Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-06 / 234. szám
M70. október 6, kedd S. oldal Könyv az AZ ÜJ GAZDASÁGIRÁNYÍTÁSI rendszer bevezetésének kellemetlen mellékhatása volt, hogy országszerte visszavetette a legtöbb üzem kulturális életét. A visszaesés természetesen csakis a gazdasági reform irányelveinek helytelen értelmezéséből származhatott. A gazdaságosságra való törekvés egy szocializmust építő ország termelőegységeiben semmiesetre sem jelentheti azt, hogy a munkahelyek lemondhatnának a dolgozók tudati fejlődéséhez nyújtandó segítségről. Emellett pénzügyi megfontolások sem szólnak, hiszen a kulturális célokra fordított összegek nem veszélyeztethetik sem a vállalati, sem az egyéni jövedelmet számottevően. Végigpillantva megyénk üzemi könyvtárainak helyzetén, meglehetősen kedvezőtlen az elmúlt két évről kialakult összkép. 1968-ban 61 ezer olvasója volt az üzemi könyvtáraknak, s számuk a következő évre 55 ezerre csökkent. Nem Hyen nagy arányban, de visszaesett a kikölcsönzött könyvek száma is, az 1968. évi 210 ezerről 208 ezerre. A hanyatlás oka kétségkívül az, hogy az üzemek vezetősége, szakszevezeti bizottsága az utóbbi években nem szentelt elég figyelmet az ügynek. Így lehetséges, hogy miközben az Írószövetség meghirdette az Olvasó népért mozgalmat, éppen a munkásosztály soraiban fogyatkozott meg az olvasótábor. MEGYÉNKBEN 109 üzemi könyvtár működik. Ezek közül 23 önálló, saját tulajdonban levő könyveket kölcsönöz, a többi pedig a Szakszervezetek Megyei Tanácsénak központi könyvtárából, illetve annak bajai, kalocsai, kiskunfélegyházi és kiskunhalasi fiókjaitól kapja a könyveket. Ezek a letéti könyvtárak általában 2—300, maximálisan 1400— 1500 könyvet foglalnak magukban. Az olvasási kedvet csak úgy lehetne növelni a dolgozók között, ha a könyv- állományt állandóan cserélnék, frissítenék. Igen sok olyan üzem van, ahol az SZMT-könyvtár munkatársainak ösztönzésére hoztak ugyan létre ‘Üzémi könyvtárat, de évek óta ugyanazok a könyvek hevernek érintetlenül a pqlcojkon, .... , Az üzemi könyvtárosok általában társadalmi munkában látják el feladatukat Sokan munkaidejük végeztével vagy az ebédidőben hetenként négy-öt órát szánnak rá, hogy munkatársaikat megnyerjék az üzemi könyvtár olvasóivá. Fáradozásukat, akárcsak a kultúrfelelősök és közönségszervezők munkáját, senki se honorálja, évenként néhány száz forint szakszervezeti jutalmat, ha kapnak. Ennek ellenére néhány helyen látogatottak a könyvtárak, s valósággal szélléüzemekben mi központjai az üzemeknek. Baján a Kismotor- és Gépgyárat, az állami gazdaságot, a Ganz Villamossági Műveket, Kecskeméten a Fémmunkás Vállalatot, az ÉPSZER munkásszállását, a Habselyemgyárat, Kiskunfélegyházán a Cipőgyárat, Halason a Fémmunkás Vállalatot, Kalocsán a Fűszerpaprika Vállalatot, Tiszakécskén a Vegyipari Gépgyárat sorolhatjuk a dicséretes példák közé. Ezekben az üzemekben és még egy-két helyen nemcsak a könyvtárosok látják el szíwel-lélekkel önként vállalt kulturális feladatukat, az üzemek vezetősége is támogatja munkájukat. ANNÁL FURCSÁBB olyan esetekről hallani, hogy az üzem nem tud egy segédmunkást küldeni a cserekönyvekért