Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-02 / 282. szám
I. oldal 1970. december í, szerte Az ergonómia a kereskedelemben A FEJLŐDŐ kapitalista nagyipar néhány évtizede még arra törekedett, hogy • az embert tegye alkalmasabbá a munkaeszközök, a munkavégzés számára. A mai modem törekvés fordított irányú, a munkavégzést, annak eszközeit, környezetét, a munkahely berendezési tárgyait igyekszik formálni, javítani. Éppen ezért az ergonómia mindinkább kiterjedt tudománnyá válik a szocialista országokban, mind az ember és a munkafeltételei közötti kapcsolat tudományos elemzése. Vizsgálja egyrészt a munkahely tér- kialakítását, megvilágítását, a zajok pszichikus hatását és az úgynevezett mikroklímát (levegő összetételét, szennyezettségét, hőmérsékletét, páratartalmát, mozgását a munkatermekben) másrészt a munkaeszközöknek és berendezési tárgyaknak alkalmasságát az ember számára az átlagos testméretek, információfelvétel és cselekvés lehetőségeinek szempontjából. A ' KECSKEMÉTI CentCsak szerény munkás... rum Áruház kezdeményezésére nemrégiben érdekes előadás hangzott el az ergonómia témaköréből. Az Aranyhomok Szálló különtermében Király József, a Belkereskedelmi Minisztérium pszichológiai laboratóriumának vezetője ismertette a megye kereskedelmi vezetői és meghívott szakemberek előtt a tudományág legújabb eredményeit Az előadó elmondotta, hogy a termelékenység érdekében az eddigieknél jobban figyelembe kell venni a termelő és a termelési körülmények összhangjának feltételeit, hiszen sem a munkavégző, sem a munkáltató számára nem közömbös, mennyire fárad el a dolgozó az egyébként minden tekintetben kifogástalan, de helytelenül méretezett munkaeszköz, vagy berendezési tárgy miatt. A kereskedelemben éppen erre van a legtöbb panasz. A SZAKMÁBAN közismertek a többi között a pénztárosok panaszai; nem állítható a székmar r a kosártartó túl % vagy túlságosan n j ajtó közelében hu_ a stb. Vagy a ruházati szakmában; magasak az állványok, az áru csak létráról, vagy zsámolyokról ernető el. Ez lassítja, balesetveszélyessé teszi az eladó munkáját. Az ilyen és hasonló panaszok kisebb-nagyobb költséggel, átalakításokkal negszüntethetők utólagosan is. Az ergonómia szempontjai alapján elvégzett előzetes környezettanulmány azonban eleve kiküszöbölhetővé teszi őket. AZ ÉRDEKES előadás a nyáron Franciaországban megtartott ergonómiai kongresszus ismertetésével ért véget. Ezen a kongresz- szuson a szocialista országok közül hazánkon kívül Csehszlovákia, Bulgária, az NDK és a Szovjetunió vett részt —sm— Kitűnően szerkesztett beszámolókat hallottunk Kerekegyháza és Fülöpháza népfronbizottságának két- esztendős munkásságáról. Kijut az elismerés mind Kovács István kerekegyház! népfronttitkámak, mind Herpai Lászlónak, a fülöp- házi bizottság elnökének. Kihasználom az ülés kis szünetét, böngészgetek a sebtében feljegyzett adatok között. Most éppen a „fü- löpházi oldalt” nézegetem jegyzetemben. Remekebb- nél remekebb tények sora. Szinte „leltárszerűen” egylet: a művelődéspoli tóéi, s ha csak egy-egy számot is veszünk szemügyre, rögtön felébred a gondolat; de jó volna mindnél utánajárni a részleteknek; mennyi munka, mozgás lehet az eredmények mögött. Csak néhány adat a községről. Míg 1969-ben 67- en, addig ebben az esztendőben már 148-an élnek belterületén. Több mint duplája! A