Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ MSZMP X. KONGRESSZUSA dek mind teljesebb össze­hangolását; egyben elősegí­ti a munkában, a jövede­lemelosztásban, az állam­mal szembeni kötelezettsé­gek teljesítésében a szocia­lista elvek érvényesülését. A szövetkezetek működé­si területükön érvényre jut­tatják a szocialista demok­ratizmust, elősegítik az egyén politikai és kulturá­lis fejlődését, szocialista emberi közösségek kialakí­tását. Növelik a kollektív felelősségérzetet a szocia­lista tulajdon erősítésében, az oszthatatlan szövetkeze­ti vagyon, a szocialista tu­lajdon gyarapításában. A szövetkezeti mozga­lomba tömörült állampol- ,gárok élet- és munkakörül­ményeinek, életszínvonalá­nak, politikai fejlődésének alakulása társadalmi fejlő­désünk jelentős tényezője, előmozdítása társadalmunk egészének érdeke. Ezért foglalt úgy állást pártunk IX. kongresszusa, hogy a mezőgazdasági szövetkeze­tek hozzanak létre területi és országos szövetségeket, és céljaikat előmozdító tár­sulásokat. Ezek ' kialakul­tak, s mind jobban kibon­takoztatják hasznos tevé­kenységüket. Pártunk politikai tevé­kenységében, a szocializmus építésében számol a szö­vetkezeti mozgalommal, és támaszkodik rá. Szövetke­zetpolitikája arra irányul, hogy erősödjenek, fejlődje­nek szocialista vonásaik. Gazdálkodásukban és bel­ső életükben érvényesül­jön még jobban a szocia­lista jelleg, még nagyobb mértékben jusson kifeje­zésre a társadalmi, a cso­port- és az egyéni érdek összhangja. A nőmozgalom és az ifjúság Társadalmunkban szá­mottevő erő a nőmyzgalom. A Központi Bizottság, a kérdés nagy társadalmi fontossága és a szocialista fejlődés általános meneté­re való hatása miatt külö­nös figyelmet fordít a nők helyzetére. Jelenthetjük, hogy a IX. kongresszus idevonatkozó határozatait végrehajtottuk. A Közpon­ti Bizottság ez évben a nők társadalmi helyzetének to­vábbi javítására külön, az intézkedések egész rend­szerét átfogó határozatot hozott, amelynek végrehaj­tása a legközelebbi évek­ben kedvező változásokat fog hozni. A nők, akik jelentős sze­repet töltenek be társa­dalmunk életében, és ha­zánk aktív keresőinek 41 százalékát teszik ki, ered­ményesen dolgoznak az ' élet minden területén. Nyilvánvaló a családban betöltött szerepük nagy »je­lentősége. A nőmozgalom sokat tett azért, hogy a tár­sadalmi életben, a gazda­sági építőmunkában aktív tevékenységre buzdítsa, a közéletből korábban kire­kesztett nőket. A legöntu- datosabb nők az első sor­ban harcoltak a szocialista forradalom győzelméért, ma pedig munkájukkal se­gítik a szocialista társada­lom építését. Mindezzel a haladás általános ügyét, egyben a nők társadalmi felemelkedését is a legha­tékonyabban szolgálták. A párthatározat a nő­mozgalom bizonyos átszer­vezését is előirányozta. Most a Párt szervezeteiben kijelölt 32 ezer külön fele­lős foglalkozik a nők hely­zetével, társadalmi problé­máival. Létrehoztak nőbi­zottságokat a népfrontbi­zottságok mellett, a szak- szervezetekben, a szövetke­zetekben, összesen 160 ezer taggal. Az átszervezés után a párt közvetlenül irányít­ja a nők társadalmi kérdé­seivel való foglalkozást, és kétszerannyi elvtársnő vé­gez rendszeres munkát a nő­mozgalomban, mint koráb­ban. Mindez hozzájárul, hogy egész társadalmunk, amely a szocializmus épí­tésében számol a nők mun­kájával, többet és jobban foglalkozzon a nők társa­dalmi kérdéseivel és előse­gítse helyzetük javítását, problémáik megoldását. Az ifjúság életével, gond­jaival a párt, államunk, társadalmi szervezeteink rendszeresen és sokolda­lúan foglalkoznak, a ma­gyar ifjúság erkölcsi-politi­kai helyzetét alapvetően hazánk fejlődő társadalmi állapota határozza meg. A fiatalok nagy többsége is­meri és követi a szocialista célokat, támogatja a párt politikáját, becsületesen ta­nul, dolgozik, hazafihoz méltóan teljesíti honvédel­mi kötelezettségét. Az if­júságnak a szocializmus iránti vonzódása, a korábbi nemzedékénél nagyobb