küldött autóval, az SZMT-könyvtár munkatársai maguk kénytelenek rakodni. (Nem is beszélve azokról az üzemekről, ahol évek óta nincs egy szabad gépkocsi arra a célra, hogy kicseréljék az üzemi könyvtár porosodó állományát.) Annak az igazgatónak is tökéletesen helytelen az álláspontja, aki könyvtár létesítése helyett a megyei könyvtárba szóló olvasójegyeket osztott ki dolgozói között. A munkásokat nyilván nem az a 3 forint tartja vissza az olvasástól, amibe egy egész évre szóló olvasójegy kerül. A végigdolgozott műszak fáradtsága után nemigen van már kedvük átöltözni, bejönni könyvért a város központjába, míg ha az üzemben előttük a könyv, könnyebben kedvet kapnak a kölcsönzéshez. Az olvasók számának és a könyvforgalom csökkenésének említett adatai a múlt évre vonatkoznak. Az idei évre pontos, összegező adataink még nincsenek, de több jelből arra lehet következtetni, hogy ismét növekvőben van az olvasási kedv, és az üzemek vezetősége is engedett a kulturális élet támogatásával kapcsolatos óvatoskodásokból. Kedvező körülmény az is, hogy az SZMT központi könyvtára a Cifrapalotából átköltözött a volt gyermékszínház helyére, megoldódtak raktározási gondjaik, a könyvtár rhunkatársai többet törődhetnek áz üzemi könyvtárosoknak nyújtandó módszertani segítséggel, a megyei könyvtárral évről évre közös továbbképzést rendez- jjgjj részükrs ÖRVENDETES LENNE, ha az üzemek munkaidő-kedvezményt adnának könyvtárosaik részére, vagy rendszeres tiszteletdíjjal honorálnák fáradozásukat. Rendkívül fontos dolognak kell ezt tartanunk, mert a munkahelyek kulturált légköre nélkül aligha sikerül a mozgalom nemes célkitűzése szerint olvasó néppé válnunk. Sz. J. A pécsi irodalom kistükre Napjainkban, amikor az irodalmi és művészeti élet decentralizációs folyamatának lehetünk tanúi, már természetesnek tűnik, ha egy-egy vidéki város sajátos arculatú kulturális központtá válik. S az is, ha évtizedek során felgyülemlett szellemi értékeit igyekszik rendszerbe fogni, feltérképezni, összegezni, és a kulturális irányelvek szellemében közkinccsé tenni. Ez a cél vezethette a Jelenkor szerkesztőségét, amikor tavaly elkezdte folytatásokban közölni Tüskés Tibor munkáját a pécsi irodalom történetéről. És Baranya megye tanácsát is, amikor most könyvalakban megjelentette a mQvet, A pécsi irodalom kistükre címmel, kétezer példányban, szép papíron, ízléses kiállításban. Így, a gazdag örökséget- hagyományt együft látva érzékelhetjük csak igazán, milyen gazdag és sokszínű ennek az ősi városnak az irodalma. Gellért püspök itteni beszédétől, Mór püspök (Maurus) — aki András és Benedek remeték életéről írt könyvet — műveitől, Kálti Márk (a Képes Krónika szerzője) egyetemalapításától kezdve, Janus Pannonius költő tevékenységén, Oláh Miklós történetíró munkásságán át egészen Babits Mihályig, Kodolányi Jánosig, Weöres Sándorig hány és hány jelentős alkotó itteni működéséről ad számot ez a tanulmány! Mennyi ma is tovább élő, jelenünket gazdagító, alakító-ható hagyomány! Tüskés Tibor könyvéből világossá válik: Pécs az elsők között van a gazdag irodalmi múlt szempontjából. Érdemes még néhány érdekességet megemlíteni. Tinódi