Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-12 / 265. szám

4. ottfal

ww. nov. cststwtOH

Vízgazdálkodás és szolgáltatás

Sajátos tájegysége

Bács-Kiskun megyének a Homokhátság. Talajadottságaira jellemző, hogy gazdaságainak fele H aranykoronán aluli értékű földet művel, s ezért termelvé- nyeire ártámogatást kap.

Észak-déli irányban itt húzódik a Duna—Tisza vízválasztó vonala, száraz esztendőben az aszály, csapadékos évben pedig a víz okoz nagy pusztítást. Az

1970-es ár- és belvíz a körzet 15 gazdaságának tartalékalapját teljesen, öt gazdaságét pedig fele részben elvitte. Három kedvező időjárású, jó termésű esztendőre lesz szükség ahhoz, hogy ezek a gazdaságok a mostani 70—80 millió forintos hiányt pótolni tudják.

A Homokhátság mező- gazdaságát azért is érinti ilyen súlyosan az elemi kár, mert nincs átfogó belvízrendezése. A felszabadulás előtt — nyilván anyagi okokból — vízrendezési művek itt nem voltak. Csupán az utóbbi tíz esztendőben, a vízgazdálkodási társulatok megalakulása óta történt bizonyos előrehaladás. Csatornák, átereszek, az ártereken nyári gátak épültek. A budapesti VIZI- TERV kivitelezésében most készül a Homokhátság, ezen belül a kecskeméti járás egy részének, és Kiskőrösnek minden részletre kiterjedő vízrendezési terve. A megyei vezetés, hogy a Homokhátságnak ezen az alapvető gondján segítsen, erre a munkára összpontosította a vízrendezésre előirányzott összegek 90 százalékát. Igen tekintélyes anyagi eszközöket igényel a már' eddig megépített csatornák állagának megóvása, a megrongált nyárigátak kijavítása. Egyedül az alpári nyárigát helyre- állítása 4.5 millió forintot emészt fel.

A belvízpusztítás nem ismer közigazgatási, vágy gazdasági határokat. Nyilvánvaló, hogy a belvízrendezés is a gazdaságok, társulatok és hatóságok erőinek összpontosítását, összefogását igényli. Első lépésként a fő befogadócsatornák építése a legfontosabb,

mert csak ezek után való- j nem sulhat meg az egyes gazda- Ságra, ságok vízrendezési programja.

A Kecskemét—Kiskunfélegyháza környéki tsz-ek és szakszövetkezetek területi szövetségének körzetében öt vízgazdálkodási társulat igyekszik megvalósítani ezeket a célokat. A megyeszékhely, valamint a kecskeméti járás községeinek egy részében és Kiskunfélegyháza határában a félegyházi székhelyű Tisza- Kunsági Vízgazdálkodási Társulat végez már évek óta nagyszabású vízrendezési munkát. Tavaly és tavalyelőtt 89 kilométer hosz- szú, kettős hasznosítású csatornát épített Kecskemét, Helvécia, Nyárlőripc,

Alpár, Tiszaújfaly, Gátér és Kiskunfélegyháza határában 260-nál több átereszszel, híddal- és más műtárggyal együtt. 1968-ban 7,2. 1969-ben 7,6 millió forintot ruházott be vízelvezető csatornák építésére.

kerültek nyilvánosEz, sajnos, még mind kevés, bizonyítja az idei esztendő is. A társulat ezért elkészítette negyedik ötéves tervét, melynek végrehajtása során az érdekelt tanácsok, gazdaságok jóváhagyásával. 25 millió forintos beruházással 130 ezer katasztrális holdra kiható területen folytatja a kettős hasznosítású csatornák építését, amelyek a csapadékvizek elvezetésére, aszályos esztendőben pedig a víz visszatartására szolgálnak.

