak adottságait. A cirkusz külön világ. Félig művészet — félig csepürágás. Talán sehol sem ilyen éles a határ fény és árnyék között, és sehol sem leselkedik a siker ragyogására ily szüntelen a bukás lehe­tősége. Irodalom, festé­szet és zene is kifejezte már hódolatát a sátorok sokszínű világa előtt és a nem fogyatkozó közön­ség ma is a régiek lel­kesedésével tapsol az előadásokon. Talán ezért is érintet­ledjék az öreg cirkusz ódon varázsát. A tervezők és az épí­tők ezzel a céllal is lát­tak munkához, és a más­fél év határidő csúszása ellenére, ez év decembe­rében mégis csak elér­keztünk az új épület át­adásához. A műszaki át­vevőknek ezer és ezer dolgot kell még ellen­őrizniük, hogy a gála­műsor év eleji próbái megkezdődhessenek, és az ipart ismerve még va­lószínűleg számos hiba kijavítását is el kell vé­gezni, de a megnyitó est tarka plakáttervei már a nyomdában vár­ják az utolsó igent, és nyomban megkezdődhet sokszorosításuk. Beton, vas és üvegku­pola az új cirkusz. Egyet­len tartóoszlop sem tá­masztja a boltíves, ha­talmas ívű mennyezetet a kétezer főt befogadó né­Beton, vas és üvegkupola. tése szűk, keskeny folyo­sókon történt. Mégis sze­rettük — és sajnáltuk az elavult épületet, ragasz­kodtunk hozzá. zőtér fölött. A bejárat tá­gas csarnoka elegáns, sö­tét műkőlapokkal bur­kolt. A körkörös, mere­dek lejtésű, jó leláfást kedves színfoltja ... — sem a nézőkét, sem a szereplőkét. Télidőben kényszerű szünetre ítél­tetett fűtés hiányában, a lelátást oszlopok zavar­ták, a nézőtér megközelí­kupola legtetejét is meg­világító sejtelmes fényű lámpák apró kis ellen­őrző gombjai is itt pislá­kolnak a kapcsolók kö­zött. Mások jelzésekkel szolgálnak a porond és az egész épület esemé­nyeiről, ide futnak be a kapcsolatok az öltöző­szobákból, a kiszolgáló helyiségekből, és itt ke­verik a számtalan hang­szórón szétáradó zenét is. A nézőtérről nem lát­ható, „színfalak mögötti” terület az intézmény má­sodik legfontosabb része. Keskeny sínek, széles, be­tonból készült feljárókon kis kocsik gördülnek majd különféle felszere­léseket szállítva. Hosszú, előre elkészített állások várják sokak kedvenceit, a szép lovakat és néhány folyosóval odébb a puha léptű vadállatok ketre­cei sorakoznak — egye­lőre üresen. Díszlet és kellékraktár, csigák, eme­lők és ismeretlen rendel­tetésű szerkezetek vár­nak gazdáikra minden­felé. Részlet a hatalmas nézőtér körívéből. te az ország közvélemé­nyét kedvezőtlenül a Budapesti Nagycirloisz lebontásának híre. Mind­nyájan úgy éreztük, egy mítosz, a régi főváros egy hagyományos és kedve» színfoltja tűnt el vele, mely annyiunk ifjú­ságához kötődött. Igaz, hogy a kényelmet már régen nem szolgálhatta Az új cirkusznak, hogy versenyre kelhessen a hagyomány súlyával és elhomályosíthassa az év­tizedek emlékeit, tökéle­tesnek keli lennie. A ro­mantika helyett kápráza- tot kell nyújtania, töké­letes illúziót, a technika minden lehetséges esz­közét fel kell vonultat­nia, hogy az emberek fe­bjztosító széksorokat oda- künn két szinten is kör­folyosó kerüli, tág teret biztosítva a közönség áramlásának. A stúdiószobákban ha­talmas vazérlőasztaiok szolgálják gombnyomásra a bonyolult világítási rendszer legapróbb válto­zásait is. Színváltós ref­lektorok, fényfüggöny, a Az öltözők és irodák külön épületben kaptak elhelyezést, melyet a cir­kusz építménye mellé emeltek. Megszűnik az eddigi zsúfoltság és kap­kodás. A kis szobákban hangszórók figyelmeztetik a művészeket a közelgő fellépésre. Minden azt szolgálja, hogy odakünn a porondon a szereplők valóban képességeik leg­javát nyújthassák pro­dukcióikban. A Középület Építő Vál­lalat negyvenötmilllió fo­rintos költséggel vará­zsolta elő építőiparunk „bűvészkalapjából” az új, kórszerű és szép Nagy­cirkuszt. A technikai ne­hézségek megoldódtak és most már az átvevőkön és az ünnepi műsor ösz- szeállítóin, rendezőin a sor. A megnyitó előadás magyar gálaműsora a szerte a világon élő, de az ünnepi alkalomra ha­zatért élvonalbeli magyar artisták nagyszabású attrakciója lesz. Talán még soha nem lépett fel ennyi „világszám”, ennyi híresség egyszerre a cir­kusz porondján. A Já- szai-díjas tíz Váradi, az Ötvös zenebohócok, Ro- dolfó és mások művésze­tük legjavát nyújtják a nagy eseményen. Reméljük, hogy a cir­kusz homlokzatán látha­tó, hívogatóan integető piros reklámbohócok fé­nyei már a közeljövőbe^ ki gyű In ak és az új ah’ kusz betölti a hiányz- régi helyét. Pavlovits Miklós Ismét divat a cigányos viselet A nők előtt sem ismeretlen a filozófiai „tagadás tagadásának” törvénye. Most megszüntetve az eddig szüntelen felfelé kúszó szoknyaszegélyek közhasznú dÁvgtját, a szebbik nem az ellenkező végletbe csapolt át, és igyekszik minél tökéletesebben elrejteni az eddig nyíltan mutogatott formákat. Mi férfiak egy kissé zavartan állunk a mai divat­egyveleg sok új szakkifejezése és látványa között, Maxi, midi, chanelle, mini. és a jó ég tudja hány­féle hosszúságú és elnevezésű ruhán, kabáton akad meg a tekintetünk a megszokott „természetes látvá­nyok” helyett. Értesüléseink és a mellékelt fotók tanulsága szerint a cigányos viselet is betör az egymással csatázó irány­zatok közé. Senki nem mondhatja, hogy e ruhák nem mutatnak jól asszonyainkon. Meglepetéshez azonban egy kissé már fáradtak vagyunk. Hisz holnap talán ismét új népek: eszkimó, indián, kínai és más vise- letek látványaira is készen kell állnunk. C—ts—)

Next

/
Oldalképek
Tartalom