Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-05 / 260. szám
íegfSbb változások összefoglaló áttekintése” cím____ mel. A vita levezetésére A z MTESZ Bács-Kiskun A tanácskozás témája *A ugyancsak Kónya Lajost megyei szervezetének ipar- közgazdasági szabályzók to- kérték fel. A korreferátugazdasági bizottsága és a TIT közgazdasági szakosztálya az V. Bács-Kiskun megyei műszaki hónap keretében november 11-én Kecskeméten a megyei tanács nagytermében kerek- asztal-konfemciát rendez. vábbfejlesztése a IV. ötéves terv időszakában”. A vitaindító előadást Kónya Lajos, az Országos Tervhivatal pénzügyi főosztályvezetője tartja „Szabályozó- rendszerünk továbbfejlesztésének szükségessége és a mókát dr. Villányi Miklós, a Pénzügyminisztérium, dr. Bácskai Tamás, a Magyar Nemzeti Bank főosztályvezetője és dr. Szabó Károly, az OT főosztályvezető-helyettese tartja. internacionalizmus a gazdaságban Tavaly és az idén ünnepelték az európai népi demokratikus országok felszabadulásuk negyedszázados jubileumát. A szocialista világgazdaság kialakulása, a felszabadulást követő történelmi fejlődés eredménye nem szerepel a naptárban piros betűkkel. Pedig azzal, hogy a szocializmus építése túlnőtt egyetlen ország, a Szovjetunió keretein, új korszak kezdődött a világ- gazdaság történetében. Így a proletár internacionalizmus, e politikai kategória, a szocializmusért, a társadalmi haladásért vívott erők nemzetközi méretű összefogása új, konkrét gazdasági tartalommal telítődött. Megkezdődött az azonos elveket valló, a közös társadalmi berendezkedésű szocialista országok gazdasági tömörülése. A szocialista országok külkereskedelmi forgalma gyorsan bővült, 1950 és 1968 között több mint megnégyszereződött. Még az 1950-es évék elején elkezdődött a műszaki-tudományos együttműködés is a szocialista országok között a dokumentációk és a tapasztalatok ingyenes cseréjével. Az 1950-es évek végén megtették az első kezdeményező lépéseket a szocialista nemzetközi munkamegosztás intenzívebb formáinak kialakítására a KGST keretében. Időközben azonban a szocialista országok belső gazdasági mechanizmusa tovább fejlődött, reformokat vezettek be, növelték a pénz- és áruviszonyok szerepét, a vállalatok önállóságát, csökkentve a túlzott centralizálás mértékét a nemzeti szervezésben. Így a szocialista országok gazdasági kapcsolataiban is növekedett a pénz- és árukapcsolatok, a vállalati kezdeményezések, a közvetlen nemzetközi együttműködések szerepe. Ez a folyamat a jövőben tovább bővül és mélyül. Valószínűleg még az új ötéves terv időszakában közös kutatóintézetek létesülnek, ahol a szocialista országok legjobb szakemberei együtt dolgoznak majd közös témákon a Dubna! Nemzetközi Atomkutató Intézet mintájára. És újabb, nemzetközileg összehangolt kutatásokra és kísérletekre is sor kerül a KGST-orszá- gok közös űrkutatási programjához hasonlóim. Nem véletlen, hogy éppen a tudományos-műszaki forradalom élenjáró ágaiban, például a számítástechnikában a legkedvezőbbek a közös kutatás lehetőségei, ezekben az ágazatokban ugyanis rendkívül gyors a fejlődés, éles a nemzetközi verseny és viszonylag kevés a nemzett hagyomány, amely gyakran nehezíti az integráció térhódítását. S a közös fejlesztés és kutatás a termelés nemzetközi szakosításának és kooperációjának műszaki alapjait rakja le. A szocialista integráció ideálisan működő modelljét azonban nem alakíthatjuk máról holnapra. Jóllehet a cél, amelyet csak fokozatosan érhetünk el. nyilvánvaló. A szocialista integráció kibontakozásához vállalati kezdeményezésekre, közvetlen nemzetköz! kapcsolatokra éppen úgy szükség van, mint a tagországok párt- és kormányfőinek magasszintű elvi és gyakorlati állásfoglalásaira, a tagországok tervező és irányító szerveinek összehangolt közös munkájára. Az új ötéves tervek kétoldalú koordinációinál például már a nemzetközi munkamegosztás fejlesztésében leginkább érdekelt országokban határozott fejlődés tapasztalható. Az 1971—1975-ös évekre szóló magyar és szovjet népgazdaság tervek összehangolását például a nemzetközi munkamegosztás új, haladó formáinak térhódítása jellemzi. Az új tervidőszakban növekszik a szakosítás és a kooperáció szerepe, s ez hozzájárul kölcsönös áruforgalmunk dinamikus fejlesztéséhez. Nem véletlen például, hogy a tervtárgyalások záróokmányával együtt két másik újszerű dokumentum is aláírásra került Az egyik megállapodás szerint hazánk áruszállításokkal hozzájárul a Szovjetunióban a papírkarton, az azbeszt, valamint a foszfortartalmú nyersanyagok és műtrágyák gyártásának fejlesztéséhez. S a Szovjetunió a magyar áruhitelt e fontos anyagok növekvő szállítmányaival fizeti vissza 1976 és 1990 között. A másik megállapodás a kémia legkorszerűbb ágának szakosításéról és kooperációjáról intézkedik. Hazánk alacsony oktánszámú benzinből évente több százezer tonna olefinterméket állít elő Leninvárosban. S az olefinekből részint hazai üzemeinkben, részint a Szovjetunióban, a magyar határ mentén fekvő Kaluzsban polietilént és más műszaki és műanyag-alapanyagokat állítanak elő optimális méretű üzemben, gazdaságosan, magyar szükségletre is. Tovább fejlődik az autóipari kooperáció. Hazánk mintegy 42 ezer autóbuszt készít az új ötéves tervidőszakban, túlnyomó többségét, csaknem 35 ezer darabot, főleg szovjet, NDK és lengyel rendelésre. A negyedik ötéves terv központilag kiemelt hazai programjai — a petrokómiához, a közúti járműgyártáshoz hasonlóan — szorosan kapcsolódnak a baráti országok távlati terveihez. Megemlíthetjük az alumíniumipar, a számítástechnika fejlesztését, a textil- ruházati ipar nagyszabású rekonstrukcióját, vagy a szénhidrogének fokozott térhódítását. Valamennyi így vagy úgy érinti főként a Szovjetunió és még néhány más szocialista ország terveit, vásárlásait, eladásait. Mindez nem véletlen. Nemzeti érdekünk és határozott célunk a szocialista országok gazdasági tömörülésének magasabb szintre emelése. Pártunk és kormányunk gazdaságpolitikája is következetesen internacionalista. A tények, a tettek bizonyítják, hogy ez a politika egyre kedvezőbb feltételeket teremt a vállalatok nemzetközi termelési és fejlesztési kapcsolatainak kibontakozásához, s kezdeményező módon hozzájárul a szocialista országok közötti gazdasági integráció térhódításához, K. J. Jövedelemszabályozás 1971-ben A MINISZTERTANÁCS az elmúlt hetekben hagyta jóvá a vállalati jövedelem- és bérszabályozás új rendszerét, úgy hogy az 1968 óta alkalmazott szabályozórendszerünk alapvető elvein nem változtatott. A jelenleg érvényben levő nyereségérdekeltségi rendszerben ugyanis a vállalati és népgazdasági érdekek közötti összhang nem volt teljes. Laza volt a kapcsolat a vállalati nyereség és a gazdálkodás hatékonysága között. Szabályozórendszerünk módosításának célja, hogy szorosabbá tegye a vállalati és a népgazdasági érdekek közötti kapcsolatot. Funkciója biztosítja a költségvetési pénzbevételeken keresztül a népgazdasági és vállalati szintű beruházások helyes arányát, egyenlő feltételek megteremtésével mérsékeli a vállalatok közötti — a rajtuk kívül álló okokból fakadó — előnyös, illetve hátrányos különbségeket. Ugyanakkor feladata még, hogy befolyásolja és módosítsa a vállalatoknál képződött jövedelmek felhasználási arányát. A vállalati jövedelemszabályozási rendszer továbbra is érvényesíti azt az elvet, hogy a gazdaságosan termelő, illetve exportáló vállalatok jövedelmei arányosak legyenek tevékenységük társadalmi hasznosságával. A HATÉKONYSÁG növelését célzó intézkedés lényege, hogy az 1971-es gazdasági évben a nyereség növekedési üteme haladja meg a létszám növekedését A vállalatoknak mérlegelni kell, hogy bővített újratermelésük megvalósításához eleven munkát, vagy állóeszközt vesznek igénybe. A bér- színvonal emelésének tehát legfontosabb feltétele az lesz, hogy az egy dolgozóra jutó bér és a nyereség magasabb legyen, mint 1970-ben. Az új nyereségérdekeltségi rendszerben a bérszorzó kettőről háromra növekszik. Ez azt jelenti, hogy a részesedési alap kiszámításánál a bértömeg nagyobb súllyal szerepel, mint eddig. a vállalatoknak tehát meg kell gondolniuk, hogy a bővítést eszköz-, vagy létszámnöveléssel oldják meg. Az adómentesség megszűnik. Az adótételek 40— 7o százalék között mozognak majd, szélesedik az adóskála, így viszonylag csökken a magasabb adó- klucs alá eső rész aránya. A vállalati tartalékalap kockázati jellege is növekszik, mivel az új szabályozási rendszer a fejlesztési alap eddigi tíz százaléka helyett annak 12.5 százalékában jelöl meg. MEGVÁLTOZIK az állami támogatások rendszere, amely az eddigi veszteségtérítő — sok esetben rossz struktúrát konzerváló — jelleg helyett arra törekszik, hogy az exportképes, a devizát gazdaságosan hozó vállalatokat támogassa. Az ágazati struktúraátalakítása érdekében a népgazdaság költségvetési bevételei növekednek a negyedik ötéves tervben. A vállalati fejlesztési alapok ugyanakkor csökkennek. A nagyobb bérszorzó miatt ugyanis a nyereség megosztásánál kisebb rész jut majd a fejlesztési alapba. Az állami költségvetés növelését döntően két tényező indokolja. Először; a vállalatoknál képződött fejlesztési alapok hatékony felhasználása nem volt biztosított. Sok esetben a pénzeszközök indokolatlanul nagy keresletet támasztottak (például az építőiparral szemben), így a kínálat viszonylag szűk keresztmetszete nemcsak a pénz- és árumozgásban, hanem a beruházások esetében is feszültségekhez vezetett Ily módon tehát e pénzeszközök hatékony és népgazdaságilag indokolt felhasználása vált szükségessé. Az állami költségvetés növelését indokolja másodszor az a körülmény, hogy településeink — egész település- hálózatunk — infrastrukturális fejlettségi színvonala elmarad a kívánt mértéktől. A megnövekedett költségvetési bevételek nagy részét e célra indokolt és szükséges felhasználni. A TERÜLETFEJLESZTÉS elősegítésére az eddigi kommunális adó helyett a vállalatok bruttó nyereségük 6 százalékát községi, illetve városi hozzájárulás címén a tanácsoknak fizetik majd. Egyelőre nem tudjuk megállapítani, hogy a tanácsoknak ilyen módoh juttatott pénzeszközök, és a költségvetés megváltozott bevételi és felhasználási struktúrája mellett nyújtott fix összegű támogatások megyénkben milyen arányban állnak majd egymással. Az Országos Tervhivatal elemzése alapján a Bács-Kiskun megye területén megtermelt korrigált nemzeti jövedelem megoszlása döntően a mező- és élelmiszer-gazdaság túlsúlyát mutatja. A Gazdasági Bizottság a megye gazdaságfejlődésének fő irányát az élelmiszer-gazdaságban jelölte meg. VÉGEZETÜL összefoglalva; A vállalatok érdeke 1971-ben az, hogy a termelés, illetve a nyereség növelését elsősorban a termelő folyamat a hatékonyság növelésével érjék el. Leitner László Szemes Lajos — Zsuffa Ervin; A TERMELŐSZÖVETKEZETEK TEVÉKENYSÉGI KÖRÉNEK KIBŐVÍTÉSE (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) Eddig a hazai irodalomban csupán néhány publikáció jelent meg a termelő- szövetkezetek kiegészítő (melléküzem- ági) tevékenységéről. A témáról összefoglaló, értékelő munkát azonban először adtak közre. A kiegészítő tevékenység köre rendkívül széles, ezért a volumenében és jelentőségében legkiemelkedőbb harminccal foglalkozik behatóan a könyv. A mezőgazdaságban a tevékenységi kör túlzott leszűkítése kétségkívül nagyobb kockázatot és indokolatlan kapacitáskihasználatlanságot eredményezhet. Ezt a tényt felismerve, a helyi adottságokat és Iparunk nagyfokú koncentrációját kihasználva, az utóbbi időben, a mező- gazdasági üzemekben több mint 110 ezer főt foglalkoztattak az élelmiszer-feldolgozás, az ipar és építőipar, valamint a szolgáltatás és értékesítés területén. A technikai fejlődés következtében szükségszerűen egyre nagyobb szerepet kap az élelmiszer-feldolgozás, tartósítás. A költségvetési kapcsolat, az üzemek pénzügyi helyzete azonban számos esetben megakadályozza a foglalkoztatási és ellátási szempontból indokolt arányok kialakítását A kiegészítő tevékenység területileg erősen differenciált. Megyénkben mind a munkaerő-sűrűséghez, mind az egy dolgozóra jutó aranykorona-értékhez viszonyítva, átlag feletti az alaptevékenységen kívüli melléküzemágak aránya, és ez igen kedvező. Részletesen bemutatják a szerzők a mezőgazdasági termékfeldolgozás és forgalmazás részterületeit a húsfeldolgozás, sütőipar, zöldség- és gyümölcstárolás és tartósítás, valamint a borpalackozás beruházást gazdaságossági, pénzügyi és hitelezési problémáit. Különösen érdekes a gyümölcs- és aöldségtárolók gazdaságos nagyságával, kihasználásával kapcsolatos elemzés. A tapasztalatok összegezése után külön fejezetet szentelnek a vitatott következtetések elemzésének és modelleken mutatják be a sertés- és tejfeldolgozás gazdaságosságát, példát adnak a kavics- és homokbányák, hűtőtárolók munkájának megszervezésére és a különféle ipari kooperációkban való részvételre. Marton János; AZ ÉLELMISZER-GAZDASÁG ŰJ SZERKEZETE (Kossuth Könyvkiadó) Az élelmiszer-gazdaság kialakulása történeti folyamat eredménye. A kapitalista mezőgazdaságban a kisbirtokok tönkremenetelével, a tőkés nagygazdaságok kialakulásával lezajlott a vertikális integráció, (a mezőgazdasági termékek további feldolgozása, értékesítése) folyamata is. Ennek eredményeként alakult ki az új ágazati formáció, az élelmiszer- gazdaság A mezőgazdasági vállalkozások méretét horizontálisan (mezőgazdasági tevékenységgel) csak korlátozott mértékben lehet kiterjeszteni. A gyors ütemű technikai fejlődés egyfelől tág teret nyitott a specializált termelésnek, másfelől azonban megindult az egymást követő gazdasági tevékenységek összefonódása is. A szerző, a szocialista valóságban — a kezdet kezdetétől — végigvezeti a. olvasót az élelmiszer-gazdaság kifejlődésének útján. Többek között szovjet, bolgár, NDK, jugoszláv sajátosságokon keresztül ad betekintést a gazdasági folyamat lényegébe. A magyar élelmiszer- gazdaság szerkezetének bemutatását az élelmiszer-termelés és fogyasztás analízisével vezeti be. Felvázolja az agrárpolitika szempontjából meghatározó mezőgazdasági népességalakulás jellemző eseteit, a mezőgazdaság arculatát befolyásoló gazdálkodás típusait. Végül az érdekeltségi viszonyok, a jövedelmezőség és az áralakulás ösztönés fékező tényezőit fejti ki. Bercsényi Boton«