belterület vonzásának sok összetevője van. S ha ezék valamilyen ponton mind érintkeznek is egymással, hadd világítsunk meg ezúttal a többinél erősebben egy területet: a művelődés-politikáét. Szeretik a színházat Herpai László népfront- elnök, iskolaigazgató —sok más eredménnyel együtt — hangsúlyozta, hogy a község kulturális fejlődésében kiemelkedő esemény volt például a művelődési otthon megnyitása 1961-ben. Egyidőbe esett ez a falu villamosításával. A lehetőségek részletezésének mellőzésével csak két érdekes változásra utalunk ezúttal. Az egyik: jóllehet — kisbaján — feleannyi ismeret- terjesztő rendezvény zajlott az idén a művelődési otthonban, a résztvevők száma emelkedett. Ez pedig minden bizonnyal a munka színvonalának növekedése, s ezzel együtt az érdeklődés fokozódása mellett tanúskodik. Igen figyelemre méltó megállapítás volt ez a beszámolóban: „A színházi rendezvényeket sikerült rendszeressé tenni. 1961-től 1966-ig a Katona József Színház 16 előadást tartott. 1966 óta a Déryné Színház jár le, s már túlvan a 42. előadáson. Az előadások látogatottak... Miért? A vitában egyik hozzászólás életszerűbb, mint a másik. Egyszer csak a kerekegyházi Béke Szakszó-’ vetkezet talpraesett elnök- nőjének, Farkas Jánosaiénak a szavát hallom: —... Ügy érzem. Herpai elvtárs beszámolója nagyon szerény volt. Ami például a művelődést szolgáló tevékenységet illeti: a mi szak- szövetkezetünk tagsága is eljár a rendezvényekre. Jó részük odajár színházba .., Antal Mihályné a fülöphá- zi nőbizottság elnöke is ezt erősíti meg. — Havonta jön a Déryné Színház, alig várjuk őket. akármilyen hideg is van, nem elég a három és fél száz ülőhely. Ügy kérünk kölcsön székeket a faluból ... Nagyon sokat számít, hogy mindig stzíwel- kedwel játszanak a színészek. Nem engednek a nívóból, nem úgy viselkednek, hogy „ezeknek a parasztoknak ez is elég”. A változatos díszleteket sem sajnálják... Előadás előtt, s után mint jóismerősökkel, barátságosan elbeszélgetnek velünk... Mikor Herpai László nyilatkozik, szinte túl egyszerűen hangzik az ő szájából: — ö, nagy szervezőmunka előz meg minden előadást .. • A szervezés sem minden Hát ez természetes és egyszerű — így kimondva Csak a részleteknél derül ki, milyen nem mindennapi ez a szervezés. Több száz — röplapszerű meghívót készít — az előadásra vonatkozó legfőbb tudnivalókról. s azokat az egész környékre eljuttatja Jól „bejáródott” önkéntes civil-postahálózat ez, melynek lelkes derékhadát az iskolásgyerekek képezik. Nem fáradság az, haza- s a szomszédba vinni a meghívókat. Gyerekek, felnőttek így a hírvivők. S az eredmény? Jönnek a színházi előadásokra Ágasegyházáról, Fülöpszállás. Szabadszállás pusztáiról, ötvenesével Izsák-Gedeon té- eszéből, s a nagyközség Kerekegyháza körzetéből, miként Farkas Jánosné szakszövetkezeti elnöknő is mondotta. No, de ez a jól szervezett mechanizmus a már említett körülmények egy bejátszása nélkül — egymagában — nem volna elegendő ehhez a nagy színházszere- tethez. A jó színészi játék, a kellemes díszletek, az előadás estéinek barátságos légköre, a kultúra szerete- te, s hogy szánté „Fülöpháza központtal” érvényesül mindez, — olyan ízig vérig kultúrmunkás nélkül, mint ez a szerény pedagógus, Herpai László, — kevésbé sikerülne. — Aranyos ember — mondták a háta mögött. — Ö szerettette meg ugyanezzel a vidékkel az országjárást. Jöú velünk, s képzett idegenvezetőként beszél, tanít bennünket. Bárhol álljunk meg, mindenütt megelevenedik előttünk a régi s mai történelem... És sosem fölényes. Annak örül igazán, hogy bennünket is érdekel a szép, jó igaz... Tóth István Árubemutató boltvezetőknek Az árubemutatók jól bevált rendszerét kereskedelmi partnerei számára továbbra is fenntartja, illetve alkalmazza a DÉLTEX bajai lerakata. Már az új év első hónapjában újabb bemutatót rendeznek a tavaszi-nyári divatcikkekből, a szakboltok vezetőinek rész- . vételével. Tűzzön tollhegyre napjaink krónikása csak egyetlen, a lakásgonddal összefüggő problémát, vagy visszásságot, cikke feltétlenül visszhangra talál. A nyomában csörög a telefon, levélben vagy személyesen siet segítségére a közvélemény újabb és újabb esetek ismertetésével, követelve a fonákság szóvátételét. így történt ez az „Ügyeskedők — avagy: A panasz visszájára fordult’’ című riport megjelenését követően is. Az ily módon szerzett értesülések közül — miután meggyőződtünk annak valódiságáról —, hadd érintsünk ismét egyet Íme, a tények; Kecskeméten, a Reiszmann Sándor utca 4. szám alatti, négyszobás házában magányosan él, s birtokol két szobát az idős, beteg tulajdonosnő. A ház másik kétszo- ba-összkomfortjában — harmadmagával — bérlő él. Havi 48 forintért, s ebben — látszólag — nincs kifogásolni való. Hasonló példa számtalan akad. Csakhogy: az idős tulajdonos egyre inkább istá- polásra, gondozásra szorul. Ez a kötelesség pedig asz- szonylányára, kétgyermekes családanyára hárul, aki viszont kétszoba összkomfortos állami lakásban, a Leninvárosban él. Ennek ismeretében nyomban felvetődik a kérdés: miért nem kínálja fel értékes lakását, miért nem cserél a bérlővel, hogy családi házukban, az édesanyja mellett lehessen? Felesleges a találgatás, mert megtette Felajánlotta a cserét. A bérlőnek azonban nem kell a lenin- városi lakás. Nem azért, mert nem találja megfelelőnek, hanem — mert nincs \ Város közepén ... (Fogjuk rá; nagylelkűség mellett ta- j ián ez is méltánylandó 1 szempont.) Hat kilométer villanyvezeték 1967-ben az egyik jelölő gyűlésen közérdekű javaslatként hangzott el az óhaj: kapjon villanyt Ti- szaújfalu déli része, a szétszórtan épült lakóházak, az iskola. Az akkor teljesíthe- tetlennek tűnő jogos igény ma teljesült. Közös összefogással megépült a szükséges 800 méter nagyfeszültségű vezeték a trafóval és a hozzá csatlakozó 5,5 kilométer kisfeszültségű vezetékkel. S talán éppen abban az órában, amikor a párt X. kongresszusán Fehér Lajos a szövetkezeti mozgalom fejlődéséről, vagy Pullai Árpád a közgondolkodás fejlesztéséről beszélt, a villany kdgyúlt a tiszaújfalui iskolában, a tsz-ek majorjában, a falusi kis házakban. Magával hozva a továbbfejlődés lehetőségét, a fényt, az erőt, a kultúrát Az avató ünnepségen jelenlevők felszólalásaikban egyformán újabb vívmánynak, az összefogás eredményének nevezték a villamosítást. Nem feledkezve meg a környék lakosainak anyagi hozzájárulásáról, a DÁV kiskunfélegyházi üzemvezetőség Molnár János vezette Kossuth szocialista brigádjáról. Hiszen valamennyien fontos ügyként kezeljék a vezetők megépítését i T. M. Ki tudja azonban, hogy a tanács szakigazgatási szerve jóváhagyná-e a cserét ha történetesen vállalkozik rá a bérlő? Mert ez a bizonyos bérlő rendelkezik ám saját