Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-11 / 239. szám

«. olflaí 1970. október 11, vasárna*» Nyers Rezső felszólalása (Folytatás a 3. oldalról.) Küzdeni kell a kispolgária- sodás veszélye ellen, mert ez állandóan újratermelő­dik a szocializmus építése során. Haszontalan lenne azon vitatkozni, mikor volt nagyobb ez a veszély. A szocialista demokrácia mai körülményei között új harcba kell indulnunk a kirívó, közízlést sértő magatartási formák, je­lenségek ellen. Jobb adórendszerrel kell lecsapolni azokat a jöve­delmeket, amelyek a tár­sadalmi átlagot lényegesen túlhaladják. Az emberi tudat formálá­sa nélkül nem lehet a re­form jó végrehajtását sem elvárni, üj irányítási rend­szerünk nem nélkülözheti nemcsak a vállalati veze­tők, hanem a dolgozó kol­lektívák felelősségérzetét, tudatos beleszólását az ügyekbe. Van bizonyos la­zulás a munkavégzés terü­letén a felelősségérzetben. Nem a másodállások, a többletmunka ellen kell ha­dakoznunk, hanem az el­len, ha többletmunka nél­kül részesül valaki indo­kolatlan jövedelemben. Olyan munkahelyi közös­ségi szellem kialakítására kell törekednünk, ami a mainál nagyobb mértékű összetartozás érzését te­remti meg, és azokat a de­mokratikus formákat, ame­lyek segítik a közösségi, vállalati, szövetkezeti gon­dok megoldását, a munka javítását. Olyan szocialista embertípusért kell harcol­ni, amely túllép a szűkebb kereteken, amely az egyéni szemléletet képes társítani a munkahelyi közösségi', a vállalati és az országos szemlélettel is. Ez a mostani időszak azt követeli tőlünk, hogy fel­újítsuk a burzsoá ideológia elleni harcunkat is. Nem­csak valami negatív jelen­ség és a hibák ellen kell harcolni, mert ez kevés, ha­nem célunk, a szocialista magatartás széles körű el­terjesztése. Beszédét a következő sza­vakkal fejezte be: — Azt hiszem, ez a párt­értekezlet betölti azt a fel­adatot, amire hivatott. Tük­rözi, hogy a kecskeméti kommunisták ugyanúgy, mint az ország többi kom­munistái, egységes vélemé­nyen vannak a párt poli­tikai irányvonalát tekintve. Részkérdésekben helyes, ha vitatkozunk, a politika egé­szét tekintve azonban vi­tathatatlan. Vitatkozó egy­ségben vagyunk és ez előre vetíti azt a biztató reményt, hogy cselekvő egységben le­szünk a kongresszuson és a kongresszus után a min­dennapi életünkben, mun­kánkban is. Nyers elvtárs beszédét követően felszólaltak még Vidéki László, a Duna—Ti- sza-közi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézőt tudományos munkatársa, Kiss Margit, a Kecskeméti Konzervgyár pártbizottságának titkára, Fischer István, a Bányai Júlia Gimnázium igazgató­ja. A két napirendi pont fe­letti vita tanulságait Er­délyi Ignác foglalta össze. Ezt követően került sor a pártbizottság tagjainak és a megyei pártértekezlet kül­dötteinek megválasztására. A pártértekezlet 55 tagú városi pártbizottságot és 50 küldöttet választott a megyei pártértekezletre. Az újonnan választott pártbizottság megtartotta első ülését. Titkos szavazással meg­választotta a pártbizottság titkárait, és a végrehajtó bizottság tagjait. Első tit­kárnak Erdélyi Ignácot vá­lasztották, titkárok; Bőr sós György és Berberovics Ist­ván. Az újonnan válasz­tott végrehajtó bizottság­nak 13 tagja van, a fegyel­mi bizottság elnöke Mé­száros János lett. Az újonnan választott pártbizottság nevében Er­délyi Ignác mondott kö­szönetét a bizalomért. A tanácskozás Berbero­vics István zárszavával ért véget K. S. Zeneszerető gyerekek klubja 17 • 1 •• rr m Kiskoroson Kiskörösön a Petőfi Sándpr Általános Iskoia- ban már vagy három éve működik egy gyermek­klub. Az iskola használa­ton kívüli pincerészéből né­hány helyiséget kaptak a gyerekek, melyet két ta­nár, Dulai András és Fuchs József irányításával ren­deztek be. Az első kis helyiségben a kiskőrösi paraszti élet számtalan régi, tárgyi em­léke látható. A következő szoba polcain pedig nagy, mázas edények és szép ré­gi tálalj. Első látásra átfoghatat- lan gazdagságú a paraszti élet számtalan emlékének ez a gyűjteménye. A szo­bákban gyermekek szor­goskodnak, a gyűjtés még tart, és az újabb szerze­mények elhelyezése szün­telen munkát kíván. Most azon törik a fejüket, hol is állítanának fel egy 150 éves, régi parasztágyat. Az első két szoba nép- művészeti anyaga után ju­tunk a harmadik, tulaj­donképpeni klubhelyiség­be. Az elrendezés is il­lusztrálja; Kodály példája, a népművészet táplálja a klub életét. Itt hatalmas tablók borítják a falat, raj­tuk a mester életének do­kumentumai. „Műveinek bemutatója, Népdalgyűjtő útjai, Munkatársai köré­ben, Kodály a gyermekek között” — hirdetik a fel­iratok. Ez még az 1988-as kiállítás megmaradt anya­ga. Az egyik asztalon szép makett: Retrovies István mészárszéke. Odébb szí­nes szalagok: a kiskő­rösi Petőfi-kórus történeté­nek dokumentumai. Kot­ta és lemeztár, zenei köny­vek a polcokon. Két készü­lő tábla: „Bartók élete” és zenei bélyegek gyűjtemé­nye. Felírás az ajtó fölött: Zenekedvelő gyermekek Kodály-klubja. Dulai András, az iskola énekszakos tanára, a klub irányítója. Két „titkára” van: Szabó Lajos és Varga Zsuzsa. Elmondják, hogy az ötven jelentkezőnek csu­pán felét vehették fel, helyhiány miatt. Munkájuk kétirányú. Egyik a gyűjtés, az aryag elrendezése — ez folyama­tos. A másik a klubélet. Minden második kedden, délután gyűlnek össze a klub tagjai, hogy a zené­vel foglalkozhassanak. Egyikük előadást tart, ezt beszélgetés és zenehallga­tás követi. Többnyire hang­lemezről, da gyakran ma­guk is előadnak egysze­rűbb dallamokat. A klub tagsága össze­forrott és alkotó közösség. A pince helyiségei ottho­nukká váltak. A klubszo­ba felszereléséhez játékok is tartoznak — a tagsági díjakat Ordítják a vásár­lásra —, asztali biliárd, sakk, társasjátékok szol­gálják a szabad idő kelle­mes eltöltését. A semmiből kezdték, az évekkel ezelőt­ti vakolatlan pince ma már kifestve, berendezve, minden látogatót elámít. A járási KISZ-bizott­ság megígérte, hogy a be­rendezésül szolgáló rozoga iskolai asztalok és székek helyett, ha valahol klub­felszerelést selejteznek majd, az az övéké lehet. Már nagyon várják ezt az ajándékot. Kodály arcképével egvütt a mester szelleme is ottho­nos a kiskőrösi zeneszerető gyerekek klubjában. Pavlovits Miklós Fogyasztási szövetkezetek társulásai sertéshizlalásra a z kétezer-öíszáz bojler A Kalocsai Fém- és Vil­lamosipari Vállalat a múlt hónapban kezdte meg a villanybojlerek sorozatgyár­tását. Az idén az 50 és 80 litereseken kívül megkez­dik a 100 literesek készí­tését is. De az idei terve­ikben szerepel az 5 literes vízáteresztő sorozatgyártá­sa is. Az érvényben levő ren­delet szerint a fogyasztási szövetkezetek csak a saját hizlaldájukból származó sertéseket vághatják le köz- fogyasztásra. A háztáji állattartás tá­mogatásával kapcsolatos párthatározat megjelenése után a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um kísérletképpen módot adott arra, hogy a fogyasz­tási szövetkezetek sertéste­nyésztő és hizlaló társulá­sokat hozzanak létre. A kí­sérletre szóló engedélyt há­rom megye kapta meg: Bács-Kiskun, Borsod, és Győr. A társulásokat az állam anyakoca kihelyezésével se­gíti, melynek értékét a ter­melők a szaporulatból tör­lesztik süldővel, vagy hí­zott sertéssel. A megye fogyasztási szö­vetkezetei éltek a húsellá­tást segítő lehetőségekkel és széles körű szervező- munkát kezdtek az év ele­jén. Ennek eredményeként 36 sertéstenyésztő- és hiz­lalótársulás alakult meg a megyében kétezer termelő­vel. Az érdeklődés a várt­nál nagyobb volt. A ter­vezettnél jóval több anya­kocát igényeltek a társu­lások tagjai. A Bács-Kis­kun megyei Állattenyészté­si Felügyelőség hat megye területén kutatta fel és vá­sárolta meg az anyakocá­kat, mégis van oljtan ter­melő, aki csak a jövő év elején kapja meg a te­nyészállatot. Az akció ugyanis Bács megye terüle­tére 350 koca kihelyezését irányozta elő, a társulások tagjai pedig 1340-re jelen­tették be igényüket, amely­ből eddig 900-at kaptak meg. A társulások tagjai ed­dig 5 ezer hízott sertés át­adására kötöttek szerződést a fogyasztási szövetkezetek­kel. A szövetkezetek termelési előleggel, takarmány és süldők beszerzésével, szál­lításával is segítik a társu­lásokat. továbbá megszer­vezik az állategészségügyi felügyeletet. A MÉSZÖV elnöksége legutóbbi ülésén foglalko­zott a társulások tevékeny­ségével és a kedvező ta­pasztalatok alapján úgy ha­tározott, hogy felkéri a fo­gyasztási szövetkezeteket újabbak létrehozására. Ugyanis a 36 eddig megala­kult társulás 26 fogyasztási szövetkezet körzetét érinti. Főit a füst Mivel a füst fekete ujjaival már a torkomat szorongatja — jó néhány lakótársam nya­kához hasonlóan —, kényte­len vagyok a borsó falta há­nyását abba hagyni és más, nyilvánosabb és bizonyárai hatásos módszerhez folyamod­ni. Az elmúlt két év alatt ugyanis lakótársaimmal, a házfelügyelővel együtt már minden formáját kimerítettük a könyörgésnek, de a Kecs­keméti Ingatlankezelő Válla-1 lat semmit sem tett azért, hogy megmentsen bennünket a füstmérgezéstől. Nem vagyok építész, de azt állítom, hogy a kémény meg­építése nem tartozik a légbe- nyolultabb szakmai feladatok közé. Sajnos, ezt a feladatút 1 még ipari tanulói szinten sem oldotta meg a Hunyadiyárps egykori kivitelező vállalatá­nak valamelyik brigádja, vagy szakmunkása. Ha fúj a szél, ha csupán lengedez a „Zefír’\ már nem lehet begyújtani, legyen bár odakint mínusz.1 kilencven fok. Illetve begyújt1 tani lehet, de a füst vissza­felé jön a kéményből. Kez­detben még nagy szaladgálás volt ilyenkor a lépcsőházban, > ma már senki sem ugrál, csupán kinéz reggel az abla- k kon, s ha fúj a szél, felveszi a nagykabátot és reggelihez ül, mert mint említettem, be­gyújtani ilyenkor életveszé­lyes! Mit tettünk eddig? Akik a‘ Csilléritelep F-épületének A- f lépcsőházában lakunk, fel­váltva járultunk a KIK-aszta- lához: tegyenek valamit. Meg­ígérték, de maradt minden a régiben. Végül arra gondojb- tam, majd én magam még- , csinálom. Húszfokos hideg­ben, bömbölő szélben tántör rogíam a négyemeletes ház tetején, kapaszkodva a vil­lámhárítóba, amíg eljutottam az illetékes kéményhez. Mit' tudtam tenni? Semmit. Ázon*- kívül, hogy alaposan megder-j medtem. Aztán szóltunk a ké­ményseprőknek. Ki is jöttek azonnal, de megállapították, hogy a kéményben egy ge­rendát építettek keresztbe, js, a huzat minimális. Meg lehetne csinálni? ségtelenül meg. Ha nem i$£: bontjuk le a házat, a Jte&j ményt egy eternitcsővel lehetne hosszabbítani — a mi - zat kedvéért, esetleg a lákók kényelméért, egészségéért. De- belátom, hogy ez utóbbi KIK-nek tizedrangú kérdés, nem is hivatkozom tehát er* re. Felmerül azonban a gon­dolat: mit tenne a vállalat, ha mondjuk egy hónapig nem fizetnék lakbért, ha felszed­ném a parkettát és eladnám? Ugyebár megbüntetne? Kiteli; ne a lakásból, mert nem ren­deltetésszerűen használóm. Igaza is volna. De lássa be a vállalat, hogy a bérlőnek is igaza van, amikor ilyen ap­róság miatt bosszankodik, amikor ezerszer szól és senki nem tesz semmit. Mit tenne a KIK, ha saját erőből megcsi­náltatnánk a kéményt és be­nyújtanánk a számlát a vál­lalatnak? Az ilyen bonyolult megol­dás helyett az ígéret helyett, végre jöjjön ki valaki hóna alatt a csővel, vagy ne adj isten, egy kétszáz éve bevált szélvédővel, amit né^iesep szélkakasnak is neveznek. — gál — Kitűnő termőföld — homok alatt A magyar erdészeti ku­tatók érdekes módszerrel egyre nagyobb területeken hasznosítják azt az érté­kes termőtalajréteget, amely tulajdonképpen nincs is — azaz van, de a homokrétegtől eltakarva. A Duna—Tisza közén na­gyon sok ilyen gyenge mezőgazdasági terület van. Legtöbbje alig adja meg a holdankénti három má­zsás rozstermést. Nem is érdemes rajta gabonával vesződni. Ezeknek a ho­moktalajoknak a jellegze­tes sajátossága, hogy alat­tuk, 1—1.5 méter mély­ségben, a hajdani rétek és sásosok növényzetének hatására, humuszos szin­tek alakultak ki. A két- háromszáz éve megindult homok azi-mhnn a. c-n. '■ ros értelmében betemette az értékes talajt, és így a gabonafélék gyökereiukel már nem tudnak hozzá­férni és csak a felszíni homokból „próbálják meg” felvenni a tápanyag-után­pótlást — nagyon kevés sikerrel. Az erdészeti kutatók nyárfával értékesítik eze­ket a talajokat. Elképze­lésük az, hogy a nyárfa gyökérzete lényegesen könnyebben hozzájut a tápanyagban gazdag, és ráadásul jó vízháztartású rétegekhez. Az Erdészeti Tudományos Intézet szak­emberei egészen kitűnő nyárfásokat alakítottak ki. A legújabb felmérések szerint már számon tarta­nak olyan ötéves fákat, amelyek rendkívül gyen­ge, a fekete fenyőnek is alig alkalmas talajon már 20 centiméteres törzsvas­tagságot értek el, ami azt igazolja, hogy a nyár tu­lajdonképpen kitűnően hasznosítja a nem látható termőréteget. A kutatók nem állnak meg: most próbálták ki az I—214-es fajtát,' amely öt—tíz százalékkal na­gyobb fatömeget ad és to­vábbi előnye, hogy Rérge lényegesen vékonyabb. Ilyenformán papíripari célra jobban fel lehet használni. Ügy látszik, hogy a Duna—Tisza közén és az Alföldön is egyre több erdészre lesz majd szükség az elkövetkező1 években..t _

Next

/
Oldalképek
Tartalom