Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-31 / 256. szám

a Betegen születtek... A fejlődési rendellenességek országos nyilvántartása A világ országai közül hazánkban az elsők között vezették be ebben az évben a veleszületett fejlődési rendellenességek kötelező, országos nyilvántartását. Beszélgettünk a nyilvántartás vezetőjével, dr. Czeizel Endre kandidátussal, az Országos Közegészségügyi In­tézet tudományos főmunkatársával, az országos nyil­vántartás bevezetésének fontosságáról és jelentőségéről. A divatos táska —■ Az újszülöttek között olyan nagy számban for­dulnak elő veleszületett fejlődési rendellenessé­gek, hogy indokolttá tet­te az egész országra ki­terjedő nyilvántartás meg­szervezését?-— A veleszületett fej­lődési rendellenességek régebben ritka családi szerencsétlenségek voltak csupán. Ma viszont már a ,10 . legfőbb halálok kö­zött szerepelnek. 1968-ban a csecsemőhalálozás 17 százalékáért voltak fele­lősek, ,.s ami talán még megdöbbentőbb, ebben az évben 35-ször annyi cse­csemő halt meg eddig fej­lődési ' rendellenesség következtében, mint az összes többi betegség mi­att. Természetesen ez a kérdésnek csak az egyik oldala, mivel az életben- maradottak esetében is súlyos problémákkal kell számolnunk. Gondoljuk csak meg, milyen nehezen illeszke­dik be a társadalomiba egy testi (hibás egyén, vagy milyen óriási ter­het jelent a társadalom­Horgolt sapka Középvastagságú fonalból 3 és feles tűvel szorosszemmel horgoiuk. 1 sor: 3 láncszemből gyűrűt zárunk és 6 szorosszemet öl­tünk bele. 2. sor: Minden szorosszem­re két szorosszem. 12. szem. 3. sor: Minden másodikra két szorosszem és a többire egy szorosszem. 24. 5—17. soroknál: minden sornál 6 szemet szaporítunk, Y?gül 102 w/.érnünk lesz. 18. sor: Hatszor két szemet egybehorgolunk. 19—23. soroknál: hatszor 2—2 szemet egybehorgolunk, de mindig a 18. sor összehorgo- lása felett. 24—26. sorok simán minden szorosszembe egy szorossze­met öltünk, azonban a mé­retnek megfelelően természe­tesen szaporíthatunk keve­sebbre vagy fogyaszthatunk többet. Végül a kis fület horgoljuk meg 3 'láncszemes alappal és szorosszemmel, tetszés sze­rinti hosszúsággal; ha kész, a sapka kezdéséhez varrjuk, és ezzel a kezdd kis kört is » összehúzzuk. Sz. is-nc nak egy szellemileg visz- szamaradott gyermek fel­nevelése és életben tar­tása — a mai jó egész­ségügyi feltételek mellett 60—80 évig. Mindezek miatt a fejlődési rendel­lenesség kérdése világ­szerte az orvosi kutatás és a társadalmi érdeklő­dés előterébe került. — Milyen módszerek­kel kutatják a fejlődési rendellenességeket? — Sokáig azt hittük, hogy az állatkísérletek elégségesek az emberekre jellemző ártalmak előze­tes felismerésére is. Saj­nos, azonban ez a nézet már megdőlt. Egyes gyógy­szerek patkányokban és egerekben, tehát a legál­talánosabban használt kí­sérleti állatokban, a ter­hesség alatti bevitel ese­tén sem okoznak a mag­zatokban fejlődési ártal­makat. A rubeola-vírus, amely az ember magzati fejlődésében a legveszé­lyesebb kórokozó, állatkí­sérletekben nem okoz kárt. Az aszpirin és kalmopi- rin pedig, amelyet több évtizede használnak — terhesek is minden ve­szély nélkül — a patká­nyoknál súlyos fejlődési rendellenességeket okoz. Azt kell tehát monda­nunk, hogy az állatkísér- letj eredményekből nem vonhatunk le olyan kö­vetkeztetéseket, amelyek az emberre is érvénye­sek lehetnek. Üj lehetőségeket kellett tehát keresni, hiszen nem nyugodhatunk bele abba, hogy az új gyógyszerek és általában a környeze­ti ártalmak hatásának a kimutatásáról lemond­junk. A kérdés szakembe­rei ekkor kezdték szor­galmazni a fejlődési rend­ellenességek hivatalos és kötelező (nyilvántartását, amely lehetővé teszi a kü­lönböző fejlődési rendel­lenességek gyakoriságá­nak megállapítását. En­nek számos előnye van. Először is alapvető fon­tosságú a betegellátás szempontjából. Így pél­dául pontosan megtervez­hető segítségével a szel­lemileg visszamaradt gyermekek számára szük­séges férőhelyek, vagy a plasztikai műtétekre szo­ruló esetek száma. Az ilyen nyilvántartás lehe­tőséget teremt fejlődési rendellenessségek korsze­rű ellátásának ellenőrzé­sére is. Megfelelő nyil­vántartás esetén ellen­őrizhető a rendellenessé­gek' megfelelő ellátása, gyógykezelése. De alap­vető fontosságú a nyil­vántartás az új környe­zeti ártalmak kimutatá­sa szempontjából is. Vé­gül -— de nem utolsó­sorban — a fejlődési rendellenességek orszá­gos nyilvántartása te­remtheti meg a lehetösé- I get a korszerű tudomá­nyos vizsgálatokra. A fejlődési rendellenessé­gek csak egy töredéke vezethető vissza egy-egy környezeti ártalomra, pél­dául rubeola-vírusra, nagy dózisú röntgen-sugárra, vagy egy-egy sérült gén hatására. Az esetek dön­tő többségében, legalább 90 százalékában, az örök- ; lőtt és a környezeti ha­tások együttes eredője a fejlődési rendellenesség­nek. — Melyek azok a fej- j lődési rendellenességek, amelyek szerepelnek az országos nyilvántartás­ban? — A gerinchasadék, a csípőficam, a dongaláb, a gyomorszájszűkulet, a nyúlajak-farkastorok és a veleszületett szívrend­ellenességek többsége sze- J repel a nyilvántartásban. Az elmondottak miatt javasolta a Magyar Gyer­mekorvosok Társasága az Egészségügyi Minisztéri­um illetékeseinek ezek­nek a veleszületett rend­ellenességeknek az orszá­gos nyilvántartását Ha­zánkban ez a nyilván­tartás az Országos Köz­egészségügyi Intézetben működik, mivel az inté­zet igazgatója, Bakáts professzor biztosította a nyilvántartás korszerű vi­teléhez szükséges tárgyi és személyi feltételeket. — Hogyan valósul meg a nyilvántartás a gya­korlatban? — A fejlődési rendelle­nességeket a szülészek, a gyermekgyógyászok és a kórboncnokok jelentik. Az adatok nyilvántartása — az egyes rendellenes­ségek szerint — névre- szólóan történik. A meg­felelő intézmények a nyilvántartásból szerezhet­nek tudomást a hozzájuk tartozó esetekről, s a kér­dés iránt érdeklődő or­vosok, biológusok a nyil­vántartás anyaga alap­ján végezhetik tudomá­nyos vizsgálataikat. Saj­nos a nyilvántartás egyenlőre még nem mű­ködik olyan hatásfokkal, mint amilyen szükséges lenne. Különösen a szü­lész orvosok feledkeznek meg gyakran a rendelle­nességgel sújtott újszülöt­tek bejelentéséről. Világviszonylatban ed­dig 4 országban; Finnor­szágban, Svédországban, Dániában és az USA egyes államaiban folyik — tudomásunk szerint — hasonló nyilvántartás, és ha hazánkban is megfe­lelően fog működni, ak­kor ez a fejlődési rend­ellenesség ellátásában és kutatásában különleges helyzetet fog hazánknak biztosítani. Az Egészség- ügyi Világszerveret is­mételten hangsúlyozta az ilyen nyilvántartások megszervezésének fontos­ságát és a fejlődési rend­ellenességek nyilvántar­tásának magyarországi működését is folyamato­san figyelemmel kíséri j — fejezte be dr. Czeizel Endre. H, J. Szép ruhához, szép ci­pőhöz szép táskát! Ezt ajánlják figyelmünkbe és mi nők igyekszünk szót fogadni márcsak azért is, mert valóban szeretjük a szép és főként divatos táskát. Vásárolni, de né­zegetni is. Ilyen nézgelődésre adott alkalmat az idén az or­szágos bőrdíszműipari ki­állítás, amelyen tizenegy bőrdíszműipari vállalat mintegy 500 modellje sze­repelt. A PEVDI, vágyig a Pest megyei Vegyi- és Divatcikkipari Vállalat két I. díjat és négy II. díjat vitt el a kiállítás­ról, így elsősorban ők az „illetékesek” annak meg­válaszolására, . milyen az új táskadivat, milyenek a divatszínek, vannak-e új alapanyagok, stb.? Lássuk a színeket; Di­vat lesz különböző árnya­latokban a bordó, a pi­ros, a barnás-drapp. Fur­csa! Két évvel ezelőtt a piros meg a bordó színű táskákat leértékelve áru­sították, most meg ez a két szín az élre tör ... A színek problémájához kapcsolódik nyomban az a követelmény — ez is divatirányzat — hogy a táska, a cipő színével azonos legyen. Csakhogy ez nem olyan egyszerű- Mint informátorunk, Ha- raszin Zoltán, a PEVDI műszaki igazgatója el­mondta; hiába a divat- irányzat, a „hazai sajá­tosságokkal” egyelőre szá­molni kelL Ami az alapanyagokat illeti, valamennyien a Grabona család tagjai: grabothán, grabolux, mű- velur, ezek az újdonsá­A SZÜLŐK részéről hányszor elhangzik a megrovás: „Te gyerek vagy, ne szólj bele a fel­nőttek dolgába!” S a gye­rek tágranyílt szemekkel tudomásul veszi a lein- tést, a szülő pedig elin- tézettnek véli a dolgot. Azonban újra és újra megismétlődik a család­ban ez a közjáték, sok­szor még a verés ellenére is. A gyerek köz beszólásá­nak, a „felnőttek dolgá­ba való belebeszélésének” igen sok oka lehet. Éppen ezért szinte családonként kellene elemezni a gyerek közbeszólásának okát. Talán első helyre kí­vánkozik, hogy a gyerme­ket a szülők jó része nem tekinti a család egyenjo­gú „polgárának". Ez alatt az értendő, hogy a gyer­mekkel nem. foglalkoznak korának megfelelő „ko­molysággal". Nem hall­gatják pieg annak okfej­tését, véleményét, nem tö­rődnek egyszerű, de na- gyonis értelmes őszintesé­gével. Ellenkezőleg: „buta­ságokat beszélsz” — kap­ja a választ és elutasít­ják. Pedig a gyereknek rengeteg mondani- és kér- deznivalója van a világ­ról, hiszen mohó vággyal ismerkedik vele naponta, mindent megfigyel, min­denre magyarázatot keres, és a maga módján hú­gok, meg a francia im­port műbőr, itt-ott valódi bőr is akad, mint a marha- és sertéshasítás. A díszítéseknél, a for­mánál szabadon érvénye­sülhet a tervezők fantá­ziája; divat a nagy csat, a fémlánc, a veret, a gombutánzat, a nagy ka­rika, a rácsos mintázat fémből. A táskákon lát­ható díszítéseket használ­ják cipőkön, ruhákon is. tatja egyes jelenségek, történések összefüggéseit. Ezért az elutasító vála­szok után mindinkább ar­ra „kényszerül,” hogy def- fenzívába vonultán figyel­je a felnőttek beszédét, s abból következtessen dol- gakra. De amikor ily mó­don nem tud valamit ön­magától megfejteni, me­chanikusan kilép „meg­figyelő” mivoltából — és kérdez! A másik nagyon megfi­gyelhető ok, amiért a „gyerek közbeszól”, a leg­károsabb: a szülői kép­mutatás és az őszinteség hiánya. Lehet, hogy ez így szi­gorúan hangzik, de sajnos létezik, tehát beszélni kell róla. INDULJUNK ki abból, hogy hány szülőt hozott már zavarba a gyerek a szomszédok előtt. „Azt mondta apu, hogy ti úgy loptátok össze a kocsi árát”, „Mondta Anyuci, nálatok olyan rendetlen­ség van, hogy nem lehet belépni a lakásba” stb. E megjegyzéseket a gyerek a szomszéd-, vagy ismerős gyermekhez intézi, ami­kor a két anyuka, vagy apuka rendkívül meleg barátsággal cseveg. Es mi­lyen kínos! —r Ö, csacsiságpkat be­szélsz kilányom (vagy kis­fiam) — hangzik a zavart szülői reagálás, de a gye­rek vitába száll és mét Végül néhány szót a divatos táska formájáról: „fejlődőben’’ van. nagyob­bodik, alakja lefelé nyúj­tott. Különösen jellemző­je, hogy puha tapintású, nincs kimerevítve, nincs rajta keret, oldalt záró­dik, ráhajtós megoldás­sal, nagy gombbal, csat­tal, lánccal díszítve. A kisméretű táskákat a szakemberek csak esti al­kalomra ajánlják. azt is közli, mikor beszél­tek ilyesmit a szülők. Sokszor ennek a vitának a „felbőszült” atyai pofon vet véget. S még rágon­dolni is rossz, mi játszó­dik le ilyenkor a gyer­mek érzékeny tudatában. A legsúlyosabb utóhatá­sok egyike a zárkózott­ság, a befelőfordulás, a szülők iránti feltétlen hit., megrendülése. Ennek mel­léktermékeként: a ciniz­mus, a hazudozás, és számtalan olyan káros tu­lajdonság alakul ki a gyer­mekben, amely végkifej- lésében nemcsak a szülők­kel fordítja szembe, ha­nem később — sajnos gyakran — a társadalom­mal is. A gyermek kőzbeszólásá- nak okait tovább lehetne sorolni. Ennek felmérése és orvoslása azonban már „a saját portára” tarto­zik. S amelyik családban ez indokolt, meg is kell tenni a gyermek jövője érdekében. HISZEN itt ngm csupán arról van szó, hogy a gyermek jellembeli fogya­tékosságokkal lép majd a serdülő és később a fel­nőtt korba, hanem egy-egy ilyen látszólag jellembeli fogyatékosság lelki töré­sekhez, pszichés károso­dásokhoz is vezethet amely egy életen át vé­gigkíséri, (—£• —gy) Közbeszól a gyerek

Next

/
Oldalképek
Tartalom