házingatlannal is. Kétszobás családi házzal — a Hunyadivárosban, a Bartók Béla u. 1. szám alatt, s ezúttal téved, aki azt hiszi, hogy ezt a saját ingatlant a lakó miatt — akinek nem tud cserelakást felajánlani — nem veheti birtokba. A hunyadivárosi kis házat ugyanis — havi ezer forintért! — jelenleg az ÉPSZER Vállalat bérli munkásszállás céljára. (Korábban a DÉGÁ.Z bérelte, még tekintélyesebb összegért ...) S a vállalat bármely pillanatban hajlandó a házat tulajdonosa rendelkezésére bocsátani. Ám, a magánházban 48 forintért lakó tulajdonosbérlő alighanem így okoskodik: veszni hagyni a havi 950 forint tiszta hasznot, mi ebben a fantázia?! És marad a biztos, kamatozó magánházi bérletben. Viszont — százezer forintos lelépési díj ellenében hajlandó lenne hozzájárulni az idős tulajdonos gondjának megoldásához ... * Szó, ami szó, fonák dolog. Különösen, ha hozzávesszük, hogy a példa nem egyedi. Csupán a bíróságig eljutott ilyen ügyeknek is számtalan a variánsa. S megannyi hatása közismert: igazságérzetet sért, idegeket tép. Reméljük — mert hogy nagyon indokolt, jogos a várakozás —, hogy az előkészületben levő új lakás- törvény a társadalom igazságérzetének megfelelően rendezi a fentebb vázolthoz hasonló lakásproblémákat is. Ferny Irén Mester és tanítvány A színek és arányok birodalmában térítők, ingek, ruháit, „levegős” riseliők, a falon különböző virágminták gyönyörködtetik a látogatót. A szoba közepén nagyalakú asztal, mellette ül a mester: Egri Károly- né, népművész. Miután egyhónapos külföldi útjáról, illetve a Moszkvában megrendezett Magyarország 25 éve című kiállításról hazaérkezett, a Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetben ismét a vásznakra írja szép álmait. Azután paprikapiros, bordó, kék, sárga, zöld, rózsaszín és lila pamuttal hímezi. Miközben ceruzájával lehetfi- nam vonalakat húz a vászonra, vagy hímez, a mellette figyelő Sebők Erzsikének magyaráz: — Ahhoz, hogy valaki népművész legyen, vagyis szépen írjon és hímezzen,, két dolog szükséges: szín és arányérzék, valamint szakmai, illetve tárgyi ismeret. Sohasem lesz jó íróasszony, aki például sorozatosan úgy válogatja össze a színeket, hogy „felborul” a minta. Ezt nem lehet megtanulni, érezni kell. A szakmán, öregcsertői, homokmégyi asszonyok sohasem tanulták a színes arányválasztás fortélyát. méeis — mert érzik — gvönvörű munkát végeznek. A minták elhelyezésének. sűrítésének, vagy ritkításának szabálya van. Ez a szabály koronként pedig „levegősen” írunk. A népművészetben a szépség, a tetszetős, megnyerő elhelyezés, a színek kifejezőereje a szabály. A lány figyeli mesterét, szemével követi a rutinos kéz minden mozdulatát. Egy évvel ezelőtt került a Kalocsai Népmű- ^ vészeti és Háziipari Szövetkezethez. Ketten vannak tanulólányok. — A kalocsai I. István Gimnáziumba jártam. Édesanyám ta !.t vá- írni és hímezni. Amikor pedig megtudtam, hogy a szövetkezetbe tanulólánynak felvennének, egy percig sem volt nyugtom az iskolapadban. Kimaradtam a gimnáziumból, s most itt vagyok ipari tanuló. Tanulmányai- j mat esti gimnáziumban ' folytatom, jövőre érettségizem. Sebők Erzsi jelenleg a szakma alapjaival ismerkedik. Nemsokára ő Is vásznakra írja majd álmait Tárnái László változik. Az én fiatal koromban a sűrű minták voltak a divatosak. Most szonra Magánházi főbérlet — havi 952 forint tiszta haszon
