Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-29 / 280. szám

Befejeződött az MSZMP X. kongresszusa Vitázó ró beszéd Amint arról már la­punk tegnapi számában beszámoltunk, a kongresz- szus pénteki tanácskozá­sának befejezéseként Ká­dár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára - tartotta meg vitazáró beszédét. Az aláb­biakban Kádár . elvtárs vitazáróját ismertetjük. Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársnők, elv­tarsak! A négynapos vita és az annak során elhangzott 56 felszólalás a legfontosabb kérdésekben teljesen egysé­ges volt. Egyetlen olyan felszólalás sem hangzott eV amely valamely lényeges kérdésben eltért volna a párt politikájától. Ezért el­ső szavam a felszólaló elv­társakhoz, a kongresszus küldötteihez az, hogy a Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bizott­ság nevében megköszönöm ezt a teljesen egységes tá­mogatást. (Nagy taps.) Pártunk X. kongresszu­sának küldöttein kívül fel­szólalt a kongresszusra ér­kezett testvérpárjaink min­den küldöttsége. Hálásak vagyunk, hogy meghívá­sunkat elfogadták, és kép­viseltették magukat, s azért, hogy a Szovjetunió Kom­munista Pártja, S‘ általában a kongresszusunkon részt vett testvérpárok, küldött­ségük összetételével és fel­szólalásaikkal ' _ talán ér­demén felül' is — megtisz­telték pártunkat. (Nagy taps.) A testvérpártok küldött­ségeinek felszólalására Kü- lön-külön nem tudok kitér­ni. Központi Bizottságunk nevében, őszinte köszönetét mondok azért, hogy pár­tunk X kongresszusának általános értelemben és nemzetközileg is rendkívül nagy súlyt adtak. A kongresszus küldöttei­nek felszólalása, a vita magas színvonalú és mél­tó volt a kongresszus ren­deltetéséhez. A vita egyik résztvevője mondta felszólalása után, hogy nehezen tudta elkez­deni. mert először állt ilyen fórum előtt. Mondtam ne­ki, ha másodszor lesz itt, az sem segít. (Derültség.) Mert aki a szó jó értelmében ér­tékeli és tudja, hogy mi­lyen fórumhoz szói, aki tudja, hogy itt minden el­hangzott szónak súlya van, az érzi a felelősséget. Úgy vélem, annak a tény­nek, hogy az elvtársak ál­talában leírták felszólalá­saikat, döntően ez a fele­lősségérzet az oka, s ezt csak üdvözölni lehet. De szerepet játszott ebben egy másik körülmény is. Meg­ítélésünk szerint a kong­resszus politikai előkészíté­se alaposabb és szervezet­tebb volt, mint korábbi kongresszusunké. Ezúttal még jobban kifejezésre ju­tott az. hogy bár a küldöt­tek saját felszólalásukat mondják el, mégsem kizá­rólag a saját álláspontju­kat tolmácsolják, a kong­resszus küldöttei tudják, és érzik, hogy mindegyikük — még a statisztikai norma alapján is — ezer magyar kommunistát képvisel, azok nevében is szól. A felszólalásokban kifeje­zésre jutott az a politikai fejlődés, amely a minden­napi munkánk eredménye­ként általában párttagsá­gunknak, pártunk aktivis­táinak. a politikailag aktív dolgozóknak, sőt lehet mon­dani, egész népünknek egyik jellemzője. Kiszélese­dett az emberek látóköre, erősödött pártunk és köz­véleményünk egyetértése és egysége. A kongresszus visszhang­ja megítélésünk szerint jó, a valóságnak megfe­lelő. Olyan a visszhangja, ami­lyen maga a kongresszus. Ez természetesen annak is tulajdonítható, hogy a saj­tó, a rádió, a televízió, s az ott dolgozók segítségé­vel a kongresszusi tárgya­lóterem kibővült. Nagyon kevés időeltéréssel a kong­resszusi eszmecsere ezek­ben a napokban nemcsak itt ebben a teremben folyt, hanem az egész országban. És amint az általunk is­mert visszhang mutatja, az egész országban ugyanazon kérdések körül, ugyanazon alapállásban tanácskoztak, folytatták. az eszmecserét a széles tömegek, mint itt. a kongresszuson jelenlevők. lesebb; egész párttagsá­gunk, a közvélemény, szö­vetségeseink, munkásosztá­lyunk és népünk egyetér­tésével találkozott. Mind- | azok egyetértésével, akik jó és nemes értelemben ma- 1 gukénak érzik a párt, a szocializmus ügyét. És mint j már erre utaltam, egyetér- J téssel találkozik kongresz- ) szusunk alap-állásfoglalása j és fővonala a kommunista ég munkáspártok nagy í többségénél, a szocializmust j építő testvéri népeknél. Ez az egyetértés, szolidaritás — mind a hazai, mind a nem­zetközi — nagy erőt ad pártunknak további mun­kájához, harcához. Ezek után engedjék meg. hogy megismételjem — de most már tényként — azt, ami a kongresszust előké­szítő munka során mint párttagságunk és dolgozó népünk véleménye, igénye jutott kifejezésre, amit hét­főn a Központi Bizottság beszámolójában még csak Pcför/ Ez rendkívül jó dolog. (Taps.) A kongresszus végighall­gatta a. testvérpártok fel­szólalásait is. amelyekből megismerte azt az interna­cionalista alapállást, aho­gyan az egyes pártok a mi pártunkat értékelik. Kong­resszusunk széles visszhan­got keltett a testvéri szo­cialista országokban, és mindazokban az országok­ban, ahol testvérpártjaink publicitást tudtak biztosí­tani kongresszusunknak. Politikai ellenfeleink, sőt ellenségeink is figyelték a Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusát. Tanácskozásunk meglepte őket. Találgattak jobbra- j balra. Végül majdnem ] ugyanott kötöttek ki, mint j ahol a mi egyetértő tábo­runk, saját párttagságunk, j a mi népünk, testvérpárt- i jaink, a szocializmust épí- j tő testvéri népek. A Magyar Szocialista j Munkáspárt X. kongresz- j szusát ellenfeleink és el- I lenségeink is úgy értéke- | lik. hogy a párt Uövetke- i zetesen megy tovább ed- j digi útján. A praktikus munka szem- j pontjából ezt talán nekik is jó tudniuk. (Derültség.) ! A Központi Bizottság és j a Központi Ellenőrző Bi­zottság beszámolójával szé­les körű 'az egyetértés. A kongresszuson elhangzot­takból teljesen nyilvánvaló, hogy az az 56 elvtárs. aki szóhoz jutott, nemcsak a saját véleményét fejezte ki. hanem a kongresszus állás pontját is. De az egyetértés még szé­javásoltunk, s .ami most megerősítést nyert — azt, hogy a párt folytassa és még következetesebben. még jobban érvényesítse poli­tikai irányvonalát. E jóváhagyás pártunk szá­mára új, nagy erőt ad: biz­tatás, elismerés, egyben kö­telező parancs azoktól, akiknek ügyét mi a leg- (Folytatás a 2. oldalon) XXV. évf, 280. szám 1970. nov. 29. vasárnap Ara: 1 forint BÁCS-KISKUN MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG NAPILAPJA Ismét Kádár János az első titkár Szombat reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában — a korábban jóváhagyott ügy­rendnek megfelelően — zárt ülésen folytatta ta­nácskozását a Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kongresszusa. A küldöttek először meghallgatták a fellebviteli bizottság je­lentését, amelyet Varga Gyula, a bizottság elnöke i terjesztett elő. Ezután a í kongresszus újjáválasztot- j ta a párt vezető szerveit: j a Központi Bizottságot és: a Központi Ellenőrző Bi- j zottságot. A zárt ülés után a I kongresszus ismét plená­ris ülést tartott, s Kádár János elnökletével foly­tatta munkáját. Kádár János bejelen-1 tette, hogy a zárt ülésen j a fellebbviteli bizottság í jelentésében foglalt kérdé- j sekből határozatokat hoz-! tak. Megválasztották a! párt két vezető testületét: a Központi Bizottságot és1 a Központi Ellenőrző Bi­zottságot. Ezt követően a| Központi Bizottság és a J Központi Ellenőrző Bízott- I ság is megtartotta első ülését, ahol mindkét tes- j tület megválasztotta tiszt- j ségviselöit. A Központi j Bizottság megválasztotta a j Politikai Bizottságot, a j Titkárságot, munkabizott- j ságait és az ügyvezető j tisztségek viselőit. I Ezután Németh Károly, a budapesti pártbizottság első titkára ismertette a kongresszus zárt ülésének, illetve a Központi Bizott­ság és a Központi Elle­nőrző Bizottság ülésének határozatait. A küldöttek helyükről felállva, hosszan tartó nagy tapssal fogad­ták, amikor Németh Ká­roly bejelentette: a Köz­ponti Bizottság első titká- kárának párttagságunk, a munkásosztály, a nép aka­ratával egyetértőén ismét Kádár Jánost választotta. A X. kongresszus az MSZMP Központi Bizott­ságába 105 tagot Válasz­tott. közöttük dr. Romany Pált, az MSZMP Bács- Kiskun. megyei Bizottsá­gának első titkárát. A Központi Bizottság és a Központi Ellenőrző Bi­zottság — megválasztását követően — megtartotta első ülését, melyen a Po­litikai . Bizottság tagjainak a következőket választot­ta meg: Aczél György, Apró Antal, Benke Valé­ria, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kádár János, Kál­lai Gyula, Komócsin Zol­tán, Nemes Dezső, Né­meth Károly. Nyers Rezső. A Központi Bizottság megválasztotta a KB tit­kárságát. Első titkár Ká­dár János, a Központi Bi­zottság titkárai: Aczél György, Biszku Béla, Ko­mócsin Zoltán, Nyers Re­zső, Óvári Miklós, Pullai Árpád. A Központi Ellenőrző Bizottság első ülésén elnö­kének Brutyó Jánost, tit­kárának Venéczi Jánost választotta meg. A Központi Bizottság megválasztotta a KB mel­lett működő agitációs és propagandabizottságot,- ve-, zetője: Aczél György; a KB mellett működő gaz­daságpolitikai bizottságot, vezetője: Nyers Rezső. A Központi Bizottság döntött a KB mellett mű- I ködő munkaközösségek ve­zetőiről és létszámáról. A. 15 tagú pártépítási munka- közösség vezetője Biszku Béla; a 35 tagú közgazda- sági munkaközösség veze­tője Nyers Rezső; a 15 tagú szövetkezetpolitikai munka- közösség vezetője Fehér Lajos; a 11 tagú ifjúsági bizottság vezetője Pullai Árpád. A Központi Bizottság megerősítette, i-llfetve kine­vezte a KB apparátusának osztályvezetőit. A párt- és tömegszervezetek osztályá­nak vezetője: Jakab Sán­dor; az agitációs és propa­gandaosztály vezetője: Ka­tona István; a tudományos, közoktatási és kulturális osztály vezetője: Nagy Mik­lós; a külügyi osztály ve­zetője: Erdélyi Károly; a gazdaságpolitikai osztály vezetője: Bálint József; a közigazgatási és adminiszt­ratív osztály vezetője: Bor- bándi János; a pártgazda­sági- osztály vezetője: Kö­zért József; a Központi Bi­zottság irodájának vezető­je: Sándor József. A Központi Bizottság megerősítette Nemes De­zsőt a Politikai Főiskola rektori. Lakos Sándort a Társadalomtudományi In­tézet igazgatói és Vass Henriket a Párttörténeti Intézet igazgatói tisztében. A központi pártsajtó ve­zetői: a Népszabadság fő- szerkesztője Sarlós István, a Társadalmi Szemle szer­kesztő bizottságának veze­tője Benke Valéria, ,a Párt­élet szerkesztő bizottságá­nak vezetője Lajtai Vera. A Központi Bizottság ve­zető szerveinek megválasz­tására és az apparátus ve­zetőinek megerősítésére, il­letve kinevezésére vonat­kozó döntések ismertetése után Kádár János mondott zárszót. Ezután a kongresszus részvevői elénekelték az Internacionálét, majd Ká­dár János a jelenlevőknek jó egészséget, sok sikert kívánt, s a kongresszust berekesztette.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom