Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-18 / 270. szám

’ «. oldal 1910. november 18. szerda A készülődés lázában Horváfh Elekné, a Kiskunfélegyházi Háziipari Szövetkezet személyzeti előadója Amint munkaköpenyesen előkerül az egyik műhely­teremből és mosolyogva kezet nyújt, azt gondolom róla: energikus, határozott fellépésű, tipikusan mai asszony. Azok közül való, akikről már az első ta­lálkozáskor úgy érzi az ember; régóta ismeri. Horváth Elekné, a Kiskunfélegyhá­zi Háziipari Szö­vetkezet tagja — párttitkár, személy­zetis, s a termelő- munka részese egyszemélyben — a megye kommu­nistáinak egyik kongresszusi kül­dötte. — Soha nem ál­modtam ekkora megtiszteltetésről! Képmutatás lenne azt állítanom, hogy nem furdalt a kí­váncsiság, amikor kézbe vettem a megyei pártérte- kezleten annak írásos anyagát. Gyorsan végigbön- - gésztem az újjá­választandó párt- bizottságba java­soltak listáját. Raj­ta volt a nevem. Tevékenységem el­ismerését éreztem benne. Azóta Horváth Elekné a készülődés lázában ég. Ezeregyszer végiggondol­ta már: A városi párt­értekezlet küldötteként a nők helyzetéről, gondjai­ról szólt, s arról, miként helyezkedik Kiskunfélegy­háza életében az ő szövet­kezete, melyben 94,6 szá­zalékos a nők aránya. A megyei tanácskozásra ugyanebből a témából készült fel, csakhogy most már az egész városra ál­talánosította mondanivaló­ját. — Azt hiszem, soká lesz még, amikor a nők egyen­jogúságával összefüggő gondok, javítanivalók végképp megszűnnek. S ha csak a magam példájából indulok ki: három gye­reket nevelek, a napi munkám, és a háztartás ellátása mellett végzem az esti egyetemet. Nehéz. A második műszakot köny­nyítő szolgáltatásoknak alig veszem hasznát, nem annyira fejlettek és álta­lánosan elterjedtek még. És számtalan sokkal nehe­zebb helyzetű társnőm is van! Elsősorban a sok- gyermekesek, akik pél­dául az egyik legfárasz­tóbb házimunka könnyíté­sére nem tudják megven­ni a mosógépet. Már arra is gondoltam, hogy szá­mukra valamilyen módon szociális juttatásként kel­lene mosógépet adni... A pártkongresszusra ké­szülődve is ezek foglalkoz­tatnak a legjobban. Még akkor is, hogy tudom: ér­zékelem: édesanyáink haj­dani életéhez képest mi­lyen óriásit változott a mai nők helyzete. A másik: Lehet, hogy eltúlzom, de úgy érzem, hogy országosan baj van az ellenőrzéssel. Szinte nincs nap, hogy az újsá­gokból, rádióból valami­lyen visszaélésről ne ér­tesülne az ember. Száz­ezrekre, olykor milliókra rúgó kártételekről. Gyak­ran töprengek rajta: mint az én munkahelyemen, másutt is működnek ellen­őrző bizottságok. Ezek tagjai azonban gazdasági függőségben vannak, s ez máris ok az erőtlensé­gükre. Emellett nem min­denütt szakemberek e bi­zottságok tagjai. Pedig a hivatásos revizoroknak is hetekbe telik a számsza­ki adatok, a bizonylatok közötti eligazodás... Kis szünetet tart Hor- váthné. A téma, melyet érintett sokfelé ágazik. Látszik rajta, töpreng, me­lyik gondolatszálnál foly­tassa. Aztán így szól: — Határozottabban kel­lene fellépnünk azok el­len, akik a különböző ér­dekek közül csak a saját zsebüket ismerik. Jóma­gam kis megszakítással, csaknem 20 éve vagyok párttitkár. Sokat gondol­koztam rajta, mi jellemzi az oly sokat emlegetett szocialista embertípust. A X. pártkongresszus irány­elveiben foglaltnál szeb­ben, világosabban soha nem tudtam volna meg­fogalmazni. S ebből kiin­dulva, abban is bizonyos vagyok: nem könnyű fel­adat, de a közszellem kommunista formálása, s az ilyen közszellem erőtel­jes hatása lehet az ellen­szere az erkölcstelen kap­zsiságnak, harácsolásnak is. P. L Tudomány és termelés AKI NINCS közeli kap­csolatban a tudományos kutatóműhelyekkel, intéze­tekkel, laboratóriumokkal, olykor alig képes iogalmat alkotni; voltaképpen mit jelent a tudományos kuta­tás. Az érdeklődő megtud­hatja, hogy éppen mit csi­nálnak a kutatók, s ha va­lamelyes erőfeszítést is tesz, megismerheti az alapkuta­tások fő irányát és értel­mét. de ez a laikus számá­ra gyakran öncélúnak tet­szik, hiszen az alapuktatá- sok részeredményeiből eset­leg csak évtizedek múltán válik a mindennapi élet, a termelés számára kézzel fogható haszon. Nehéz megfogni azt a pontot, amelyen az elmélet gya­korlattá válik. Másfelől vi­szont az eredményeket mindenki élvezi, anélkül, azonban, hogy megbízható tudása lenne az eredmé­nyeket létrehozó, számtalan buktatóval járó kutató­munkáról. Az alkotó tudós ritkán szánja rá magát arra, hogy munkáját a „nagyközönség” számára hozzáférhetővé te­gye. Nem is vethető sze­mére, hiszen a tudomány tolmácsolása sajátos képes­ségeket igényel. Ritka sze­rencse, hogy olyan tudós, mint a Nobel-díjas James D. Watson, avatott írói esz­közökkel bepillantást en­ged a laikus számára a természettudományos kuta­tás e század egyik legna­gyobb felfedezések történe­tébe. ía kettős spirál cí­mű, magyarul is megjelent könyvében.) Pedig bizonyos, hogy a kutatók egyetlen percet sem töltenek olyan problé­mák feltárásával, amelyek­nek ne lenne az ember na­pi életével összefüggésük. Ez még azokban az esetek­ben is nyilvánvaló, amikor hosszú éveken át folytatott alapkutatásokról van szó. Kétségtelen, hogy a tudo­mányos kutatás egyik nagy kérdésér hogy miként lehet az elméleti és gyakorlati eredmények „születésnap­ját” közelíteni egymáshoz. 'tudományos* kutatás nélkül nem beszélhetünk fejlett iparról, mezőgazda­ságról, egészségügyről, de általában: civilizációról és kultúráról sem. Éppen a minél gyorsabban gyakor­lattá váltható eredmények elérése végett fontos, hogy a kutatóintézetek szoros kapcsolatban álljanak a gyakorlati munkát végző intézményekkel, a gyárak­kal, a mezőgazdasági ter­melő üzemekkel. „Növelni kell a nemzeti jövedelemből tudományos kutatásra fordított erőfor­rásokat, a szellemi kapa­citást, a távlati fejlesztési céljainknak megfelelő ku­tatásokra kell koncentrálni, meg kell gyorsítani a hazai és nemzetközi kutatások eredményeinek gyakorlati alkalmazását” — olvashat­juk a párt kongresszusi irányelveiben. Hogyan va­lósulhat ez meg? A KÖZELJÖVŐBEN kezdi meg munkáját, pél­dául a szegedi biológiai ku­tatótelep. Straub F. Brúnó akadémikus, az új intézet vezetője mondta el egy in­terjújában- „Döntő cél. hogy elérjük az úgyneve­zett kritikus tömeget, vagyis azt, hogy megfelelő számú magasan képzett szakember elegendő mű­szerrel, egy helyen, közö­sen dolgozzék nagy prob­lémákon. Az új intézet el­sőrendű célja, hogy széle­sebb frontokon művelje az alapkutatásokat, olyan kér­déseken dolgozzék, mint pl. a fotoszintézis, a biokémiai folyamatok szabályozása, a mikroorganizmusok gene­tikája, a szöveti immunitási folyamatok, sejtszerkezetek. Az alapkutatások mellett fontos feladat a szakember- képzés. Az intézetben kép­zett fiatal szakemberek egy része egy idő után ed­Egy nehéz esztendő krónikája Végéhez közeledik az esztendő, a mezőgazdasági üzemekben most dől el, valósággá válnak-e a ré­gebbi becslések. Kiderül, a kedvezőtlen időjárás meny­nyi kárt okozott, mekkora lesz a személyi jövedelem, s milyen mértékű a vesz­teség. Ott, ahol idejében kezdtek gondolkodni a szö­vetkezeti gazdák, most azt is számba vehetik, hogy az időjárás okozta termés- kieséséből mennyit sikerült pótolni. A lakiteleki Szikra Ter­melőszövetkezet elnöke, Deák István a gondokat is hangsúlyozva beszél idei eredményeikről. — Májusban, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy nehéz lesz ez az év, rend­kívüli gyűléseket hívtunk össze. Hat alkalommal mondtuk el, tártuk fel őszintén — mindig más­más üzemegységben — a közös gondokat, nehézsé­geket. Így aztán kezdettől fogva jó volt a kapcsolat, az információcsere, a tag­ságot nem érte meglepe­tés. Egymást követték a károk ötezer-háromszáz holdon gazdálkodnak, ebből 900 a szőlő, 300 a gyümölcsös és ugyanennyi a zöldségker­tészet. Év elején hatszáz holdon állt a belvíz, lehe­tetlenné tette a termelést. A tiszai árvíz ezer holdat borított el. Akkor gyűjtött adataink szerint csaknem hatmillió forint termelési veszteséggel lehetett szá­molni. Ezt valamiképpen pótolni kellett. A vezető­ség által kidolgozott javas­latokat tehát a közgyűlés elé vitték, és örömmel ta­pasztalták, hogy nagyon sok jó ötletet adott maga a tagság. — Vezetőségi határozattal a tagság beleegyezésével, kalmazott intézetekbe megy majd át. Ezáltal és más módokon is, szoros kapcso­latot kívánunk kialakítani az alkalmazott kutatásokat végző intézményekkel és természetesen az egyete­mekkel ... Létesítünk úgy­nevezett vendéglaboratóriu­mokat is. ahova — ha ku­tatási területük úgy kíván­ja — rövidebb-hosszabb időre átjönnek egyes al­kalmazott területek szak­emberei, például az agrár­kutatók. Így alakíthatjuk ki a tematikus kapcsolato­kat”. MAs PÉLDA; a Buda­pesti Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem Orvosi Vegytani Intézetében az alapkutatásokat úgy kíván­ják a gyakorlatban haszno­sítani, hogy foglalkoznak majd a környezeti szennye­ződés biokémiájával, a tojás- albumin bioszintézisével, a húshibridcsirkék húsfehér- je-szintézisének és szabá­lyozásának a vizsgálatával, idegbiokémiai kutatásokkal. A példák is mutatják, hogy a kutatómunka és a termelőtevékenység komp­lexitásának kialakítására van szükség. A kutatások természetesen, csak reális lehetőségekre támaszkod­hatnak. Semmi értelme sem volna olyan kutatáso­kat erőszakolni, amelyek­nek az eredményeit nem használhatnók ki megfele­lően, elsőként a szokásos évi ki­rándulásra, üdülésre szánt összegről mondtunk le. Ez ugyan nem nyomott sokat a mérleg serpenyőjében, de mégis kifejezte az elhatá­rozást, hogy mindenképpen legyőzzük a nehézségeket. Következő lépés az anyag- vásárlások megszigorítása, a felhasználások felülvizs­gálata, csökkentése volt. Az árvíz lehúzódása után másodvetésekkel próbál­koztunk, így burgonyából 200 ezer forintot hoztunk be. Közben a júniusi nagy hőségben 70 hold borsó ki­égett, tönkrement. A kaj­szibarack a szedés időpont­jában viharkár miatt ex­portképtelenné vált, kilón­ként két forinttal olcsób­ban tudtuk csak eladni. A kenyérgabonánál ugyan­azok a gondok voltak, mint másutt az országban és megyében — nálunk félmilliós kiesés keletke­zett. A szeptemberi fagy a pritaminpaprika 60 szá­zalékát a betakarításkor károsította meg, 1,2 millió forinttal csökkentve terme­lési eredményünket. Az ok­tóberi fagy 15 vagon szőlőt tett használhatatlanná ... De ne is soroljuk tovább! Összefog a tagság Ősszel újabb közgyűlé­seket hívtak össze. Ekkor már megmondták a tag­ságnak: ne számítsanak a kiegésztíő jövedelemre. A személyi jövedelem közel másfél millióval csökken az elmúlt évihez viszonyítva. Egyetlen háborgó, vitát kezdő szó sem hangzott el. Nemcsak tudomásul vették a sajnálatos tényeket, ha­nem különféle vállalások­kal segíteni is akartak. Sosem ment még ilyen fegyelmezetten a munka. Igaz, a szövetkezeti tagok is érzik, most jobban kell Hogy milyen módon vál­tozott meg az elmúlt Hu­szonöt év során a hazai kutatás struktúrája, azt né­hány jellemző adat illuszt­rálhatja. A felszabadulás előtt az Akadémiához tar­tozó, természettudományos profilú kutatóintézetek szá­ma három volt Ma több, mint két tucat ilyen irá­nyú intézete van az Aka­démiának. A végzett diplo­másoknak több, mint tíz százaléka kutató-fejlesztő munkahelyen dolgozik, s a kutatási témák száma jó­val meghaladja a tízezret, a publikációké pedig meg­közelíti az évi húszezret. 1968-ban a kutatók száma ötvenezer körül mozgott, ami az aktív keresőknek 1,2 százaléka! s ha idesoroljuk még az egyetemi kutató­munkát is. akkor a számok jó részét még növelhetjük. A FEJLŐDÉS ütemére jellemző, hogy a felszaba­dulás óta a magyar ipar termelése meghatszorozó­dott, míg a világátlag csak háromszorosára növeke­dett. Hazánk ma a világ ranglistáján a hatodik-he­tedik gyógyszertermelő or­szág. Az adatok számát sokkal növelhetnénk. De ennyi is elég, hogy jelez­zük hazánk fejlődését a kutatás és a gyakorlat ösz- szekapcsolására irányuló folyamat vonatkozásában ------------------- K. T, fogtunk mindent, amit le­het, mellékes munkákat is vállalunk. A MÉK számára tavasszal 70 ezer láda ösz- szeszögezését vállaltuk. Be­fejeztük, és újabb száz­ezerre kötöttünk szerző­dést. Van asztalos- és bog­nárműhelyünk, Vásároltunk fát és saját erőből 250 ezer forint értékű, borpa- laokozáshoz szükséges lá­dát állítottunk elő. Máskor ezt pénzért vettük. A termelt bor nagy ré­szét az elmúlt években is palackozva hoztuk forga­lomba, de most 20 száza­lékkal többet töltünk üveg­be. Ugyanígy pálinkából is, és ily módon a tervhez vi­szonyítva 600 ezer forinttal több lesz a bevételünk. Az állattenyésztésben az árutermelés növelésére nem sok lehetőségünk volt, csu­pán 250 ezer forintot nyer­tünk ebben az üzemágban. Az évek óta folytatott ke­reskedelmi tevékenység fo­kozásával 350 ezer forint többletértékhez jutottunk. Építőbrigádunk külső munkák — közületeknek, tatarozás, karbantartás — vállalásával 300 ezer fo­rintot hozott. Szállítóka­pacitásunkat jobban ki­használva, év végéig 200 ezer forinttal gyarapítjuk a mérleget. Az anyagvá­sárlás, -felhasználás terü­letén 800 ezer forintos meg­takarításunk van. Bizalom és felelősség Amit Deák István eddig elmondott, egyensúlyban tartják a gazdálkodást, for­góalapjuk, nem w csökken, tartalékalapjuk is lénye­gesen kisebb mértékben, mint ahogy kezdetben hit­ték. Ezek után talán az is érthető, hogy bár mindenki tudja, kevesebbre számít­hat a tavalyinál, senki sem mondott búcsút a ter­melőszövetkezetnek. — Szerintem ez csakúgy érhető el — mondja az elnök —, ha őszinték vá­gunk a tagsághoz, felelőt­lenül nem ígérgetünk. Az egyik közgyűlésen például felvetettem, előfordulhat, hogy mégis tudunk valamit adni abból a bentmaradt húsz százalékból, ha a többletmunkával a kiesések egy részét pótoljuk. A vé­lemény ez volt: „Elnök elvtárs, ne asszunk szét semmit. Ha jobban sike­rülne az év, mint ahogy most ígérkezik, legyen tar­talék jövőre. Majd akkor megkapjuk.” Óriási ered­mény ez. És azt mondom újra, a személyes problé­mákban mindig segítsen a vezetőség. Így lehet eljutni odáig, hogy a közös gondo­kat meg lehet értetni a tagsággal. Egyenlő félként kell tárgyalni az emberek­kel, meghallgatni vélemé­nyüket, felhasználni javas­lataikat. S mintha csak summázni akarná szavait, még hozzá­teszi: — Mindaz, amit elértünk, az 6 áldozatvállalásuknak köszönhető. Hiszen csak a meglevő eszközök jobb ki­használásával, a gazdák többletmunkájával sikerült helyrehoznunk az időjárás okozta károkat. Dénes Éva dolgozni. — Dolgozunk is ... Meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom