Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-17 / 295. szám
1 oldal 1970. december 17, csütörtök Kérdeztek és választ kaptak A több mint hétezer ta- I gú kiskunhalasi ÁFÉSZ megyénk legnagyobb ilyen kollektívája. Működési területe magában foglal az egyre fejlődő városon kívül még öt községet. Néhány adat annak bizonyítására milyen sokrétű tevékenységet végeznek: Hatvannyolc különböző kereskedelmi egységük évi forgalma eléri a 140 millió forintot, a tizenhárom vendéglátó: étterem, italbolt pedig évente 15 milliót forgalmaz. Húsfeldolgozó üzemük, amely exportvágási joggal is rendelkezik, évente 16, a szeszfőzde 10 millió forintot jövedelmez. Igen számottevő zöldséggyümölcs felvásárlásuk. Eléri az évi 180—200 vagont. Savanyító üzemük évi félmillió, a gépkocsi szervizműhely pedig másfél millió forintos forgalmat bonyolít le. Az ÁFÉSZ két fémesztergályos műhelye bérmunkát vállal,illetve végez a Hajtómű- és Felvonógyár, valamint a Fémmunkás kiskunhalasi gyárának, évente e^vmillióéri. Jövedelmező tevékenységük a használt géokocsigumi- felvásárlás. Ezeket azután a Palma Gumigyárnak továbbítják. Alig néhány hónapja hozták létre az üvegvágó-kép- keretező részleget. Forgalma már most elérte a havi százezer forintot. Magukénak érzik Nos, ennek a tekintélyes sok mindennel foglalkozó kollektívának az igazgatósága november elején köz- véleménykutató lapokat készített. így is segítséget kért a tagságtól a további munkához, a még rugalmasabb, célszerűbb üzletpolitika kialakításához. A lapok szétküldése után már néhány nap múlva megkezdődött a visszaáramlásuk. Erről beszélgettünk a napokban Mészáros Imrével, az igazgatóság elnökével. — Mindnyájan kíváncsian vártuk, vajon hány kérdőív érkezik vissza — mondja az elnök. — Kellemesen csalódtunk, mert a 770-ből alig néhánv hét alatt már 450-et kitöltve visszaküldték tagjaink. Bízunk abban, hogy a többiek is segítenek munkánkban. Elégedett emberek Az eddig visszaküldött lapok feldolgozását folyamatosan végezzük és örömmel mondhatom, hogy munkánkban máris nagyon sokat segítenek. A kérdőíveken tizenegy kérdésre kértünk választ s ezekből vonjuk le most a megfelelő következtetéseket. Azt már megállapíthatjuk, hogy tagságunk nagy figyelemmel kíséri tevékenységünket, s általában elégedettek a munkával. Sokan közölték most az igazgatósággal jó ötleteiket, javaslataikat, amelyek többségének gyors megvalósítása nemcsak a szövetkezetei fejlesztené, hanem a lakosság ellátását is jobbá tenné. Többen kérték a Dobó telepi élelmiszerbolt korszerűsítését — jövőre megvalósítjuk. A zsanaiak a községükben levő vendéglátóipari egység fejlesztését kérik. — erre is sor kerül a jövő évben. Balo- taszállásról is érkezett jelzés — a negyedik ötéves tervben 1 millió forintot fordítunk a községben levő boltiatokra. A községekből többen kérték, hogy élel| miszerboltjaiiiikban szélesítsük a választékot és más cikkeket is árusítsunk. A halasiak pedig új külterületi boltokat igényelnek. Foglalkozunk a lehetőségek felmérésével. Az Oncsa telepiek kérése januárban teljesül, akkor nyitjuk meg ott „Kötönyi csárda” nevű százszemélyes éttermünket. Többen kérik gépkocsiszervizünk feilesztését is. A jövő év első félévé» ben az eddigi három kocsitípus mellett már elvállaljuk a Wartburgok és Skodák II. és III-as szemléjét is. Ugyancsak jó ötlet az autóalkatrész-bolt lét- tesítése, reméljük, sikerül majd. , A jövő év elején megvalósul azoknak a kívánsága is, akik azt kérték, hogy vállaljuk a különböző családi ünnepségek, esküvők, névadók stb. teljes lebonyolítását. Kiskunhalason a Szatmári úton levő vendéglőnket — ahol különben eddig is voltak esküvők, lakodalmak — a jövő év elején korszerűsítjük és alkalmassá tesszük ezeknek az ünnepségeknek a megtartására. A többség vállalná A kérdőívek feldolgozása során különösen annak örültünk, hogy két kérdésünkre a kérdezettek nagy többsége helyeslő váA bőripar 1969-ben nyerte el az önálló exportjogot, s míg korábban a kész bőr nem számított jelentős exportcikknek, a piackutatók eredményes munkája következtében az 1968. évi 25 000 dolláros értékkel szemben 1969-ben 1 millió dolláros exportot bonyolítanak le, ez évben pedig ez az érték már laszt adott, ezzel is bizonyítva, mennyire magáénak érzi az ÁFÉSZ-t. Nos, az egyik kérdés így hangzik: A szövetkezeti üzlethálózat továbbfejlesztése érdekében vállalná-e részjegyének 200 forintra történő kiegészítését? Bizony, a többség vállalná. A' másik kérdésünk a múlt nyáron bevezetett célrészjeggyel kapcsolatos. Akkor ugyanis felhívással fordultunk a tagsághoz, adják ide kölcsön a készpénzüket, 7 százalékos kamatra. Alig néhány hónap alatt kát és fél millió forint kölcsönt kaptunk a tagoktól s mondanom sem kell, hogy ez az összeg milyen sokat segített a fejlődésünkben. Erre a kérdésre is sok igenlő választ kaptunk s remélhetőleg hamarosan a korábbinál sokkal nagyobb összeget tudunk fordítani üzlethálózatunk bővítésére. A közvéleménykutatás tapasztalatait különben december végéig igazgatósági ülésen részletesen megtárgyaljuk és mindent megteszünk a helyes javaslatok felhasználására. Ott hozunk határozatot arra is — mondotta befejezésül az igazgatósági elnök — hogy ezentúl minden félévben rendezünk közvéleménykutatást, amely sok egyéb eredménye mellett a szövetkezeti demokráciát is erősíti. Opauszky László meghaladja a kétmillió dollárt. A ruházati sertésvelúrnak van a legnagyobb sikere külföldön, de igen kedvelt az idei esztendő új terméke, a velúr kikészítésű sertéshasítás js. Velúrruházati célokra exportálunk hasított marhabőrt, méghozzá kétféle változatban. 8. Az igazat megvallva, csak halványan sejtem, hogy mi az a kibernetika. Ami az automatákat illeti, bennem ez a fogalom lényegében azokkal a pléhszekré- nyekkel azonosult, amelyek az EMKE aluljáróban, az Astoriánál, és egyebütt kétszer két forint bedobása után vagy adnak valamit, vagy nem. Persze, találkoztam én már magyar gyárakban is automata géppel, automata vezérlésű gépsorral, filmen is láttam, könyvekben is olvastam ilyenfajta készülékekről, sőt sakkozó, műfordító automatákról is, de személyes kapcsolatom eddig csak a cigaretta-, csokoládé-, valamint a telefonautomatákra korlátozódott, és még egyre, a Nyugati pályaudvaron, amelyik egyszer forró vízbe áztatott téglaport adott kakaó címén. Dehát lehet azokat a primitív és nem is mindig tisztességges masinákat akárcsak össze is hasonlítani ezzel a mindentudó micsodával?! Hisz ez a tudomány és a technika ragyogó vívmánya! Lelkesedésemet csak az lohasztja le hirtelen, hogy agyamba nyilallik az iménti információ utolsó mondata: „A Lins család kéthetes szabadságra utazott tegnap, Svédországba.” Hát akkor fuccs minden szép reménynek. Marad a mozi, vagy a csatangolás, a kirakatok és a gyengébb nemhez tartozó járókelők nézegetése. Majd csak kihúzom valahogy tizenegyig. Viszem a táskám is, lent rendezem majd a szállodadíjat, ide már nem is jövök vissza. Persze, ha a riport volna a műfajom, ha igazi riporteri vér buzogna bennem, nem szalasztanám el az alkalmat, hogy közelebbről is megismerkedjem az Omnisap gyárral, amely ilyen tökéletes berendezéseket állít elő. Dehát nem buzog, mit csináljak?! * Fél órája keringek már Aarlesben s lassan rádöbbeKedvelt cikk a magyar velúr öyakran ellátogatnak külföldi szakemberek a Magyar Hűtőipar bajai gyárába, hogy üzleti tárgyalásokat folytassanak. A Duna-parti város hűtőgyárának termékei betörtek az igényes világpiacra, s ennek megfelelően öregbítik a Bajáról származó exportcikkek hírét. A Burmán,— svéd cég részére például gyorsfagyasztási eljárással zellerkockákat készítenek. Az idén összesen tíz vagonnal szállítanak ebből a termékből a skandináv államba. Borsóból 230 vagon- nyi mennyiséget dolgoznak fel az idei év végéig. Az áru jó része ugyancsak külföldre utazik, legnagyobb megrendelő a Német Szövetségi