Lantos Sebestyént például, aki 1520 körül Pécs városában tanúit, Brodarics Istvánt, (aki itt írta meg a mohácsi csata „igaz lefolyását”, mint szemtanú), és a többi, neves-rangos történetíró: Istváriffi, Dudits, Verancsics pécsi kapcsolatait. Pécsett tanultak a magyar irodalom olyan nagy alakjai, mint Garay János, Nagy Ignác. Vas Gereben, Virág Benedek, Tóth Kálmán. Beszámol a kötet a pécsi Janus Pannonius Társaságról és az azt követő Batsányi Társaságról, a Sorsunk és a Dunántúl című folyóiratokról. Így ér el a máig, amikor az írószövetség helyi csoportja és folyóiratuk, a Jelenkor fogja össze, szervezi az irodalmi életet. Sok korabeli rajz, fénykép, és a szerző okos-szép, olvasmányos stílusa-nyelve teszi még színesebbé, vonzóbbá a tanulmányt. Olvasása közben felvetődött bennem a gondolat: Kecskemét gazdag irodalmi múltja (és jelene) nem érdemelhetne meg ilyen tanulmányt, éppen az említet decentralizációs folyamat gyorsítása, és hazafi Ságunk, lokálpatriotizmusunk erősítése céljából? Íme, a gazdag kecskeméti névsor- Dól csupán néhány név: Katona József, Petőfi Sándor, Jókai Mór, Kecskeméti Vég Mihály, Móricz Zsigmond, Németh László, Mátyási József, Szép Ernő, Karinthy Frigyes. És az < át készült folyóiratok: a Tanú, a Válasz és a helyiek. A nyomdák szerepe, Tőéi Lászlóé, a Katona József Társaság története, az itteni könyvkiadás. Tüskés Tibor, a Jelenkor és a Baranya megyei tanács példát adott: hogyan kell gazdálkodnia egy városnak ragyogó múltbeli értékeivel, az épülő jövő érdekében. Varga Mihály A kamerák mögött S zavaztunk már villannyal és Hámos György, a kitűnő humorista azt is megírta, hogyan ugrik meg a Vízművek fogyasztásmérő készülékének mutatója Budapesten, amikor az Angyal sokatmondó mosollyal átadja a rendőrségnek az elfogott bűnözőt. Az utolsó hangok már rendszerint a fürdőszobában, vagy a mellékhelyiségben találják a nyájas nézőt, s ilyenkor 5—10 percre ijesztő mennyiségű víz fogy a fővárosban. Valószínűleg vidéken is — csak ott nincs mérőóra. Egyszóval, életünk ritmusát, legalábbis az esti órákban a képernyő szabja meg. A most csütörtöktől változik a ritmus, hiszen a műsorban egyetlen fix pont volt: a nyolcórás Tv- híradó. Ezután fél órával előbb kezdik. Az indok: sokan, elsősorban a vidékiek, nehezményezték, hogy a főműsor túlságosan későn, majdnem fél 9-kor kezdődik, ilyenformán tíz előtt ritkán van vége. márpedig aki reggel 3-kor vagy még korábban kel, az nehezen tartja nyitva a szelőéi este 10 óra körül, — még ha szeretné is. Súlyos Ok, s hozzátehetjük még, hogy ősszel, télen a korai sötétedés ugyancsak indokolja a korábbi kezdést, de talán nem ártana a nyári hónapokban ismét visszatérni a 8 órához. * E gyébként nemcsak a Tv-hiradó időpontja változik — és időtartama is, hiszen húsz perc helyett félórás lesz —, hanem* ezzel együtt más változásokat is bevezetnek ezen a téren. Például azt, hogy a Híradó 2. kiadása rövidebb lesz, mindössze tíz perc. S végre megnyugodhatnak a szülők, m:ert Pistit és Marikát hamarabb lehet az ágyba tenni, a fogát mosó Mackó ezután mindig 7 óra 15 perckor jelenik meg a képernyőn. A legjelentősebb változás a Tv