Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-24 / 275. szám

J MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ MSZMP X. KONGRESSZUSA naik, a megyei tanácsok a városi és községi taná­csoknak adják át a helyi­leg sokkal jobban intézhe­tő ügyekben a döntést, és segítsenek megteremte­ni az önállóság, felelősség, önkormányzat érvényre- juttatásának feltételeit. A tanácsok önkormány­zati jellege feltételezi és megkívánja a lakossággal, a tömegekkel való szoros kapcsolatot, tevékenységük sokoldalú ellenőrzését. A tanácsok ügyvitele feletti ellenőrzést a kormány, a felsőbb tanácsszervek, a tanácstagok, a választók, a néptömegek gyakorolják. Vannak, akik a népi ha. talom szilárdságának koc­káztatását látják az irá­nyítás további decentrali­zálásában, a tanácsok ön­állóságának növelésében. Központi Bizottságunk meggyőződése, hogy az ál­lamélet, a szocialista de­mokrácia továbbfejlesztése, ezen belül a tanácsok ön­állóságának növelése he­lyes osztálypolitika, amely államunkat, a dolgozó nép hatalmát erősíti. Az államéletben a szo­cialista demokrácia válto­zatlan követelménye, hogy hazánkban maradéktalanul érvényesüljön a törvényes­ség. A szocialista törvé­nyesség elengedhetetlen eleme egyrészről, hogy al­kotmányos, törvényes ren­dünket senki sem sértheti meg büntetlenül, másrész­ről, hogy hazánkban min­den törvénytisztelő állam­polgár, származásra, fog­lalkozásra. világnézetre való , tekintet nélkül — teljes védelmet élvez. A szocialista törvényesség e két követelménye érvénye­sül, és a jövőben is ér­vényesülni fog. Az erről való gondoskodást pártunk, kormányunk alapvető kö­telességének tartja. Nagy jelentősége van az új választási törvénynek, azoknak az új eljárási sza­bályoknak, amelyek vá­lasztási rendszerünket to. vábbfejlesztik. hogy még alkalmasabb legyen a nép­akarat kifejezésére és ér­vényre juttatására. Az ál­talános, egyenlő és titkos választói jog nálunk a népi demokratikus rend­szer vívmánya. A szocia­lista demokrácia tovább­fejlesztésének fontos ele­me választási rendszerünk tökéletesítése. Ennek lé­nyege, hogy az állampol­gárok — a jelölési jog és választási lehetőség bőví­tésével — még inkább, mint eddig, a véleményük szerint legalkalmasabb sze­mélyeket küldhetik az or­szággyűlésibe, a tanácsokba. A választási törvény egyik új rendelkezése, hogy a Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok tagjait a jövőben nem közvetlenül a választók, hanem közve­tett választással a helyi tanácsok választják. Ily módon a községi tanácsok munkáját irányító megyei tanácsok ténylegesen a he­lyi tanácsok küldötteiből alakulnak meg. A IX. kongresszus már utalt arra, hogy időszerű­vé vált alkotmányunk mó­dosítása. E munka hosz- szabb időt vett igénybe — és most került olyan stá­diumba, hogy a közeli jö­vőben végrehajtsuk. A Ma­gyar Népköztársaság 1949- ben elfogadott alkotmá­nya népünk nagy történel­mi vívmánya. A több mint két évtizeddel ezelőtt el­fogadott alkotmány rög­zítette, hogy a Magyar Népköztársaság a dolgozó nép állama. Összegezte ad­digi harcunk, munkánk eredményeit és nagy -vo­nalakban kijelölte hazánk fejlődésének irányát. Az eltelt húsz esztendő alatt gyökeres változások következtek be hazánk po­litikai, gazdasági, kulturá­lis életében. A történelmi jelentőségű vívmányok el­lenére sem szükséges új alkotmányt kidolgozni. Szükségesnek tartjuk és ja­vasoljuk viszont, hogy az országgyűlés jelenlegi helyzetünknek megfelelően módosítsa, fejlessze tovább a Magyar Népköztársaság alaptörvényét. A módosí­tott alkotmány tükrözze az elmúlt két évtized alatt bekövetkezett változásokat. Utaljon az államéletben, az országgyűlés, a kor­mány, a tanácsok tevé­kenységében. általában az állami intézmények mun­kájában bekövetkezett vál­tozásokra. Pontosabban ha. tározza meg az állampol­gárok jogait és kötelessé­geit a szocializmus építé­sének jelenlegi szakaszá­ban. Az alkotmány módosí­tásának kérdéseivel való foglalkozás közben már felvetődött és nyilván a későbbiekben szélesebb körben is felvetődhet, az ország hivatalos elnevezé­sének, címerének, állami zászlajának kérdése. A Ma­gyar Népköztársaság elne­vezés jól kifejezi munkás- osztályunk, népünk har­cának legnagyobb ered­ményét, azt, hogy megal­kotta eddigi legnagyobb történelmi vívmányát; a nép államát. Államunk, rendszerünk fő jellemvonásaiban, a tulajdon- és osztályviszo­nyok tekintetében már szo­cialista, a szocialista tár­sadalom teljes felépítése viszont még csak folya­matban van. Pártunk úgy véli, még nem érkezett el az ideje, hogy országunkat szocialista köztársasággá kiáltsuk ki. Azt tartjuk, inkább jussunk előbbre az építéssel és késsünk az el­nevezéssel, mint siessünk az elnevezéssel és késsünk a szocializmus építésével. A Magyar Népköztársaság neve ma is dolgozó né­pünk hatalmát, államát, hazáját, az épülő új, szo­cialista világot jelenti, hirdeti félreérthetetlenül mindenhol és mindenki számára. III. A párt vezető szerepe, a pártmunka továbbfejlesztése Kedves elvtársak! Pártunk, a magyar mun­kásosztály marxistá—leni­nista, kommunista élcsa­pataként társadalmunk esz­mei-politikai vezetője; irá­nyítja, szervezi a szocialis­ta építést, s ezzel az fegész magyar nép érdekeit szol­gálja. Kormányzópárt, amelynek politikája meg­határozóan kihat az or­szág, a társadalom életé­nek egészére. A párt csak azért és az­által töltheti be megfele­lően történelmi misszióját, mert tevékenységében a marxizmus—leninizmus tu­dományos elmélete ve­zérli. Pártunk a marxiz­mus—leninizmus alkotó al- kalrAazásának híve. Lenint követi, aki arra tanít, hogy „ ... a marxizmus nem holt dogma, nem valami befejezett, kész, változat­lan tanítás, hanem a cse­lekvés vezérfonala”, má­sutt ugyanezt másképpen kifejezve azt mondja „... a marxizmusban a leglényegesebb, ami a marxizmus élő lelke: a konkrét helyzet konkrét elemzése”. Pártunk a marxizmus— leninizmus elveiből, a ma­gyar és a nemzetközi mun­kásosztály forradalmi ta­pasztalataiból indul ki, és a konkrét helyzet konkrét vizsgálata alapján hozza Megyénk küldöttei A megyei pártértekezle­ten megválasztott kong­resszusi küldöttek, valamint a megyéből a kongresszus­ra meghívottak, dr. Ro­many Pálnak, a megyei pártbizottság első titkárá­nak vezetésével vasárnap délután különbusszal utaz­tok Kecskemétről Buda­pestre. A megyénk kom­munistáit képviselő — a kongresszuson szavazati joggal rendelkező — kül­döttség tagjai: Borsodi György, az SZMT vezető titkára, Buda Gábor, a me­gyei pártbizottság tit­kára, Deák István, a laki­teleki Szikra Tsz elnöke, Erdősi József, a megyei ta­nács vb-elnöke, Farkas Já­nosáé, a kerekegyházi Bé­ke Szakszövetkezet elnöke, dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságának el­ső titkára, Horváth Elekné, a Kiskunfélegyházi Házi­ipari Szövetkezet személy­zeti előadója, Horváth Já­nos, a Fémmunkás Válla­lat kecskeméti gyáregysé­gének igazgatója, Ispáno- vics Márton, a kiskunhala­si járási pártbizottság e'"5 titkára, Juhász Imréné. a szeremlei Dunagyöngye 1 z állatgondozója, Körme Géza, a Kunfehértói Áll má Gazdaság igazgatója Marosvári Ernőné, a Bajai Finomposztó Vállalat fonú: nője, Mester József, a ka­locsai városi pártbizottság titkára, dr. Mészöly Gyula, a Duna-Tisza közi Mező- gazdasági Kísérleti Intézet Kossuth-díjas igazgatója, dr. Molnár Frigyes, a SZÖ- VOSZ elnöke, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Papp Árpád, a munkásőrség or­szágos parancsnoka, Péter- vári Jánosné, a Kiskőrösi Vegyes Ktsz üzemegység­vezetője, Pogány Károly, a Lampart Zománcipari Művek kecskeméti gyár­egységének főművezetője, dr. Romány Pál, a me­gyei pártbizottság első tit­kára, Sipos János, a kis­kunhalasi városi pártbi­zottság titkára, dr. Szalóki László ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság veze­tője, Varga Ferenc, a ka­locsai járási pártbizottság első titkára és Viszmeg Miklós, a tataházi Petőfi Tsz gépszerelője. A megye kongresszusi küldötteiről képünk eluta­zásuk előtt készült. meg döntéseit. A legutób­bi másfél évtizedben pár­tunknak három nagy fel­adatot kellett megoldania. Az ellenforradalmi felke­lés erőinek szétzúzásával a népi hatalmat megvédeni és megszilárdítani; a me­zőgazdaság szocialista át­szervezését végrehajtani; végül a gazdaságirányítás továbbfejlesztésének bo­nyolult kérdéseit kellett megoldani. Hogy pártunk ezeket a nagy feladatokat kielégítően meg tudta ol­dani, azt elsősorban annak köszönheti, hogy a revizi­onista és a dogmatikus megközelítési módokat ha­tározottan és egyformán elvetette, a marxizmus—le­ninizmus elveit követte. Pártunk működésének legfontosabb szervezési alapelve a demokratikus centralizmus, amelyet a kommunista mozgalom szá. mára Lenin dolgozott ki tudományos pontossággal. A munkásosztály új típusú forradalmi pártja szerve­zeti életének és működé­sének leninj alapelveit a történelem igazolta, azok mindmáig érvényesek. A demokratikus centralizmus elvét kiegészíti a kollektív vezetés ég a személyi fe­lelősség elve. Saját ta­pasztalataink alapján tel­jes meggyőződéssel állít­hatjuk, hogy megsértésük esetén nem érvényesülhet maradéktalanul a marxiz­mus—leninizmus, a politi­ka eltorzul, elsorvadnak a párt tömegkapcsolatai, s elvész akcióképessége; ér­vényesülésük viszont meg­hatványozza a párt erőit. Gyakorlatunkban a dön­tések demokratikus előké­szítését, a kérdések sok­oldalú és szabad megvita­tását, a különböző vélemé­nyek meghallgatását és fi­gyelembevételét szorgal­mazzuk, éppen úgy, mint a meghozott határozatok egységes, kötelező és pon­tos végrehajtását. A párt­demokrácia nélkül nem le­het igazi eszmei, politikai egységet teremteni, nem lehet a belső meggyőződé­sen alapuló magas fokú tu­datosságot kifejleszteni. Centralizmus, szervezetei­nek fölé- és alárendeltsé­ge nélkül a párt nem szer­vezett erő, elvesz élcsapat jellege, ereje, és egységes cselekvésre képtelen vita­klubok tömegére esik szét. Pártunk szervezeti fel­építésében, életének belső rendjében híven követi a munkásosztály forradalmi pártjának hagyományos le­nini elveit. Jelenthetjük, a párt, a beszámolási idő­szakban ideológiailag, po­litikailag, szervezetileg egyaránt egészségesen fej­lődött, erősödött, megbont­hatatlan egységben halad mindmáig. A pártnak négy évvel ezelőtt 19 ezer alapszerve­zete és kereken 585 ezer tagja, illetve tagjelöltje volt. Most 21 ezer az alap­szervezetek száma, a tag­ságé pedig 77 ezer fővel, 13 százalékkal magasabb, 662 ezer fő. A IX. kong­resszus határozata alapján pártunkban megszűnt a tagjelöltség intézménye. Az akkor nyilvántartott 37 900 tagjelöltből, egyéni elbírálás alapján, 35 250 elvtársat felvettek a párt tagjai közé. A tapasztala­tok azt mutatják, hogy a tagjelöltség intézményének megszüntetése pártunkban helyesnek bizonyult. A párt taglétszáma és összetétele alapján megfe­lelően alakult. A taglét­szám növekedése össz­hangban van a kommunis­ta eszme vonzóerejének, a párt politikai befolyásá­nak növekedésével. Pár­tunk munkásjellege a tag­ság összetételében is érvé­nyesül. A tagság 70 száza­léka eredeti foglalkozása szerint munkás; jelenleg is fizikai munkát végez a párttagság 38 százaléka. A társadalomban végbemenő átrétegeződési folyamatok következtében a tagság egészén belül a fizikai dol­gozók aránya 4,5 száza­lékkal csökkent. Valame­lyest emelkedett a párt­tagság átlagos életkora, ez jelenleg 44 év. A beszá­| molási időszakban újon- | nan felvett tagok 48 szá- ! zaléka fizikai dolgozó, ] megfelelő arányban van­nak közöttük nők; a kor­csoportok képv jselete is egészséges: 84 százalékuk 40 éven aluli. Összeforrva harcol a forradalmárok három nemzedéke Pártunkban együtt él, dolgozik, összeforrva har­col a forradalmárok há­rom nemzedéke: a veterán harcosok, a középkorúak és az ifjabbak nemzedéke. Fi­gyelemre méltó, hogy jelen­legi párttagságunknak több mint a fele 1956 óta lé­pett a pártba; az azóta folytatott harc menetében került közel a párthoz és vált párttaggá. A párt új tagjai általában a munká­ban élenjárók, a társadal­mi és tömegszervezeti ak­tivisták közül kerülnek ki, s ennek így kell történnie ezután is. A tagfelvételi munkában továbbra is el kell kerülni a kampány- szerűséget. A jövőben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a párt mun­kás jellegének erősítésére, az ipari munkások, fizikai dolgozók, a nők és a fiata­lok felvételére. A párt szervezeti ereje szempontjából nem közöm­bös tagjainak száma. Ak­cióképessége és igazi ható­ereje azonban, a helyes politikai vonal mellett, tagságának egységében van. A Központi Bizottság je­lentheti a kongresszusnak, hogy az elmúlt négy évben tovább erősödött pártunk eszmei, politikai, szervezeti egysége, akcióképessége. A párt egységét nem te­kintjük egyszer és minden­korra adottnak. Pár­tunk egysége a lényeges politikai, gazdasági, ideoló­giai kérdésekben szilárd. Ezt az egységet azonban a gyakorlati munkában min­den új kérdésben újból meg újból meg kell terem­teni. A párt az egység erő­sítésén dolgozik ezután is; azt megbontani, rombolni, sem kívülről, sem belülről nem engedi senkinek. Az önként vállalt, lenini érte­lemben vett pártfegyelem, beosztásra és rangra való tekintet nélkül, kötelező mindenkire. A párt fő ereje eszméi­nek igazságában és a tö­megek támogatásában van. A szocializmus építésének soron levő feladatai na­gyobb követelményeket tá­masztanak a párt tömegpo­litikai, agitációs és propa­gandamunkájával szem­ben. A párt politikájának képviselete, céljainak hir­detése a párt valamennyi alapszervezetének és tagjá­nak kötelessége. Ezt a fel­adatot szolgálják a párt agitációs és propaganda- eszközei; a sajtó, a rádió, a televízió, a párt lapjai és folyóiratai. A párt központi na­pilapja, a Nénszabads-í'' 755 ezer példányban, a 19 megyei napilapja összesén 780 ezer példányban jele­nik meg. A Társadalmi Szemle, a párt elméleti fo­lyóirata 36 ezer példány­ban, szervezeti lapja, a Pártélet 95 ezer példány­ban jelenik meg havonta. Pártunk elveti minden, a tömegeket lebecsülő, a köz­véleményt manipuláló meg­nyilvánulást. Ugyanakkor a közvélemény jó tájékoz­tatását, a szocializmus esz­méinek propagálását rend­kívül fontos feladatnak te­kinti a párt. a népi állam kezében levő tömegpropa­gandaeszközöknek ezeket a nemes célokat kell szolgál- I (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom