Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-17 / 295. szám

1 oldal 1970. december 17, csütörtök Kérdeztek és választ kaptak A több mint hétezer ta- I gú kiskunhalasi ÁFÉSZ megyénk legnagyobb ilyen kollektívája. Működési te­rülete magában foglal az egyre fejlődő városon kí­vül még öt községet. Né­hány adat annak bizonyí­tására milyen sokrétű tevé­kenységet végeznek: Hatvannyolc különböző kereskedelmi egységük évi forgalma eléri a 140 millió forintot, a tizenhárom ven­déglátó: étterem, italbolt pedig évente 15 milliót forgalmaz. Húsfeldolgozó üzemük, amely exportvágá­si joggal is rendelkezik, évente 16, a szeszfőzde 10 millió forintot jövedelmez. Igen számottevő zöldség­gyümölcs felvásárlásuk. El­éri az évi 180—200 vagont. Savanyító üzemük évi fél­millió, a gépkocsi szerviz­műhely pedig másfél mil­lió forintos forgalmat bo­nyolít le. Az ÁFÉSZ két fémesztergályos műhelye bérmunkát vállal,illetve vé­gez a Hajtómű- és Felvo­nógyár, valamint a Fém­munkás kiskunhalasi gyárá­nak, évente e^vmillióéri. Jövedelmező tevékenységük a használt géokocsigumi- felvásárlás. Ezeket azután a Palma Gumigyárnak to­vábbítják. Alig néhány hónapja hoz­ták létre az üvegvágó-kép- keretező részleget. Forgal­ma már most elérte a havi százezer forintot. Magukénak érzik Nos, ennek a tekintélyes sok mindennel foglalkozó kollektívának az igazgató­sága november elején köz- véleménykutató lapokat ké­szített. így is segítséget kért a tagságtól a további mun­kához, a még rugalmasabb, célszerűbb üzletpolitika ki­alakításához. A lapok szét­küldése után már néhány nap múlva megkezdődött a visszaáramlásuk. Erről be­szélgettünk a napokban Mészáros Imrével, az igaz­gatóság elnökével. — Mindnyájan kíváncsi­an vártuk, vajon hány kér­dőív érkezik vissza — mondja az elnök. — Kelle­mesen csalódtunk, mert a 770-ből alig néhánv hét alatt már 450-et kitöltve visszaküldték tagjaink. Bí­zunk abban, hogy a többi­ek is segítenek munkánk­ban. Elégedett emberek Az eddig visszaküldött lapok feldolgozását folya­matosan végezzük és öröm­mel mondhatom, hogy munkánkban máris nagyon sokat segítenek. A kérdő­íveken tizenegy kérdésre kértünk választ s ezekből vonjuk le most a megfelelő következtetéseket. Azt már megállapíthatjuk, hogy tag­ságunk nagy figyelemmel kíséri tevékenységünket, s általában elégedettek a munkával. Sokan közölték most az igazgatósággal jó ötleteiket, javaslataikat, amelyek többségének gyors megvalósítása nemcsak a szövetkezetei fejlesztené, hanem a lakosság ellátását is jobbá tenné. Többen kérték a Dobó telepi élelmiszerbolt kor­szerűsítését — jövőre meg­valósítjuk. A zsanaiak a községükben levő vendég­látóipari egység fejleszté­sét kérik. — erre is sor kerül a jövő évben. Balo- taszállásról is érkezett jel­zés — a negyedik ötéves tervben 1 millió forintot fordítunk a községben levő boltiatokra. A községekből többen kérték, hogy élel­| miszerboltjaiiiikban szélesít­sük a választékot és más cikkeket is árusítsunk. A halasiak pedig új külterü­leti boltokat igényelnek. Foglalkozunk a lehetősé­gek felmérésével. Az Oncsa telepiek kérése január­ban teljesül, akkor nyitjuk meg ott „Kötönyi csárda” nevű százszemélyes étter­münket. Többen kérik gép­kocsiszervizünk feilesztését is. A jövő év első félévé» ben az eddigi három kocsi­típus mellett már elvállal­juk a Wartburgok és Sko­dák II. és III-as szemlé­jét is. Ugyancsak jó ötlet az autóalkatrész-bolt lét- tesítése, reméljük, sikerül majd. , A jövő év elején megva­lósul azoknak a kívánsága is, akik azt kérték, hogy vállaljuk a különböző csa­ládi ünnepségek, esküvők, névadók stb. teljes lebonyo­lítását. Kiskunhalason a Szatmári úton levő vendég­lőnket — ahol különben ed­dig is voltak esküvők, lako­dalmak — a jövő év elején korszerűsítjük és alkalmas­sá tesszük ezeknek az ün­nepségeknek a megtartásá­ra. A többség vállalná A kérdőívek feldolgozása során különösen annak örültünk, hogy két kérdé­sünkre a kérdezettek nagy többsége helyeslő vá­A bőripar 1969-ben nyer­te el az önálló export­jogot, s míg korábban a kész bőr nem számított jelentős exportcikknek, a piackutatók eredményes munkája következtében az 1968. évi 25 000 dolláros értékkel szemben 1969-ben 1 millió dolláros exportot bonyolítanak le, ez évben pedig ez az érték már laszt adott, ezzel is bizo­nyítva, mennyire magáénak érzi az ÁFÉSZ-t. Nos, az egyik kérdés így hangzik: A szövetkezeti üzlethálózat továbbfejlesztése érdeké­ben vállalná-e részjegyének 200 forintra történő kiegé­szítését? Bizony, a többség vállalná. A' másik kérdésünk a múlt nyáron bevezetett cél­részjeggyel kapcsolatos. Akkor ugyanis felhívással fordultunk a tagsághoz, ad­ják ide kölcsön a készpén­züket, 7 százalékos kamat­ra. Alig néhány hónap alatt kát és fél millió fo­rint kölcsönt kaptunk a tagoktól s mondanom sem kell, hogy ez az összeg mi­lyen sokat segített a fejlő­désünkben. Erre a kérdésre is sok igenlő választ kap­tunk s remélhetőleg hama­rosan a korábbinál sokkal nagyobb összeget tudunk fordítani üzlethálózatunk bővítésére. A közvéleménykutatás ta­pasztalatait különben de­cember végéig igazgatósági ülésen részletesen megtár­gyaljuk és mindent meg­teszünk a helyes javaslatok felhasználására. Ott hozunk határozatot arra is — mon­dotta befejezésül az igazga­tósági elnök — hogy ezen­túl minden félévben ren­dezünk közvéleménykuta­tást, amely sok egyéb ered­ménye mellett a szövetke­zeti demokráciát is erősíti. Opauszky László meghaladja a kétmillió dollárt. A ruházati sertésvelúr­nak van a legnagyobb si­kere külföldön, de igen kedvelt az idei esztendő új terméke, a velúr kiké­szítésű sertéshasítás js. Velúrruházati célokra ex­portálunk hasított marha­bőrt, méghozzá kétféle vál­tozatban. 8. Az igazat megvallva, csak halványan sejtem, hogy mi az a kibernetika. Ami az automatákat illeti, ben­nem ez a fogalom lényegében azokkal a pléhszekré- nyekkel azonosult, amelyek az EMKE aluljáróban, az Astoriánál, és egyebütt kétszer két forint bedobása után vagy adnak valamit, vagy nem. Persze, találkoz­tam én már magyar gyárakban is automata géppel, automata vezérlésű gépsorral, filmen is láttam, köny­vekben is olvastam ilyenfajta készülékekről, sőt sak­kozó, műfordító automatákról is, de személyes kap­csolatom eddig csak a cigaretta-, csokoládé-, valamint a telefonautomatákra korlátozódott, és még egyre, a Nyugati pályaudvaron, amelyik egyszer forró vízbe áztatott téglaport adott kakaó címén. Dehát lehet azo­kat a primitív és nem is mindig tisztességges masiná­kat akárcsak össze is hasonlítani ezzel a mindentudó micsodával?! Hisz ez a tudomány és a technika ra­gyogó vívmánya! Lelkesedésemet csak az lohasztja le hirtelen, hogy agyamba nyilallik az iménti információ utolsó mon­data: „A Lins család kéthetes szabadságra utazott teg­nap, Svédországba.” Hát akkor fuccs minden szép re­ménynek. Marad a mozi, vagy a csatangolás, a kira­katok és a gyengébb nemhez tartozó járókelők néze­getése. Majd csak kihúzom valahogy tizenegyig. Viszem a táskám is, lent rendezem majd a szállodadíjat, ide már nem is jövök vissza. Persze, ha a riport volna a műfajom, ha igazi riporteri vér buzogna bennem, nem szalasztanám el az alkalmat, hogy közelebbről is megismerkedjem az Omnisap gyárral, amely ilyen tökéletes berendezéseket állít elő. Dehát nem buzog, mit csináljak?! * Fél órája keringek már Aarlesben s lassan rádöbbe­Kedvelt cikk a magyar velúr öyakran ellátogatnak külföldi szakemberek a Magyar Hűtőipar bajai gyárába, hogy üzleti tár­gyalásokat folytassanak. A Duna-parti város hűtőgyá­rának termékei betörtek az igényes világpiacra, s en­nek megfelelően öregbítik a Bajáról származó export­cikkek hírét. A Burmán,— svéd cég részére például gyorsfagyasztási eljárással zellerkockákat készítenek. Az idén összesen tíz va­gonnal szállítanak ebből a termékből a skandináv ál­lamba. Borsóból 230 vagon- nyi mennyiséget dolgoznak fel az idei év végéig. Az áru jó része ugyancsak külföldre utazik, legna­gyobb megrendelő a Német Szövetségi Köztársaság. Zellert tisztítanak a szocia lista cimért küzdő Petőfi- brigád asszonyai Borsóosztályozás a hűtőgyárban. (Pásztor Zoltán felvételei.) nek, hogy a lila körnek ebben a városkában lényege­sen nagyobb, sokoldalúbb a szerepe, mint korábban gondoltam. Betérek, például egy postahivatalba, hogy néhány képeslapot vegyek, és rögtön fel is adjam őket. Hivatal van, tisztviselők nincsenek. Mindent auto­maták végeznek. Levelezőlapot, bélyeget árusító auto­matával másutt is találkoztam már, de itt önműködő készülékek végzik a legbonyolultabb postai feladato­kat is. Jön egy aktatáskás férfi, besétál egy üveg­falú ketrecbe, amelynek padlóján ott a lila kör. Rá­áll, előhúz egy cédulát, felmutatja, aztán kivesz a tás­kájából egy köteg pénzt, becsúsztatja az egészet egy nyílásba, picit vár, egy másik nyílásból kijön a nyug­ta, megnézi, bólint, távozik. Isten engem úgy segéljen, nem töltött ki semmiféle blankettát, azokat követke­zésképpen nem pipálta ki, nem vágta ketté, nem bé­lyegezte le, nem könyvelte el senki, az egész művelet fél perc nem sok, annyit időt sem igényelt. Furdalja oldalamat a kíváncsiság, benyitok én is egy ilyen ka­itokéba. legalább tíz sorakozik a terem hosszában. Alighogy a talpam a körön belülre kerül, megszólal egy ismeretlen hang. — Látom és hallom önt. Mit óhajt, Kopra úr? így, ahogy mondom. Németül beszélt, és a nevemen szólított. Azt még elfogadtam, hogy a szállodában is ez történt, hisz azt a szobát a kiberno-automata fog­lalta le nekem, tudhatta, hogy én lakom benne. De itt, több kilométerre a Folketingtól, egy postahivatalban, ahol még életemben nem jártam?! Zavaromban feladtam egy névnapi dísztáviratot Ba- konysárkányra a nagynénémnek, akivel pedig tíz éve haragban vagyunk. És következtek újabb felfedezések. Táv-dajka szisztémával működik itt az üzletek több­sége is. Üzletek? A mi fogalmainknak megfelelő ke­reskedelmi tevékenység csak néhány olyan boltban van, ahol azonnali fogyasztásra alkalmas cikkeket, vagy nem egységes gyári készítményeket árusítanak. Eladókat, felszolgálókat, pénztárost a presszókban, italboltokban csemege- és zöldségüzletekben láttam mindössze. A többi — személyzet nélkül szuperál. Kí­vül a kirakat, belül a lila karikák. A vevő kinézi ma­gának a portékát, közli, hogy miből kér és mennyit, becsúsztatja a pénzt, egy rekeszben tüneményesen rö­vid idő múltán már meg is jelenik a becsomagolt áru. (Folytatjuk) Mos! már gáz melegít a József Attila utcában „A lap december 2-1 szá­mában megjelent „A ma­gyarázat nem melegít" c. cikkre válaszolva az aláb­biakat közöljük: A Kecskemét — József Attila utcai gázelosztó-háló­zat beruházója, ill. építte­tője a Bács-Kiskun megyei Beruházási Vállalat volt. A kivitelező a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat a mű­szaki átadás-átvételi jegy­zőkönyvben rögzítettek sze­rint az elosztóhálózat épí­tésének befejezését 1970. november 30-án jelentette be a beruházónak, illetve ezzel a dátummal jelentette készre a munkát. A mű­szaki átadást-átvételt a be­ruházó 1970. december 7- re tűzte ki. Ezt megelőzően a vezeték üzembe helyezése semmiképpen sem történ-, hetett meg, annál is in­kább, mivel a vezetéket ugyanezen a napon adták át vállalatunknak üzem­be helyezésre, illetve a ve­zeték üzembe helyezését a beruházó a műszaki átadás­átvételi jegyzőkönyvben rendelte meg. Fentiekből megállapítha­tó tehát, hogy a cikk téves információn alapszik. Tá­jékoztatásul közöljük még, hogy a József Attila utcai elosztóvezeték üzembe he­lyezését a műszaki átadás­átvételt követően 1970. de­cember 10-én elvégeztük. Bölöni Imre DÉGÁZ szóig. oszt. vez." Megjegyzésként csak a szóbanforgó cikkből idéz­zük Orgoványi István mű­vezető szavait: „Körülbe­lül egy hónapja jelentet­tük a DÉGÁZ-nak, hogy részünkről elvégeztük a munkát...” Tanulság: az újságíró is holtig tanul­ja: esetenként az infor­mációt is célszerű „lein­formálni”. Fontos, hogy most már gáz melegít a József Attila utcában. Ezt köszönjük. (t)

Next

/
Oldalképek
Tartalom