Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-17 / 295. szám
Régi cirkusz új cirkusz ... a régi főváros egy Ki ne rajongott volna gyermekkorában a cirkuszért? ... A kerékpárosok, az akrobaták, légtornászok és állatszelídí- tők, de talán mindenekelőtt az ügyetlenkedésükkel zseniális bohócok kit ne kápráztattak volna el képtelenségeik sorozatával?... Talán mindnyájunk fantáziáját megragadta még egyszer a porond csillogása, és titokban megkíséreltük utánozni bűvészmutatványaikat, hátha felfedezzük magunkban is a testét kígyóként csavargató fa- kírt, vagy a zsonglőr cikázó kézmozdulatainak adottságait. A cirkusz külön világ. Félig művészet — félig csepürágás. Talán sehol sem ilyen éles a határ fény és árnyék között, és sehol sem leselkedik a siker ragyogására ily szüntelen a bukás lehetősége. Irodalom, festészet és zene is kifejezte már hódolatát a sátorok sokszínű világa előtt és a nem fogyatkozó közönség ma is a régiek lelkesedésével tapsol az előadásokon. Talán ezért is érintetledjék az öreg cirkusz ódon varázsát. A tervezők és az építők ezzel a céllal is láttak munkához, és a másfél év határidő csúszása ellenére, ez év decemberében mégis csak elérkeztünk az új épület átadásához. A műszaki átvevőknek ezer és ezer dolgot kell még ellenőrizniük, hogy a gálaműsor év eleji próbái megkezdődhessenek, és az ipart ismerve még valószínűleg számos hiba kijavítását is el kell végezni, de a megnyitó est tarka plakáttervei már a nyomdában várják az utolsó igent, és nyomban megkezdődhet sokszorosításuk. Beton, vas és üvegkupola az új cirkusz. Egyetlen tartóoszlop sem támasztja a boltíves, hatalmas ívű mennyezetet a kétezer főt befogadó néBeton, vas és üvegkupola. tése szűk, keskeny folyosókon történt. Mégis szerettük — és sajnáltuk az elavult épületet, ragaszkodtunk hozzá. zőtér fölött. A bejárat tágas csarnoka elegáns, sötét műkőlapokkal burkolt. A körkörös, meredek lejtésű, jó leláfást kedves színfoltja ... — sem a nézőkét, sem a szereplőkét. Télidőben kényszerű szünetre ítéltetett fűtés hiányában, a lelátást oszlopok zavarták, a nézőtér megközelíkupola legtetejét is megvilágító sejtelmes fényű lámpák apró kis ellenőrző gombjai is itt pislákolnak a kapcsolók között. Mások jelzésekkel szolgálnak a porond és az egész épület eseményeiről, ide futnak be a kapcsolatok az öltözőszobákból, a kiszolgáló helyiségekből, és itt keverik a számtalan hangszórón szétáradó zenét is. A nézőtérről nem látható, „színfalak mögötti” terület az intézmény második legfontosabb része. Keskeny sínek, széles, betonból készült feljárókon kis kocsik gördülnek majd különféle felszereléseket szállítva. Hosszú, előre elkészített állások várják sokak kedvenceit, a szép lovakat és néhány folyosóval odébb a puha léptű vadállatok ketrecei sorakoznak — egyelőre üresen. Díszlet és kellékraktár, csigák, emelők és ismeretlen rendeltetésű szerkezetek várnak gazdáikra mindenfelé. Részlet a hatalmas nézőtér körívéből. te az ország közvéleményét kedvezőtlenül a Budapesti Nagycirloisz lebontásának híre. Mindnyájan úgy éreztük, egy mítosz, a régi főváros egy hagyományos és kedve» színfoltja tűnt el vele, mely annyiunk ifjúságához kötődött. Igaz, hogy a kényelmet már régen nem szolgálhatta Az új cirkusznak, hogy versenyre kelhessen a hagyomány súlyával és elhomályosíthassa az évtizedek emlékeit, tökéletesnek keli lennie. A romantika helyett kápráza- tot kell nyújtania, tökéletes illúziót, a technika minden lehetséges eszközét fel kell vonultatnia, hogy az emberek febjztosító széksorokat oda- künn két szinten is körfolyosó kerüli, tág teret biztosítva a közönség áramlásának. A stúdiószobákban hatalmas vazérlőasztaiok szolgálják gombnyomásra a bonyolult világítási rendszer legapróbb változásait is. Színváltós reflektorok, fényfüggöny, a Az öltözők és irodák külön épületben kaptak elhelyezést, melyet a cirkusz építménye mellé emeltek. Megszűnik az eddigi zsúfoltság és kapkodás. A kis szobákban hangszórók figyelmeztetik a művészeket a közelgő fellépésre. Minden azt szolgálja, hogy odakünn a porondon a szereplők valóban képességeik legjavát nyújthassák produkcióikban. A Középület Építő Vállalat negyvenötmilllió forintos költséggel varázsolta elő építőiparunk „bűvészkalapjából” az új, kórszerű és szép Nagycirkuszt. A technikai nehézségek megoldódtak és most már az átvevőkön és az ünnepi műsor ösz- szeállítóin, rendezőin a sor. A megnyitó előadás magyar gálaműsora a szerte a világon élő, de az ünnepi alkalomra hazatért élvonalbeli magyar artisták nagyszabású attrakciója lesz. Talán még soha nem lépett fel ennyi „világszám”, ennyi híresség egyszerre a cirkusz porondján. A Já- szai-díjas tíz Váradi, az Ötvös zenebohócok, Ro- dolfó és mások művészetük legjavát nyújtják a nagy eseményen. Reméljük, hogy a cirkusz homlokzatán látható, hívogatóan integető piros reklámbohócok fényei már a közeljövőbe^ ki gyű In ak és az új ah’ kusz betölti a hiányz- régi helyét. Pavlovits Miklós Ismét divat a cigányos viselet A nők előtt sem ismeretlen a filozófiai „tagadás tagadásának” törvénye. Most megszüntetve az eddig szüntelen felfelé kúszó szoknyaszegélyek közhasznú dÁvgtját, a szebbik nem az ellenkező végletbe csapolt át, és igyekszik minél tökéletesebben elrejteni az eddig nyíltan mutogatott formákat. Mi férfiak egy kissé zavartan állunk a mai divategyveleg sok új szakkifejezése és látványa között, Maxi, midi, chanelle, mini. és a jó ég tudja hányféle hosszúságú és elnevezésű ruhán, kabáton akad meg a tekintetünk a megszokott „természetes látványok” helyett. Értesüléseink és a mellékelt fotók tanulsága szerint a cigányos viselet is betör az egymással csatázó irányzatok közé. Senki nem mondhatja, hogy e ruhák nem mutatnak jól asszonyainkon. Meglepetéshez azonban egy kissé már fáradtak vagyunk. Hisz holnap talán ismét új népek: eszkimó, indián, kínai és más vise- letek látványaira is készen kell állnunk. C—ts—)