Köztársaság. Zellert tisztítanak a szocia lista cimért küzdő Petőfi- brigád asszonyai Borsóosztályozás a hűtőgyárban. (Pásztor Zoltán felvételei.) nek, hogy a lila körnek ebben a városkában lényegesen nagyobb, sokoldalúbb a szerepe, mint korábban gondoltam. Betérek, például egy postahivatalba, hogy néhány képeslapot vegyek, és rögtön fel is adjam őket. Hivatal van, tisztviselők nincsenek. Mindent automaták végeznek. Levelezőlapot, bélyeget árusító automatával másutt is találkoztam már, de itt önműködő készülékek végzik a legbonyolultabb postai feladatokat is. Jön egy aktatáskás férfi, besétál egy üvegfalú ketrecbe, amelynek padlóján ott a lila kör. Rááll, előhúz egy cédulát, felmutatja, aztán kivesz a táskájából egy köteg pénzt, becsúsztatja az egészet egy nyílásba, picit vár, egy másik nyílásból kijön a nyugta, megnézi, bólint, távozik. Isten engem úgy segéljen, nem töltött ki semmiféle blankettát, azokat következésképpen nem pipálta ki, nem vágta ketté, nem bélyegezte le, nem könyvelte el senki, az egész művelet fél perc nem sok, annyit időt sem igényelt. Furdalja oldalamat a kíváncsiság, benyitok én is egy ilyen kaitokéba. legalább tíz sorakozik a terem hosszában. Alighogy a talpam a körön belülre kerül, megszólal egy ismeretlen hang. — Látom és hallom önt. Mit óhajt, Kopra úr? így, ahogy mondom. Németül beszélt, és a nevemen szólított. Azt még elfogadtam, hogy a szállodában is ez történt, hisz azt a szobát a kiberno-automata foglalta le nekem, tudhatta, hogy én lakom benne. De itt, több kilométerre a Folketingtól, egy postahivatalban, ahol még életemben nem jártam?! Zavaromban feladtam egy névnapi dísztáviratot Ba- konysárkányra a nagynénémnek, akivel pedig tíz éve haragban vagyunk. És következtek újabb felfedezések. Táv-dajka szisztémával működik itt az üzletek többsége is. Üzletek? A mi fogalmainknak megfelelő kereskedelmi tevékenység csak néhány olyan boltban van, ahol azonnali fogyasztásra alkalmas cikkeket, vagy nem egységes gyári készítményeket árusítanak. Eladókat, felszolgálókat, pénztárost a presszókban, italboltokban csemege- és zöldségüzletekben láttam mindössze. A többi — személyzet nélkül szuperál. Kívül a kirakat, belül a lila karikák. A vevő kinézi magának a portékát, közli, hogy miből kér és mennyit, becsúsztatja a pénzt, egy rekeszben tüneményesen rövid idő múltán már meg is jelenik a becsomagolt áru. (Folytatjuk) Mos! már gáz melegít a József Attila utcában „A lap december 2-1 számában megjelent „A magyarázat nem melegít" c. cikkre válaszolva az alábbiakat közöljük: A Kecskemét — József Attila utcai gázelosztó-hálózat beruházója, ill. építtetője a Bács-Kiskun megyei Beruházási Vállalat volt. A kivitelező a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat a műszaki átadás-átvételi jegyzőkönyvben rögzítettek szerint az elosztóhálózat építésének befejezését 1970. november 30-án jelentette be a beruházónak, illetve ezzel a dátummal jelentette készre a munkát. A műszaki átadást-átvételt a beruházó 1970. december 7- re tűzte ki. Ezt megelőzően a vezeték üzembe helyezése semmiképpen sem történ-, hetett meg, annál is inkább, mivel a vezetéket ugyanezen a napon adták át vállalatunknak üzembe helyezésre, illetve a vezeték üzembe helyezését a beruházó a műszaki átadásátvételi jegyzőkönyvben rendelte meg. Fentiekből megállapítható tehát, hogy a cikk téves információn alapszik. Tájékoztatásul közöljük még, hogy a József Attila utcai elosztóvezeték üzembe helyezését a műszaki átadásátvételt követően 1970. december 10-én elvégeztük. Bölöni Imre DÉGÁZ szóig. oszt. vez." Megjegyzésként csak a szóbanforgó cikkből idézzük Orgoványi István művezető szavait: „Körülbelül egy hónapja jelentettük a DÉGÁZ-nak, hogy részünkről elvégeztük a munkát...” Tanulság: az újságíró is holtig tanulja: esetenként az információt is célszerű „leinformálni”. Fontos, hogy most már gáz melegít a József Attila utcában. Ezt köszönjük. (t)
