Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
Átalakuló szőlővidék Jelen és jövő a kiskőrösi Petőfi Szakszövetkezetben A Vadkerti-tóval és Bó- csával határos földeken, Kiskőrös leghitványabb ho- mokterületein jött létre az a három kis szakszövetkezet, 1960 végén, 1961 elején, amelyekből néhány év múlva — pontosabban 1964 és 1965 fordulóján — egyesülés folytán létrejött a Petőfi Szakszövetkezet- Zömmel fél- és egyholdas szőlőbirtok ócskák csatlakoztak a közös területekhez, amelyek igen alacsony aranykorona értékűek. Ami az elmúlt évtized alatt történt itt, hősies erőfeszítések sorozatának gyümölcse. A szakszövetkezetek fejlődésének története lényegében egybeesik a nagyüzemi szőlők és gyümölcsösök kialakulásával. Kezdetben, s még jó néhány éven át elsősorban a hagyományos fajtákat ültették. Az összes közös terület jelenleg: 476 hold. Ezen terül el a 313 hold intenzív szőlő- és gyümölcskultúra. Eddig termőre fordult 162 hold szőlő és 50 hold gyümölcsös. Nem minősül termőnek 83 hold szőlő és 18 hold gyümölcsös. A közös ültetvények be- állottsága — kivéve az 1964-es telepítésűeket — igen jó. Kár, hogy az uralkodó fajta még mindig a kadarka. A gyümölcsöst — a 18 hold körtés kivételével — az almaültetvény alkotja. Lényegében ez a közös gazdálkodás alapja. De essék szó az ' egyéni művelésről is. A szövetkezet 1200 gazdája mintegy 4000 hold területen gazdálkodik. Ebből a parcellás szőlőterület; 1400 hold. S ennek megoszlását is érdemes figyelembe venni. Fél holddal, Vagy annál kisebb területtel a tagság 11,7, fél és egy hold közöttivel 22,7, egy és két hold közöttivel 39,3, két és három hold közöttivel 18,3, három és öt hold közöttivel 7,2 és öt holddal vagy annál nagyobb területtel a tagságnak csak a 0,8 százaléka rendelkezik. Az utóbbi csoportba tartozók száma tehát nem haladja meg a tízet. A legnépesebb csoport, mint kitűnik, az egy és két hold közötti szőlő- területtel rendelkezőké. Nyolcvan szerződött A közös telepítések megművelését a kezdeti években a bizonytalanság jellemezte. Ebben része volt annak is, hogy a szakszövetkezet, mint társulási forma, semmiféle előzménnyel nem rendelkezett; az ismeretlenben kellett járatlan utat taposni. Néhány év próbálkozása meehozta a megoldást: állandó szerződött munkásokat fogadtak fel. Nem kis részben a csekélyebb szőlőterülettel rendelkező tagok, valamint családtagjaik soraibóL Ezek, az egyénenként kötött megállapodás értelmében, heti 3—4—5 napot kötelesek a közösben dolgozni. Az itt dolgozók átlagos életkora 30 év alatt van. Idei létszámuk már nyolcvan körül alakult. Az éves összlétszám — az idényben foglalkoztatottakat is ideszámítva — meghaladja a 180-at. Az állandó munkások napi keresete 95—100 forint között rögződik. Mind többen rendelkeznek közöttük a törzsgárdajel- vénnyel, a Kiváló dolgozójelvénnyel, oklevéllel; né- hányuknak már a miniszteri kitüntetés is a birtokukban van. Egyre inkább a gépek vezetése, kiszolgálása válik feladatukká; a manuális munkák közül csak a kevésbé megerőltetőeket kell elvégezni. Állandóan emelkedik a szociális ellátottság, és a kulturális célokra fordított összeg — arányaiban — meghaladja az egyes helyiipari üzemek kulturális kiadásait. Több csatornán A produktum, amit előállítanak, a közös gyarapodás alapja. Azáltal, hogy — értékesítik. Nem mindegy természetesen, hogy milyen minőségben és milyen áron. A bor értékesítése a „többcsatornás” rendszerben történik. Több mint felét a pincegazdaságnak adják el, de évi ötezer hektóra tehető az a mennyiség, amit az ÁFÉSZ-ekkel és a vendéglátó vállalatokkal kötött szerződés alapján közvetlenül értékesítenek. De Vesznek tőlük bort az állami gazdaságok és a likőripari vállalat is. Azonkívül igen hasznos és bővülő „csatornaként” értékelhető a négy borkimérő. A legeredményesebb és fejleszr tést is érdemlő kapcsolatuk az ÁFÉSZ-elckel és a VOSZK-vállalatokkal vari. Ugyancsak több irányú a gyümölcsfélék értékesítése: a MÉK-en kívül vásárlóként jelentkezik az ÁFÉSZ, a konzervipar, az állami gazdaság. Általában elmondható, hogy a munka- és a kereskedelmi kapcsolat a partnerekkel kiegyensúlyozott, zökkenőmentes. Pince és palackozó Járulékos létesítmények nélkül az üzemi ültetvények csak torzók maradnak. Ezek közül egyre inkább azok kerülnek előtérbe, amelyek a hatékonyabb értékesítést szolgálják. A községben, a Rákóczi Szak- szövetkezettel közösen, már vei, de határosak a konzervipari feldolgozóval is. Gondolnak itt a meggy- és a baracklé tárolására, sűrítésére. Az állóeszközök, berendezések kihasználása hogy a tagság csak öt százalékkal adott többet, mint amennyit a szolgáltatások formájában visszakapott. A sokféleségre jellemző, hogy kádár- és asztalosrészleg, épül a 32 ezer hektós korszerű borpince, s vele ösz- szefüggésben az 50 ezer mázsás kapacitású feldolgozó. A jövő szüretkor az első 8000 hektós pincetérség már fogadhatja a fürtök levét. A kombinát, a pár éven belül ugyancsak megépülő palackozóépülettel együtt, mintegy 25—27 millió forintba kerül. Ennek 40 százalékát állami támogatásként kapja meg a két gazdaság. Ügy számítják, hogy 1972-ben már a palackozás is kezdetét veheti. Előreláthatólag mód nyílik arra, hogy a termés kisebb hányadára, exportálás végett, a MONIMPEX-szel állapodjanak meg. Az üvegekbe töltött bor nagyobb része azonban belföldi értékesítésre kerül, a Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központ közvetítésével. Együttműködés — előnyökkel Bár a fejlesztéshez kapott és kap is állami támogatást a közös, ennek mértéke azonban alatta marad az előrehaladás igénye által diktált tempónak. Ennek ellensúlyozására a szövetkezet vezetésében olyan tervek érlelődnek, hogy a „partner”-váUala- tokkal való együttműködésben rejlő előnyöket aknázzák ki, természetesen a kölcsönös érdekek figyelembevételével. Az épülő kombinát például szomszé- doc a nincevazdpsqg teleoéEuül * pillét ég é ívlÜülg'iísQ* A szakszövetkezet székháza. szempontjából is figyelmet érdemel ez az elképzelés. Ugyanez áll a szállító járművekre. Nagyvonalú, komplex kooperációra törekednek — ez a gondolat már évek óta a levegőben lóg —, a kezdeményezés egyelőre szerény, laza keretek között bontakozik. Ha lehetővé válik, hogy a feldolgozó vállalatok előleget adjanak a szakszövetkezeti termeléshez — a termények „lekötése’’ fejében — máris előreléptek a méltányos és közös érdekeltség útján. Kooperálni persze nemcsak a feldolgozásban és értékesítésben lehet, hanem a termelésben is. Érdekes ilyen szempontból az a folyamatban levő megállapodás, amit a szakszövetkezet a területén lévő iskolákkal kötni kíván, a most ősszel és tavasszal eltelepítendő 20 hold megy- gyes majdani termésének a tanulókkal történő leszedésére. Sokféle szolgáltatás Mindezek már szorosan összefüggenek a tagsági termeléssel és jobb megélhetéssel is. Az értékesítő, feldolgozó és kooperáló tevékenység ugyanis nemcsak a közös, hanem a tagsági termelésre is kiterjed. Ez, mint program, folyamatosan meg is valósul. S ezért a közösnek elsőrendű feladatai közé tartozik, hogy a tagsági termelést a legsokoldalúbb szolgáltatásokkal segítse, könnyítse. Hogyan is állnak ezzel? A szolgáltatások sok szállal kapcsolódnak a közös fejlődéséhez. Kilenc év alatt a szövetkezet több mint 32 millió forint értékű közös vagyont akkumulált. Ehhez a tagság hozzájárulása 13 millióra tehető. Csaknem ugyanilyen értékű az állami támogatás. Ebből következik, hogy a 'özös tevékenységből már- i több mint hatmi'liös érk halmo.ódott fel. Olyan fejlődést ért el a agsági szolgáltatás, hogy i gazdák részéről történő hozzájárulást majdnem ellensúlyozza. Kiszámították, házilagos építőbrigád, daráló, rönkvágó és fűrészelő apparát, mezőgazdasági gépjavító, festőrészleg, villanyszerelő, -tekercselő és szállító részleg áll a tagüzemi borászkodással, amely a korszerű kereskedelmi követelményeknek egyre kevésbé megfelelő árut produkál. Egyöntetűséget csak nagyüzemi pincészetben lehet elérni De ahhoz, hogy a gazda szőlőként értékesítse termését, megfelelő módon érdekeltté kell tenni. Az árkérdésnek itt nagy vonzata van. A felújítás lényegében már kezdetét vette; e célra 61 holdat jelöltek ki. A szövetkezet részben a telepítési költségeket is meghitelezi, kamatmentesen, a közösben dolgozók részére 50—70, az egyéni művelők részére 25 százalékos mértékben. A fiatalabb gazdák részéről különösen nagy az érdeklődés A felújításban a minőségi fajták kerültek előtérbe: az ezerjó, a kövidinka, a hárslevelű és a pozsonyi fehér. A kadarka egyre kevésbé bizonyul nagyüzemi fajtának; magas átlagtermés esetén nem „hozza” az elvárható minőséget Magasabb szintéi Seregnyi új teendő áll a tagság és a vezetők előtt ezzel megbirkózni csak közös egyetértésben lehet Az út ehhez az új ismeretek elterjesztésén, az összefügKomfortos szövetkezeti üdülő a Vadkerti-tő partján. ság rendelkezésére, általában önköltséges alapon, amelyen a közösnek nincs nyeresége, s ezek mellett az igazán nagy volument a növény >ádőszer és a műtrágya forgalmazása jelenti. Felújítás hitellel És mégis: a tagság átlagos életkora megközelíti a 60 évet. öregednek, pusztulnak a szőlősparcellák is, fokozódnak a felajánlások. A tagsági szőlőkultúra megújítása nem halogatható. Ehhez szükséges a tagsági „tőke” hatékony bevonása, — ezzel együtt a távlatilag is érvényes érdekeltség felkeltése. Sokfelé ágazó gond ez. Egyrészt probléma, hogy az adóztatás még mindig nem. a valóságos tagsági jövedelmekhez igazodik. Másrészt a választott testületekben is meg kell érlelődnie annak a törekvésnek, hogy tagsági szőlőkultúra csak a nagyüzemi jellegű rekonstrukcióval menthető meg, mert ha csak a talajmunkát és a növényvédelmet gépesítik, az 1400 gazda egy év alatt máris 14 ezer munkanapot takaríthat meg, s ezt az időt más, jövedelmező tevékenységre fordíthatja, állattenyésztésre például. Hasonló a helyzet a kisgések megvilágításán át vezet. így, és csakis így lehet a hagyományos kisparaszti termelési módhoz kapcsolódó szemléletet leküzdeni, megkedveltein! a gépek, a haladottabb eljárások alkalmazását. A kisgépek elterjesztése persze országos feladatként vár megoldásra. A- politikai felvilágosító munka — különösen az alapszervezetben — állandóan napirenden van. Ez is igen sokoldalú tevékenység. Kezdve az ismeretterjesztő előadásokon, amelyeken általában 350—400 aktívan érdeklődő gazda vesz részt — a vezetők és a számításba kerülő káderek beiskolázásáig. Ezenkívül említést érdemel a KISZ és a nőtanács mozgalma, a falusi téli tanfolyamok a két tanyaközpontban; Alsócebén és Feketehalomban. A Petőfi Szakszövetkezet vezetői hisznek abban, hogy egy-másfél évtized múltán modern szőlősgazdaságot teremtenek a parcellák helyén. Nagyjából ennyi idő kell ahhoz is. hogy a tagság körében bekövetkezzék a nemzedékváltás. De mint eddig is felnőttek, ezután is felnőnek a feladatokhoz —- egyre magasabb szinten.
