Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-20 / 272. szám

1970. november 20, péntek

S. oldal

Asszonyhlubok a termelőszövetkezetekben

Dalok szárnyán

suhantak az évek

Az asszonyklubok megszervezésének gondolata öt évvel ezelőtt született a bácsalmási Petőfi Termelőszövetkezetben Kollár Jó- zsefné üzemgazdász kezdeményezésére. Díszítőművész-szakkör elnevezést adtak a heti egyszeri összejöveteleknek. A termelő- szövetkezet vezetősége Sza- lonnás Mihály elnökkel az élen minden támogatást megadott az indításhoz.

A kezdeményezés mozgalommá vált, és ma már a járás számos termelő- szövetkezetében működnek az asszonyklubok.

Kollár Józsefnét a félévtizedes eredményekről kérdeztük:

— A szakkörök szervezésének több célja van. Az összejöveteleken a termelőszövetkezetek nőtagjai értesülnek a legújabb politikai eseményekről, a legfontosabb tennivalókról, a belső gondokról, a fontosabb rendeletekről és sok

egyébről. A témákról rendszerint a közös gazdaság valamelyik vezetője tart előadást. Van alkalom arra, hogy a szakkör tagjai kifejtsék nézeteiket, elmondják véleményüket.

Amikor meghirdettük a klubmozgalmat, egyúttal kiadtuk a jelszót: harcoljunk a giccs ellen. Ezeknek az összejöveteleknek ízlésformáló hatásuk van. Országjáró utakat szerveztünk, amelyeken tanulmányoztuk a kalocsai, a palócvidéki hímzéseket. Ellátogattunk a kiskunfélegyházi múzeumba, a szűrhímzés hagyományait kerestük. A Kisjankó Bori Emlékmúzeumban pedig a matyóvidék díszítő elemeit kutattuk.

A szakköri foglalkozásokon az asszonyok hasznos ismeretekhez jutnak. A folklór, a népi hagyományok ápolásával szinte kul- túrmissziót. vállalnak. Kellemesen töltik a hosszú

Zeneiskola nyílt Madarason

A község zenekedvelőinek régi vágya teljesült, amikor megnyílt Madarason a bajai Liszt Ferenc Zeneiskola kihelyezett fúvóstagozata. A szervezés érdeme Geiger István fúvósoktatóé, Rajnai István, zenetanáré és Gál Zoltáné, a bajai zeneiskola igazgatójáé. Támogatták a, szép tervet a községi és járási vezető szervek is, hogy a zene valóban mindenkié lehessen.

Miért éppen a fúvósta- gozat nyílt meg ebben a határmenti községben, annak külön története van. Hagyomány a jó fúvószene Madarason. Egész „trombitás-dinasztiák” vannak: apáról fiúra száll a sárgaréz hangszer. Az úttörő- fúvósok megyei, sőt országos szinten is sikerrel szerepelnek; most kaptak balatoni kirándulással egybekötött hangverseny-meghívást a SZOT-üdülőkbe. Ott „kémkedett” az ünnepségen a bajai honvéd-fúvószenekar vezetője is: hátha beszippanthat majd egy- egy katonasorba kerülő fiatalt, mert — mint mondotta — Baján sem teljes a helyőrségi fúvósegyüttes.

És ami a legfontosabb: megoldódott á hangszer- probléma Is. Eddig jórészt a szülők és az iskola áldozatkészségéből szerezték be a drága zeneszerszámokat, most a Bajai Állami Gazdaság harmincezer forint értékben ajándékozott hangszert a gyerekeknek.

A hangulatos ünnepséget

— amelyen jelen voltak a járás vezetői, a Bajai Állami Gazdaság küldöttei, szülők, községi vezetők és pedagógusok nagy számban

— az énekkar és a zenekar kedves hangversenye zárta.

*—r —s

De azért szerették mindig. — Jó volt együtt lenni Kerekes Pistával és a többiekkel.

A felesége még ma is el-el- jön érte, leül egy székre, hallgatja a szép éneket, azután együtt hazaballagnak. — Az éneklés: felüdülés, pihenés. Én munka közben

Filmklub Kiskőrösön

„Jellegzetes irányzatok és műfajok a filmművészet történetében’’ címmel filmesztétikai előadássorozat keretében a filmtörténet régi és modern remekműveivel ismerteti meg a közönséget a kiskőrösi Petőfi Sándor Járási Művelődési Központ és a fegyveres erők klubja. A sorozat első előadását november 20-án tartják.

is énekelek. Édesapám is nagy dalos volt.

— Mi a szakmája?

— Cipész.

— A legnagyobb öröme?

— A kisunokám, Kati. Tizenegy éves. Örülök, hogy ő is szeret énekelni.

GUDRICZA SÁNDOR

téli estéket, mert nemcsak a szakkörökben, hanem otthon is foglalkoztatja őket egy-egy újonnan megismert motívum.

Az országjáró köruták- hoz sok támogatást kaptunk a járási tanács végrehajtó bizottságától, valamint a községek pedagógusaitól. A mi szakkörünket Báldi Flóra és Miskolci Ferencné, két nyugalmazott tanár segíti.

Bácsalmáson hetven—

nyolcvan asszony vesz részt a foglalkozásokon. Nem sokkal kevesebben vannak másutt sem. A tataházi Petőfi Termelőszövetkezetben három éve működik az asszonyklub.

Jánosi Istvánná, a termelőszövetkezet könyvelője így nyilatkozik:

— Azon a kiállításon, amely a napokban zárult a Bajai Járási Tanács szék- házában, mi is részt vettünk. Ezen kívül külön bemutatót rendeztünk a nemrég megnyílt új művelődési házunkban. A mi asszony- klubunknak ötven—hatvan látogatója van. Az első évben szűr^ tavalyelőtt kalocsai, az elmúlt télen matyó hímzéseket készítettünk.

A tataháziak is bejárták a palócvidéket és Mezőkövesdet. Innen hozták a mintákat.

Ma már falun is egyre többen rendezik be korszerű bútorokkal a lakásokat. A hagyományos hímzések, futószőnyegek, díszpárnák, térítők ízlésesen elrendezhetek, jól mutatnak mai otthonokban is.

Az asszonyklubok irányítását mindenütt az újjáválasztott szövetkezeti nőbizottságok vették kézbe.

K. S.

A Luther-udvarban vagyunk, a Kodály Kórus próbatermében. Oklevelek a falon. Egy vitrinben serlegek. Számolni kezdem, ötvennél is több van.

Egy hosszú és szép diadalát beszédes bizonyítékai.

Varga Mihály

Többször is írtunk már a kecskeméti Kodály Kórus életéről. Sikereikről, problémáikról. De leginkább csak úgy általában az énekkarról. Pedig érdekes megtudni közelebbről is: kikből tevődik össze az együttes, kik vesznek részt hosszú évek óta annak mindig szép, mindig nehéz belső életében, munkájában? íme, hárman a legidősebbek közül:

KEREKES ISTVÁN

Nyugdíjas nyomdász, gépmester volt. Kerek fél évszázada énekel a kórusban. Ott volt a nevezetes szófiai szereplésen is. És társaival együtt énekeit Sopronban, Szegeden, Kassán, Debrecenben.

Érdemeiért örökös tiszteletbeli taggá választották évekkel ezelőtt. Sokáig bariton szólista volt.

— Dehogy. Soha nem bánnám meg.

Ezt mondja, még:

— Jól érzem magam a szövetkezeti énekkarban, öröm látni, hogy ennyit segítik a kórust.

— Igaz, hogy Pista bácsi nyomta a Magyar Alföldet tizenkilencben?

— Ügy van. Jól ismertem és szerettem Hajnal Józsefet, Tóth Lászlót, Horváth Ambrúst.

NAGY LÁSZLÓ

Negyvenhét éve énekel a kórusban, a nevezetes szereplések közül Makót, Sopront említi. Szeretettel emlékezik a régi évekre. Tenorista. — Azt mondta Krémén Sámuel: Laci itt van, kezdhetjük a próbát.

— Mindig elkésett?

— Hát, ami igaz, igaz i i.

Hetvenegy éves. Soha (máig sem!) nem hiányzott még próbáról. Egy időben a Bartók Kórusnak is tagja volt párhuzamosan. És játszott egyik műkedvelő csoportban.

Egyszer — még a harmincas években — Lisztéremmel is kitüntették.

— Családi ház lehetne abból az időből, amit ötven év alatt az éneklésre szántam — mondja tréfásan.

— Megbánta?

Negyvenöt év óta korus- tag.

— Hogy kezdődött?

— A Polgári Daloskor, majálist rendezett Kisnyír - ben. A magunk társaságában énekeltem. Felfigyeltek rám. Bevittek az énekkarba. Pár év óta tenor szólista lettem.

— Ügy hallottam, nyert versenyeken is.

— 1933-ban országos nótaversenyen ötvenegy amatőr közül egyedül kerültem be a döntőbe. Rá egy évre első lettem az országos dalosversenyen.

(Galamb Lajos, az énekkar elnöke közbeszól; — Azon a versenyen Sárdy János, a későbbi híres énekes-színész második lett.)

— Ha néha elbóbiskolok is a próbán, azért mindig itt vagyok. Jó itt lenni.

— Mi a szakmája?

— Kereskedő.

— Miért énekel?

— Ki tudná azt pontosan? Csak azt tudom: megtelik a szívem különös, jó érzéssel olyankor...

36.

— Ocsmányság. Aljas gaztett. Amikor meghallottam, hogy a két éles lövedék egy menedékházba csapódott be, mindjárt gondoltam, hogy itt valami bűntett készült. S ebbe valahogy én is belekeveredtem. Csak azt nem tudtam pontosan, mi volt az én szerepem. S miért kellett meghalni Czukor Pálnak. Most már mindent értek.

— Érti az ablak mögötti vetkőzést, a haaug csókot, a

hitegetést?

— Igen.

— Elismeri tehát a bűnösségét?

— Igen.

Kertész ezredes kiszólt az előszobájába:

— Kísérjék el őket!

Amíg a kémnőt és az őrmestert elvezették, Beke odasúgta barátjának:

— Irány a „tapéta”!

Kertész ezredes hangját hallották.

— Jöjjenek ide, tekintsük át a helyzetet. Meghúzott egy zsinórt, s a hosszú brokátfüggöny

szétnyílt a térkép előtt.

— Nézzük, mi volt a sorrend. Budapest, Szolnok, Bakonyfürt, a gimnázium, Násfa, a gyakorlat színhelyére vezető országút, Vadgalamb menedékház. Jól kitervelt akció, Töme^avilkosság, amelyben a hadsereg a tettes, és egy tizenöt éves fiatalokból álló lányosztály

az áldozat A várható hatás kétségtelenül a nép és a fegyveres erők kapcsolatának rombolása. Hangulat- keltés. Nem utolsósorban jó sztori a nyugati lapok számára, amelyek nyilván szívhez szóló riportokban számoltak volna be a gyászoló családok végtelen fájdalmáról.

Kertész ezredes a beosztottjaira nézett.

— Persze, azért ne feledjük, hogy két-három ember ilyen széles körű akciót nem képes lebonyolítani...

Beke őrnagy és Ébert százados figyelmesen hallgatott.

— A nő elfogását tékintsük csupán első lépésnek. Tavaly júniusban ő itt Budapesten felkeresett valakit. Egy férfi Szolnokra utazott Medgyesékhez.^ Az odakint beszervezett disszidált vasutast és a nőt Herend mellé szállították. Később ellátták őket a szükséges felszereléssel. Megcsináltatták a két különleges éleslövedéket és elszállították Bakonyfürtre.

Beke közbeszólt:

— Ez még homályos pont. Csalogány tanárnő beszélt arról, hogy amikor az osztályt szállító MÄVAUT- busz defektet kapott, éppen arra jött egy nyugatnémet turistacsoport. Ök tovább is akarták vinni a gyerekeket, sőt, egyikük ugyancsak erőszakoskodott, mintha tudta volna, hogy azoknak fél kilencre meg „kell” érkezniük a Vadgalamb menedékházba. Feltehető, hogy ez a férfi hozta magáv'al a lőszert, és adta át valahol a vasutasnak. Másrészt, miért tartózkodtak éppen az esemény időoont.iában a színhelyen? Mint a turisták általában, ők is hoztak magukkal egy csomó fénvkénezővénet meg filmfelvevőt. Talán a becsapódás következményeit akarták nyomban megörökíteni?

Kertész ezredes egyetértőén bólogatott.

— Azt hiszem igazad van. De a turistáknak már bottal, üthetiük a nvo^áj;. A vasutastól sem kérdezhettük meg. hol és kitől vette át a lő'rarekot. A megrendelők azonban mé<? itt tartózkodnak valahol. Talán

í<; már hncrv ficívrmVoiV I^VinktálC.

A térkén zászlócskáira mutatott.

— A nyomozás végeztével a fekete zászlók majd lekerülnek innen, de azért egyéb színűek maradnak még jócskán. Mályvák, sárgák, hupikékek. Meg azok, amelyeket talán több színnel kellene jelölni. A központok. A több csoportot irányító főnökségek. Mit gondoltok, közelebb jutottunk most valamelyikhez?

— Nagyon bízom benne — jelentette ki határozottan Beke őrnagy. — A bakonyfürti állomáson sok értékes holmit találtunk. Embereink a rádió adó-vevőt már tegnap munkába állították. Talán sikerült néhány üzenetet váltaniok. A rejt jelző osztály megkapta a vasutas eldugott feljegyzéseit. A laboratóriumban folynak a vegyelemzések. A negatív filmtekercsekről is kiderülhet valami.

Ébert megtoldotta a felsorolást.

— No és a macska. Mármint a kék szemű. Ő nyilván többet tud majd mondani, mint az a félszemű fekete cica.

Az ezredes megdörzsölte a homlokát. A feladatunk tehát világos. A birtokunkba jutott anyaogk és a to- további vallomások alapján igyekszünk a központot felderíteni. Nem szabad időt vesztegetnünk. Azt hiszem — fordult Bekéhez — néhány napig még várnod kell a szabadságod folytatásával...

— Értettem, ezredes elvtárs!

A hivatalos hangot mosoly kísérte. Keményen ke- zetráztak.

— Itt ebédeltek?

— Előbb a kocsimat szeretném rendbehozatni. Kicsit megviselte a gyorshajtás...

Beke késő délután állt meg a tükörfényes Wartburggal a lakása előtt. Mielőtt kiszállt belőle, a visszapillantó tükörbe nézett. A meredek budai utca egyik villájából csinos diáklány lépett ki.

— Vajon mikor jutok el Körmendre? Végtére is nem lehet hónapokig halogatni a látogatást! — gondolta masában.

Még egy Dár másodpercig kényelmesen üldögélt, aztán kiszállt, óvatosan beesanva maga mögött az

ajtót. (vége;