Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-04 / 259. szám

A MEGYEI PÁRTÉRTEKEZLET VITÁJA (Folytatás a 3. oldalról.) zik, hogy sok ipari tele­pünk korszerűtlen és ala­csony hatékonyságú. Több­felé elavultak a szociális létesítmények is. Olykor a fejlesztés is torz módon történik; drága pénzen épí­tett csarnokokba régi gé­peket állítanak vissza, s így a technikai színvonal fejlesztésében semmi előre­lépés nem történik. Továb­bá a vezetés korszerű, tu­dományos színvonala is nagyban hiányolható, sok­szor még az alapvető mód­szereket sem alkalmazzák. Több gazdasági vezető hajlamos arra, hogy mel­lőzze a párt, a szakszerve­zetek és a társadalmi szer­vek véleményét, a velük való együttműködést. Arról már nem is szólva, hogy a dolgozók véleményét is meg kellene hallgatniuk. Mindezekkel összefügg a termelékenység nem kielé­gítő színvonala. Ezekről a kérdésekről üzemi szinten is nyíltan kellene beszélni. A helyzet megváltoztatásá­ért főképpen a vezetők te­hetnek legtöbbet. Nem le­het egyetérteni az olyan né­zetekkel, miszerint a mun­kások az okai a hiányossá­goknak, s valamiféle „mun­kanélküli hadsereg” beál­lításától várják a javulást. Ajánlatosabb volna, ha a saját portájukon tekintené­nek szét, s próbálnák meg­szüntetni a műszaki szer- veretlenséget, felszámolni az anyaghiányt. Ha ezt megtennék, talán mérsékel­hető volna a nyugtalanító­an nagyfokú munkaerő­vándorlás is. A mozgás — noha tavalyhoz képest 10— 11 százalékban csökkent — még mindig 34 százalék kö­rül mozog. A vizsgálatok azt igazolják, hogy a szak­képzett munkások koránt­sem a leghatékonyabb mun­kahelyekre áramlanak. Ezért nagyon időszerű, hogy a vállalatok javítsák a mun­kakörülményeket, s a törzs­gárda tagjait anyagilag is jobban becsüljék meg. Miután szólt az üzemi balesetek elharapódzásáról, kitért a megye munkássá­ga életszínvonalának elem­zésére. Az idén az átlagke­resetek 5,7 százalékkal nőt­tek, ám a túlórák száma is jóval magasabb a tavalyi­nál. az emelkedés 16,3 szá­zalékos, Az élelmiszeripar­ban dolgozók jövedelmének növekedése még mindig na­gyon alacsony, az átlagke­reset itt az 1600 forintot sem éri el. A felszólaló végezetül a szakszervezeti mozgalom sokrétű feladatait taglalta. Vörös Istvánná, a Kalocsai Textilfeldolgozó Vállalat részlegvezetője Felszólalásában a kalo­csai fizikai dolgozók élet­színvonalának fejlődésével foglalkozott — A harmadik ötéves terv időszakában városunk­ban több mint 29 száza­lékkal növekedett a foglal­koztatottság, s ezzel párhu­zamosan fokozódott a vá­sárlóerő — mondotta. — Ismereteink szerint ez a növekedés az országos 25- tel szemben nálunk 61 szá­zalék. A foglalkoztatottak számának emelkedéséből eredő jelentős jövedelemnö­vekedés mellett megfelelő arányban nőtt az egy sze­mélyre. jutó bér is, amely az iparban elérte a 14,6 százalékot. Vállalatunknál a munkás-átlagkereset 1436 forint A továbbiakban a dolgo­zó anyák érdekeit szolgáló intézkedésekről szólva a következőkről számolt be a pártértekezletnek: — Az 1967-ben bevezetett gyermekgondozási segélyt vállalatunknál a szülőanyák csaknem 80 százaléka veszi igénybe. Az én szocialista címért küzdő brigádomban például minden szülőanya élt a lehetőséggel. Egész Kalocsa viszonylatában pe­dig több mint négyszázan, a dolgozó nők 10 százaléka a gondozási segélyt igény­be véve neveli gyermekét. Az életszínvonal fejlődése további tényezőjeként a munkaidő csökkentését em­lítette Vörös Istvánná, hi­szen Kalocsa csaknem va­lamennyi üzemében át­tértek a 44 órás munka­hétre. A* bérek a csökken­tett munkaidő ellenére nö­vekedtek; 1968-ban 3,8, 1969-ben 4,8 százalékkal. Majd így folytatta: — Ezt úgy sikerült elér­nünk, hogy ipari üzeme­inkben korszerűbb gépek beállításával — külön sze­retném hangsúlyozni: sa­ját erőből — növeltük a termelékenységet. Vállala­tunk szinte teljesen kicse­rélte gépparkját, de ez tör­tént a város műanyagfel­dolgozó vállalatánál és az EKA gyárban is. Ez na­gyon jó, bosszantó viszont az elégtelen pótalkatrész- ellátás, ami az importgé­peknél eléggé gyakori. Kalocsa lakosságának pénzbevételéről szólva el­mondotta a küldött, hogy az 1966. évi 63,9 mil­lióról 107,8 millióra növe­kedett tavaly. Ennek kö­vetkeztében nőtt a keres­kedelmi forgalom, amely kedvezőbb ellátás esetén na. gyobb is lehetett volna. Végezetül ezeket mondot­ta a küldött: — Vállalatunk pártalap- szervezete a megvalósítan­dó feladatok között határo­zatot hozott az ezer forin­ton aluli keresetek fokoza­tos megszüntetésére. Ezzel összefüggésben a vállalat vezetősége több belső in­tézkedést valósít meg. Fel­adatunk nagy, mivel sok rajtunk kívülálló tényező nehezíti igyekezetünket. A többi között az anyasági se­gély bevezetése következté­ben sok begyakorlott mun­kaerő esik ki a termelésből három évre. A helyükbe állított új munkások beta­nítása viszont sok időt vesz igénybe. Ismert ugyanis a vidéki kis textilüzemek fel­adata: a hazai termelésben sok cikkféleséggel kis szé­riákkal állni a fogyasztók rendelkezésére. A célkitű­zések megvalósításában to­vábbra is minden erőnkkel részt veszünk. Dr. Mészöly Gyula Kossuth-díjas kutató, a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézet igazgatója A mezőgazdasági tudo­mányos kutatás szerepéről, fontosságáról és a terme­lés kapcsolatáról szólva, a küldött bevezetőül hangsú­lyozta, hogy az élelmiszer­termelés növelése hazánk­ban és világviszonylatban egyaránt az érdeklődés kö­zéppontjába került. Majd tíz évre visszapillantva, részletes áttekintést adott mezőgazdaságunk szocialis­ta átalakulásáról, fejlődésé­ről. E fejlődés üteme az el­múlt tíz évben elérte Dá­niáét és Hollandiáét. Hoz­zátette azonban: sajnos, egyelőre csak ütemét és nem teljesítőképességét. Majd megállapította, hogy a termelés növelését alap­vetően a nagyüzem, a kor­szerű technika térhódítása, illetve szakszerű felhaszná­lása és az egyre javuló közgazdasági környezet tet­te lehetővé. Erre a megállapításra ala­pozva, felszólalása további részében a többi között eze­ket mondotta: — Tudománypolitikánk legfontosabb célja, hogy a rendelkezésre álló eszközei­vel minél nagyobb segít­séget nyújtson népgazda­ságunk számára, illetve a szocializmus teljes felépí­téséhez. Ennek megfelelően felgyorsult tudományos éle­tünk, és mezőgazdasági tu­dományos kutatásunk is igyekszik felzárkózni a nemzetközi élvonalhoz. Erőinket természetesen a népgazdasági szempontból legfontosabb feladatokra összpontosítjuk. Míg pél­dául 1960-ban 1800 témá­val foglalkoztak mezőgaz­dasági kutatóintézeteink, ma már 109-re csökken­tették a témák számát. A mezőgazdasági tudo­mányos intézetek és ter­melő üzemeink negyedik ötéves tervidőszakban meg­valósítandó legfontosabb feladatairól szólva a többi között ezeket mondatta: — A kertészeti termesz­tési ágazatok fejlesztésében a megyénkben folyó kuta­tások országos viszonylat­ban is jelentősek. Közis­merten megyénk egyik leg­kiterjedtebb és legproduk­tívabb ilyen jellegű me­gyéje hazánknak. A ker­tészeti termesztési ágak közül hadd emeljem ki a zöldségtermesztés fejleszté­sének szükségességét. An­nál is inkább, mert me­gyénk élelmiszer-feldolgozó iparának jelenlegi fejlett­sége néhány fontosabb zöldségfajtával biztonságos nyersanyagellátást igényel. A konzervipari paradicsom, vöröshagyma, uborka, fű- szerpaprika termesztésére gondolok elsősorban. E zöld­ségfajok közül a paradi­csomnak, uborkának és fű- szerpaprikának intézetünk az országos témafelelőse. Ezen a fórumon is hang­súlyozni szeretném, hogy a zöldségtermesztési ágazat fejlesztése az előző ötéves tervekben is messze elma­radt a többi kertészeti ága­zat mögött. A mezőgazda­ságon belül a kertészet, a termelt értékhez viszonyít­va is csekély anyagi és technikai ellátásban része­sült. Kedvezőtlenül hatott a termelésre, az értékesíté­si rendszerből származó több tényező is. Ismeretes viszont, hogy a kertészeti termelés részesedése a me­zőgazdasági exportból el­éri a 40 százalékot. Sajnos, a zöldségtermesztés fontos­ságának megfelelően, a ne­gyedik ötéves tervben nem kapja meg sem országosan, sem megyénkben azt a tá­mogatást. fejlesztési lehe­tőséget, amely méltán meg­illetné. Mészöly elvtárs ezután megjegyezte: — Megyei élelmiszeriparunk alapbázi­sa inkább a zöldségnyers­anyag. A Kecskeméti Kon­zervgyár foglalkoztatottsá­ga, az évi termelési érték alakulása például mindig attól függ, hogyan realizá­lódik a gyár által igé­nyelt zöldségnyersanyag­termelés. Majd hangsúlyoz­ta: — Érdemes volna végre elővenni megyénk még mindig aktuális távlati zöldségtermesztési tervét és a negyedik ötéves terv fo­lyamán megvalósítani. Ezt indokolják megyénk ter­mészetföldrajzi, valamint az élelmiszeripar centrikus fej­lesztési irányú célkitűzései is. Ehhez kíván segítséget nyújtani a zöldségtermesz­tést kutató kecskeméti inté­zet. Felszólalása végén saj­nálkozását fejezte ki a kül­dött, hogy a megyei párt- bizottság írásos beszámoló­ja nem tesz említést a me­gyénket érintő mezőgazda- sági tudományos kutatás­ról. Pécsy Mihály nyugdíjas kiskunfélegyházi veterán A megyei pártértekezlet résztvevői meleg szeretet­tel hallgatták Kiskunfél­egyháza város kommunis­táinak 75 éves küldöttét, akj 52 éve párttag és ott volt Budapesten a Kom­munisták Magyarországi Pártjának megalakulásán. Pécsy Mihály elvtárs meg­emlékezett az akkor; idők­ről, s a párt félévszázadé* harcáról. Ezután arra hív­ta fel a megyei pártérte­kezlet figyelmét. hogy , mint eddig, a jövőben se feledkezzen meg az ifjúság nevelésének fontosságáról. Beszélt azokról, a Nyugat­ról beszivárgó ideológiai hatásokról, amelyek ellen féltő gonddal kell védeni tehetséges, józan gondolko­dású ifjúságunkat. Ha gon­doskodunk arról, hogy a fiatalok ismerjék pártunk célkitűzéseit — akkor azok nem fogadják el a tőkés propaganda hírverését. Pécsy elvtárs felszólalá­sa további részében is az ifjúság problémáival fog­lalkozott. Elemezte Kiskun­félegyháza általános és kö­zépiskoláinak helyzetét, s megállapította, hogy to­vább kell növelni a napkö­zi otthonokat, középiskolai diákotthonokat — s ma már örvendetes, hogy a bölcsődéket is —, mert azok szűknek bizonyulnak. Ezután a felszólaló a pe­dagógusok élet- és munka­körülményeivel foglalko­zott. Rámutatott, hogy ja­vult lakáshelyzetük, de üzemi étkeztetésüket is meg kellene szervezni. Hangsúlyozta, igen fontos, hogy az elkövetkező évek­ben rendezzék a pedagó­gusok fizetését. Slachla István, a bácsalmási gimnázium igazgatója — A pártértekezlet be­számolójában a közoktatás és közművelődéssel kap­csolatban azt olvashatjuk: „A fő cél; a társadalom minden rétegében a maga­sabb színvonalú tudás megszerzésének elősegítése, a szocialista társadalom növekvő igényeihez igazo­dó és alkotni tudó embe­rek sokaságának nevelé­se.” — kezdte felszólalását Slachta elvtárs. — A be­számolási időszak alatt pórt és tanácsi szerveink irányításával és segítségé­vel megyénk pedagógusai e téren szép eredményeket értek el. Javult iskoláinkban a szakosneveló-ellátottság, jó ütemben halad a körzete­sítés, az általános diákott­honi hálózat bővítése. Na­gyobb figyelmet fordítot­tunk a hátrányos helyzet­ben levő tanulók tovább­tanulására, előbbre lép­tünk a szakmunkásképzés­ben, nőtt a szakközépisko­lai osztályok száma, új is­kolák, tantermek épültek. Elmondhatjuk, nagy fejlő­dést értünk el az óvodák­tól a felsőoktatási intéz­mények fejlesztéséig, ide sorolva új főiskolánkat is. Sok azonban még a tenni­való. A képesítés nélküli nevelők száma alig csök­ken. Tiszteletre méltó mun­kát végeznek, ám olyan helyen működnek, ahova egyéb objektív okok miatt is hátrányos helyzetben levő gyermekek járnak is­kolába. S talán éppen ezért itt lenne leginkább szükség a pedagógiailag jól képzett nevelőkre. A pedagógushiányt az alacsony bérezés okozza. Sokszor a legjobb nevelők hagyják el az iskolát es mennek más munkahelyre. Mindemellett a jelenlegi bérezés nem differenciálja a jó és a rossz nevelői munkát, s emiatt nem is ösztönző. Legfőbb gondunk a fizi­kai dolgozók gyermekeinek továbbtanulása. Számuk az egyetemeken csökken. A tehetséges munkás és pa­raszt származású fiatalok előkészítését a továbbtanu­lásra már az általános is­kolában el kell kezdeni, a középiskolában pedig foly­tatni kell. Természetesen ez nem lehet csupán a pe­dagógusok problémája. E téren a társadalomnak, — elsősorban a szülőknek is, — a jelenleginél többet kell tennie. Ilyen irányban már me­gyénkben is vannak he­lyes kezdeményezések. A Szakszervezetek Megyei Tanácsának anyagi segít­ségével középiskoláinkban a negyedik osztályos fizikai dolgozók gyermekeinek to­vábbtanulására egyetemi előkészítő tanfolyamokat szerverünk. A nagyobb anyagi támogatás lehetővé tette, hogy a tanfolyamok számát megkétszerezzük, sőt azt is, hogy a hátrá­nyos helyzetben levő tanu­lókkal már első osztályos koruktól behatóbban fog­lalkozzunk. Igen követésre méltó a megyei tanács ha­tározata, amelynek alapján a fizikai dolgozók egyes, jól tanuló középiskolás gyermekei második osztá­lyos koruktól ösztöndíjban részesülnek. A jó kezdeményezések mellett sok még a gátló tényező. Bácsalmáson a szakmunkásképző iskolába a Kiskunhalas felől érkező vonattal reggel két órával korábban. Bajáról egy órá­val később érkeznek a ta­nulók. Szükséges lenne, hogy a menetrendszerkesz­tők jobban figyelembe ve­gyék a helyi szervek ja­vaslatait. Slachta elvtárs ezután az ifjúság közéletre való ne­veléséről beszélt. Igen fon­tos — hangsúlyozta —, hogy a pedagógus párt- szervezetek, a KlSZ-bizott- ságok és a nevelők kellő figyelmet tulajdonítsanak annak, hogy a középisko­lák minden osztályában legyen KISZ-szervezet. El­sősorban a kommunista pedagógusokra vár az a munka, hogy a Központi

Next

/
Oldalképek
Tartalom