Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-01 / 257. szám
Küldöttekről szólunk1 ezeken a hasábokon. A megyei pártértekezletre delegáltak közül, kerestünk fel néhányat, hogy felvillantsuk portréjukat olvasóink előtt. Nem volt könnyű dolgunk, hiszen életük, munkásságuk — még a legfia- talabbaké is — sokkal gazdagabb annál, hogy sokszínű mozaikját tükrözhesse 45 gépelt sor. Típusokat sem tudtunk | teremteni, keresgélni, mégis — akarva-aka- ratlan — olyan emberekkel találkoztunk, akik jellegzetes képviselői osztályuknak, társadalmi rétegüknek. Van közöttük üzemi munkás és szövetkezeti gazda, pedagógus és kereskedelmi alkalmazott, nő és férfi egyaránt. Korban sem egyformák, s a 23 éves majsai KlSZ-iit-. kárral bizonyára szívesen szorít majd kezet a tanácskozás szünetében a 76 esztendős kiskunfélegyházi veterán... Különböző emberek és mégis sok hervnük a hasonlóság, h. rn közös célokért k üzc rcos- társak, kom... listák mindannyian. BENKE LAJOSNÉ Először a kiskunhalasi városi pártértekezleten találkoztunk. Akkor, gondolatébresztő felszólalásában a nők helyzetét elemezte; számonkérve, sürgetve jó pár szociális-kommunális probléma megoldását, a családanyák mindennapos gondjait enyhítő intezke- dést. . _ Nem véletlen, hogy Ben- ke Lajosné, a Papíripari Vállalat kiskunhalasi gyárának áiapszervi párttitkára __ akit időközben az M SZMP városi végrehajtó bizottságának is tagjává választottak — éppen asszo- nyi témákkal hozakodott elő. Hiszen az üzemében dolgozók 85 százaléka no — félezernél is többen —, s ebből is a felénél nagyobb hányad anya vagy leendő kismama, Benkéné tősgyökeres halasi, földmunkás család sarja. A fiatal párttitkár-asz- szony az üzem megalakulása — 1966 óta — viseli tisztségét, s azóta tagja a városi pártbizottságnak. _öt kommunista alkotta pártszervezetünk „törzsgárdáját” — emlékezik. — Azóta a létszám tízszeresére emelkedett. A zömmel mezőgazdaságból, tanyavilágból hozzánk került dolgozókból, bizony, a kezdet kezdetén nemcsak az üzemi szemlélet hiányzott, de a párthoz való tartozás fogalmát, mibenlétét ^ sem mindegyikük látta tisztán. Ahhoz, hogy politikánkkal megismerkedjenek, szívós, türelmes, lelkiismeretes nevelő munkára volt szükség. Napjainkra nagyobb részük már öntudatos munkássá vált, akik élnek az üzemi demokrácia lehetőségeivel, s a világ dolgaiban is egyre járatosabbak. — Ha szót kapna a megyei pártértekezleten, mit tartana legfőbb mondanivalójának? _ Szólnék mindenekelőtt K iskunhalas óvodai férőhelygondjairól. A lehetőségek e tekintetben nincsenek arányban a foglalkoztatottság rohamos emelkedésével, s a távlati tervek is alatta maradnak a jogos igényeknek. — Ami a kereskedelmet illeti: jóval többet lehetne és kellene az asszonyokon segítem, mind az árak, mind az áruválaszték szempont jáböL — Első hallásra talán komikusnak tűnik, de mi, halasiak tudjuk, mekkora gond a vasúti sorompó. Lezárása nemcsak dolgozóinknak, a lakosságnak okoz elvesztegetett félórákat, hanem a szállításokban sorozatosan mutatkozó késedelem tetemes népgazdasági kárral is jár. _ Végül megköszönném a m egye vezetőinek, hogy városunkban a célszerű ipar- telepítéssel szinte egycsa- pásra megoldották a nők foglalkoztatottságának korábban égető problémáját — De ha nem leszek is a felszólalók sorában: már azért a puszta tényért is, hogy párttagjainkat küldöttként képviselhetem, hálás vagyok. 3. T. DR. BAGI GYÖRGY Egyik fiatal küldötte a megyei pártértékezletnek dr. Bagi György, a kalocsai kórház tüdőgondozójának adjunktusa, az ottani alapszervezet párttikára. Jelenleg 34 éves és éppen harminc éves volt, amikor tagja lett a pártnak. Most a kórház elsőemeleti kis szobájában beszélgetünk vele, elsősorban arról, hogyan lett tüdőszakorvos. — Divatos szóhasználat mostanában, hogy „nehéz gyermekkorom volt”. Ha én ezt mondom, egyáltalán nem a divat kedvéért, hanem azért teszem, mert ez az igazság. Három testvéremmel együtt — én vagyok a legfiatalabb — édesanyám egyedül nevelt fel bennünket. Iskolai szünetekben, nyáron mindig dolgoztam. Tizennégy éves koromban volt először munkakönyvem. Aztán jött a középiskola — emlékszik vissza most a fiatal adjunktus, szemüvege mögött mintha melegebb fénnyel sugároznának sötétszürke szemel Mert Bagi Györgyöt éppen ez az indíttatás, ez a sors érlelte munkáját, hivatását szerető, közösségért dolgozó, annak érdekeit mindig előtérbe helyező emberré. — Középiskolás koromban határoztam el, hogy orvos leszek. Akkor — tanulmányi eredményem alapján — már éreztem, hogy nem elérhetetlen számomra a pálya. Tudtam azt is. hogy nem lesz könnyű, mint ahogy valóban nem volt az. Én orvostanhallgató koromban is dolgoztam. A nyarakat mindig valami munkahelyen töltöttem, hogy kiegészíthessem a szociális segélyt és tanulmányi ösztöndíjat. — Az egyetem elvégzése után behívtak katonának, s ide kerültem Kalocsára az egyik alakulathoz. Tervem az volt, hogy sebész leszek, de akkor ott nem hiányzott orvos, így jöttem a tüdőosztályra 1963-ban, amikor leszereltem. Azóta itt vagyok, és mondhatom, nem bántam meg. Három évvel később, 1966-ban tettem szakvizsgát, addig alorvosként dolgoztam az osztályon. Az idén neveztek ki adjunktusnak. Mit mondhatnék még magamról és a munkámról? Megtudjuk tőle azt is, hogy tagja a megyei orvosetikai bizottságnak, hogy az egyetemen DISZ-titkár volt, s hogy a legutóbbi alapszervi választáson őt választatták meg párttitkámak. — Mar három éve rendszeresen szerepelni szoktam a megyei orvosnapokon — természetesen tüdőgyógyászati problémával, fejtegetéssel. Hogy mi volt a meglepetés? Azon lepődtem meg, hogy küldöttnek választottak a megyei pártértekezletre. Jólesik persze, de egy kicsit szokatlan volt az első napokban ... Eddig még soha nem voltam jelen — s főleg nem szavazati joggal — ilyen magasszintű tanácskozáson. G. S. TERBE SÁNDOR A kiskunmajsai I. számú általános iskola egyik szobájában a kiskunhalasi járási pártértekezleten megyei küldötté választott Terhe Sándorral beszélgetünk. Zömök, határozott beszédű férfi. A tanítóképzőt Kiskunfélegyházán, a főiskolát Szegeden végezte, 1942 óta pedagógus Kiskunmaj- sán. A tanácsnak megalakulása óta tagja, az oktatásügy kiváló dolgozója és idén kapta meg munkás- mozgalmi tevékenysége elismeréséül a jubileumi emlékérmet. Iskolai beszélgetésen óhatatlanul a pedagógusgondokra terelődik a szó. —* A bérezésről már nem is beszélek — mondja. — A község 1400 forintért nem kap segédmunkást, mi meg 1200 forint kezdő fizetést kínálunk. Inkább az ebből következő hátrányokra utalnék, hiszen az oktatás minőségi romlása beláthatatlan következményekkel jár. Nálunk például ez évben először, négy képesítés nélküli fiatal tanít Hová vezet ez az út, ha mindenki itthagyja a pályát? ... Mondatai tétovázás nélkül utalnak a valóság jelenségeire. — Nem magamért, a fiatalokért szólok, mert a szakképzett pedagógusok hiánya miatt a gyerekek szenvednek veszteséget... Én mint igazgató, tűrhető jövedelmet kapok, de azt is érdemes lenne megvizsgálni, hogy megéri-e államunknak egy ilyen fizetésű adminisztrátor”. Sokkal inkább lehetne a dolgom a pedagógiai átalakulás segítésén munkálkodni. Az iskola oktatva-nevelő funkciójának kialakítása, a hatékonysági vizsgálatok elvégzése mind-mind égető feladat lenne. — A közéletiség?... kérdezem. — Ez a község olyan, mint egy megnyúlt ka- maszgyerek. Mindenét kinőtte a gyors fejlődésben. Így aztán fő a fejünk, tanácstagoknak, mire köítsük a pénzt. Ezután otthonáról, családi életéről kérdezem. — Apámék nádfödeles házában lakunk, feleségem szintén .tanít, két lányom pedig gimnáziumi tanuló. A szabad idő?... A hobbym — hogy így nevezzem — az országjárás. Van egy kis Trabantom, és azon járjuk az országot, meg olykor a külföldet is. Már csaknem valamennyi demokrattikus országot felkerestük, — tarisznyával, sátorral, ahogy telt a forintból. Ez hát az én kikapcsolódásom, immár 13 éve Megkérdezem, nem kívánkozik-e máshova a nád- fed eles öreg házból, mint ahogyan tették volna helyében mások. — Nem! — válaszolta. — Mindig voltak nálam hátrányosabb helyzetűek. Ez a válasz tökéletesen jellemzi Terbe Sándort P. M. MAROSVARI ERNŐNÉ Egyike annak a 29 pártitagnak, akik a megyei ípártértekezleten küldöttként képviselik Baja városát A középkorú, mozgékony, ősz hajú asszony nem szívesen beszél magáról. a közösség, a munkahely gondjait emlegeti. A Finomposztó Vállalathoz 1959-ben került szövőnőként Édesanyjával és 19 éves lányával él, de bőven jut ideje arra, hogy „benti” lányaival foglalkozzon. Hét éve brigádvezető, öt éve áll a Petőfi, KISZ szocialista brigád élén. — Tizenhat szövőnő van a brigádomban. Mind fiatal. 1965-ben még csak éppen felszabadult ipari tanulók voltak, kevés gyakorlattal, Azóta sem ment el tőlünk egy sem. Megbeszéljük közös dolgainkat értem és szeretem őket Jó a kollektíva, az összhang. Ez a teljesítményen is meglátszik. Négyszer nyertük el a szocialista brigád címet Hogy miért választottak meg hároméves párttagság után a csúcsvezetőségbe, a városi pártbizottságba és küldöttnek? Talán, mert bíznak bennem. Igaz, őszintén megmondom a véleményemet bárkinek. Persze nemcsak én, a többiek is. A fiataljainkat kellett volna hallania a termelési értekezleten, amikor megkérdezték a vezetőket: — Mondják meg konkrétan, mit csináljunk mi, egyszerű dolgozók, hogy jobb legyen? Mit tegyünk azért, hogy teljesíteni tudjuk a tervet? Mert tavaly bizony rosszul állt a gyár. — A lányoknak bent mindig mondom; tanuljanak. Az igény megvan bennük. Ami még ennél is jobb, egyiknek sincs olyan terve, hogy ha elvégzi a technikumot, elmenjen a szövőgép mellől irodába. — Már az elmúlt négy évben is sokat változott a gyár külső képe, belső élete. Létrejött az új szövődéi részleg, nagyon sok szociális juttatást kapunk. Jövő év elején még nagyobb lesz a változás. Különválunk az újpesti gyártól. Mi, dolgozók örülünk neki. Többet lesznek itthon vezetőink, így talán jobban sor kerül kiadott utasításaik sorsának figyelemmel kísérésére, számonkérésére. Megérkeztek már az első új gépek. Olasz, szovjet gyárt- mányúakat kapunk. Álom, ahogy dolgoznak. Jó dolga lesz itt a szövőnőknek. Az új technológiával talán végre megoldódik legnagyobb gondunk, áttérhetünk a három műszakról kettőre. — Mindannyian örültünk, amikor pártunk foglalkozott a nők helyzetével. A gyakorlatban még sok a feladat Ha az iskolája, rátermettsége megvan, nő is kerülhessen vezető beosztásba. Marosvári Ernőné 1964 és 1967-ben Kiváló dolgozó lett, 1969-ben pedig megkapta a Könnyűipar kiváló a~:»ozója oklevelet, kitüntetést. D. É, FRICSKA MIHALYNÉ A hartai határban, a közös kukoricaföldön sikerült megtalálnom Fricska Mihálynét, a hartai Béke Tsz ötszörös szocialista címet elnyert brigádvezetőjét. A 40 év körüli asszonyról útközben már annyit megtudtam a közös gazdaság párttitkárától, hogy brigádjával nem válogatnak a munkában, mindenütt ott vannak, ahol segíteni, tenni kell a közösért. Szeretik is őket a termelőszövetkezetben. A járási pártértekezleten megyei küldöttnek választották, de először nem erről, hanem munkájáról beszélgetünk. — Kilenc éve vagyok tagja a termelőszövetkezetnek, akkor léptem be a pártba is. Mindig a növénytermesztésben dolgoztam, s 1962-ben néhány velem egykorú asszonnyal megalakítottuk a Hámán Kató brigádot Minden évben szerződést kötünk a tsz vezetőivel Paprika, cukorrépa, hagyma és dug- hagyma termesztésével foglalkozunk. Kilencen vagyunk a brigádban és eddig még minden termelési ciklusban teljesítettük a közös gazdaság iránt vállalt kötelezettségünket Termésátlagaink általában 20—25 százalékkal magasabbak, mint a termelőszövetkezet más tagjaié. Keresetünk? Átlagosan évente 14—16 ezer forint között van a munkától függően. Nemcsak a munkában, a szórakozásban, a tanulásban is közösek a céljaink, törekvéseink. Együtt járunk színházba, varrótanfolyam- ra, klubestre és természetesen a családi ünnepeket is közösen ünnepeljük meg. ötször^nyertük el a szocialista címet, s reméljük hatodszorra is sikerül Hogyan készül a megyei pártértekezletre ? — Mondanom sem kell, milyen kitüntetés számomra, hogy küldöttnek választottak. Ha lehetőségem lesz rá, szeretném elmondani, hogyan értünk el ilyen eredményeket brigádommal. S még egyet, mert ez a vesszőparipám. Az a véleményem, hogy a párt megfontolt politikája melleti az szerezhet megbecsülést a pártaktívisták előtt a pártnak, ha tagjaink magas erkölcsi és közéleti normákat tűznek maguk elé és azok szerint élnek. A fegyelmezett, áldozatkészen dolgozó kommunisták maguk mellé állíthatják az egész falut életük példájával, elveik, célkitűzéseik tisztaságával. Bizonyára sok becsületes, rendes ember kémé nálunk is a felvételét, ha ilyen tapasztalatokat szerezne. Én ezt szeretném elmondani még felszólalásomban ... Búcsúzott is, mert két sort „hajtott” a kukoricásban, s ez a rövid beszélgetés időveszteséget okozott számára. Sietett, mert a kukorica szedéséit a közös gazdaságban szeretnék még november elejére befejez^ ni. G. G.
