Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-13 / 292. szám

4. oldal 1970. december 13, vasárnap Juhászné SzeremiérőL. M egjelenéséről ítélve i Felnőtt, már családot ízig-vérig sárközi alapított fiuk és lányuk asszonynak nézem Juhász Imrénét, a szeremlei Duna- gyöngye Tsz állatgondozó­ját. Élénkpiros, kerekded arc, parasztos, már-már népviseletre emlékeztető öltözék, eleven észjárásra utaló beszédtempó — ezek volnának a kötődés jegyei a születésig visszamenőleg? Ám a külső ezúttal is meg­téveszt; Juhászné apja egy Örkény melletti nagy ura­dalomban volt béres, s nem sokkal a felszabadulás előtt tíz gyerekkel érkezett meg az egykéző Duna menti fa­luba. A család ittragadt, a gyerekek felnőttek. Ki itt, ki ott találta meg helyét a változó világban. Juhász­né Szeremlén maradt. Férfias munkában — ötvenkettő előtt, ak­kor már férjnél voltam, volt két hold juttatott föl­dünk, vállaltam harmados kukoricát, a férjem favágó volt az erdészetnél. így él­tünk. A férjem azóta már jóideje a bajai vízügynél dolgozik, mint betonozó be­tanított munkás. Én pedig 1952-től 56-ig a tsz-ben vol­tam. Négyszáz munkaegy­ségnél sohasem volt keve­sebb a teljesítményem. Vol­tam vezetőségi tag és mun­kacsapatvezető is. De hiába dolgoztunk sokat, kevés volt a jövedelem, a munkaegy­ségnek nem volt értéke. Az­tán három évig csak tszcs- tag voltam, de 1959-től, amikor kezdődött az átszer­vezés, már megint a tsz- ben dolgoztam. — Néhány évig bérszám­fejtő • voltam az irodában. Ezt nem szerettem. így az­tán 1965-ben az állatte­nyésztő telepre kértem ma­gam. Azóta a hízómarhá­kat gondozom. Ketten, a húgommal 62—66 növen­dékállat gondját látjuk el. A munkaidő tart reggel tél öttől fél kilencig, majd dél­után háromtól fél hétig. Nyolcnaponként kerül ránk a naposszolgálat, akkor egész nap ott kell lenni. Mindez számára magától értetődő — szavainak hang­súlyából ez érződik. Juhász­né kemény, férfias munkát végez. Sőt... Ha véletlenül elszabadul egy bika, a fér­fiak hanyatt-homlok mene­külnek, gondozójuk azon­ban néhány barátságos szó­val helyére téríti a jószá­got. — Megszoktam a nehéz munkát, ezt csináltam vi­lágéletemben. És már az apám is, aki 12 éves kora óta volt béres. Most átme­netileg a tehenészetnél va­gyok, ott könnyebb, mert önitatók vannak. De a mar­hanevelőben vödrözni kell a vizet, bár a vízcsap bent van az istállóban. Ház a falu közepén Jövedelem? Juhászné nem panaszkodik. Nem szá­mítva a decembert, idei munkaegységeinek száma 560. A munkaegység/tavaly 60 forintot ért. Szerinte en­nek az idén is meg kell lennie, mert különben „ki­ürül” a tsz, vagyis a fiata­lok odébbállnak. Ezért az elnök az idén is mondogat­ta: „Emberek, a vállat és a fejet összedugni, mert különben nem boldogu­lunk”. — Havonta, ha a 24 na­pot végigdolgozom, megse- resem a háromezret — van. A fiú a tsz-ben dolgo­zik, gépszerelő — lánya és menye pedig szintén az ál­lattenyésztő telepen talált munkát. 1965-ben „árvizes házat” építettek a falu szé­lén, de azt már eladták, mert a falu közepén épí­tettek új házat. Még nincs teljesen kész, eddig 146 ezer | forintot költöttek rá. A fiuk most vett házat magának. Gépkocsira nem gyűjtenek, majd a fiatalok, ha szük­ségét érzik. — Amikor én a férjem­mel összekerültem, kettőnk vagyona egy batyuban el­fért. A mostani fiatalok már nem így vágnak neki az életnek... Elutazása kongresszusra I960 óta párttag. 1962 óta az alapszervezet vezetőségi tagja. Ugyancsak tagja a tsz vezetőségi bizottságá­nak is. Ez év őszéig „csak” ennyi volt a tisztsége. Az­tán, a bajai járási pártér­tekezleten vb-taggá válasz­tották. Ezen kissé elcsodál­kozott. Még inkább, ami­kor megyei küldötté vá­lasztották. És amikor az országos küldöttek közé is beválasztották, napokig kel­lett barátkoznia a gondo­lattal ... — Egy értekezletbe még hallgatóként is beleizzadok, S akkor most a kongresz- szusra. Utazni, egy hétig távol lenni! a férjem eleinte nem is örült túlsá­gosan a dolognak, a háztá­jiban 11 hízó van, ezeket én gondozom. Aztán a ba­romfiak. Mindezt a férjem­nek kellett átvállalnia. Az utazás maga is szokatlan volt. 1959 előtt általában kéthetenként megfordultam Pesten, háziszőtteseket vit­tem eladni. Azóta csalt egy­szer mozdultam el hazulról, két évvel ezelőtt jutalom­üdülésen voltam Lenin- grádban. „Mondd el Rozi!" Milyen volt a kongresz- szus — az ő szemével? Mi­lyen élményekkel tért visz­sza? — Nagyon magas szintű tanácskozás volt. Az tet­szett legjobban, hogy Ká­dár János elvtárs kötetle­nül és közvetlen hangon beszélt a nők helyzetéről. És jól tette, hogy azokat is kipellengérezte, akik úgy dolgoznak, mintha „szíves­séget” tennének... Juhászné Szeremlén köz- tiszteletnek örvend. Mert a legnehezebb munkától sem riad vissza, s ráadásul még tisztséget is visel. Ha vala­mi problémával fordulnak hozzá, így kezdik: „Mondd meg Rozi, ha odakerülsz.. ” Juhászné. ha szót kap a kongresszuson, elmondta volna, hogy a tsz idős tag­jai a nyugdíjkorhatár le­szállítását kérik. Elmondta volna azt is, hogy a falu­nak nagyon kellene egy új iskola, meg művelődési ott­hon, s javításra szorulna a Bajáról idevezető bekötőút is. Elmondta volna, hogy a rengeteg vadkár ellen is tenni kellene valamit, mert a parti erdőségekből kime­részkedő szarvasok, őzek évente több százezer forin­tos pusztítást végeznek a vetésekben. M őst 43 éves. Arcszíne kicsattanó egészség­ről tanúskodik. Pedig évek óta betegeskedik, a szívé­vel. Egy ízben a kongresz- szuson is roszul lett, de ennek ellenére egyetlen percet sem hiányzott, or­voshoz is csak este ment el. Pihennie kellene olykor, de ehhez még nem szoktat­ta hozzá az élet. A növen- dékmarhd-gondozók nem tudják, milyen az, ha va­laki reggel hét órakor kel fel. Hatvani Dániel n ■ Öl helyeit méter Bizonyára sokan csodál­koztak amikor hallották, hogy az MSZMP X. kong­resszusának beszámolójá­ban a mezőgazdaság idei terméshozamait csupán hektárban idézték. Pedig ez egy új korszak első külső megnyilvánulása volt hazánkban. A földnyilván­tartásban voltaképpen most hagyjuk abba azt, amit még az osztrák—magyar monarchiában Ferenc Jó­zsef császár és király el­kezdett. A monarchia mér­tékegysége volt ugyanis a bécsi öl, ebből lett a „Joch”, — azaz hold—, eszerint fektették fel a te­lekkönyvet — azaz a ka­tasztert — és innen szár­mazott a kataszteri hold kifejezés. Az öl és a hold azonban nem szorozható, osztható, nem adható össze és nem vonható ki a tízes szám- rendszer szabályai szerint, tehát elavult. Az osztrák—magyar mo­narchia volt államai mind áttértek már a mé­terre és a hektárra, leg­először éppen Ausztria. Most mi is gépesíteni és elektronizálni akarjuk a földnyilvántartást, mi is elhagyjuk tehát a katasz­teri holdat. Utolsónak és kicsit későn, de most már végleges elhatározással. Persze, akik a pártkong­resszus anyagában észre­vették a hektárt, azok — Kiváló alegységeit a határőrségnél Szombaton délelőtt Kis­kunhalason a határőrség laktanyájában díszünnep­séget rendeztek, ahol meg­jelent Ispánovics Márton, az MSZMP járási bizottsá­gának első titkára, a já­rás és a város politikai, államhatalmi és társadalmi szervezeteinek képviselői. Dudás István határőr alez­redes, kerületparancsnok az ünnepi beszéd után ad­ta át a határőrségnél fo­lyó szocialista versenymoz­galomban elért eredmé­nyekért a kiváló és az élenjáró címeket. Az élenjáró határőrőrs címet Bajusz János határ­őr százados alegységének katonái szerezték meg. Az élenjáró szakasz címet Vágvölgyi István határőr százados határőrei nyerték el. Sok határőr kapott a Határőrség kiváló kato­nája, illetve az Egység élenjáró katonája címet. Ezek a határőrök ebben a kiképzési évben példamu­tatóan tanultak, kiválóan hajtották végre a határő­rizeti feladatokat. A járási pártbizottság nevében Ispánovics Már­ton köszöntötte a kiváló kevés kivétellel — a kö­zölt számokat nem tudták érzékelni. Hektárban ugyanis még nem tudunk gondolkodni. Hatóságaink viszont úgy döntöttek, hogy átmeneti időszak nem lesz, tehát nem használjuk párhuzamosan a hektárt és a holdat. Ha ezt tennénk, a hektárra nem figyelne senki, tehát az átmeneti időszak a végtelenségig hú­zódna. (Ez történt például Csehszlovákiában.) így pe- dig gyorsan meg kell majd ismerkednünk az új foga­lommal. Az áttérésről szóló kormányrendelet képlete­ket is közöl. J ogszabályban ez furcsa, de szükséges. Eszerint egy négyzetmeter egyenlő 0,27 négyszögöllel; egy' hektár egyenlő 1,73 kataszteri holddal, illetve egy négy­szögöl egyenlő 3,59 négy­zetméterrel; egy kataszteri hold egyenlő 0,57 hektár­ral. Ez így egy kicsit komp­likált. Viszont a hektárok­ban megadott termésátla­got fejben is könnyű átszá­mítani holdakra. A hek­tárban megadott szám fe­lét kell venni és ehhez hozzá adni annak az egy- tizedét. Ha például azt mondom, hogy hektáron­ként 20 mázsa búza ter­mett, nem tudjuk, hogy az mennyi. Viszont a húsz mázsa fele 10 mázsa, an­nak az egy tizede 1 mázsa, összesen 11, tehát vehet­jük úgy, hogy a hektáron­ként 20 mázsás termés hol­danként 11 mázsának felel meg, tehát olyan gyenge, közepes. Ez a számolás persze nem pontos, mert a papíron kihozott szám 11 és fél mázsa lenne, de a mindennapi szóhasználat ekkora kerekítést már ki­bír. Kerekítenie kellett magá­nak a rendeletnek’ is. A jogszabályok számos eset­ben területi határokat ál­lapítanak meg, mindig ke­rek kataszteri holdakban, vagy négyszögölekben. Ezek helyett ugyancsak kerek számokat kell majd hasz­nálni. Ezeket a rendelet meg is határozza. Például a legkisebb víkendtsiek eddig 50 négyszögöl lehe­tett, ezután 200 négyzetmé- . , „ j tér lesz. A zártkertben alegységeket, illetve hatar- | visszahagyható legkisebb őröket. terület azelőtt 200 négy­szögöl, ezután 800 négyzet­méter. Helyenként a porta felső határa 300 négyszög­öl. Ennek helyébe az* 1000 négyzetméter lép. Ahol 400 négyszögöl volt a határ, ott 1500 négyzetméter en­gedélyezhető ezután. A 800 négyszögöles illetményföld ezután 3000 négyzetméteres lesz. Ugyan ez a háztáji terület alsó határa. Felső határnak az 1600 négyszög­öl helyett 6000 négyzetmé­tert használunk ezután. Az egyénileg gazdálkodó pa­rasztok eddig legfeljebb öt kataszteri hold földet vá­sárolhattak. Ezután három hektárt vehetnek. Az egyé­ni parasztnak összesen leg­feljebb 25 kataszteri hold földje lehetett, ezután 15 hektár lehet. Aki utána számol lát­hatja, hogy a kerekítések­kel — egyetlen kivételtől eltekintve, ami a 300 négy­szögöl — mindig a kisem­ber, az állampolgár jár jól. A 6000 négyzetméter na­gyobb terület mint az 1600 négyszögöl. Fontos azon­ban tudni, hogy ezen a cí­men pótlólagos igényeket nem lehet támasztani. Aki­nek például a zártkertben visszahagytak 1600 négy­szögöl földet, az most nem kérhet pótlólag 246 négy­zetmétert, mert az új ha­tár ennyivel magasabb. A termelőszövetkezetek pedig maguk döntik el. hogy a közösből adott háztáji területek kimé­résénél mikor térnek át a tagok számára kedve­zőbb négyzetméteres ha­tárokra. A négyszögölekkel, illet­ve kataszteri holdakkal párhuzamosan átszámítják hektárokra az aranykoro­nában meghatározott esz­mei földértékeket is. Az átszámítás a rendelet által közölt táblázat szerint kell elvégezni. Tekintve, hogy kényes érdekekről van szó, a kerekítések itt csupán minimálisak, csak a tize­despont után következnek. Az átszámítást a telek­könyvek átállításával egy- időben a hatóságok végzik el. Ezért fizetni nem kell, viszont az új mértékegy­ségek szerint számított te­lekkönyvi kivonatot min­denki megkapja, vagy a ta­nács hirdetőtábláján meg­nézheti. A munka az or­szágban hárem évig tart. F. B. Kitüntetés huszonöt ér után át Valpovó—Nasice—Pad- rovszka—Szlatina térségé­tak, mint a jégeső, s mi lőttünk eszeveszettül, min­ben. Sajnos Nasicén be is den felbukkanó német si­faslszta'’harcosokat tűrne-' kapcsolatba a Népfelszaba- tett ki Baján a Jugoszláv duó Hadsereggel. Néhány Szocialista Szövetségi köz- hét múlva már Zomborban társaság nagykövete. volt, ahol önként csatlako­A második világháború zott ahhoz a hadsereghez, véres harcai már a Kárpá- amely fegyverrel szabadi- tokban dúltak, ám a fa- tóttá fel Jugoszlávia népe- siszták rádióinak hírma- it, küzdött a magyar nép gyarázói, az újságok öles szabadságáért, betűi arról igyekezték meg­Nehéz a visszaemlékezés, az epizódokat akár rosz- szak vagy jók voltak, el­dó hadmozdulatokat” vagy a Néhány emleket azonban felidéz­győzni az embereket, hogy a német csapatok és csat­lósaik „tervszerű elszaka­éppen „frontkiigazításokaf hajtanak végre a „döntő offenzíva” előtt. Európa népei, de az egész világ tek azok a harcostársak barátok, akikkel együt vette át Ispánovics Mártó tudta már a szoviet csa- a kiskunhalasi járási párt “ fSSf Süí, bizottság első titkára az a magas kitüntetést, ame­lyet az antifasiszta harc­ban részt vett magyar ál­fejeztem a háborút... Cigarettára gyújtott, sakos alakra. Az épüle­tekből felcsapó rőt fény jobb kézzel engem is ki- világánál űztük a fasisz- nált. Feltűnt kezének me- tákat a város széle, az ak- revsége. Talán kissé túl- namező felé. A tankokat ságosan is eltöprengtem ráhajtottuk a saját maguk ezen, mert elnevette magát, által telepített aknákra, s — Igen, otí sebesültem a németeknek csupán kis meg, onnan ez az egész százaléka tört át, men:kült életemre szóló emlék. Ta- meg a biztos pusztulástól, Ián erről beszélek, ez na­gyon is fájdalmas emlék volt számomra'... Golyó­szórós voltam, irányzó. A lövedékeinktől. Hajnalodott már, amikor Ispánovics Márton golyó­szórós irányzó és a Milán rövid néhány hónap alatt nevű jugoszláv lőszeres mindig a legnagyobb tűz- közvetlen közelében egy te dobtak be bennünket, német aknagránát rohant, s tizennégy-tizenöt elvtár- — Milán, sajnos, előne- ramat lőtték ki mellőlem, vét sohasem tudom meg —. Nasice elfoglalása után, szívott a cigarettájából Is­azon­patok pörölycsapásai alatt recseg-ropog a fasiszták hadigépezete. Jugoszlávia J^0gy0j]30j^ ^ partizánegysé- , , gek egész hadsereggé nőt- '^Polgároknak nyújtottak vatországban. Élményem lövegek törtek ránk, gya- tüntetés — a Felszabadító tek, űzték, hajtották ma- at‘ rengeteg van, de összefüg- losság fedezetével, azzal a Háború Emlékérme — guk előtt a megszállókat. — Huszonöt év telt el gően már alig emlékszem céllal, hogy kitörnek az mindig eszembe juttatja Az akkor 17 éves Ispáno- azóta — kezdte a beszélge- néhányra. Egyet a sok kö- őket szorongató - gyűrű’:ől. majd azt a gigászi, egyen­'945. április 21-én éjszaka pánovics Márton riadóztattak bennünket. A nal meghalt. Én a kórház- város-menti erdőből fasisz- ba kerültem, hét helyen se­ta páncélosok és roham- besültem meg... A ki­vallja. — Nagyobb, mint a j vies Márton Baján az tést Ispánovics Márton —, zül, 1945 március 6-án a Óriási csata tombolt. Égett lőtlen, s' mégis győzelmes férjem jövedelme. S ráadá- ■ egyik intemálótábórból a a neveket bizony már el- német offenzíva visszave- a város, az aknák döreje küzdelmét, amelyben sze­sul kevesebbet költők, mert ! városban dolgozó jugosz- felejtettem. Én 1944—45- résében vívtunk elkesere- összeolvadt a gránátok rény harcosként én is helyben vagyok, nem járok i láv hadifoglyokkal sokszor ben vettem részt a har- dett harcokat, majd el- robbanásaival. A gyalogsa- részt vettem, el más vidékre. beszélgetett. így került cokban Szlovéniában, Hor- lentámadásba mentünk gi lövedékek úgy kopog-. Gémes Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom