Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-12 / 265. szám
Rogyion Nahapetov huszonhat éves, széles mosolyé, modern gondolkodású fiatalember. Ukrajnában született egy partizáncsoport „tagjaként”, kaross2ékét a tv előtt; a változatos és viszontagságos életnél az otthon nyugalmát. Amikor a forgatásról mesélt, a résztvevők taskent! filmstúdió munkájáról mesélt. A négy barát beszélgetések és heves viták során dolgozta ki a filmet, és így természetes, hogy saját életük sok, apró emlékét elegyítették a cselekménybe. A filmbeli görög diák is valamikor a társaságukhoz tartozott, és valóban megtörtént az a véletlen is, hogy hazatérése után az újságok képein látták viszont, amint a rendőrök elhurcolják egy diáktüntetésről. — „Filmben gondolkodni azt jelenti, hogy a valóság jelenségeinek egy sűrített kivonatát kell megjelenítenünk — magyarázta kérdésemre Nahapetov. — A magyar Rogyion és Odelsa szülei ugyanis mindketten a csapatban harcoltak a németek ellen. Korán árvaságra jutott, ezért iskoláinak elvégzésében is magára volt utalva. Nehezen, de befejezte taRogyion Nahapetov nulmányait és jelenlegi foglalkozása filmszínész. Három jó barátja van; Odelsa Agisev író, Bogdán Trocjuk zeneszerző és Eljer I&muhamedov filmrendező. Már nem tudni, melyiküktől származó ötlet alapján, egyszer a négy fiatal művész elhatározta; filmet fognak készíteni. És úgy is lett Az első filmben — melynek címe „Gyengédség” volt —, kipróbálták a négy különféle művészeti ágazatban alkotó együttműködési lehetőségét. A másodikat, a „Nagykorúságot’' már mint összeszokott, _ egymás munkáját segítő és kiegészítő „quartett” készítették el Taskentben. A film sikeres lett, és így került el Kecskemétre Rogyin Nahapetov főszereplő és Odelsa Agisev forgatókönyvíró, hogy a díszbemutatót követő ankéton a város filmszerető fiatalságával beszélgethessenek. Az ankéton résztvevők mint ahogy a fiatalok egymás között szokták, alaposan kifaggatták őket. A filmről, a szovjet fiatalokról, magánéletükről, művészi problémáikról és sok más érdekes dologról esett sző. megismerkedhettek a filmszínész „műhelytitkaival”, a gyakorta mostoha körülményekkel, melyhez a felvevőgép lencséje előtt jó képet kell vágni. Ro- gyionnak, szerepe szerint, egy jéghideg folyóban kellett hosszasan úsznia, de arcán nem volt szabad látszania a vacogásnak. A rendező ezért pálinkát itatott vele, és többször félbeszakították a felvételt, hogy felmelegedhessen. A vízzel és a didergéssel való küszködéssel eltöltött két hét után következtek annak a jelenetnek a felvételei, amikor a folyó mellett lakó emberek egy nagy halom dinnyével együtt, kiha- lásszák a vízből, és ő átadja magát a — most már természetes — vacogásnak. Sajnos, azonban, addigra már úgy hozzászokott a dermesztő vízhez, hogy képtelen volt még csak a legkisebb reszketőst is előállítani, a forgató csoport nagy derültségére, és a saját — színészi —- bánatára. Agisev. az írd, a fiatal, filmművészek nagyon jól ismerik és alkalmazzák ezt a felismerést. Nálunk sok magyar filmet játszanak sikerrel. Én Jancsó Miklóst szeretem a magyar rendezők közül, a „Csillagosok, katonák” és a „Csend és kiáltás” tetszett különösen, de Kovács András és Szabó István filmjei is az új magyar filmek élvonalát alkotják. Sokat vitatkoztunk is róluk, mert a „Hideg napok” vagy az „Apa” sem olyan film, amit belső kérdésfeltevések nélkül nézne végig az ember”. ők négyen is ilyen filmet szerettek volna készíteni a „Nagykorúsággal”, de azt is tudják, hogy sok minden nem úgy sikerült, mint szerették volna. Abban azonban biztos Rogyion és Agisev, hogy magyarországi és kecskeméti látogatásuk is sokban hozzájárult látókörük bővítéséhez. Ezt következő fil- mükben minden b’izony- nyad hasznosítják is. Pavlovits Miklós v Az Anyegin — kéziratban Régi könyvek tára A «Nagykorúság" főszereplője és forgatókönyvírója kecskeméti fiatalokkal találkozott. Rogyion — meglepetésre — azt vallotta magáról, hogy a „Nagykorúság” képsorain megjelenített, az égő olajkút lángtengerét megfékező, a megvadult hegyi folyó örvényeivel megküzdő filmbeli Rogyinnal szemben, jómaga kényelmes típus. A jeges árnál jobban kedveli a fürdővíz enyhén langyos hőmérsékletét, a felcsapó füstgomoly oknál Ritka értékeket halmozott fel a Kazah Szovjet Szocialista Köztársaság Tudományos Akadémiájának központi könyvtára, ahol több mint hárommillió kötet könyv található. A könyvtár ötévenként körülbelül egymillió új kiadvánnyal gaadagodik. Az állandó olvasók száma pedig meghaladja a lß ezrei „ A ritka könyvek és kéziratok tára több mint hatvanezer kötettel rendelkezik. A ritkaságok sorában található többek között A. N. Radiscsev Utazás Peterburgból Moszikvába című könyve, Puskin Abaj Kunanbajev által lefordított Jevge- nyij Anyegin-jének kézirata, valamint sok más értékes könyv és kézirata. Színész-rendező Színész és szerénység nem éppen közelálló fogalmak előttem. A napi tennivalókról, akadályokról, buktatókról, a megoldásokat kereső gyötrődésekről, s a néha megcsillanó sikerről beszélgetve azonban észrevehető a póz nélküli munkakedv, ambíció, amely már akkor is rokonszenvessé tehet egy fiatal színészt, mielőtt felgördülne a függöny. Később a deszkákon — áthidalva a színpad és a nézőtér közötti szakadékot —■ újra és újra, estéről estére ismerkedve, a fentieknek lényegesen mérséklődik a jelentősége, s a színészi teljesítmény, a tehetség dominál. Az ismeretség tulajdonképpen a színházi plakátokról származik; az évad elején a Kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött színészek között Orbán Tibor neve is szerepel. Aztán a bemutatkozás következett. Németh László Cseresnyés című drámájában Völgyi Rudolfot alakította. A színházi műsorfüzetből pedig megtudtuk, hogy a közeljövőben bemutatásra kerülő két egyfelvonásos vígjátékot — tragikomédiát? — Orbán Tibor rendezi. P. Shaffer művének Black Comedy-nak és T. Willi- ans vígjátékának a 27 fuvar gyapot-nak a premierjére november 20-án kerül sor. — Időrendi sorrendben színész és rendező vagyok. Tanulmányaim során először a színészmesterséggel, s csak ezután ismerkedtem meg a színre kerülő művek rendezésével. 1961-ben érettségizett. Még abban az évben felvették a Film- és Szín- művészeti Főiskolára. Első és másodévben a „rosták” izgalma, harmadévben a Thália-i „gyakor- nokoskodás”, negyedévben a szerződések tették változatossá a színinövendék heteit, hónapjait. Debrecenből Pécsről, Pestről kapott ajánlatokat. Orbán Tibor a rendezői szak mellett döntött. — Két évvel ezelőtt a Szolnoki Szigligeti Színházhoz kerültem. Szolnok mellett egy faluban, a Néma Leventével védtem meg a rendezői diplomámat. A következő évben Pécsre, majd Debrecenbe szerződött. Mindenütt elsősorban a színészt fogadták. A vizsgadarabon kívül egyetlen színművet sem rendezett... — Tulajdonképpen azért jöttem Kecskemétre, mert a Katona József Színház vezetői Megígérték, hogy a rendezői diplomámat is „hasznosíthatom”. E napokban komoly, megfeszített munkával készülünk a nemsokára bemutatásra kerülő komédiákra. Tárnái László Pendülő húrok a múzeumban A Kecskeméti Katona József Múzeum október vasárnapjain szokatlanul csendes — és egyszersmind hangos volt. „Pendülő húrok” című kiállításán, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum anyagából állítottak össze, a régi hangszerek mellett azok zenei világa is életre kelt. A kiállítás önmagában is csaknem teljes képét nyújtotta annak a hangszernek, amely a tömeges, népi muzsikálásnak mindig a legnépszerűbb eszköze volt. Ez ma is a gitár. A történelem fotási helyiségben. A legegyszerűbb, ősi pengetős eszközöktől az elefántcsont és gyöngyház-bera- kású lantokon át a változatos citera, cimbalom és hegedűformákig, a dallam rögzítésére szolgáló korabeli kották és átiratok régi példányai kíséretében a kultúrtörténet zenei fejezetei elevenedtek meg a látogatók előtt. Ebben a környezetben természetes szépségükben csendültek fel a barokk és reneszánsz énekes muzsika dallamai. Neves gitárművészünk, Szendrei lyamán — kezdve már a görögök előtti kultúrák népeitől — számtalan változata volt használatos. Fotók, reprodukciók, nevezetes festők képed, órák, antik bútorok díszítései mind hangszereket ábrázoltak a kiáll!- \ Karper László a legrégebbi magyar lantmuzsi- Ika emlékeit nemes egyszerűséggel és virtuozitással adta elő, és így a kiállítás látogatói valóban a teljesség birtokában távozhattak. P. M. A KISPADON Tzifrán kivarrott vert kötő „Ércnél maradandóbb emléket állítottam magamnak” - írta évezredekkel ezelőtt a római költő, s ugyanez az életműből áradó halhatatlanság vonatkozik az írásnak, illetve a költészetnek arra a sajátos formájára, amelyet a népművészetben előrajzolásnak' és hímzésnek neveznek. Persze ez esetben a művek mara- dandóságának ellenőrzésére évezredek helyett évszázadok, pontosabban kétszáz év áll rendelkezésünkre. 1791-ben — olvasom az alábbi anekdotát a Kalocsa népművészete című, nemrég megjelent kiadványban — egy kanászt köröztek, s szokás szerint öltözékét is leírták: „Son- kolos János eörsi kanász .,. fátyol nyakrava- lót visel tzifrán kivarrva és piros pántlikával beszegve .., üngében tzifrán kivarrott vert kötőt, mely 7, 8, 9, 10 ágú is, és a végén rojt van .. A történet, sajnos, arról nem tesz említést, hogy kétszáz évvel ezelőtt Son- kolos kanász hogyan és milyen körülmények között szerezte be csinos öltözetét. Feltehető, hogy cserélte. De az is lehet, hogy éppen Kalocsán járt... Amint a kalocsai utcákon sétálgatott, a fehérre meszelt házak előtt, a kis- padon üldögélő pápaszemes anyókák és fiatal menyecskék közül egyet- kettőt megszólított: „Kinek készítik a szép, hí- mes ruhát? Bizony, ha eladó lenne, vennék én is...** Így volt, vagy másképpen, ma már mindegy. A pápaszemes anyókák és a fiatal menyecskék most is a fehérre meszelt házak előtt, a kispadon üldögélnek, vászonra írják a szép álmaikat és szomorúságaikat, aztán paprikapiros, bordó, kék, sárga, zöld, rózsaszín és lila Pa~ muttal kihímezik. Az akkori írólányokra talán már a rokonok sem emlékeznek, újra fiatal lányok írtak és hímeztek és szintén megöregedtek. A vásznakra pedig mindennap új álmok és szomorúságok kerülnek — a kalocsai házak előtt, a kispadon, U
