Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-29 / 254. szám

Ülésezések nélkül Vitakör és almaszedés Szervező titkár fehérben Érdekvédelmi csoport létrehozását határozta el a KISZ megyei végrehaj­tó bizottsága mellett mű­ködő Kjúmhnkás Tanács, amikor az év elején rög- Eítette az idei munkater­vét. Az egyéb feladatokat ►— például kongresszusi munkaverseny indítását, szervezését; a szövetkezeti iparban dolgozók helyze­tének vizsgálatát — el­végezték már. Most készül egy fölmérés, amely a műszaki fiatalok helyze­tét elemzi. Az érdekvédelmi cso­port tagjai maguk is a fiatalok közül kerülnek ki, akik még nem telel­tették el azt a fajta, sok­szor türeimetlenseggel pá­rosuló tenmakarasi, amely a felnövekvő generáció­ra mindig is jellemző. A szakszervezet, a megyei KiaZ-bizotiság, a KI- SZÖV, valamint szerkesz­tőségünk felkért munka­társai több jogásszal együtt vállalták már a társadalmi megbízatást. Az erdekvédeimi felada­tok elvégzésére vállalko­zókat Sziavicsek Endre, a KISZ megyei bizottsá­gának munkatársa fogja össze. Az általánosabb ér­vényű ügyeknek, tanul­ságoknak hangot ad la­punk ifjúsági mellékle­te is. A cél az, hogy a sérel­meket gyorsan orvosolják, utánajárjanak a visszás­ságoknak, azon frissiben kivizsgálják a panaszo­kat. Nem ritka ugyanis, hogy az üzemekben a ga/.uasági munkát sokkal jobban figyelembe veszik az értékelésnél, mint a mozgalmi tevékenységet, ami elmérgesedő ellenté­teknek a forrása. Nem egy olyan társa­dalmi bizottság alakul, amely csak eggyel szapo­rítaná az ülésezők szá­mát. A felderítendő ügy­ről nyomban értesítést kapnak az érdekvédelmi csoport tagjai, akik egyéb­ként is gyakori kiszállá­saik során felkeresik a bejelentőt, tisz.ózzák a kö­rülményeket és intézke­dést javasolnak. Munká­juk így sz'.p többletet ígér annak a nemzedék­nek az érdekében, ame­lyik a helyét keresi mind társadalmunkban, mind a gyárak kapuin helül. — halász — Nem túlzás, ha azt mondom, hogy megyénk egyik legtisztábban tartott épülete a Kalocsai Városi Kórház tüdőosztálya. Ami­kor beléptünk az üvegaj­tón, majdnem levetettük a cipőnket. Mindenütt súro­lás, törölgetés, söprés. Nem valami rendkívüli esemény ez, csupán a na­pi tisztogatási munka megszokott rendje, a be­tegeket kivéve mindenki fehér köpenyben van, ilyen „szerelésben” talál­juk Szántó Évát, a kór­A Bajai Tanítóképző Intézet fennállásának 100. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ün­nepségek során az ifjúsá­gi szekció is ülést tartott. A tudományos diákköri tanácskozáson elsőnek „A társadalmi ellentmondá­sok tükröződése a családi nevelésben’’ címmel hang­zott el Fülöp Gizella, III. éves hallgató előadása. Ugyancsak e témát mélyí­tette el „A szülők válá­sának hatása a gyermek társas kapcsolatainak ala­kulásában’’ című, szocio­ház KISZ-szervezetének szervező titkárát Is. — Hány tagja van itt a KISZ-nek? — kérdez­zük a barátságosan fűtött — s talán mondani sem kell — patika tisztaságú kis szobában. — Közel hetvenen va­gyunk — beleszámítva a titkárt is, aki jelenleg öt­hónapos vezetőképző tan­folyamon van Budapesten, — válaszolt tréfálkozva Éva. — Sok munka van itt? lógiai felméréseken ala­puló tanulmány, amit Schwób Rózsa, harmad­éves hallgató ismertetett. „A képzeletvizsgálati ada­tok felhasználása a 8—10 éves gyermek tantárgyi eredményeinek fokozásá­ban’’ címen megtartott előadás kollektív feldol­gozását nyújtotta e mód­szertani probléma sok­oldalú vizsgálatának. Lehoczki Péter végzős hallgató referátuma a mo­dern filozófia témaköré­ből választotta tárgyán Már úgy értem, hogy az itteni KISZ-szervezetben? — Ha azt mondom, hogy rengeteg, akkor csak a fe­lét mondtam. Először is három műszakban dolgoz­nak a fiatalok. Ezenkívül patronáljuk a szociális ott­hon öregjeit, csomagokat viszünk nekik, műsorral kedveskedünk Időnként. Kivettük a részünket a Béke park építéséből is. Ezt a parkot november 7-én adják át a közönség­nek. Megindítottuk a marxista vitakört, almát szedtünk stb. — Milyen kérdésekről folyik itt a vita? — Nincs megszabva. Ami érdekli, izgatja az embert, azt megbeszéljük. Persze némi szervezettség azért „uralkodik”. Leg­utóbb például történelmi tájékoztatót tartott dr. Halasi Kálmán, a vitakör vezetője, s aztán jöttek a kérdések. — Szeret itt dolgozni? — Most már igen. öt év­vel ezelőtt kerültem a kór­házba, mint adminisztrá­tor. A szüleim féltettek: — Kislányom valami ba­jod lesz ott! De nem lett semmi. Azt hiszem, mara­dok. Legalábbis a nyug­díjig ... >— g — „A kommunista és mun­káspártok moszkvai ta­nácskozásának néhány