Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-06 / 234. szám

Z. oldal 1970. október 6, kedd Három fontos és érde­kes hír érkezett a hírügy­nökségi telex-gépeken hét­főn, Latin-Amerika 3 külön­böző országából. Peru fő­városában, Limában Alva­rado nemzeti függetlenség­re és társadalmi gazdasá­gi haladásra törekvő kor­mányzata, hatalomra kerü­lésének második évfordu­lója alkalmából nagysza­bású tömeggyűlést rende­zett. Félmilliónyi lelkes tö­meg, köztük igen sok sze­gény ember vett részt a gyű­lésen. „A több órás gyűlés spontán lelkesedése a ku­bai tömegmegmozdulásokra emlékeztet” — jelentik a hírügynökségek. A másik hír Santiagóitól jött. A chilei keresztény- demokrata párt kibővített vezető testületé lényegében Események sorokban Október végén határoz a JKSZ BELGRAD Vasárnap Belgrádban ülést tartott a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek Elnöksége, s megvitat­ta „Jugoszlávia politikai rendszere továbbfejlesztésé­nek aktuális kérdéseit”. Az ülésén felszólalt Jo- szip Broz Tito. Beszélt ar­ról, hogyan született meg a jugoszláv állami szervek átszervezésének gondolata, s megindokolta, miért van szükség egy legfőbb állami szervnek a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztár­saság elnökségének létre­hozására. Az elgondolást — mon­dotta Tito —, a JKSZ ok­tóber végén megtartásra kerülő első értekezletén tű­zik napirendre. Az ülés végéin az elnök­ség határozatban hagyta jóvá a Jugoszláv Szocialis­ta Szövetségi Köztársaság Elnökségének megteremté­séről szóló javaslatot. Autólopásból — erdőtűz TOULON A franciaországi erdő­tűzzel kapcsolatban vasár­nap Toulonban őrizetbe vettek két fiatalembert. Egyikük, egy 18 eszten­dős mészárosinas, könnyek között bevallotta, hogy ő az erdőtűz előidézője. El­mondotta, hogy csütörtök­ről péntekre virradó éjjel egy gépkocsit lopott és árúi­kor vissza akarta vinni a parkolóhelyre, észrevette, hogy az eltulajdonított autó egyik mesteréé. Félve a le­leplezéstől elhatározta, hogy megsemmisíti a bűn­jelet. Egy barátját is be­avatta titkába és a két fia­tal egy elhagyatott vidéken szakadékba akarta taszítani a gépkocsit. Az autó meg­akadt egy fában, és ekkor határoztak úgy, hogy a ko­csit felgyújtják. Az erdőtűznek már ed­dig tizenegy halálos áldo­zata van. 100 emeletes házak TOKIO A tokiói lakáshiány eny­hítésére 350 méter magas, százemeletes házak építé­sét tervezik. Még nem dőlt el az erőpróba Bolíviában azt határozta, hogy az ok­tóber 24. parlamenti ülé­sen támogatni fogja a bal­oldali Allende elnökké je­lölését. Ha valahol, Washing­tonban bizonyosan nyugta­lanságot keltett a fenti két hír. Hiszen arról van szó, hogy Peruban immár har­madik esztendejébe lépett az olyan kormány uralma, amely nem az Egyesült Államok milliárdos mono­póliumainak, hanem saját népeinek érdekeit helyezi előtérbe és a súlyos USA- nyomás ellenére is halad tovább a nemzeti függet­lenség útján. Arról van szó továbbá, hogy Chilé­ben rövidesen ugyanez, sőt, az amerikai imperia­lizmus szempontjából még rosszabb változás következ­het be. Hiszen Allende nemcsak egyszerűen a nemzeti függetlenség és a szociális igazság program­ját hirdette meg, hanem közismerten marxista is. A harmadik latin-ame­rikai hír az, amely talán inkább szolgál washingto­ni vezető körök megelége­désére, márcsak azért is, mert a bolíviai események hátterében valószínűleg ők maguk állnak. Vasárnap Miranda tábornok, a had­sereg vezetője puccsot kí­sérelt meg Óvandó Candia államelnök ellen. Ismere­tes, hogy Óvandó kormá­nyának talán éppen a pe­rui példa hatására voltak haladó, imperialistaellenes cselekedetei, például, az USA-részvény többségű Bo­livian Gulf Oil Com­pany államosítása. A had­sereg jobbszámya azonban mindvégig igyekezett meg­torpedózni. vagy legalább­is enyhíteni az imperialis­taellenes intézkedéseket, míg végül eljutottak a puccshoz. A hétfői jelentések sze­rint azonban az állam­csíny-kísérlet nem járt si­kerrel. A helyzet egyelőre zűrzavaros, de annyit bi­zonyosan tudunk a jelen­tésekből, hogy Óvandó el­nök ás Miranda tábornok hétfőn először hatórás tár­gyalást folytatott egymás­sal. (Óvandó utána kijelen­tette: „Nem volt háborús hangulat”. Miranda pedig nem nyilatkozott), s meg­beszéléseiket lapzártakor is folytatják. A bolíviai erőpróba te­hát még nem dőlt el. A perui veszteségek és a várható chilei veszély fé­nyében azonban az Egye­sült Államok bizonyosan igyekszik majd minden befolyását latba vetni Bo­líviában, hogy a helyzet Miranda tábornok, vagyis Washington javára dőljön el. (KS) Megkezdődtek Losonczi Pál és V. V. Giri megbeszélései (Folytatás az 1. oldalról) nagykövete, aki a magyar fővárosban csatlakozott a kísérethez és Amreek Singh vezérőrnagy, az elnök ka­tonai államtitkára. A baráti indiai nép kép­viselőit ünnepélyesen fo­gadták a Ferihegyi repülő­téren, amelyet magyar és indiai zászlók, magyar és hindi nyelvű üdvözlő fel­iratok díszítettek. Az Indiai Köztársaság elnöke vasárnap délután az Országház Munkácsy-ter- mében találkozott ismét Losonczi Pállal, ezután a Hősök terére hajttatott és megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét. Ugyancsak vasárnap dél­után V. V. Giri és kísérete — Sarlós Istvánnak, a fő­városi tanács végrehajtó bizottsága elnökének kalau­zolásával — Budapest ne­M agyar—francia vegyesvállalat alakult PÁRIZS Megalakult Párizsban az EURCO magyar—francia vegyesvállalat. Mint rész­vénytársaság, 750 000 frank alaptőkével kezdte meg működését. Részvényesei a francia elektromos- és alu­míniumipar, valamint a vegyipar tekintélyes szak­cégei; magyar részről a Chemokoanplex, a Trans­Tröszt és a Chemiemash, mint iparvállalat. Az EURCO elsődleges célkitűzése a részvényes vállalatok együttműködé­sének kialakítása harma­dik piacokon, elsősorban nagy létesítményekkel kap­csolatban. Ugyanakkor fog­lalkozni kíván a magyar gépipari export kiszélesí­tésével Franciaországban és elektro, a Metalimpex és a I a francia—magyar műszaki Tesco, mint külkereskedel- termelési kooperációs lehe­tni vállalat, valamint a tőségek felkutatásával és Magyar Alumíniumipari I megvalósításával. Hz írek sem szeretik Nixoit Két napot töltött Nixon célozgatnak, hogy újabb amerikai elnök az ír Köz­társaságban, mielőtt hét­főn délután visszautazott Washingtonba. Nem tudni, várt-e valami vigasztalót útjának utolsó állomásától. Annyi bizonyos, hogy meg­győződhetett róla: őseinek hazájában sem népszerű. Pedig igyekezett kihasznál­ni az alkalmat, s már jő előre dobra verette, hogy egyik őse Írországban szü­letett, s hétfőn délelőtt el is látogatott a falucskába, ahol ükapja nyugszik. En­nek ellenére az országban tartózkodása alatt is foly­tak a tiltakozások, amelyek Olaszországtól Madridig és Londonig kísérték az elnök parádés menetét. Soha nem tapasztalt biztonsági intéz­kedésekre volt szükség, sok ezer rendőr őrizte min­den lépését. De bombák robbantak Írországban is, és feliratok, röpcédulák ta­núskodtak a lakosság véle­ményéről. Lényeges eseménye volt az európai körút végének a párizsi tágyalásokkal kap­csolatos megbeszélés. Nixon nem nyilatkozott Bingh asszony szeptember 17-én előterjesztett javaslatáról, kíséretében azonban arra amerikai kezdeményezése­ket jelent be hamarosan Vietnammal összefüggés­ben. Említést érdemel még a záróakkordként rögtön­zött sajtóértekezlet, ahol az elnök változatlanul azt hangoztatta, hogy kőrútjá­nak célja a béke megszi­lárdítása volt, s nlxonl lo­gikával a béke feltételeként továbbra is az Egyesült Ál­lamok földközi-tengeri je­lenlétét és a NATO-ban vállalt kötelezettségeinek fentartását jelölte meg. Erélyes A jordániai helyzetről még távolról sem lehet el­mondani, hogy rendezett, s a szemben álló felek vala­mennyi kérdésben végső megegyezésre jutottak vol­na. Mindenképpen biztató, hogy az arabközi békéltető bizottság működése elé nem gördítenek akadályo­kat. A bizottság közvetíté­sével vasárnap este végle­ges megállapodás jött lét­re az észaik-jordánlal ge­rillák képviselői és a térség katonai vezetői között En­nek értelmében ismét meg­nyitják a forgalom előtt a két fél ellenőrzése alatt álló útvonalakat, lehetővé teszik a polgári hatóságok működésének megindulását, megszüntetik a rendkívüli állapotot és közös bizottsá­gok ellenőrzik a fegyver- nyugvás betartását írbid, Zartoa és Mafrak körzeté­ben. Ugyanakkor nehéz meg­állapítani, milyen követ­kezményekkel járhat az az erélyes hang, amelyet Odeh jordániai tájékoztatásügyi miniszter szombati sajtóér­tekezletén megütött. Azt ál­lította, hogy a Palesztina! ellenállási szervezetek nem annyira az Izrael elleni harc, mint inkáb a jordá­niai hatalom megragadása iránt érdeklődnek Közölte: ha a palesztinaiak nem tartják be a kairói megálla­podást, a jordániai ható­ságok a törvényeknek meg­felelően erőszakot fognak alkalmazni. A kormány csakis az El Fatah-val és a hozzá társult szervezetek­kel hajlandó tárgyalni. Odeh bejelentette azt is, hogy a két szakadár ellen­állási szervezet vezetőjére, Habbasra és Havatmehre vérdíjat tűztek ki, mert mindketten betiltott politi­kai pártok vezetői. Egyébként a tíznapos pol­gárháború áldozatainak számát a tájékoztatásügyi miniszter jóval kevesebbre becsüli, mint ahogyan a gerilla szervezetek koráb­ban állították. Húsz-hu­szonötezer helyett Odeh szerint az áldozatok száma 7 ezer halott és 1300 sebe­sült. vezetességeivel ismerke­dett. Az indiai vendégek a gellérthegyi Felszabadulási Emlékműtől gyönyörködtek a főváros panorámájában, jártak a kelenföldi lakóte­lepen és megtekintették a várnegyed több nevezetes­ségét. Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke hétfőn délelőtt viszontlátogatást tett az In­diai Köztásaság elnökénél, szállásán. Ezután Losonczi Pál és V. V. Giri eszme­cserét folytatott az Ország­házban. Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke hétfőn ebédet adott V. V. Giri, az Indiai Köz­társaság elnöke tiszteletére az Országház vadásztermé­ben. Részt vettek az ebé­den az indiai köztársasági elnök kíséretének tagjai is. Magyar részről jelen volt Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára, dr. Lévárdi Ferenc, Nagy Jó- zsefné, Péter János, Vályi Péter, a kormány tagjai és Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottsá­gának elnöke is. Részt vett az ebéden F. 3. Tyitov. a Szovjetunió budapesti nagykövete és Strasimir Iliev, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideigle­nes ügyvivője is. A szívélyes, baráti han­gulatú ebéden Losonczi Pál pohárköszöntőt mondott. Lengyel­nyugatnémet tárgyalások BONN (MTI) Hétfőn délelőtt a bonni külügyminisztériumban megkezdődött a lengyel— nyugatnémet tárgyalások hatodik fordulója. Barát! fogadtatás BERLIN (MTI) Az NDK-bam szombaton ünnepélyesen fogadták a Varsói Szerződés csapatai­nak az NDK-ba megtartan­dó hadgyakorlatára érke­zett testvéri hadseregek egységeit. Az érkezőket az NDK feldíszített pályaud­varain, repülőterein és ki­kötőiben feliratok és ün­neplő szavak köszöntötték. A magyar néphadseregnek a hadgyakorlaton részt vevő katonáit Forst főterén a magyar—német barátságot kifejező gyűlésen üdvözöl­ték. I us*­csucs Az Egyesült Államokban szeptemberben a hét év óta legmagasabb értéknek szá­mító 5,5 százalékra emel­kedett a foglalkozásnélkü- iiek szárny, A Kreml és az Elysée Georges Pompidou francia köztársasági elnök ma kezdődő moszkvai látogatásakor óhatatlanul felidéző- dik de Gaulle emléke. A tábornok volt az, aki 1944 decemberében a francia ideiglenes kormány elnöke­ként Moszkvában aláírta a szovjet—francia szerző­dést, hogy szavait idézzük: „ezt a szép és jó szerző­dést ”, 1966-ban pedig ismét de Gaulle ment hivatalos és baráti látogatásra a Szovjetunióba, ö volt az első államfő, aki egy tőkés nagyhatalom képviseletében ellátogatott Moszkvába és Leningrádba, Novoszibirszk- ba és a „csillagvárosba”, a szovjet űrkutatás legendás központjába. Négy évvel ezelőtt a de Gaulle-utazás szolgáltatott akkora szenzációt, mint az Idei nyáron Willy Brandt moszkvai megjelenése a szovjet—nyugatnémet szerző­dés aláírási aktusán. Némi összefüggés e két esemény között fölfedezhető: a korábbi bonni politika csődjét a szovjet—francia viszony normalizálódása és megja- vulása is bizonyította. Az sem kétséges azonban, hogy a Szovjetunió és az NSZK viszonyának új alakulása a francia diplomáciától elvesz egy lehetőséget, amelyet Párizs eleddig Bonn irányában újra, meg újra meg­csillogtatott, nevezetesen, hogy a franciák lehetnek a nyugatnémet érdekek képviselői a szovjet kormánnyal folytatott tárgyalásaikon... Ugyanakkor pedig de Gaulle tábornok mam a szovjet közvélemény előtt igyekezett úgy feltűnni, mint a második világháború antifasiszta ellenállásának hőse, aki negyedszázad múl­tán a nyugatnémet revansista törekvéseket is fékezni képes. De Gaulle 1966-os szovjetunióbeli látogatása során gyakran öltött egyenruhát, beszédeiben mind­egyre felidézte a háborús idők szovjet—francia fegy­verbarátságának és szövetségének emlékeit. Pompidou elnök látogatása aligha lesz olyan látvá­nyos, mint elődjéé volt. Az irodalomtanárból és bank- igazgatóból lett államférfi másképpen és másról tár­gyal, mint tette korábban a tábornok-elnök. Pompidou tavaly nyáron az Elysée-palotába való bevonulásakor meghirdette: egyszerre folytatja és módosítja a de Gaulle-i politikát. Nos, a Szovjetunió vonatkozásában minden bizonnyal e folytatást tartja szükségesnek, nem pedig a módosítást. A két ország közti közvetlen' kapcsolatok, azokon belül is mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok kerül­hetnek az előtérbe a mostani moszkvai tárgyalásokon. Az árucsere fejlesztéséről, az ipari kooperáció kiszé­lesítéséről már történtek megállapodások az idén az úgynevezett „kisbizottság” és szeptemberben a „nagy­bizottság” ülésein. (A szovjet—francia gazdasági és együttműködési vegyes bizottság aszerint „nagy” vagy „kicsiny”, hogy a két delegáció élén kik állnak, mi­niszterelnök-helyettesek és gazdasági csúcsminiszterek, vagy alacsonyabb rangú személyiségek.) A legutóbbi párizsi „nagybizottsági” ülésen például megegyezés született abban, hogy a sokat emlegetett szovjet teher­autógyártási programban a francia Renault 700 millió

Next

/
Oldalképek
Tartalom