Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-18 / 270. szám
*970. november 18. szerda 5. oro» „ 7 any asiközépiskola” Látogatás a kiskunmajsai gimnáziumban A szovjet képzőművészeti kiállításról — „Ha nem volna itt középiskola, azok a gyerekek akik most itt tanulnak, és mondhatom nem is rosz- szul, az általános iskola befejezése után nagyrészben nem tanulnának tovább.’’ Ez volt Huszka István igazgató válasza arra a kérdésemre, melyben az új épületbe nemrég költözött kiskunmajsai gimnázium szükségessége felől érdeklődtem. — „Már második éve két, párhuzamos első osztályt nyitottunk. Szánk és környéke, Jászszentlászló, Bodoglár és Tázlár vidéke adja tanulóink zömét.” Az igazgatói irodában — ahol beszélgetünk —, széles, napfényes, növényekkel tarkított folyosón át jutottam. A nyitott ajtón át az esztétikusán berendezett, tágas tantestületi szobába látni; fehér köpenyes taná- .rok készülődnek az órákra. Szőnyegek, képek, díszítések a falakon mindenfelé. Az igazgató kedvesen fogadott és a szó hamar a külterületi diákok nevelési — pedagógiai problémáira terelődött. — „Kétségtelen az, hogy a kis községek, tanyák és a városok diáksága között lényeges különbségek fedezhetők fel. Ez különösen az első és a második osztályban jelentkezik. Határozott előnyt jelent például a pedagógusoknak — és természetesen a diákoknak is —, hogy a külterületiek magatartása, fegyelmezettsége és tanulni akarása bízvást felülmúlja a városiakét. Hátrányuk viszont szűkebb látókörük, a tananyagot kiegészítő világkép. világszemlélet viszonylagos zártsága, melynek következtében az elsajátítandó anyag rögzítése nehézkesebb náluk. De az is bebizonyosodott, hogy tanulmányaik befejezésére diákjaink nagyrészt behozzák hátrányukat. A felső- oktatási intézmények felvételi vizsgáin már verseny| képesek a városi gimnáziumokban végzettekkel és megállják a helyüket. Huszka István meggyőzően magyarázza intézményük diákságának nehézségeit. — „Tanulóinkat fizikailag és egészségileg is megterheli a napi bejárás nem egyszer viszontagságos feladata. Naponta egyrkét órát is számíthatunk az utazásra, de ehhez még otthon, a gazdaságban való foglalkoztatás is hozzájárul. amiről a szülők többsége nem tud lemondani. Ezért mi minden igyekezetünkkel azon vagyunk, hogy a tanulást minél könnyebbé tegyük a számukra, azaz növeljük az órák és az órákon kívüli foglalkozások hatékonyságát. A nevelőtestület tagjai társadalmi munkában, délutánonként rendszeresen találkoznak a tananyag megbeszélése céljából a tanulókkal. Az egyéni korrepetálások fáradságát azonban feledtetik a diákok szép eredményei; alacsony a bukási százalék osztályainkban és a számukra inkább gondot jelentő idegen nyelvek és matematika tanulása sem okoz különösebb nehézséget.” — így hát tantermekben, oktatási, szemléltetési eszközökben sem szenvednek hányt?... — „A több mint százötven diák oktatására és foglalkoztatására hét tantermet, kémiai és fizikai előadót, politechnikai és tornatermet hasznosíthatunk. Az osztályok nem zsúfoltak, és szemléltető eszközök vásárlására is rendelkezésünkre állnak a szükséges anyagi keretek. Azt már elértük, hogy minden fontos kísérletet bemutathatnak a nevelők. A következő lépés az lesz, hogy az eszközök további bővítésével maguk a tanulók is folytathatnak kísér34. — Ezzel a helyszín és az időpont birtokába jutottak. — Most kezdődött az izgalmas játék. A mi szakmánkban ugyanis nem lehet mindent előre precízen megszervezni, mert esetlegességek könnyen becsúszhatnak. Engem mindig az izgatott legjobban, mikor ezeket a zavaró körülményeket, a véletleneket igyekeztem kiszűrni, a minimálisra csökkenteni. Úgy irányítani az eseményeket, hogy eszközeink azt higgyék, táját akaratukból cselekszenek, közben mégis a mi céljainkat szolgálják. Ilyen lehetőséget kínált a veszprémi orvos és Sárkány tanárnő kapcsolata. — Játék a szerelemmel — jegyezte meg gúnyosan Ébert százados. — Igazán nem válogatósak. A gyilkos- •ágtól az érzelmi szálakig mindent igénybe vesznek. A nő egyetértőén mosolygott. — Igen, „tárgyilagosak” voltunk... — Sárkány tanárnő tehát a Vadgalamb turistaházban találkozhatott volna régi, nagy