fi­lozófiai kérdése” címen. Az előadásokat követő vitában a tanácskozáson elnöklő Terbe Dezső, a KISZ megyei bizottságá­nak első titkára is felszó­lalt. Méltatta az intézet diákköre kutatómunká­jának eredményeit, társa­dalmi és egyéni hasznos­ságát és részleteiben fog­lalkozott az egyes dolgo­zatokban felvetett prob­lémákkal. Tudományos diákköri tanácskozás FI élelőtt 11 óra felé a ^ Kecskeméti Kato­na József Gimnázium könyvtárában már min­den helyet elfoglaltak a szerencsések, akik kiérde­melhették részvételüket a beszélgetésen Németh Lászlóval. A jelentkező olyan sok volt, hogy a könyvtári szoba befogadó- képessége miatt megszo­rításokat kellett életbe léptetni. A „követelmény” végül három Németh László-könyv elolvasása lett. A részt vevő diákok Így valóban beszélgethet­tek a mai magyar iroda­lom egyik legnagyobb író­pedagógusával, személye­sen is hallhatták vélemé­nyét alkotásairól, világ-és művészetfelfogásáról. A rá jellemző szüntelen mo­solygással Németh László talán azért is válaszolga- tott szívesen a gimnazis­ták kérdéseire, mert azok valóban munkásságának alapos ismeretéről és sze- retetéröl tanúskodtak. \| int az előző este be- mutatott Cseres­nyés szerzője, tetszéssel nyilatkozott a látott da­rabról, de bizonyára a hajdani élesszemű színhá­zi kritikáira gondolt, ami­kor hozzátette: „engem öreg koromra már köny- nyű kielégíteni.” Azt is elmesélte, hogy a harminc évvel ezelőtti bemutató rossz emlékeit feledtette Vele a kecskeméti közön- eég lelkes fogadtatása. Arra a kérdésre, hogy dráma, regény, vagy ta­nulmányírónak tartja-e magát Németh László, vagy ahogy a közvetle­nebbek szólították, Laci bácsi, határozottan az utóbbira utalt, de kiegé­szítette azzal, hogy újab­ban érdeklődéssel figye­li regényeinek sorsát is. Az egyik kislány filoló­gusi precízséggel az iránt érdeklődött, hogy vajon az Égető Eszter első négy kiadása tükrözi az eredeti írói elképzeléseket — amikor ugyanis Méhes életben marad a könyv végén —, vagy pedig az ötödik, amelyben meghal. Laci bácsi meglepet­a gimnázium könyvtárában ten figyelt fel az ap­rólékos, de lényeges kérdésre, és elmondta, hogy eredeti gondolatai az utolsó kiadásban teljesek. Regényeinek szereplőiről szólva elmagyarázta, hogy talán Kertész Ágnest ki­véve, azok általában élő személyekről mintázód- tak. De kiemelte; inkább körülményeiket vette át az életből, avagy a hősö­ket környezetükbe ágyaz­va, és kevésbé magukat az alakokat. — „Például az Iszony hősnője ma 70 éves, és a sorsa nem úgy alakult, ahogy megrajzol­tam — mondta. — Égető Eszter tavaly halt meg és kevéssé volt olyan, mint a regényben. Azt mond­hatom, hogy hőseim min­tái az élet egész szövésé­ben hasonlóak, a monda­nivaló kifejtésének lehe­tőségét belső alkatuk ad­ja meg...” A könyvtári hangulat egyre inkább bensőséges beszélgetéssé vált a sze­retetteljesen közvetlen író és az okos tanítványok között. Szó került a poli- hisztorságról, — „szégyel­lem, ha emlegetik — mondta Laci bácsi —, nem akartam azzá válni, én csupán a dolgok vele­jét kerestem”. A huszadik századi izmusok hatása a regény műfajára, a Né­meth László-i regény he­lye a prózairodalom vona­lában, véleménye a mo­dern drámairodalom kül-, földi és magyar szerzői­ről... — mindezek a té­mák a maguk természe­tességében vetődtek fel a padok közül, Németh László pedig hasonló ke- resetlenséggel válaszolt. Az egyik kérdés kap- csán, mely a té­mák feldolgozásának, ki­értékelésének belső folya­mata iránt érdeklődött, Laci bácsi elmesélte, hogy a megírandó téma belső kényszert jelent, „erini- szekként” üldözték élete folyamán meg nem írt gondolatai. Tavaly, a Semmelweis volt az utol­só belső kényszerűség, melynek még eleget tett és befejezhetett. Most már inkább csak szemlélődik. Legkedvesebb regénye, mely „talán nem a leg­jobb, de a legtöbb emberi mondanivalót rejti” — az Égető Eszter. Drámái kö­zül a Nagy család, a Négy próféta, Ghandi, Széche­nyi állnak közel hozzá. XT agy érdeklődéssel ' hallgatták a fiata­lok Németh Lászlót, amikor a nőkről, kedvelj regényalakjairól mesélt. Elmagyarázta, hogy azért „kedvencei” a nők, mer# érzékeny idegrendszerük közel áU az író idegrend­szeri sajátosságokhoz, aki a saját gondolatait így könnyebben kölcsönözheti nekik. A beszélgetés befejezés sét erőltetni kellett, a diá-j kok nem látszottak ki*j fogyni a kérdésekből. És előkerültek a könyvek, sok-sok Németh László-; kötet, és Laci bácsi alak-j ja szinte elveszett a dedi-j kálásra váró fiatalok kö«j zött. ~\ M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom