Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-13 / 266. szám
C oldal 1970. november 13. péntefi Számadás hat hónapról Kisiparosok tanácskozása előtt Ki van kiért? A lakosság javító-szolgáltató igényeinek kielégítésében egyre nagyobb szerepet vállalnak megyénk kisiparosai. E megállapítást bizonyítja. hogy jelenleg 78 szakmában 4865 kisiparos —- közülük 638 másodállásban — vállalat megyénk lakóitól különböző javítószolgáltató munkát. Az utánpótlás biztosítására 827 fiú és lány sajátítja el kisiparosainknál a különböző szakmák tudnivalóit. Hétfőn, november 16-án a KIOSZ megyei székházában' a közel 5 ezer szakember képviselője összeül és megbeszéli az elmúlt hat hónap alatt végzett tevékenységet. — Miről lesz szó a választmányi ülésen? — kérdeztük Szabó Ferenctől, a KIOSZ megyei titkárától, aki munkatársaival éppen a beszámoló elkészítésén fáradozott. — Hétfőn a 26 választmányi tag és a 22 helyi szervezet képviselője, valamint a meghívott vendégek előtt ismertetem a KIOSZ megyei vezetőségének beszámolóját az elmúlt félév tevékenvségéről — hangzott a válasz. — Elöljáróban arról lesz szó, hogy mennyit sikerült megvalósítanunk terveinkből. Nézzük csak, sorjában. Elfogynak a fehér foltok A KIOSZ megyei és helyi szervezetei sokat tesznek a lakosság ellátásának javításáért, azért, hogy kiterjesszék a szolgáltatótevékenységet az ellátatlan területekre. Míg a mostani beszámolási időszakot megelőző félévben mindössze 13-mal nőtt a javító kisiparosok száma, addig most arról adhatunk számot, hogy létszámunk 139-cel lett több. Közülük 54 főfoglalkozású kisiparos, 85- en pedig másodállásban vállalnak javítómunkát. Több községben kezdte meg olyan szakmában a működését kisiparos, amelyre korábban nem volt igény. Természetesen, ez községeink fejlődését is bizonyítja. Hol kellett valamikor kisközségben vízvezeték-szere-, lő? Most már kell és néhány hónapja például Du- navecsén, Géderlakon, Ke- lebián és másutt, is dolgozik ennek a szakmának a képviselője. Korábban nem volt Kisszálláson tetőfedő és villanyszerelő, Rémen és Harkakötönyben ács, Tasson kőműves, Or- goványon épületburkoló, Garán órás, Jakabszálláson rádióműszerész, Tiszakécs- kén kárpitos és Madarason gépjárműjavító. — most már van. Az új engedélyek kiadását különben jelentősen meggyorsította az, hogy a nagyközségekben első fokú iparhatóság működik. Ez árvízkárosultakért Örömmel adhatunk számot a választmányi ülésen arról, hogy megyénk kisiparosai példamutató áldozat- vállalással siettek az árvízkárosultak segítségére. Több mint 318 ezer forint, készpénzsegélyt fizettek be, ezenkívül igen sok társadalmi munkát vállaltak. Gál Istvánná kecskeméti üveges kisiparos egy családi ház teljes üvegezését, Gergely Sándor villanyszerelő pedig a villamosítását vállalta. Faragó László kiskunfélegyházi kőműves egyheti munkát vállalt, négy szanki kőműves egy családi ház építését vállalta, tizenhárom halasi kőműves pedig 57 napi társadalmi munkára tett felajánlást. Közülük nem egy már teljesítette is amit- vállalt. Természetesen megyénk szépítésében, építésében is részt vesznek a kisiparosok. Hat hónap alatt 273 kisiparos 228 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a megyében. Különösen szép eredményeket érték el a kiskunmajsaiak és a bácsalmásiak a sporttelep, illetve a művelődési ház építésében. fl jubileumi és kongresszusi munkaversenv A beszámoló jelentős részét képezi annak a nagyszabású szocialista munkaversenynek az értékelése, amelyet a kisiparosok a felszabadulás, majd a X. kongresszus tiszteletére is indítottak. Hosszú lenne most felsorolni a már végrehajtott és teljesítés alatt álló vállalásokat, de néhányat érdemes megemlíteni. Negyven 'kisiparos vállalta a megyében. hogy lakhelyéről bizonyos napokon átjár dolgozni ellátatlan községbe, nyolcvanan hosszabb-rövidebb garanciát vállaltak az általuk végzett javításért. Kiállításokat rendeztek, televíziót vásároltak külterületi iskolának, szakmai továbbképzéseken, gyárlátogatásokon vettek részt. Horváth István, egy madarasi idős cipész vállalta, hogy a más munkahelyre eljáróknak munkaszüneti napokon javítja lábbelijüket. Veterán- és magyar—szovjet találkozók tették még. tartalmasabbá a versenymozgalmat. Szelestyei Sándor kunszent- miklósi és Szabó Sándor mélykúti kőfaragók szovjet emlékműveket és hősi sírok tábláit újítják fel. A félegyházi kisiparosak és feleségeik szovjet hősök sírjait gondozzák... sok lenne most felsorolni mindazt a vállalást, amelyek nagy részét már becsülettel teljesítették megyénk kisiparosai. fl jövő feladatai A beszámoló természetesen vázolja a jövő feladatait is. Tovább kell dolgozni a még most is ellátatlan területek javító-szolgáltató tevékenységének a megszervezésén. Meg kell oldani az ÁFÉSZ-szel karöltve a megnyugtató anyagellátást. Fel kell készülni a november-decemberi taggyűlésekre. majd a tavaszi vezetőségválasztásokra. Segíteni kell a nem régen alakult nőbizottságok munkáját. .. szóval, lesz feladatunk bőven a jövőben is. Remélem — mondotta befejezésül a KIOSZ megyei titkára —, a választmányi ülés újabb, még eredményesebb szakaszt nyit meg, kisiparosaink még több segítséget kapnak, és még többet tudnak tenni a lakosság szolgálatában. Opauszky László — UGYAN, mit nem kívánnának még a vállalattól (kereskedelemtől, tanácstól, vasúttól stb.)? Éppen eleget tesz magukért . . . Ugye ismerős a kioktató korholás? Igencsak mindnyájan hallottuk már ezt valahol, hasonló megfogalmazásban. Azért is említettem helyeket a zárójelben, hogy utaljak rá: hónapok, évek során vagy ott megkapta az ember az efféle dörgedelmet. Néma szervtől, az intézménytől, vállalattól, hanem ezek valamelyik — finoman kifejezve — türelmetlen dolgozójától, aki kis vagy nagyobb beosztása magaslatán így reagált esetleges reklamációnkra, észrevételünkre. Volt már rá eset, hogy ibolyaszerény kérésünk borított ki valakit, aki a „hivatal”, a ,.szerv” vagy a „tekintélyes személyiség” súlyával, bástyájával a háta mögött elsősorban a maga funkcióját, tisztségét, íróasztalát azonosítja a hatalommal. Jóllehet, környezete valamelyik falán ott a sztereotípiává lúgozódott (bocsánat a túlzásért) „szocialista evangélium”: — „A dolgozó nép szolgálatában állunk.” Példákat is mondjunk? Átszállni készülsz a forgalmas vasúti csomópontban. Két vonattal is folytathatod utadat; az egyik gyors — ez hamarabb ér be, s > indul tovább —, a másik valamivel később érkező személyvonat. A gyors kihúz, s te utána hallhatod a hangosbeszélőn, hogy az öt perc múlva esedékes személyvonat negyven percet késik. Ha ezt előbb közlik. a gyorsra szállsz. Szerényen elsóhajtod midezt a közelben „leszalutált” forgalmistának, aki nagyot szorít a hóna alá csapott „palacsintasütőn”, s mondja a szentenciát; „Ugyan, mit nem kívánnak még...?” S te el- ódalogsz. Nem is kérsz elnézést, amiért a világon vagy, csak magadat csillapítod: „Nyugi, nyugi! Őfelsége nem a MÁV... Ó csak az az egyetlen dolgozó, akitől tárgyilagosan el kell választani a többieket, mert azok másmilyenek.” A tejivóban majdhogynem alázatosan viszed vissza a pohár tejet a kiszolgálónak, s dadogva magyarázod, hogy nem iszol jó ízűt ebből a tejből, mivel a pohár fenekéről szemmel láthatóan most olvad le a tegnapi — azelőtti? — kakaó. Már mondod is előre magadban, amit a szádból vesz ki az az „egyetlen dolgozó, akitől tárgyilagosan...”; „Ugyan mit nem kívánna még a kedves (ez a szó epébe mártva értendő; megjegyzés tőlem) vendég. Talán egyenként mosogassak el minden poharat, mielőtt mérnék bele...?” „Tudják, mibe kerültek már maguk eddig is a vállalatnak az efféle kívánságok teljesítése miatt?” — mondta a közlekedési Korifeus régebben egyik városunk buszállomásán egy csoport állandó utasnak, akik egy megálló közelebb- hozását kérték külterületi lakóhelyükhöz. — És a Kedves Utasok pirulhattak magukban és nyíltan is: „Milyen jó, hogy megmosták a fejünket; még tönkremenne miattunk a vállalat ...” ; KÉNYTELEN az ember gunyoros hangnemben szólni ezekről a — sajnos — széltében-hosszában megtapasztalt szituációkról. A pár epizód csak csepp — ne mondjuk, hogy a tengerből, de azt igen, — az apró megaláztatások poharából, amelyből elég | sokszor innunk kell. Hány- i szór meredezik például az újságíró hajaszála. amikor még bemutatkozás előtt vár sorára a Hivatalban, s figyelheti, milyen fagyosan, lóhátról beszél a „féllel” az a bizonyos „egyetlen dolgozó, akitől tárgyilagosan meg kell különböztetni a nem olyanokat, akik túlnyomó többségben vannak...” — Ki ne emlékeznék helyzetre, amikor egy perc késés miatt már nem vették el tőle a papírt, amit csak stemplizni, vagy letenni kellett volna az íróasztalra: „Nem látja, vége a munkaidőnek... Ugyan mit nem kívánnának még...?” ' Többször és mélyebben el kell már gondolkodnunk itt és amott, hogy ha a magunk vagy társaink munkájában eltűrjük a hozzánk fordulókkal, a — mondjuk csak ki — szolgálatunkat igénylőkkel szemben elkövetett kis packázásokat, ennek furcsa következménye lesz. Előbb beleszokás és érzéketlenség arra, hogy észrevegyük: ez már túl van a határon, ehhez nincs jogunk. S egyszercsak bekövetkezik valami különös szerepcsere. Egy rendellenes, fordított helyzet. Amikor a részünkről elkövetett bosszantásokat már munkastílusunkba „ágyaztuk”, ott tartunk, hogy csak m i vagyunk a „valakik, a jók, a kötelesség- tudók, a dolgozó k”, amazok pedig, ott a pult — az íróasztal, a pénztár stb. — túlsó oldalán csak zavarnak, hátráltatnak, értetlenkednek — és így tovább. Ekkor következik be a* a nem kicsit káros szemléletferdülés, amikor már úgy beszélnek az állampolgárral, hogy; „Érezze megtiszteltetésnek, ha jól látjuk el áruval; ha nemcsak az iktatószámot látjuk ügyében, hanem az ember gondját-baját; köszönje meg, ha két busz beállításával megszabadítják a szardínia-sorstól...” Torz álláspont az minden beosztásban, munkakörben, funkcióban, ha te, én vagy ő úgy végezzük kötelességünket, mintha jótékonyságot gyakorolnánk mindenkivel szemben, aki mást csinál. Az ilyen magatartás szüli a megalázó helyieteket, hogy szégyenkeznie kell itt meg ott, mert lekezelnek bennünket, fennhéjázva beszélnek velünk. Ettől kisebbségi érzés támad, szorongás, — ami ha jól meggondoljuk, a félelem bizonyos fokának felel meg. A félelemnél pedig alig van megalázóbb állapota az embernek. TEGYÜK HÁT félre a nálunk erőltetett, rendünkkel össze nem férő rangsorolást, hogy „ki van kiért?” — Az egymás iránti megbecsülés kötelességében egyenlőek vagyunk. Annak kell lennünk. Tóth István Szüret — sok hosszúsággal Befejeződött a szüret a csávolyi Egyesülés Termelőszövetkezetben, a tervezettnél sokkal magasabb költséggel. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat pécsi kirendeltsége ugyanis nem készítette el a feldolgozó épületét, emiatt egy, a pincétől távolabb eső fészerben kellett megoldaniuk a szőlő préselését. Hat emberrel többre volt szükség, azonkívül egy Szállítójárműre. Nem készült el a hídmérleg sem, emiatt két kilométerrel távolabb tudták csak a súlyt megállapítani. Hétezer-nyolcszáz mázsa szőlőt dolgoztak fel ilyen kellemetlen körülmények között, sok bosz- szúsággal. Érthető, hogy tovább tartott a szüret, ami méginkább növelte a költségeket. A vállalatot többször sürgették, de csak itnmel- ámmai dolgoztak a munkások a két és fél milliós létesítményen. Amikor megállapodtak, a kivitelező vállalta, hogy a szü- ret_ kezdetéig, vagyis szeptember végéig tető alá hozza az épületet. A szőlőkben dolgozó brigádok lelkes vállalásokat tettek a kongresszus tiszteletére folvó versenyben, a költségek csökkentésére. Meg is tették a magukét, de sajnos, igyekezetük zátonyra fu oH a kivitelező közömbösségén. A termel ssz“ ve^ke^et kötbérigénnyel léphet fej, költségeik nagy részét megtéríttetheti. Az eljárásra, valamint a kilóra m°nő levelezésekre fordított energiát azonban m«g lehe*ett vo'na takarí*on'. vagy hasznosabbra ford'an,. K. S. A szalag végén A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat kiskunmajsai gyáregységében három évvel ezelőtt kezdték meg a Aeherautófülkék gyártását. Azóta már berendezkedtek a szalagszerű gyártásra és az idén az öt fajta fülkéből 6 ezret adnak át az Ikarusnak. Felvételünk a szalag végén készült, ahonnan az alapozó festés után már szállításra kerülnek a kész fülkék. A társadalom köszöni... Lapunk címoldalán beszámoltunk a „Művelődés- ügyi törzsgárda” kitüntető oklevelek kiosztásáról. Ügy véljük, hogy az esemény több kedves figyelemnél, ünnepélyes gesztusnál. A kezdeményezés újszerűsége, a kivitelezés színvonala egyaránt figyelmet érdemel, más társadalmi rétegek helyeslésével találkozik. Alig néhány esztendeje afféle mindenesnek tekintették a pedagógusokat, népművelőket. Sűrűn „igény- bevettékf őket ilyen-olyan kampányokra, mondván az iskolában „csak” 20—25 órát tanítanak. Szerencsére az ilyen torz, hibás nézetek kiszorultak közéletünkből. A műveltségi színvonal és a termelékenység, az iskolai végzettség és a kulturált életmód közötti összefüggések mind nyilvánvalóbbakká válnak. Az oktató-nevelő tevékenységnek tehát az utóbbi években emelkedett az „árfolyama”, noha az anyagi, erkölcsi megbecsülés még mindig nincs teljes összhangban munkájuk össztársadalmi hasznosságával. A közművelődés dolgozóinak helyzete más szocialista országokban is vizsgálódások tárgya. Legutóbb a Lityeraturnaja Gazeta augusztus 26-i számában olvashattunk erről hosszabb tanulmányt. A szerző megállapította, hogy minden negyedik pedagógus megbánta választását, más pályára kívánkozott. „Minél nagyobb az eltöltött munkaidő, annál kisebb a megelégedettség foka.” Megyénkben is hasonló tapasztalatokat szereztünk. Az adott társadalmi valóság megváltoztatása csak céltudatos intézkedésektől, akcióktól remélhető. Ilyen a Pedagógus Szakszervezet Kecskeméti Bizottságának és a városi tanács vb művelődési osztályának elhatározása. „A város művelődésügyi intézményeiben dolgozók fokozottabb erkölcsi és anyagi megbecsülése, a hivatástudat növelése és a törzsgárda kialakítása érdekében Művelődésügyi törzsgárda elnevezésű kitüntetést alapítanak.” Azok kaphatják ezt meg, akik a megyeszékhelyen 20—30 éve közművelődési intézménynél dolgozni. A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya, a Pedagógus Szakszervezet megyei bizottságával egyetértésben már korábban elhatározta, hogy a közvetlen felügyelete alá tartozó intézmények dolgozói is megkapják a törzsgárdajelvényt, s az ezzel járó jutalmat. Bízunk abban, hogy a jó példa követésre talál. A két-három évtizedes szorgalmas munka elismerése a fiatalabbakat is buzdítja, és növeli a foglalkozás, hivatás vonzását H. N. . /
