Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
A nevelés össztársadalmi feladat IPODIXLQM Gál Farkas: Hegyekkel betakarva Fekszem hegyekkel betakarva, zuhanok mélybe, nézek magasba kapaszkodom fűszálba, vasba kapaszkodom fákba, virágba a csodaszarvas agancsába rikoltoz a fölszállott páva. « Zeng a remény egyszál húrja fölöttem / alaktalan a csönd, a nyugalom körülöttem alaktalan bennem a béke — galamb turbékol, kiáltoz vércse. Kapaszkodom fűszálba, fénybe karjaimból az erek kidagadnak homlokom szélverte ablak én nem leszek avarba rogyó szarvas nem leszek az ábrándok vizében fuldokló senki engem nem lehet a csönd üvegkoporsójában eltemetni. Vagyok gyökér, aki csak ellenálló közegben a földben mozog előre küzdelme láthatatlan, de fönt virágot habzik a fa, gyümölcse pirosul tőle. Fekszem hegyekkel betakarva. Az én szívem nem labda hanem parázs, ágyúlövedék, vagy átokéi. Emlékeim behavazot udvarán járok léckerítések fekete fogsora villan csahol a remény pulija már holtomiglan borostás tarlók, csipás reggelek nyerítő istállók űznek boci-szagú esték nyála csurog imára kulcsolt kézzel templomba megy a harangszavú ünnep. A távolság sarkai, a zúgó égtájak a vasvilla négy ágán itt felakadnak rémtörténeteket susog az eperfa szellemek ujjától kopog az ablak. Bennem az értelem szól, az értelem hallgat kristálykockáiból építek hatalmat Józan konokságom cukorsüvege nem olvad hiába öntöznek híg esőjével a langyos bizalomnak. Ha el is gáncsolnak a részletek, kamatlábak nekem nem lesz háziállatom a doromboló alázat Fekszem. A hegyek betakarnak. Zöld csendét csurgatnak a fenyők vijjogása hallik a madaraknak* Ne félj, ha jön a tét , En akkor is égek nem marnak meg a fagy fogaii erős bennem a lélek. , Jaszowiec, 1970. aug. my.' Az V. Nevelésügyi Kongresszus több mint kétéves előkészítés után szeptember 28—30-ig tanácskozott. A hatszáz delegátus plenáris és szekcióüléseken vitatta meg a nevelés és a neveléstudomány helyzetét, értékelte köznevelésünk eddigi fejlődését és megfogalmazta a további tennivalókat A kongresszus résztvevői többségükben pedagógusok voltak, de nemcsak szakmai kérdésként tárgyalták a nevelést, hanem elsősorban úgy, mint össztársadalmi ügyet. A résztvevők okos, megfontolt törődést kérlek, hiszen a pedagógia olyan közügy, melynek gondozása népünk egész jövőjére kihat. Megyénkből tizennyolc pedagógus vett részt a kongresszuson; négy hozzászólás hangzott el. A hozzászólások a tanyai gyermekek iskoláztatásával, az általános iskolai hétközi kollégiumok szervezésével, a nevelés össztársadalmi feladatával és a pedagógusképzéssel foglalkoztak. A kongresszus állásfoglalását, javaslatait a jelentések és viták alapján összeállított ajánlások tartalmazzák, amelyekkel a kongresszus a nevelésügy irányításában illetékes állami és társadalmi szervekhez, a pedagógusokhoz és szülőkhöz, egész társadalmunkhoz fordul a pedagógiai munka megjavítása, nevelési rendszerünk tökéletesítése érdekében. A viták során megfogalmazást nyert, hogy a családi nevelésért a szülők a felelősek, de a család joggal vár ehhez a munkához támogatást a társadalomtól, főleg pedig a nevelési intézményektől. A személyiség fejlesztésének fontos eszköze az anyanyelvi képzés, melynek alapvető színtere a család. A nyelvi kifejezés segíti az értelmi képességek kibontakozását, sok tekintetben jellemzője a személyiség erkölcsi magatartásának. Nagyon gyakori, hogy a gyermek a család hiányos anyanyelvi nevelése miatt kerül társaival szemben hátrányos helyzetbe az iskolában. A családnak — az iskolával együttműködve a szabad idő kulturált felhasználására is többet kell gondolnia. A kongresszus az ajánlások útján a pedagógusokhoz is felhívást intéz a nevelési feladatok hatékonyabb megoldása érdekében, hogy a képességek fejlesztésével miként vezessék növendékeiket emberi ki- teljesedésükhöz. A plenáris üléseken és a szekció tanácskozásain egyaránt sok szó esett arról, hogy társadalmunk felfokozott igényt támaszt az iskolai neveléssel és oktatással szemben. A társadalmi elvárásoknak nevelési intézményeink és a pedagógusok azonban a legnagyobb erőfeszítés mellett is csak részben tudnak eleget tenni. Az iskolai munkában mindinkább előtérbe lépnek az aktív tanítási, illetve tanulási módszerek, a gondolkodó képesség és a céltudatos cselekvési készség párhuzamos fejlesztése. A tanulók öntevékenységének fejlesztését segíthetik az oktatás technikai eszközei is. Az iskolának az élettel való szoros kapcsolata folyamatosan igényli a fejlődés új elemeinek átvételét. Éppen ezért szükséges az oktatási intézmények korszerű, az iskolai munka eredményességét fokozó technikai eszközökkel való ellátása. A tudomány és a technika sokféle eszközt és módszert kínál napjainkban az oktatás hatékonyságának növelésére. Mindez persze nem szoríthatja háttérbe a pedagógus egyéniségének hatását. Az ajánlások felhívják a figyelmet, hogy az ifjúságnak még több gondosságra és törődésre van szüksége. Foglalkoznunk kell aktivitásuk és felelősségtudatuk fejlesztésével, hogy minél előbb közösségi és társadalmi tapasztalatokat szerezhessenek. A szocialista demokratizmus kibontakozásának sajátos megnyilvánulása, hogy a kongresszus részletesen elemezte az új tanár—diák viszony kérdését, a pedagógusok és a tanulók korszerű kapcsolatát. Az intézményes nevelés továbbfejlesztésében nagyon fontos, hogy az iskolák valóban nevelő (és ne ß^sjSxnrAT^%rfy Hemingway: Elbeszélések KORUNK egyik legnépszerűbb írója Hemingway. Alakját legendák övezik. Műveit milliók olvassák, világhírű színész tette még vonzóbbá „Az öreg halász és a tenger” című regényének filmváltozatát. Életében szinte „reklámozták”. Közismert, hogy miként sérült meg az első világháborúban, hogyan vett részt a spanyol polgárháborúban, s milyen bravúros módon jutott be Párizsba a második világháború idején. De e valóságos bravúrokat ő maga is felfokozta vakmerőségével. S azzal is, hogy reklámozta „antiintellektualizmu- sát”. Most hat kötetben jelenteti meg a Helikon Hemingway műveit. Az első kötetben elbeszéléseit rendezte sajtó alá Osztovits Levente. Első igazi elbeszéléskötetéből „A mi időnkben” címűből kirajzolódik előttünk Nick Adam alakja, meix sokszor az íróra emlékeztet. Ä feledhetetlen „Indián tábor” című novellájában a halállal való találkozását írja le. Az ember és a világ összeütközésében ezt a tragikus pillanatot látva így fejezi be az elbeszélést: „Kora reggel a tavon, a csónak farában, míg apja evezett, biztosan érezte, hogy ő sose fog meghalni.” Ezt a végkövetkeztetést vonta le magának. Hemingway nem idealizálja világát. Brutálisnak, igazságtalannak tartja a világot, melyben „megsérül”, sokszor megroppan az ember, mint egy viadalon. S ha felismeri az ember a világ bajait, ha felfejti igazságtalanságát, ha megküzd a világgal: igazi embervoltát bizonyította be. BÁR ISMERTEK regényei, mégis a novella a főműfaja. A rövid történetek, a sűrített eseménysor, a látszólag semmitmondó párbeszéd, a minden keL léktől megfosztott cselekedet közlése: egy-egy jellegzetes vonása írásainak. „A fehér elefánt formájú hegyek” című novellája el- ső pillanatra talán „üres” kérdés-feleleteket tartalmaz. De az egész mégis képes az olvasóval éreztetni a cselekmény hangulatát. „— Miénk az egész világ. — Nem, nem a miénk.” A Hemingway-kötet végén azokat az elbeszéléseket olvashatjuk, melyek terjedelmileg hosszabbak és az író nem novelláskö- tetében adta ki. A „Francis Macomber rövid boldogsága” afrikai vadászélményeire épül. A férfi főhős: gyáva. Ezért a He- mingway-világban tovább is bűnhődnie kell. Felesége megcsalja. S mikor a vadászaton győz, s mikor feleségét is újra maga mellé állítaná: meghal. Épp felesége fegyverétől, ki a bivalyra célzott. Az értelmetlen halál rettenete mellett az értelmetlen élet formál is kivehetők ebben a novellában. KÜLÖN érdekességnek számít egy régi Nagyvilág folyóiratból ismert novella: a „Kék vízen”. Ez a mű a híres „Az öreg halász és a tenger” előképe, első változata. De ebből az elbeszélésből még hiányzik a nagy mű példázatszerű tökéletessége, a halászat drámai megszerkesztése, azv. öreg halász lírai morfondí- rozásai a tengeren. Itt csak a téma fontosságát érzi. Még csak leírja, vázlatosan elmondja, de nem visz végig bennünket Santiago útján, nem küzdünk meg a nagy hallal, a cápákkal. SZÁSZ IMRE azt vette észre, hogy a Hemingway- hősökönéletrajzi jellegűek: sokszor annyi idősek, mint az író. Hemingway megküzd mint hősei az élettel, a világgal. Győznie kell. Mert „az ember nem arra született, hogy legyőzzék.’' Szekér Endre J egyszerűen oktatási) intézmények legyenek, amelyek „nyitottak” a társadalmi élet egésze irányában és úgy oldják meg az oktatási—képzési—nevelési feladatokat, hogy a felnövekvő ifjúság egész életgyakorlatát irányítják. Ennek érdekében szükséges az egyéni hajlamok és képességek kiművelése, a művészeti és testi nevelés kiterjesztése, valamint megfelelő pályaválasztási irányítórendszer kiépítése. A kongresszusi témabizottság jelentésében megtaláljuk annak hangsúlyozását, hogy a pedagógusképzésben erősíteni kell a hivatásra nevelést Ennek érdekében feltétlenül fontos a kiválasztás, a képzés során történő nevelési ráhatások erősítése és a pedagógusok iskolai munkakörülményeinek kedvezőbbé tétele. A tanácskozás kiemelte azt a gondolatot, mely szerint korunkban a pedagógia eredményeinek fokozásában legalapvetőb követelmény: a nevelési tényezők együttműködése, az ifjúságra ható intézmények és a közösségek munkájának egybehangolása. Az ajánlások ezekkel a lelkes sorokkal végződnek: „A tudomány és a technika lenyűgöző fejlődése az élet új távlatait nyitja meg szocialista társadalmunkban. Ennek az életnek mind emberségesebbé tétele, vívmányainak mindenki számára való biztosítása érdekében kívánjuk meg pedagógiánk hatékonyságának fokozását, a pedagógus pályára az arra alkalmas személyek megnyerését, vállaljuk munkánk további legjobb ellátását A pedagógusok bizonyosak abban, hogy az elmúlt negyedszázad — sokszor igen nehéz feltételek között kivívott — nagyszerű eredményei magukban hordják az eljövendő sikerek zá-. logát.” Dr. Krajnyák Nándor Jurij Skrobinec Kárpát-Ukrajnában ismert műfordító, egyik ottani napilap kulturális rovatvezetője. A napokban Kecskeméten járt, meglátogatta a Forrás szerkesztőségét — Kéthónapos tanulmányúton vagyok Magyarországon. Tanulom a magyar költészetet, szeretnék minél többet megismerni belőle. Azt szeretném, ha a jövőben az ukrán olvasók még jobban megismernék és megszeretnék az önök gazdag és szép irodalmát. — Hány magyar fordításkötete jelent meg eddig? — Három. 1968-ban Petőfi Apostol című műve, 69- ben egy Arany-válogatás. Azután egy magyar verses antológia, melynek címe: A magyar hárfa. Ebben Gyöngyösitől Adyn, Babitson keresztül Ladányi Mi- hályig minden jelentős magyar költő szerepel. — Most min dolgozik? — József Attilát fordítok és Petőfi János vitézét. Ennek egyharmada már készen van. Tervbe vettem Madách Mózesét is, s ha érdekli, elmondom még, hogy könyvet szándékozom írni körülbelül ilyen címmel; Petőfi költészete Ukrajnában. — Kik fáradoznak még irodalmunk megszerettetésén Kárpát-Ukrajnában? — örülök, hogy ezt kérdezi! Szép számmal vannak, akik elszegődtek a magyar költészethez. Csak néhány nevet említek: Mikola Lukás, (ő 18 nyelvből fordít), Tomcsányij Mihájló, Csendej Iván (ő Móricz-fordító), Alexandr Márkus és mások. ‘ — Milyen a kiadási lehetőségük? — Huszonöt írószövetségi tagunk van. Ezeknek a müvei megjelenhetnek Moszkvában, Kijevben és természetesen nálunk otthon, Uzsgorodban is. A ,,Kárpáti” kiadó 3 nyelven: oroszul, ukránul és magyarul jelentet meg könyveket. Itt jelennek meg az önöknél is ismert írók: Kovács Vilmos, Bállá László és mások művei, természetesen magyarul. Megjegyezném, hogy az ő köteteik már Moszkvában is napvilágot láttak, oroszra lefordítva. — Elégedett az itteni látogatásával? — Jó érzésekkel távozom innen. Üj barátokat szereztem és ez úgy érzem, a jövőben gyümölcsöző lehet majd. Varga Mihály Szappanos István rajza
