Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-28 / 253. szám
6. oldal 1970. oktdber SS, jren Diákotthon Kiskőrösön Erdélyi képeslapok Kiskoros most kialakuló, új, városias negyedében sokablakos, modern épületet adtak át rendeltetésének a közelmúltban. A várakozás, mely a megnyitást megelőzte, fokozottabb volt a szokásosnál is, most kollégium kezdte meg működését a falak között. Nagyszabású vállalkozás volt, hiszen általános iskolásokat, szakközépiskolai és gimnáziumi tanulókat helyeztek el a diákotthonban. A mintegy százhatvan hely megoldja a községet övező külterületek általános iskolásainak hétközi elhelyezését és a gimnáziumi ifjúság is ide költözhetett a régi, korszerűtlen kollégiumból. Az épületben sétálva a látogatónak a belső terek; folyosók, hálók és tanulószobák jól tervezett, esztétikus összhatása ötlik szemébe. Világos, falak szürke műanyagpadozaton futó piros kókuszszőnyegek, a folyosók végén a tanulószobák üvegajtaján átvetülő függönyök zöld színe kellemes belső atmoszférát nyújt. A felső két emelet a lányoké, a földszinten és az első emeleten pedig a fiúk laknak. Hálónként hat ágyat helyeztek el és így tágas hely marad az éjjeliszekrények és a helyiség közepén álló asztal és székek számára is. Már látható jelei vannak a meghirdetett hálószoba-csinosítási versenynek is, különösen 30000 adat a szocialista brigádvezetők művelődéséről, szórakozásáról Hogyan művelődik, szórakozik egy szocialista brigádvezető? — erre keresett választ a pécsi szak- szervezeti iskola és a szakszervezetek elméleti kutató intézete egy közös felméréssel. Az iskola hallgatói közül 169 szocialista brigádvezető negyven kérdésre adott feleletet lyukkártya segítségével dolgozták fel nemek, korosztály, szakmai és iskolai végzettség, valamint családi állapot szerinti csoportosításban. Az igy kapott több mint 30 ezer adat hasznos tájékoztatást ad a szocialista brigádvezetők általános műveltségi színvonaláról. A brigádvezetők érdeklődése a politikai, társadalmi kérdések iránt jónak ítélhető. Képzésük leggyengébb pontja az állami oktatásban való részvétel. Szakmai képzés területén a szakmunkássá válás tűnik legnehezebbnek, ami az állami és szakszervezeti vezetőkre ró feladatot. Az olvasás, moziba és színházba járás, múzeumlátogatás „mennyiségi” mutatóival nincs baj. Viszont az ízlésfejlesztés, a művészeti érdeklődés felkeltése terén nagyon sok aten- nir Hó. A felmérés tapasztalatait széles körűen ismertetik. A közeljövőben kiadvány is megjelenik az érdekes, hasznos munkáról, Nagy Sándornénak, a pécsi szakszervezeti iskola vezetőjének feldolgozásában. egy-két lányszobában kezd kialakulni a színes és ötletes díszítés a diákok ruháikat a folyosón elhelyezett, kétszintes faliszekrényekben tartják, így a lakószobákban mindig rend honol. A tanulószobák berendezése is lassan véglegessé válik. Negyvenen tanulnak egy-egy helyiségben, ahol kis kézikönyvtár, televíziós készülék és a magnetofon is a tananyag minél tökéletesebb elsajátítását szolgálja. A könyvtári olvasó- és a játékszoba a szabad idő kellemes eltöltését hivatott kitölteni. Az épület jelentős részét alkotja a modern konyha és az önkiszolgáló rendszerű étterem, ahol háromszáz személyre főzik majd az ebédet. Délben Kiskőrös közétkeztetési gondjait is enyhíti majd ez az étterem. A kiszolgálóhelyiségek között meg kell még említeni a mosdó-, tisztogató- és vasalószobákat — itt a Iá- | nyók szorgoskodnak — az í orvosi rendelőt és a külön fürdőszobával ellátott betegszobákat. Laki Ferenc, a kollégium fiatal igazgatója elmondja, hogy bár mindent megtesznek a diákok életének otthonossá tételére —. mint minden új intézményben — még számos félmegoldás, nehézség akadályozza a rendszeres munkát. Ez év áprilisában rendelték meg például a TANÉRT-nél a berendezést, de a kért dolgok nagy részét még mindig nem kapták meg. Ezért, ideiglenes megoldásként, még sok elavult, régi bútordarabot, asztalt, széket, ágyat — kénytelenek használni. Késnek a szőnyegek, éjjeliszekrények, a konyha átadására is várni kell, és bizony dolgoznak még egykét műszaki hiány pótlásán, kijavításán a szakemberek is. Pénzük van a vásárlásokra, az intézmény különféle „keretei’’ nem szűkösek, de a beszerzés csak nehézkesen halad, mert igen sok keresett használati, berendezési tárgy csak a hiánylistákon található. Amíg lassan kiegészül a felszerelés, fokozottan veszik igénybe a diákok aktivitását, akik így részeseivé válnak saját otthonuk kialakításának. Ez a közreműködés talán még haszonnal is jár — pedagógiai szempontból —, mert a közös gondok a kollégium és a berendezés nagyobb megbecsülésére ösztönzik majd a diákokat. Ezt a témát tűzte napirendre a már megalakult héttagú diáktanács első ülésén is Végezetül, az új kollégium átadása felett érzett öröm megrontása nélkül hadd álljon itt néhány megjegyzés. Az épület nyolcmillió forintos költséggel épült, tehát jogos a kritika, amely a belső kiképzések maximális célszerűségét teszi tárgyává. A diákság szabad idejének eltöltését a zsúfolt tanulószobákon kívül csak a kis könyvtárszoba ég egy közepes méretű játékszoba szolgálja. Százhatvan gyerek számára ez több mint kevés. Szakköri helyiség, klubszoba hiányzik. Ugyancsak egyáltalán nem terveztek raktárt, tanári szobát és ruhaszárító kamrát sem. Ezek pótlására 'egyéb rendeltetésű helyiségeket kell igénybe venni és ez nyilvánvalóan ellentmond a célszerűségnek. Az épület külsőleg és belsőleg szép, korszerű, napjaink színvonalának megfelel. De a tervezői fantáziával úgy látszik, a hasznosíthatóságot véleményező szakember gondolatai nem minden esetben párosultak, és ez sajnos, csökkenti értékeit. Reméljük azonban, hogy a nevelők, pedagógusok hivatásszere- tete és a diákok leleményessége majd pótolja ezeket a hiányokat, és a kollégium valóban betölti a második otthon szerepét Pavlovits Miklós Rögzíteni egy külföldi utazás sok ezernyi pillanatát — reménytelen vállalkozás. Amit pedig — terjedelem hiányában — közreadhatunk, töredéknek is kevés. Néhány nagyszerű, élményteli látvány felvillantása, — talán ez is elárul valamit a szomszédos Románia, Erdély gyönyörűséges tájaiból, hosszú évszázadok által formált városaiból, egy szocialista ország frissen lüktető hétköznapjaiból. Fényképes összeállításunk ezt a címet is kaphatta volna: Nagyváradtól Sinajáig. Nagyváradot elhagyva az alföldi rónák egyhangúságát a Nyugati Szigethegység égnek meredő bércei váltják fel. Ezt a romantikus, titkokat sejtető zord hegységet öreg fatemplomok, kecses, szinte tflhe- gyes tornyai teszik varázslatosabbá, csaknem megszelídítve a táj vadregényes hangulatát Váratlan Nemsokára vége a munkaidőnek. Erősen szürkül a szerkesztőségi szobában is. Csend. Gondolatban már ki-ki útban van; a gyerekért a napközibe, hideg vacsorának valóért a csemegébe; vagy éppen a második műszak otthoni terheit ritkítják képzeletükben. S a némaságban nyílik az irodaajtó. A küszöb innenső oldalán egy alacsony férfi áll meg. Ügy, hogy háta, mögött azért fogva tartja a kilincset. Annyi a hományban is látszik, hogy ez a kilincsfogás bizony kapaszkodás. Most mintha kicsit megimbolydulna a 35-^40 körüli látogató. Persze, igazítani kellett a fogáson, mert erősen hátrabicsaklott a vendég kar a természetellenes póz miatt. — Tessék ... Mit óhajt? Az alkonyati vendég hősies mozdulattal elszabadítja magát a kilincstől, s beljebb lépdel. Meg kell adni, járni elég biztosan tud. Másképp hogy is baktatott volna fel a második emeletre, s miként is igazodott volna el a helyiségek, folyosók labirintusában. — Kérem, egy panaszt szeretnék meghirdetni... Hogy benne lenne a cikk a Petőfi Népében ... Szóval... — Üljön le, kérem ... De mondja, nem ivott maga egy „kicsit”, mielőtt Idejött? A „panaszos” helyet foglal, s önérzetesen tiltakozik. — Nem, nem ittam. — Pedig erősen úgy néz ki, hiába tagadja. — Csak fogyasztottam ... Fogyasztottam. — No és mi a panasza? A férfi tőle telhetőén „tárgyalási” helyzetet vesz fel a fotelban, s előadja. — Az a panaszom, hogy X üzemben — kérem — a művezetők nem engedik munkába állni az embereket, ha két—három pohárral fogyasztanak kezdés előtt... Ez nem igazság kérem... Ez a fordulat aztán igazán elnémít mindenkit. Jó, hogy öregebb a szürkület, nem kell „ráncba szednie” a nevető- izmait senkinek, csak éppen a hangját visszafojtani. A kolléganő érvelni próbál, magyaráz, vitatkozik, győzködik, hogy nagyon is helyesen cselekednek a művezetők, amikor ittas embert nem engednek a gép mellé. Baleset, rokkantság, leszázalékolás, kis kereset, mi lesz a családdal — meg a többi. Emberünket azonban abszolút hidegen hagyják az érvek. Mondja, keser- gi, mennyire sérti „igazságérzetét” a művezetők „kegyetlensége” ... Olyan nyomás alatt van már, amikor falra- hányt borsó a logikus beszéd. — Idefigyeljen. Ha majd egy csöpp ital sem lesz magában, akkor keressen fel bennünket — fejezi be a diskurzust a panaszfelvevő kartársnő. Mintha a koma is kapna már a mentőövön, amely kiszabadítja a számára egyre kilátástalanabb helyzetből. Viszonylag fürgén feláll, s erősködik. — Igenis. Egy kortyot sem fogyasztok, de holnap bejövök, és majd ... majd én kitálalom, milyenek a művezetők nálunk... Tóth István Az utas, ha. csak egy szemernyit is ad turista n voltára, nem megy el vakon az országút menti kút m lett, amelyből kristályos forrásvíz csorog S miut megtudja, hogy — az idegenforgalmi reklám szeri — a víz „fiatalít”, bizony nem mulasztja el megkc tolni. A kétezer éves múltra visszatekintő Kolozsvár Ro mánia második legnagyobb városa. Már a rómaia idején is ismert helysége volt Dácia tartományánál Napoca, ahogyan akkoriban nevezték Egész utcasoro vannak, amelyek majd mindegyik háza az erdély múlt egy-egy nevezetes eseményének, vagy személyisé gének emlékét őrzi. A város szívében, a Szabadság té ren, a Szent Mihály-templom monumentális tömbj> mögött emelkedik Mátyás király csodásán harmoniku lovasszobra, Fadrusz János lenyűgöző alkotása. Torda városának egyik csendes utcájában található ez a kertes házikó, amelynek falán emléktábla jelzi: mielőtt Segesvárott utolérte volna a hősi halál, itt szállt meg utoljára Petőfi Sándor. (Folytatjuk) Tóth Sándor