jelenti megszűnése és helyette A hét cí- mű műsor vasárnapi jelentkezése. Az új rovat szerkesztőségében az iránt érdeklődtünk, mi lesZ az első két számban. Mint a Rádióújságból már értesülhettek a nézők, az október 11-én jelentkező i. számban Vitray Tamás lesz a vezetőriporter és különböző emberektől azt fogják megkérdezni: mit tartanak a hét legfontosabb eseményének, továbbá készítenek egy körinterjút a levegő szennyeződéséről. A másodikban, amit Szepesi György vezet A hét 7 érdekes emberét szeretnék megszólaltatni, ezenkívül Csanády György, Dimény Imre minisztereket és Sarlós Istvánt, a fővárosi tanács elnökét, hogy beszéljenek, a téli felkészülésről. Elmondták a rovat szerkesztői, hogy kalandos körülmények között utazott el két munkatársuk Amman- ba, Jordánia fővárosába, hogy már az első számban filmbeszámolót adjanak a világ figyelmének középpontjába került városról. Chrudinák Alajos utazott el — aki egyébként arabul is beszél — és Schóber Róbert, méghozzá azzal a különrepülőgéppel, amely Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét vitte Nasz- szer elnök temetésére, Kairóba. Kairóból utaznak tovább Ammanba és bíznak abban, hogy 11-én este már láthatják a nézők a filmbeszámolót. A második adásban az ENSZ ünnepi közgyűléséről készítenek New Yorkban interjút és 18-án este ez az esemény szerepeli májú A hétben. Klemcsak a lapokban, hanem a Tv stúdiójában sem ültek még el a hullámok amiatt, a bizonyos Híradó-kommentár miatt, amelyikben egy katedrán álló, kis rajzolt pedagógusfigura zsebében tűnnek el a forintok. A felháborodott levelek és újságcikkek a pedagógusokat védelmezik, a Tv-t pedig szidják. Nos, a dolog példa a „jó szándék nem elég” tipikus esetére. Ez a kis kommentár ugyanis a népi ellenőrzés egy vizsgálatáról számolt, be, amely szerint a szükséges és nem csekély kiadások mellett mintegy 70 milliót többnyire feleslegesen vesznek ki évente a szülők zsebéből. Az ügyről hasonló a véleményük a pedagógusoknak is, akik gyakran kényelmetlen és megalázó körülmények között hajtják végre az idevonatkozó utasításokat. Az ügyetlen rajz és néhány rosszhiszemű mondat az adás legfőbb szövetségeseit, a pedagógusokat fordította maga ellen. Most mindenki felháborodva szidja a kommentár készítőit, közben mintha megfeledkeznének azokról akik végülis ezt a 70 milliót kikunyerálják, vagy kikényszerítik a szülők zsebéből. * J ó ötlet volt Mikó Andásé, hogy Bartók: A kékszakállú herceg vára című művét az aggteleki barlagban rendezte meg. Ez a természetes környezet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy minden néző számára világossá váljék: itt az emberi lélek belső kapuiról, legbensőbb titkairól van szó. A Tv egyébként szép sorozattal tiszteleg a Bartók- évfordulón a nagy zeneszerző emlékének. A fából faragott királyfi és A kékszakállú után szombaton A csodálatos mandarint is megismétli, így mindhárom Bartók-mű látható másfél hét alatt a képernyőn. Látható, — ha megnézik. Bizonyára nem any- nyian, mint a legutóbbi Angyalt. Ámbár megtekinthettem egy augusztusi mintahét statisztikáját, amelyben 68 százalékkal a Hamis Izabélla volt a listavezető, de ettől nem messze már Karinthy Ferenc Gellérthegyi álmok című színművének közvetítése szerepelt 58 százalékkal, ami minimális becslések szerint másfél—kétmillió nézőt jelent. A fából faragott királyfi közvetítése után megkértem, mutassák meg a telefonnaplót, ahová a műsor utáni hívásokat jegyzik. Mindössze három bejegyzés szerepelt. Kettő gratulált, egy telefonáló azt kérdezte: ott is fut a kép? Nem futott. JBernáth László Szavak burjánzása Néhány soros leve' kaptunk a napokban Ke. posvárról. Szabó S ’. írja, hogy nekünk, mint <. magyar nyelv őreinek va lamit tennünk kellene re egyre inkább elburjáa magyartalanságok, nyelv; nyakatekertségek ellen. Elrettentő példának idézi ej; vállalkozás hivatalos cír.e- vezését: Szövetkezet’:''. Áruértékesítési és Beszerzési Iroda. Majd hozzá teszi; ...... ez a „kezeihez!”, „ kesítési” egyszerűen szörnyűség. Ez már fáj...” Nem Szabó Sánilorné az első és egyetlen, aki az édes anyanyelvűnk védelmében emel szót, s kifogásolja a nemtörődömséget, amellyel naponta szinte agyonverik a tisztaságában olyan szépen hangzó, dallamos nyelvet. Most nem említjük meg a gyötrelmesen csikorgó beszámolókat, felszólalásokat, nem tréfálkozunk a már-már klasszikusnak számító képzavarokon. Azt viszont el kell ismernünk, hogy levélírónknak igaza van. Különösen akkor, ha tudjuk, hogy nem is a leginkább elrettentő példát említette meg soraiban. Sokszor nem is a nyelvi megformálással van baj, hanem azzal, hogy egy szerv valamennyi tevékenységét bele akarják sűríteni az elnevezésbe, holott nem ez a lényeg. Tudjuk, hogy jogilag pontosan körülhatárolt cégnevet kell adni jfe‘yi"'szemilynek, de néha túlzásba vi- szik a Törekvést. így van a földművesszö vetkezetek helyett általános fogyasztási és értékesítő szövetkezet. így alakult ki a Tőzegkiterme’ő és Talajerőgazdálkodási Vá! falat Szervcstrágyagyűjtő Üzemének Irodája, így jött,létre a Vakok és Csökkentlátók Országos Szövdjégének Bács-Kiskun megyei Csoportja Kecskémt, aztán; Terményraktározási és Zsákellátó Vállalat Kecskeméti Kirendeltsége, Kecskemét (mellesleg szólva mi az, hogy „raktározási”, még ha raktározó volna). Tovább folytatva a sort, elmondhatjuk, hegye'ben a túlburjánzásban még az olyan „szervek’’ is megtalálhatók, mint a Művészeti Szakszervezetek szövetsége Országos s? árak ezja l z evei Központja Bács-Kiskun megyei Kirendeltsége. ,a következőnél már nem is tudjuk, hogy tulajdonképpen mivel foglalkozik a vállalat; Gyümölcs-, Zöldség-, Göngyölegellátó' és Gyártó Vállalat. Persze tud 'uh, He ha az elnevezés logikáját követnénk, azt kellene hinnünk, hogy gyümölcsöt és zöldséget gyárt. Lehetne folytatni a tengeri kígyó hosszúságára megnőtt elnevezéseket az Állami Gazdaságok Országos Központja Bács-Kiskun megyei Főosztálya említésével, vagy az Izsáki Baromfi-, Zöld? é#-, • G\ üníolcs Göngyöleg ellát ó Szővetkezeti Vállat atal s a Herbaria Gyógy nőve ny és Selyemgubéforga mi Sr *3vetkezeti Köze mt B? fai Kirendeltségével. De in' ;m az a célunk, hof ;y a te! *cs listát nyújtsuk az >5nak. Csr’v.n bizonyítani akartuk, . ivggy mennyire burjánzónak a szavuk, az elnevezések, s ez lassan az értelem rovására megy. dorgál —