szerelmével. A kémnő elismerően bólogatott. — Kitűnő az éleslátása, ezredes. Ott, és pontosan akkor, amikor a gyakorlat megkezdődik. Nem is kellett hozzá sok furfang. Én tudtam, hogy a tüzérek május nyolcadikén lőnek egy meghatározott célpont felé. Persze vaklőszerrel, a képzeletbeli célból valóságos lett: a mintegy ötszáz méterre levő turistaház. ide kellett a légyottot megszerveznem. Egy vasárnap Veszprémbe utaztam. Sárkány tanárnőnek még fogalma sem volt az egészről, én azonban, mint bizalmas, titkos hírvivő, úgy tájékoztattam a doktort, hogy egykori szerelme május nyolcadikán a Vadgalamb turistaházba visz bennünket, ám a szemérmessége tiltakozik a leteket. Ugyanakkor igen elkelne egy kollégium, mert csak a bejárás gondjaitól, fáradságától megszabadított diákok képesek a korszerű és egyre emelkedő mennyiségű ismeretek befogadására.” A tantestületi munkájáról beszélgetve az igazgató elmondotta, hogy a tizenkét pedagógus jól együttműködő, egymás munkáját segítő közösséget alkot. Nagyrészük fiatal és áldozatkész, jól megértik a diákok nehézségeit. Beleil- leszkedésük a község társadalmi életébe előrehaladott, lakással heten rendelkeznek. Végezetül a szakmai gyakorlat, a politechnika kerül szóba. A gimnáziumban gépkocsivezetést tanulnak a diákok, az érettségivel együtt magán, illetve hivatásos gépjárművezetői igazolványt kapnak. — „Az első év végén segédmotoros vizsgát tesznek — hallgatom a magyarázatot —, ami gyakorlatilag némi vezetési gyakorlatot és nagyon sok közlekedés- rendészeti ismeretet nyújt. A harmadik osztályban azután gépkocsi és aki akar, motorkerékpárvezetéséből. működéséről és javításáról adnak számot a tanulók. Van három motor- kerékpárunk és egy régi Moszkvics gépkocsink, és mondhatom diákjaink között igen nagy az érdeklődés a jogosítvány, na meg a szükséges szerelési, javítási ismeretek megszerzésére.’’ Jól eső érzéssel távozom a kiskunmajsai „tanyasi gimnáziumból” — remélem e címzésért nem sértődnek meg az ottaniak. Ügy érzem küldetése van a szanki, jászszentlászlói és bodoglári, nehezen megközelíthető területek fiataljainak oktatásában. És a jelek szerint teljesíti is feladatát. Pavlovits Miklós Húsz éve rendezték meg Budapesten az első szovjet képzőművészeti kiállítást, amely megismertette közönségünket és alkotóinkat a szocialista realizmus akkori törekvéseivel. Ennek a bemutatkozásnak jelentős néhány festményét, grafikáját és szobrát, valamint közel félezer érmét a Le- nin-centenárium nagyszabású moszkvai kiállításának anyagából válogatták. Mi volt az új és örvendetesen izgalmas ezen a M. Sz. Turovszkij: A jövő magvai. hatása volt a magyar szocialista realista festészet, grafika és szobrászat fejlődésére. Azóta alig múlt el év, hogy ne találkoztunk volna kiállító helyiségeinkben szovjet művészek egyéni és csoportos bemutatkozásával. Ezek a soknépű ország népi kultúrájának hasonló fejlődéséről adtak számot, mint ami nálunk végbement: a korszerű képi beszéd kialakításának egy-egy stációja volt mindahány. E periódus éveinek ígéretes jelenségeit főként az esztéta-buzgalom tarthatta számon, amely felismerte a folyóiratok írásaiban és reprodukcióiban a szovjet művészet születőben levő új reneszánszát. Ebből az új reneszánszból adott ízelítőt a szovjet kultúra napjai keretében megrendezett műcsarnoki tárlat, amelynek százegynyílt meghívás ellen. A kezdeményezés — látszólag — mindig a férfi dolga, ezért az orvos már írta is a levelet; „Kedves Magdolna! Május elején néhány napra szabaddá tehetném magam. Rám is fér egy kis pihenés. Tudomásom szerint ilyen időtájt minden osztály tanulmányi kirándulást tesz. Ha van rá mód. jöjjenek május nyolcadikán a Vadgalamb menedékházba. A gyerekek miatt természetesen nem sokat lehetnénk együtt, de legalább láthatjuk egymást. S este talán majd sétálhatunk egyet a csillagos égbolt alatt. Mint akkor, a Tátrában.” Kész volt a kelepce. — Ami esetleg az orvos halálát is jelenthette volna. — Esetleg. De csak egy őrnagy sérült meg. Ugye, nem volt veszélyes? — intett kedélyesen Beke felé. Bekére nem igen hatott a szellemeskedés. Mogorván kérdezte: — A kirándulás szervezése körül nem akadtak bonyodalmak? — Jócskán. Először is az iskolai program szerint május tizennegyedikén kellett volna elindulnunk. Aztán az útvonal. Miért pont a Balaton és a bakonyi menedékház? Az igazgató és a többi tanár más javaslatokkal is előállt, Már-már úgy látszott, dugába dől a tervünk. Szegény Sárkány tanárnő ugyancsak kutyaszorítóba került. Ő, aki a legengedelmesebb tanerők közé tartozik, most megmakacsolta magát. Ezernyi érvet eszelt ki. a szerelem őt is nagy teljesítményre sarkallta. Végigjárta az útvonalat, mindent alaposan előkészített. Nagy harcok árán mégis nyélbe ütötte a dolgot. — Már csak az éleslövedékek voltak hátra. — Azok, de még sok minden egyéb is. a lőszerekkel nem akadt dolgunk. „Apám” a gyakorlat terve alapján szállította a három adatot: a lövegek tüzelőállásának hozzávetőleges helyét, a feltételezett célpontot és ehhez viszonyítva a menedékház helyzetét, a lőszerekről a központ gondoskodott. Ügy tudom, odakint készítették el az ismert ferde metszésű eljárással. Ötletes találmány; ide célzunk és ott csapódik be. Egyébként súlyra és formára hasonlóak a vaklőszerhez. Becsempészték, „papa” pedig elrejtette. Inkább az okozott gondot, hogyan juttassuk el a gyakorlat színhelyére. (Folytatjukf seregszemlén? A fejlődés dinamizmusát reprezentáló változatosság: a stílustörekvések, egyéni formanyelv és az azonos eszmei hevület kifejezésének sokrétűsége. A művek témája: Lenin és a forradalom, a polgárháború és a Nagy Honvédő Háború véres-tragikus valósága, valamint a szocialista építés és a szovjet emberek hétköznapi életének ábrázolása. Az ecsetnek, vésőnek új nemzedéke nőtt fel az elmúlt egy-két évtized alatt, amelynél^ tagjai nem elégszenek meg már a XIX. zül szembetűnő az immár klasszikus Dejneka mester széles körű hatása. De távolabbi példák is ösztönzik az újat keresőket. Esetenként még bizánci ikonok, keleti miniatúrák, sőt a középkori dómok faragásai is, a modernek közül pedig elsősorban a mexikói új realizmus alkotásai. A formai sokrétűség nem utolsósorban annak a jele, hogy helyi, nemzeti iskolák vannak felnövőben — főként a Kaukázusontúli, bel- zső-ázsiai és a balti köztársaságok városaiban. — Ezeknek alkotói — akár a burját mongolok és jaku- tok bátran felhasználják a népi művészet sokhelyütt még érintetlen formakincsét. Megújulóban van a szovjet képzőművészet, de nemcsak formai értelemben. A stiláris újszerűség csupán köntöse, vetülete a tartalminak. Annak például, hogy a forradalmi harcok drámai valóságát árnyaltabban ábrázolják a művészek, a kommunizmus építésének motívumait pedig valóban reálisan, valósághűen jelenítik meg, mindenféle „optimista” idealizálás nélkül, nem rejtve el a munka izzasztó fáradtságának nyílt kimutatását, így lesz valóban heroikus, élményt nyújtó, sőt, sajátos módon „romantikus” a jövő építésének ábrázolása. Nem változott a szovjet képzőművészet abban, hogy homocentrikus — ember- központú — maradt, s hogy alakítóit átfűti a szocialista eszmeiség szenvedélye. Főként e réven — és nemV. A. Vahramejev: Zene századi realizmus kifejező eszközeivel, új módon, más példaképeken okulva öntik formába a látványt, látomásaikat a történelem nagy eseményeiről és alakjairól. A szovjet mesterek köcsak esetenként hasznosítható formai megoldásaival — ma is tanulságul szolgálhat a mi képzőművészeti gyakorlatunk számára. Artner Tivadar Zeneiskolások Bartók-versenye Szegeden Három megye és Szeged Város zenetanuló fiataljai részére versenyt rendezett a Szegedi Liszt Ferenc Zeneiskola Bartók Béla halála 25. évfordulója tiszteletére. Az évfordulóhoz méltó színvonalú versenyen összesen kilencvenen léptek fel, ebből harmincötén (25 zongorista és 10 hegedűs) képviselték Bács-Kis- kun megye zeneoktatási intézményeit. A zsűri döntései alapján megyénk versenyzői közül az alábbiak szerepeltek a legeredményesebben: A zongoristák közül első díjat kapott Mező Ágota (Kiskunhalasi Állami Zeneis-. kola), másodikat Kőrössy Mariann és Dömötör Tibor (Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola), harmadikat Juharos Ágota (Kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskola) és Márkus Erika (Kecskeméti Állami Zeneiskolai K. T.