mű­veltsége rendszerünk fon­tos eredménye. A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség, mint a párt ifjúsági szervezete és az ifjúság egységes, politi­kai tömegszervezete, a párt irányításával teljesítette , és teljesíti feladatait Ered­ményesen mozgósította az ifjúságot a szocialista tár­sadalom alapjainak leraká­sával és teljes felépítésé­nek megkezdésével kapcso­latos feladatok végrehajtá­sára. A KISZ csaknem 26 ezer alapszervezetében több mint 800 ezer tagot tömö­rít; ez a 14—26 éves fiata­loknak mintegy 40 száza­léka. A KISZ-szel szemben is növekedtek a társadalom, de egyben az if júság igényei is. A KISZ továbbfejlődé­sének alapvető feltétele, hogy jobban kidomborod­jék politikai, kommunista jellegének elsődlegessége. Akkor képes hivatását mind magasabb színvonalon betölteni, ha jobban figye­lembe veszi az ifjúság kü­lönféle korosztályainak és rétegeinek sajátos helyze­tét, eltérő tapasztalatait és igényeit; különösen azt a körülményt, hogy az ifjú­ság egy része még tanul, más része pedig már a termelőmunka és a társa­dalmi élet cselekvő ré-1 szese. A KISZ törekedjék arra, hogy szocialista hazánk hű polgáraivá, hazafias és in­ternacionalista szellemben nevelje ifjúságunkat. A szo­cializmus építésére mozgó­sítsa a fiatalokat, kezde­ményező szerepet vállaljon az ifjúság munkájának, művelődésének, kulturális és sportéletének szervezé­sében, anyagi, szociális helyzetének javításában. A párt vezető szerepe megfelelően érvényesül a KISZ irányításában. A párt- szervezeteknek erre a jövő­ben is nagy figyelmet kell fordítaniuk, segíteniük kell az ifjúsági szövetséget problémáinak megoldásá­ban. A pártvezetés egyik legfontosabb feladata min­den fokon, hogy saját te­rületén támogassa a KISZ törekvéseit, és aktívan részt vegyen az ifjúság egészé­nek eszmei-politikai neve­lésében. Az ifjúság nevelésében külön figyelmet kell fordí­tani arra, hogy a KISZ a párt utánpótlása, jórészt ott nevelődnek a párt jö­vendő tagjai. A fiatalokat meg kell ismertetni a marxizmus—leninizmus tu­dományával, fegyelmezett és kötelességtudó, a közös­ség, a nép, a szocialista haza ügyéért minden áldo­zatra kész emberekké kell formálni őket, s közülük a legjobbakat kommunistává, a párt tagjaivá kell nevel­ni. Mindig tartsuk szemünk előtt; az ifjúság a párt, a nép, a szocialista haza ígé­rete és jövője! A párt belpolitikájának sarkalatos pontja a szövet­ségi politika. A szövetségi politikának, amely alapve­tően a dolgozó osztályok közötti együttműködést szolgálja, hatalmas ereje van; a helyes marxista irányvonal mellett társa­dalmunk előrevltelének döntő tényezője. Szövetségi politikánkban az osztályszövetséget, az összefogást, az egységet hir­detjük és valósítjuk meg. A szocializmus felépítésé­ben az egész nép, társadal­munk minden dolgozó osz­tálya és rétege, minden egyes magyar állampolgár érdekelt. A legteljesebb társadalmi és emberi sza­badságot, a különb életet, a magasabb életszínvonalat csak a szocialista társada­lom biztosíthatja. Politikai szövetségünk, erősödő szo­cialista nemzeti egységünk célja a szocializmus, elemi alapja a tudatosan felis­mert közös érdek, az igazi hazaszeretet és az a szán­dék, hogy hazánk felvirá­goztatásán munkálkodjunk együtt a közösség boldogu­lására. A párt szövetségi politi­kája a Hazafias Népfront­mozgalom keretében való­sul meg. A Hazafias Nép­front egyrészt politikai tö­mörülés, amelyben a párt részvételével és vezetésével együtt vannak és munkál­kodnak hazánk legfonto­sabb társadalmi és tömeg­szervezetei; másrészt a leg­szélesebb tömegmozgalom, amelynek keretében meg­valósul a társadalom vala­mennyi osztályának és ré­tegének összefogása a szo­cializmus építése céljából. A Hazafias Népfront­mozgalom keretében az or­szágban közel 4 ezer nép­frontbizottság működik mintegy 120 ezer taggal, több százezer aktivistával. A Hazafias Népfrontban tömörülnek a munkások, parasztok, értelmiségiek, kispolgárok, s különböző világnézetű emberek, a kommunisták és pártonkí- 'vüliek — mindazok, akik vállalják a közös célt; a szocialista Magyarország felépítését. A Hazafias Nép­front-mozgalomban részt vesznek hazánk német, délszláv, szlovák, román és más nemzetiségű dolgozói is, akik társadalmunk egyenjogú tagjaiként, a magyar néppel együtt épí­tik a közös, szocialista ha­zát. A Hazafias Népfront­mozgalomban együtt van­nak hívők és nem hívők, állami tisztviselők és az egyházaik képviselői. Álla­munk biztosítja a szabad vallásgyakorlást, az egy­házak működését. Társa­dalmunk értékelni tudja, hogy az ország minden be­vett felekezetének egyháza elismerte, önmagára nézve kötelezőnek tartja a Ma­gyar Népköztársaság alkot­mányát, törvényeit, és el­fogadta népünk törekvé­seit, szocialista célkitűzé­seit. A népfrontmozgalom­ban való közös részvétel pedig jól példázza, hogy különböző világnézetű em­berek között is lehetséges kölcsönös megbecsülés és jó együttműködés olyan közös célok érdekében, amelyek a nép boldogulását, hazánk javát szolgálják. A Hazafias Népfront nagy segítséget jelent a pártnak, jó szolgálatot tesz közös ügyünknek; úgy véljük, hogy a mozgalom még to­vább növelheti aktivitását a társadalmi életben. A Hazafias Népfront-mozga­lom eddig is sokat tett és még sokat tehet a legátfo­góbb szocialista nemzeti egység megszilárdításáért, a nemzet alkotó erőinek tö­mörítéséért. Nagy, és a ta­nácsok önállóságának nö­vekedésével fokozódó, poli­tikai jelentősége van an­nak, hogy a népfront az országos kérdések mellett intenzíven foglalkozik a lakosságot legközvetleneb­bül érintő város- és köz­ségfejlesztés sokrétű prob­lémáival is, s ezzel erősíti a helyi önkormányzati szervek nélkülözhetetlen tömegbázisát, azok demok­ratizmusát. Pártunk mindenkor hir­dette és szervezte a mun­kások, parasztok, értelmi­ségiek, a kommunisták és pártonkívüliek összefogását, a nemzet minden alkotó erejének tömörítését. E po­litikának nagy jelentősége volt történelmi harcaink­ban és van ma is. Társa­dalmunk egysége a közös, szocialista munkában ko- vácsolódik mind erősebbé. A párt a jövőben is foly­tatja szövetségi politikáját, abban a meggyőződés­ben, hogy az a munkás­osztály, a dolgozó nép ér­dekeit szolgálja, hogy mind erősebb lesz szocialista nemzeti egységünk, és kö­zelebb visz nagy társadal­mi célunkhoz: a szocialis­ta Magyarország teljes íel- . építéséhez. V. Gazdasági építőmunkánk eredményei. A szocialista népgazdaság és a tervgazdálkodás továbbfej lesztése Elvtársak! A szocialista építés je­lenlegi szakaszában külön­leges fontossága van pár­tunk gazdaságpolitikájá­nak, amely a termelőerők fejlesztését, a munka ter­melékenységének növelé­sét. a lakosság életkörül­ményeinek javítását, szo­cialista céljaink elérését szolgálja. Gazdaságpolitikánk, gaz­dasági munkánk fő eleme a szocialista tervgazdálko­dás, amely egyedüli módja a termelőerők tervszerű fejlesztésének és alapja a szocialista gazdasági rend építésének. Népünk csak a munkásosztály politikai hatalmának megteremtésé­vel, a termelési eszközök köztulajdonba vételével, a szocialista tervgazdálkodás bevezetésével tudta, a fel- szabadulás óta eltelt rövid 25 év alatt, a romok he­lyén új hazáját felépíteni, százados elmaradottságot felszámolva az országot iparosítani, a szocialista mezőgazdaságot megterem­teni. Hazánk társadalmi fejlő­désében, s ezen belül nép­gazdaságunkban, a szocia­lista építőmunkában új helyzet alakult ki az 1960- as évek elején. A mező- gazdaság szocialista át­szervezésével a népgazda­ság minden fő területén győztek a szocialista ter­melési és tulajdonviszo­nyok. A népgazdaság kezdte túlhaladni az extenzív fejlődés lehetősé­geit, és szükségszerűvé vált az intenzív fejlődési szakaszra való áttérés. Az elért gazdasági fejlettségi színvonal már lehetővétet­te, céljaink pedig sürget­ték, hogy termelőerőink fejlesztése, a gazdasági munka hatékonyságának növelése érdekében leg­alább kezdeti lépéseket tegyünk a nemzetközileg kibontakozó tudományos­technikai forradalom áramlatába való bekap­csolódásra is. A pártnak szembe kel­lett néznie az új helyzet új kérdéseivel, és ki kel­lett jelölnie a további elő­rehaladás útját. Mélyreha­tó elemzéseket kellett vé­gezni, a hazai és a többi szocialista ország tapaszta­lataira, a szocialista köz­gazdaságtudomány és más tudományágait eredmé­nyeire támaszkodva kellett kidolgozni a kérdések meg­oldásának módozatait. A gazdálkodás maga­sabb szintjén feltétlenül szükséges, hogy minden gazdasági döntésben mesz- szemenően érvényesülje­nek a közgazdasága szem­pontok. Aki politikai sí­kon intézkedik, az szá­moljon döntéseinek gazda­sági hatásával, aki viszont gazdasági kérdésekben dönt, mérlegelje a politi­kai körülményeket. A köz- gazdasági szemlélet érvé­nyesítése azonban nem te­heti kétségessé azt a marxista alapelvet, hogy a politika az elsődleges. Lenin útmutatásai arra is figyelmeztetnek bennün­ket. hogy egyetlen nagy rohammal, kizárólag a párt tekintélyére, a pro­letár hatalomra és az ön­tudatos munkások lelkese­désére támaszkodva nem lehet a szocializmust fel­építeni. A párt befolyásá­ra, a munkáshatalom ere­jére, a dolgozók szocialista lelkesedésére építeni kell, ezeket az erőinket szünte­lenül növelni kell, de ezenkívül szükség van ar­ra, hogy a dolgozók a szocializmus építésében anyagilag is érdekeltek le­gyenek. Az alapos elemzések, a számtalan megoldási mó­dozat kidolgozása éve­ket vett igénybe, s végül az elhatározások a gaz­dasági mechanizmus re­formjában öltöttek testet. A gazdasági reform alap­elveit a IX. kongresszus jóváhagyta, s 1968. január elsejével bevezetésre ke­rültek. Ennek lényege: a szocialista tervgazdálko­dásnak — a közgazdasági szabályozók, az üzemek önálló vezetése, a dolgo­zó kollektívok és az egyes dolgozók anyagi érdékelt- sóge útján történő — meg­valósítása. A gazdasági reform alap­elveit megismerve, párt­tagságunk csaknejn egésze, s az ország közvéleményé­nek nagy többsége helye­selte azokat. De a fogad­tatás és a helyeslés nem volt osztatlan. Itthon is, határainkon túl is akadtak őszinte barátaink, akik aggódtak, vajon bevál­nak-e újításaink? Jobbol­dali revizionista körök rendszerünk fellazulását remélték tőlük; szektás, dogmatikus körökben en­nek bekövetkezését jósol­ták. Ellenségeink — za- varfkeltő szándékkal — a kapitalista piacgazdálkodás irányába tett első lépés­ről beszéltek. Miről ta­núskodnak a tények? A Központi Bizottság jelentheti a kongresszus­nak: a gazdasági reformot sikerült zökkenőmentesen bevezetni, alapelvei bevál­tak; az új gazdaságirányí­tási rendszer eredménye­sen működik. A reform 3 éve alatt tovább szilárdul­tak a szocialista termelési viszonyok; magasabb szín­vonalra emelkedett a szo­cialista tervgazdálkodás, a termelés tervszerűbb lett. A reform a korábbinál jobban biztosítja, hogy az össznépi érdek, a csoport- érdek és a személyi érdek egyaránt és megfelelően érvényesüljön. Erősödött a gazdálkodás biztonsága, nőtt a vezetők felelősségérzete. A hatéko­nyabb gazdálkodás elősegí­tette a termelés és a szük­ségletek közötti jobb össz­hangot. Mindez lehetővé tette, hogy az értékesítés és a nemzeti jövedelem na­gyobb mértékben nőtt, mint a termelés. A népgazdaság egyensúlya szilárdult; fej­lődött a külkereskedelem, eleget tettünk nemzetközi szerződéses kötelezettsé­geinknek. A határidő lejártáig még több mint egy hónap van hátra, de már most jelent­hetjük a kongresszusnak: a III. ötéves népgazda­sági tervet sikeresen telje, sítettük! A nemzeti jövede­lem az előirányzottnál na­gyobb mértékben, 39—40 százalékkal emelkedik. Az ipar termelése 33—35 száza­lékkal, a mezőgazdasági termelés öt év alatt az előző öt évhez képest 16—17 szá­(Folytatás a 6. oldalon.) Élelmiszeriparunk egyik reprezentánsa a Kalocsa- vidéki Fűszerpaprika- és Konzervipari Vállalat. Ter­mékeinek több mint felét exportálja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom