Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-24 / 250. szám

4. oldal

i»70. október 24. szombat

Segítség a munkához

Két hete tartanak a műszaki könyvnapok

Már a megnyitón

2500 forint értékű szakkönyv kelt el egyetlen nap alatt a Kecskeméti Műszaki Főiskolán.

♦

A könyvnek a felszabadulás előtt csak egyetlen napot áldoztak egy esztendőben. Mi nlnyvnapokat, könyvheteket és könyvhónapokat tartunk. Az ünnepi könyvhéten kívül külön hetet szentelünk a költészetnek, egész hónapot a mezőgazdasági szakiroda- lomnak, télen át zajlanak az egész országban a politikai könyvnapok.

Most október végéig a műszaki könyveket kínálják a boltok plakáton, kirakatban, s az újonnan megjelent kiadványok polcán.

Kecskeméten a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat üzlete mindennap más üzemben tart kiállítást és vásárt.

— Ennyire kell a könyv nálunk? — kérdezem a raktárban feltornyozott könyvhegyek között Tassy Sándor üzletvezetőt. — Vagy annyira nem, hogy ekkora felhajtást kell neki csapni?

Felpillant. Ügy dönt, hogy nem neheztel meg.

— Szívesen felelek min- j den könyvet illető kérdés- j re, de így nem lehet kérdezni.

— Tudom. De arra volnék kíváncsi, mit mond a szakember, a könyvkereskedő, akinek amint látom, töméntelen munkát adnak ezek az akciók.

— Részint: valóban kell nálunk a könyv, egyre többen olvassák, veszik, s a könyvheti slágerekből például ma már sohasem elég. Emiatt kár is volna könyvhetet rendezni, mert anélkül is eladjuk, amit kapunk. Másrészt: valóban nem olvas mindenki még ma sem. őket azonban csak elvétve, alig-alig mozgatja meg akármilyen könyvnap, kiállítás és „felhajtás”. Hozzájuk egészen másképp, lassan, türelmesen kell közel férkőzni, ami viszont csak igen kis részben

1 könykereskedői '•sokkal inkább

feladat,

népművelői,

1 nevelői, sőt össztársadal- I mi.

— Ellenvetés nélkül elfogadom. Egyezik is azzal amit az olvasómozgalomról az Írószövetségtől a népművelési konferenciáig mindenki vall. Hanem: j ezek szerint nem sok hasz- \ na van a mostanihoz hasonló látványos akciónak? ...

— Ha csak a közvetlen hasznot nézzük, talán csakugyan nem éri meg a fáradságot. De nemcsak azt nézzük. Például szolgálhatnak rá a mostani műszaki könyvnapok.

— Miért, miben külön böznek az eddigiektől?

— Azelőtt bármilyen akciót rendeztünk, vegyesen kínáltuk a „portékánkat”. Az üzemekben rendezett kiállításokon kitettük az asztalra a műszaki könyvek mellé a szépirodalmi műveket, a kalandregényeket és az útleírásokat is. Mindent, ami volt. Azt tartottuk, így hatásosabb a propaganda. Most azonban kizárólag műszaki könyveket állítunk ki. S úgy látjuk, az ötlet bevált. A forgalmunk ugyan kevesebb, mint máskor, a műszaki könyvekből azonban nagyobb. S végérvényben ez a cél.

Meglepő? Nem. Mert a könyvekkel megrakott asztalokon nem vonja el a vásárlók figyelmét a műszaki kiadványoktól a sok egyéb érdekes olvasnivaló.

Érdekességeket — szakmait — persze most is kínálnak. Igen kelendő a „Számítógép állást keres”, amely bemutatja a számítástechnika gyári, gyakorlati alkamazását. S igazi sláger a „Magnósok, figyelem!” című mű, amely nem kizárólag és nem is elsősorban a szakembereknek, hanem a nagyközönségnek szól.

A magyar műszaki könyvkiadás elismerten magas színvonalú. Érdemes felhívni rá a figyelmet, hogy a kiadó elsőrendű célja: közvetlen segítséget adni a termelésnek. Alapelv: a jó szakkönyv „híd” a tu1 domány és a termelés között. Feladata tehát az ismerettárolás, összegezés. | Formailag: „Kevés szóval sokat”, azaz, minél több információt igyekeznek nyújtani a szerzők táblázatokkal, ábrákkal, képekkel, grafikonokkal, számítási példákkal. A sok szakág közül csak példaként említhetjük erre a magyar nyelven most először megjelenő összegező jellegű „Műszaki hőtant”, vagy a „Gépalkatrészek javítása műanyagbevon^ttal” című könyvet, amely a felújítások új és olcsó eljárását ismerteti.

Nem soroljuk a példákat, hiszen az idei műszaki könyvnapokra 34 új kiadvány jelent meg. Több közülük nagyon hamar elfogyott, nem szükséges tehát méltatni. Ám még így is érdemes a közönségnek alaposabban körülnéznie az üzemekben rendezett kiállításokon. Szakmunkások, technikusok, mérnökök egyaránt találnak a kínált könyvek között olyan műveket, amelyek segítik őket a munkájukban; abban, hogy jobban, eredményesebben dolgozzanak.

A választék igazán bőséges. A Művelt Nép kecskeméti fiókja mintegy 50 ezer forint értékű készlettel vonul fel az üzemi kiállításokra.

A műszaki könyvnapok a hónap végéig tartanak. Néhány szép sikerről azonban Tassy Sándor máris beszámolhat:

— A Zománcipari Műveknél és a Vasnagykereskedelmi Vállalatnál csaknem kétezer forint értékű könyvet adtunk el egyetlen nap alatt. A Vízmű Vállalat pedig még a Műszaki Főiskola rekordját is megdöntötte, több mint 2600 forint volt a forgalom.

Még egy jó tapasztalat: néhány vállalat él az alkalommal, s most, amikor széles a választék, bővítik és kiegészítik az üzemi könyvtárat azokkal a művekkel, amelyeket máskor nehéz beszerezni.

M. L.

Bács-Kiskun a statisztika tükrében IV.

A mezőgazdasági beruházások és a gépesítés

A mezőgazdaság nagyarányú fejlődését elősegítette a beruházások értékének növekedése. 1960- tól 1968-ig a megye mező- gazdaságának szocialista szektorában 8,2 milliárd forint értékű beruházást

emelkedett. A traktorállomány az elmúlt kilenc év alatt 2,3-szeresére. a traktoregységek száma pedig 3,2-szeresére növekedett.

A nagyüzemi gazdaságok traktorállományának növekedésével párhuzamosan a

teljesítettek, amely a megyében történt beruházás felét képezte. Országosan ugyanezen időszak alatt 18 százalék volt a mezőgazda- sági beruházás aránya. Az erre fordított összeg a megyében 1960 után szinte évente emelkedett. 1960-ban 506 millió forintot, 1965- ben 969 millió forintot és 1958-ben már 1174 millió forintot fordítottak a mezőgazdaságra beruházás címén. Az egy kát. hold termőterületre jutó mezőgazdasági beruházás 1960-ban mind az országosnál, mind a szomszédos megyékénél alacsonyabb volt. de 1968- ban már 12 százalékkal meghaladta az országost, és Békés, valamint Szolnok megyét is megelőzte.

A beruházások anyagiműszaki összetételére jellemző, hogy az építési beruházások erősen emelkedő tendenciát mutatnak, míg a gépi beruházás az utóbbi években csökkenő irányzatú. A megye mezőgazdaságának gépállománya az országoshoz hasonlóan az 1960-as évek első felében erőteljes növekedésnek indult, de 1965-től kezdve már csak mérsékelten

| traktorsűrűségi mutató év- [ ről évre kedvezőbben ala- j kult. de az állami gazdaságok és mezőgazdasági termelőszövetkezetek közötti jelentős különbség továbbra is fennáll. Az erőgépek száma általában gyorsabban nőtt, mint az eszközöké és munkagépeké, sőt az utóbbiakban a harmadik ötéves terv eddig eltelt időszakában visszaesés is tapasztalható. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a termelőszövetkezetekben a géppel végzett mezőgazdasági munkák mennyisége jelentősen megnövekedett, de a harmadik ötéves terv éveiben az ütem lelassult.

Az öntözéses gazdálkodásban előrehaladás zömmel a hatvanas években következett be. 1952-ben még csak 3200. 1960-ban

7900 kát. holdat öntöztek, de 1964-ben már 32 ezer, 1968-ban pedig 50 ezer kát. hold volt az öntözött terület. A nagyüzemi gazdaságok összes öntözött területéből 88 százalék a szántó, 7 százalék a szőlő és gyümölcsös és 5 százalék a rét, legelő aránya

Az elmúlt időszakban I

[ számottevően nőtt a mező- gazdaság műtrágyafelhasz- : nálása. 1969-ben közel 240 [ ezer tonna műtrágya szór- j tak ki az 1960. évi 54 ezer I tonnával szemben. Az egy i kát. hold szántóterületre jutó műtrágya mennyiség 1969-ben 5,9-szeresét tette ki az 1960. évinek. Az állami gazdaságokban 1969- ben 21 ezer kát. hold szervestrágyázott terület volt, míg a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben 66 ezer kát. hold, amely az utóbbi évtized alatt alig változott. A vegyszerrel gyomtalanftott közel 106 ezer kát. hold terület, több mint kétharmada a mezőgazdasági termelőszövetkezeteké. Az összes gyomtalanított terület 35 százalékát a kalászosok, 36 százalékát pedig a kukorica foglalta el. Az állami gazdaságok az összes kukorica-vetésterületüknek 94. a termelőszövetkezetek pedig 34 százalékán alkalmaztak vegyszeres gyomirtást.

A második ötéves tervidőszak alatt a megye gazdaságai 32 ezer kát. holdon végeztek talajjavítást,

amely 6.4-szer volt nagyobb az 1956—60. évekénél. A harmadik ötéves tervidőszak első három évében azonban csak 13 ezer kát. hold talajt javítottak meg.

Magyar élelmiszerek sikere Münchenben

öt magyar külkereskedelmi vállalat sikerrel mutatta be az élelmiszeripar különféle termékeit Nyu- , gat-Európa egyik legrangosabb nemzetközi élelmi- szeripari vásárán, a müncheni Ikofán. A változatos, gazdag bemutatóért a vásár igazgatósága ezüstéremmel és oklevéllel tüntette ki a Hungexpót.

A magyar borok ismét hímevüköz méltóan „szerepeltek”. A borokat szállító Monimpex nagyobb szállításokra kapott megrendelést.

14.

Amíg az erdőben hajtott, két széles, kerékjárta földút is kínálkozott, amelyen végigmehetett volna, de Bekét az elágazás csak az országúttal, pontosabban: a gépkocsioszlop útjá/al kapcsolatosan érdekelte.

Most, hogy újra a főúton suhant, az őrnagy fölmérte az elágazásban rejlő sajátos lehetőséget.

Tegyük fel — gondolta —, hogy egy ötven kilométeres sebességgel haladó teherautót követek. Ha rátérek az elágazásra, kerülőt teszek, s mire ismét kiérek ide a főútra, az a kocsi már jócskán megelőzött engem. De ha ismerem az ő haladási sebességét, s az enyémet az övéhez képest megduplázom, például százzal hajtok, akkor a kerülő ellenére is könnyen beérhetem, csakhamar újra ott vagyok mögötte. Azt, iiogy egy időre leszakadtam, hogy háta fedezetlen volt, esetleg észre sem veszi. Persze, csak esetleg. M->rt ha figyeli a visszapillantó tükröt, akkor rájön, hogy nem vagyok mögötte, hogy eltűnésem és felbukkanásom között eltelt pár perc ...

A lehetőség, amely az eddig feltárt adatok között nem szerepelt, mindenesetre érdekes volt. S csakhamar méginkább az lett.

Beke úgy tervezte, hogy útja minden tekintetben pontos másolata lesz a gyakorlatra vonuló tüzérek útjának. A kitérő miatt azonban időt vesztett, így pár perccel később ért a vasúti sorompóhoz, mint a

katonai gépkocsioszlop, amely május 8-a hajnalán megállt ott. Az oszlophoz képest késett, de a sorompó csak érkezésekor zárult le.

Az őrnagy a műszerfalra pillantott: negyed öt volt. A gyakorlat hajnalán a sorompó ilyenkor már pár perce elzárta a tüzérek útját, várakoztatta a gépkocsikat!

Furcsa, sajátos eltérés.

Május 8-án a vasúti őr talán túlzottan óvatos volt? Vagy a vonat érkezett korábban? Lehet. De ha az őr azon a hajnalon is csak ilyenkor engedi le a sorompót, akkor a gépkocsioszlop nem áll meg útközben. Simán keresztülhajt a vágányon, és a sorompó csak olyan kocsikat vág el tőle, amelyek leszakadtak. Késnek, például azért, mert az elágazásnál befordultak az erdei útra, s a kitérő pár percet elrabolt tőlük ... A gyors, észrevétlen csatlakozás így lehetetlenné válik: felfedezik a lemaradást, és rájöhetnek a céljára is.

Mert ml lehetett a cél?

Az, hogy a sorompónál megállított, várakozó gépkocsioszlop utolsó, fedezetlenül maradt kocsijához valaki hozzáférjen!

Az időbeli különbség tehát, a sorompó ákkori és mostani lebocsátása között, esetleg nagyon is fontos lehet...

Miközben Beke mindezt végiggondolta, elrobogott a menetrendszerű személy. Szerintem — vélte az elhárító tiszt, a villogó ablaksort nézve, —, a személyvonatok inkább késni, mint sietni szoktak... S hogy ez a járat 8-án valóban sietett, nem nagy probléma ellenőrizni. Ha megtudtuk, majd elbeszélgetünk a vasúti őrrel.

A sorompó magasba emelkedett, de Beke nem hajtott tovább. A motort meg a világítást már korábban kikapcsolta, s most csendben, az ajtót sem kattantva be, kilépett a harmatos út menti fűre

A sorompóhoz sétált, majd kocsinként felbecsülve az oszlop hosszát, visszament addig a pontig, ahol

elképzelése szerint, az utolsó, lőszert szállító teherautónak állnia kellett.

Ezen a helyen egy extra hosszúságú cigaretta hevert a fűben. Mellette ugyanannak a márkának a csikkje. A két cigaretta közül az egyiket végigszívták, a másikból alig néhányat szippanthattak. Beke mindkettőt fölvette, tárcájába csúsztatta, aztán beszállt a Skodájába, és tovább indult.

... A Vadgalamb turistaházhoz épp olyan békés, napfényes reggelen érkezett meg, mint öt napja, amikor életében először járt ott.

— Éppen százhúsz órája várok a kávémra! — kiáltotta nevetve a szőke büféslánynak, aki meglepve meresztette rá nefe’ejcsszínű szemét. — Remélem, ma nem ejti el a feketés tálcát...

A kislány már perdült is, futott a kantinba.

Kisvártatva valamennyien előjöttek: a házaspár, meg a fiú, végül a lány is, tréfásan billegtetve a könnyű fémtálcán álló feketés pohárkát.

— Látom — szólt mosolyogva az őrnagy — mindnyájan túljutottunk a megrázkódtatáson. De úgy lenne igazságos, ha azt is megtalálnék, aki megtréfált bennünket. Ügy értem, aki megcélzott azokkal a kellemetlen golyóbisokkal... Már csak a cica miatt is! Maga biztosan nagyon szerette... — Beke a lányra pillantott.

— Mit tegyünk? Mi nem tudunk semmit... — A szemei elkomolyodtak; a kislányt bántotta az elpusztult cica említése.

Beke egyenként, lassan, tíz fényképet tett az asztalra.

— Nézzék meg őket, hátha ismerősre akadnak köztük. Talán látták már valamelyiket.

Szorongva várt; kevés esélyt adott magának.

Aztán kinyúlt egy ujj, a fiú ujja, és rámutatott egy képre:

— Ez, azt hiszem, járt itt. Mit gondolsz. Mari?

— Igen — mondta a lány is. — Itt volt

(Folytatjuk}