Ez a társulat vezette be a kiskunfélegyházi Bem Tsz 120 holdas legelőjén az országos jelentőségű öntözési kísérletet. Jövőre ugyancsak a félegyházi határban, a Zöldmező Tsz 300'■holdas rétjét és legelőjét öntözi a visszatartott csapadékvíz felhasználásával. A gazdaságoknak a társulattal együttműködő Dél-Alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet nyújtja a termesztéshez szükséges szakmai támogatást. >

Bár a vízgazdálkodási társulatok eddigi tevékenységét szolgáltatással is kibővítő új jogszabályok még

défc csatornát,

Tisza—Kunsági Vízgazdálkodási Társulat negyvenkét tagszövetkezete és gazdasága kérését figyelembe véve már az idén is végzett szolgáltató tevékenységet. A Városföldi Állami Gazdaságban, a nyárlőrinci Aranykalász, valamint a félegyházi Zöldmező Tsz majorjában vízvezetéket, Kiskunfélegyházán és Nvárlőrincen csapa- és szennyvízelvezető a Kiskunság Tsz-ben víztárolót épített, a félegyházi vágóhídon pedig helyreállította a csatornahálózatot, amikor nyáron a szennyvízfeltörés miatt megakadt az üzem munkája.

Ezekben a napokban folynak a tárgyalások a Városföldön épülő húskombinát vízhálózatának kivitelezésére, melyet az érdekelt gazdaságok társulati tagságából adódóan 10 százalékos árkedvezménnyel végezhet el számukra a Tisza—Kunsági Vízgazdálkodási Társulat. K. A.

Magyar újjáépítése megtörtént

„HARMINC ÉVVEL UGROTT ELŐRE A FALUNK”

n.

N agyar... Az árvíz előtt nem is hallottam róla. Most pedig itt vagyok a közepén, amely 127 napon át a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat kihelyezett üzemévé alakult át. Az eredeti falutól izgalmasan, érdekesen elütő külön kis barakkfalu- vá. Építésvezetőségtől kezdve munkásszálláson, ebédlőn át a kecskeméti központtal állandó kapcsolatot tartó rádióállomásig — minden helyet foglalt ezekben a betonszínű felvonulási épületekben.

Most itt állunk ezek egyike, a „főhadiszállás'’ előtt Törteli Ferenc főépítésvezetővel, s meditálunk, milyen irányban is vegyük „nyakunk közé” a falut. No és keressük az agyagos iszap-tengerszemen” átvezető kéttenyér- nyi ösvények közül a legmegfelelőbbet. Nem az eső miatt keletkezett ez a latyak; itt van kezdet óta. Átlábolunk. Egy-egy szárazabb szigetről körülmutogat Törteli Ferenc. «Amott a fák alatt folyik a

Űiabb hetven hold

cellulóznyárt telepítenek a kiskunfélegyházi Kiskunság Termelőszövetkezetben a mezőgazdasági termelésre. alkalmatlan területeken. Korábban telepített 350 hold erdejük szépen fejlődik, s remélhetőleg az új telepítés is meghálálja majd a fáradságot. Felvételünkön Nógrádi László kertészmérnök ellenőrzi Tóth Géza traktoros munkáját.

Opauszky László felvétele

mStATftlt

A három tiszt egymásra nézett.

— Folytassa.

■ — Mindig ilyen fiatal lányra vágytam. Ha a KISZ- szervezet közös klubdélutánt vagy ünnepséget rendezett valamelyik lányiskolával, én mindig szívesen vállaltam társadalmi munkát. Gondoskodtam szendvicsekről, frissítőkről, s végig ott maradtam, még ekkor is, ha éppenséggel nem volt jó a hangulat. Próbáltam megismerkedni lányokkal, de amikor randevút kértem tőlük, vagy a laktanyán kívül találkoztunk, egyszerűen kinevettek. Most végre, azt hittem, sikerül.

— Miből hitte?

— Abból, hogy a barátnőjével levelet küldött.

— Mi állt a levélben?

Az őrmester átfűtött hangon — mint szorgalmas diák az otthon bemagolt memoritert — idézni kezdte

a levél szövegét: •

„Kedves. Ismeretlen Kukucskáló! Igazán nem szép Magától, hogy estéről estére kifürkészi egy diáklány hálószobatitkait, Néphadseregünk katonáit éa

másmilyen embereknek ismerem. Aki olyan fontos beosztásban dolgozik, hogy az irodájában még késő este is mindig akad dolga, az jobban tenné, ha máson járna az esze. Én itt csak albérletijén lakom, s a házigazdám azt mondta, hogy szemben úgyis parancsnokság van, ahonnan délután mindenki eltávozik. Dehát úgy látszik, Magát ott tartja a sok elfoglaltság. így aztán nem tudom, mit csináljak. Mert hát lefekvés előtt ugyebár az embernek le kell vetkőznie. Ezért arra kérem: ne leselkedjen tovább utánam. Én még fiatal lány vagyok és tudom, hogy mi az illem. Remélem, megérti kérésemet, és aszerint, cselekszik. Kati.” Az aláírás alatt ott állt még két sor, ami megdobogtatta a szívemet. Ezt írta: „Ha a levelem mégsem egészen meggyőző, akkor megbeszélhetjük a dolgot személyesen is. Péntek este a Napsugár cukrászdában fogok fagylaltozni.”

„Hányszor elolvashatta, amíg így, el tudta fújni kívülről” — gondolta Beke.

— Hogyan kapta meg a levelet, hiszen a lány még akkor nem ismerte a maga nevét...

— A fegyveres erők napja alkalmából laktanyalátogatáson vettek részt a diákok. Kati leírta külsőmet a barátnőjének, ő pedig odajött hozzám és megkérdezte, hogy én szoktam-e dolgozni a parancsnokságon ésténként balra a negyedik irodában. Igenlő válaszomra ideadta a levelet. ,

— Világos — sóhajtott ^Kertész ezredes. — De azért próbálja rövidebbre fogni a szót. Tehát megismerkedtek a cukrászdában, és attól kezdve rendszeresen találkoztak. Mondja, ha már ilyen fiatal lányra volt gusztusa, az nem zavarta, hogy járógépben van az

egyik lába?

(Folytatjukj.

„kis Túr” — int egy hosszú I látszólag épen maradt ala- majorsági épület irányába.» pókra. Nem akarták elfo- Az a kúriaszerű, romanti- I gadni a szakemberek vélekus hangulatú ház ott szemben .., Érdekes ugye, ebben a nyüzsgő miliőben?... Petőfi ott volt vendégségben, onnan ment kirándulni „friss gyümölcsből készült vacsorára” ... Akkor írta: „Szegény Tisza, miért is bántjátok?...” — Meg a „Falu végén kurta kocsma” — kezdetű verset.”

Nem érkezek elmélázni, hogy lám, több mint száz év múltán megint a Tisza, de itt elsősorban a Szamos „tépte le láncát”.

H

ajdonfősen, kiskabát- ban járjuk a kedves kis falu „felemás” utcáit. Igen, ahol magasabb az utca partja, a régi, barátságos házacskák szegik be, szemben a frissek, vadonatújak állnak vidám sorban. Ám a mélyebben fekvő falurészeken mindkét oldal újjászületett. — Hat nap alatt kellett mindent felmérni, megszervezni — magyarázza Törteli Ferenc — június 29-én reggel 9 órakor már indulhatott a teljes „gépezet”. A műszaki-irányító csoport, a vállalat törzsgárdistáival az élen a munkáskollektíva, s a pontosan odaérkezett 400 diák már „termelhetett”. Helyszínen voltak a szükséges gépek, anyagok, eszközök ... De ehhez a régi rómaiakhoz hasonlóan — járhatóvá kellett tenni a kerókágyig kátyús utcákat.

— Hallom, Melinda, azért épült fel elsőnek a maguk háza ebben az utcában, mert „Nagy vonzása van a szemének” — szól fel egyik új ház szép nagy ablakába az építésvezető. A ragyogó szemű, kékmelegítős eladólánynak éppúgy jólesik a bók, mint ahogy a fal körül takarító édesanyát is büszke mosolyra fakasztja. Az ok persze tréfa, de véletlenül valóban így esett a menetrendnél is pontosabb terv szerint.

— Az istállóban laktunk a víz őta... Nem gondoltuk, hogy ilyen hamar új hajlékba költözünk — nyújtja a pohárka szilvapálinkát a Móricz Zsig- mond u. 18. sz. ház tulajdonosa, Bihari Ignác, t- Tessék megmondani a munkásoknak, mérnököknek, hogy mindig hálával gondolunk a kecskemétiekre, — köti a főépítésvezető lelkére. Azitán 6 is, felesége is nagy tüsténkedve vezet egyik helyiségből a másikba, ahol már két család — fiúk, menyük is itt lakik — alakítja az új meleg fészket. Zománcos tűzhely ad jó meleget, a tévé is a sarokban áll már.

gyanebben az utcában pirospozsgás, szemüveges menyecske bólogat szívélyesen — szintén ablaktisztítás mellől. Majd, hogy megállunk, gyorsan kinyitja az ablakot.

— Meg van-e elégedve? — nevet fel rá Törteli.

— Hogyne lennék ... Most már?! — virul huncut vitára készen Kiss József né s megáll keze a törlőruhával.

— Pedig maga „veszekedett” velem legtöbbet — emlékezteti a főépítésvezető... S milyen megköny- nyebbült derűvel lehet már szólni a makacs vitáról. Kissék pár éve építettek új házat: ez volt eddigi munkáséletük legféltettebb gyümölcse. Az ár úgy végzett vele. hogy ők azt hitték, emelhetnek új falat a

u

menyét: értsék meg, újat. kell építeni, amazt meg — sajnos, lerombolni... Utoljára ők kötöttek szerződést. Érthető, ha azért az öröm nem teljes: „Kezdhetjük élőiről a kiadásokat...”

n Kossuth utca elején békés arcú, fehér bajszú kisöreg őrködik egy új ház udvarán füstölgő tűz mellett. A parázs fölött hulladék alma fő, vize csendesein zubog. A maholnap 82 esztendős Koszta József az első éjszakát álmodta az új ház leendő konyhájában rögtönzött he- verőn. Rövid negyedóra alatt roppant sokat elmond a beszédes bácsi. Mutatja volt kis alsóházuk fundamentumát; a szerencsésen megmenekedett majorságot; borjukat, malacokat; a fából épült hatalmas gazdasági épületet. „A Szamos onnan jött...” — tekint a szomszéd portára, ahol egy ház romjai idézik a katasztrófát. Dicséri az építőket, akik „akkurátosan” úgy emelték az új házat, hogy a régi megmaradt felével „centire pászol”. Feleségével, aki bent van még a gyerekeknél, unokáknál a falu közepén, „nyugodalmas öregsége” lesz itt. A legény korában Amerikát megjárt embernek igen tetszett az újjáépítés ■ tempója. „Égett a kezükön a munka. Mondtuk is magunk kört: „Jobb. ma egy jó kőművesnek, mint egy szegény mérnöknek.”

Lehet, ő ott a falu végén nem figyelhette annyiszor a mérnököket, technikusokat, mint FóriziS Istvánná a Kossuth u. 20. alatt. „Szinte fogadtunk a szomszédokkal, hogy legelsőnek azt az aranyos mérnököt látjuk talpon holnap is” — emlegette Andrássy Ákos építésvezetőt, aki a kezdet kezdetétől a helyszínen irányítja a munkát s bizonyára az utolsó lesz, aki az elvonulás befejeztével távozik Nagyarból. „Harminc évvel ugrott előre a falunk, higgyék el, s ezt az építőknek köszönhetjük, akik olyan becsülettel teljesítették a kormánytól kapott feladatot, hogy míg élünk, úgy emlékezünk rájuk, mint a családtagokra ..

így beszéltek Csontos Imre ácsairól, Cseh László kőműveseiről, Anka Imre vagy Szabó Szappanos József brigádjairól... Az előkészítésben kiemelkedően tevékenykedett Babos László termelési osztályvezető- helyettesről, Földes Tibor technológusról, akik szintén a „Nappal együtt keltek” ... A főművezető Takács István nevét éppúgy ismerik viselőjéről, mint Kotlár János, Vörös Lajos, Somogyi István művezetőket ...

S amikor Benceés Zsigmond vb-elnök- nél befejezzük kőrútunkat, meghatottságtól ünnepélyes szavaiban sűrítve halljuk viszont mindazt, amit falu- szerte elmondtak az építőkről. A sok száz fiatalról is, akik lelkes munkája nélkül csak rendkívüli nehézségek árán sikerülhetett volna nemcsak Nagva«, hanem egész Szamoshoz úiiáépítése ... És az őszinte öröm cáfolhatatlan bizonyítéka, hogy bármerre i ártunk, — a katasztrófáról már úgy szóltak, mint ami felett győzött e,Jv néo ösz- szefogása. Tóth István