Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-18 / 245. szám

1 oldal

1970. október 18, vasárnap

Bács-Kiskun a statisztika tükrében /.

A megye demográfiai helyzete

SZAMA 49VM00

A közelmúltban igen hasznos és érdekes kiadvány látott napvilágot. A Központi Statisztikai Hivatal Bács-Kiskun megyei Igazgatósága „A megye társadalmi-gazdasági helyzete és fejlődésének főbb tendenciái’’ címmel a negyedszázad fejlődését mutatja be a statisztika tükrében. Mivel a kiadvány viszonylag kevés példány számban jelent meg és könyvárusi forgalomban nem is kapható, lapunkban a legfontosabb fejezeteinek rövid áttekintését adjuk folytatásokban. A cikksorozat szerzője dr. Sántha Józsefné, a KSH közgazdásza. Elsőnek a megye népesedési helyzetét ismertetjük olvasóinkkal.

az 1960-as évek elején jelentősen csökkent. Így 1970 elején 573 ezer lakost számláltak a megyében, 13 ezerrel kevesebbet, mint 10 évvel korábban. A vá- rosiasodási folyamat megyénkben is együtt járt a városok lélekszámának növekedésével. Tíz év alatt Kecskeméten 11 ezerrel, a többi városban együttesen-420

•440

400-90-80-70-60

Z7t~

y.lif

I_q

CL

1

/

1

cräa E&a E&a e&ü

országosa n

Kél évtized alatt t6 ezres csökkenés

Hazánk felszabadulása kor 589 ezer főt számlált 10 czer fővel gyarapodott a óta — Bács-Kiskun megyé- a megyében a népesség és népesség, míg a községekben csakúgy mint orszá- évről évre, de különösen ben 34 ezerrel csökkent.

helyzetben jelentős váltó- A születések száménak hullámzása

zások következtek be. A Megyénkben a népesség- élveszületés jutott, addig végbement gazdasági és szám csökkenését az okoz- az 1960—1965 közötti évek- társadalmi átalakulás ha- ta, hogy az elvándorlási ben csak 14. tást gyakorolt a népesség veszteséget a népesség tér- A halálozások számában összetételére, ennek váltó- més^tes szaporodása nem az élveszületésekhez ha- , tudta ellensúlyozni. A nép- sonló ingadozás nem tazása viszont nagymérték- mozgalmi események— fő- pasztaiható. 1969-ben min- ben befolyásolta a népese- ként a születések száma den 1000 lakosból 12 halt dés folyamatait és a né- ~ a különféle társadalmi meg, amely közel azonos-.«X, területi elhelvez- és gazdasági tényezők ha- arány, mint 1949-ben volt. pesseg teruieu eineiyez szerint insadoztak. Az elmúlt húsz év folyakedését is. Míg 1953—1955-ben évi mán tapasztalt 10—13 ezAz 1949-es népszámlálás- átlagban 1000 lakosra 22 relékes halálozási arányszám viszont a többi megyékhez képest egyike a legrosszabbaknak és az országos értéknél is minden évben kedvezőtlenebb volt.

A népesség természetes szaporodása így a születések számához hasonló ingadozást mutatott. Viszonylag gyors volt a növekedés üteme 1954—55-ben, 1000 lakosként évi 11—12 főt kitevő szaporodás következett be. Ettől kezdve egyre kevesebb, míg 1962- ben a mélyponton csak 1,5 ezrelék volt a természetes szaporodás. Még 1969-ben is 1000 lakosra mindössze 2,6 fő növekedés jutott. Külön említést érdemel, hogy a bajai és kalocsai körzetben milyen rendkívül alacsony volt a szaporodás az elmúlt tíz év alatt. A bajai járásban a születések és halálozások különbözete- ként mindössze 224 fővel

gyarapodott a népesség,

..a

v

árosban pedig csak 6$ fővel. Ebben a körzetben 1000 lakosra csak 3 fő, míg - a megyében átlagosan 26, országosan pedig 35 fő természetes szaporodás jutott a tíz év alatt. A kalocsai járásban 31-gyel kevesebb születés történt, mint halálozás, amely 0,1 százalékkal csökkentette a népességszámot. Kalocsán viszont a városban 4,5 százalékos természetes növekedés volt, míg a megyében átlagosan 2,6 százalék, országosan pedig 3,5 százalék. !

A lakosság vándorlása

A lakosság területi elhelyezkedése a termelőerők változása következtében állandó mozgásban van. Elsősorban a kedvezőbb munkavállalási lehetőségek befolyásolják a lakosság vándorlását. Így a megye népességszámának alakulását a természetes szaporodásnál nagyobb mértékben határozta meg a vándorlásból adódó 4,8 százalékos veszteség. Dunaegyhá- za és Kiskőrös kivételével

valamennyi községben vándorlási veszteség volt, ösz- szesen több mint 43 ezer fő, míg a városok közül mindössze Kiskunfélegyházán volt több az elvándorlók száma, mint a bevándorlóké. így a városok együttes lélekszám-növeke- dése csak a bevándorlási többletből adódóan meghaladta a 15 ezer főt. (Következik: A megye gazdasági helyzete és fejlöf- dése.)

■ .®--------------------------------------------------------i

E

gy marék föld

Ismeri ezt a gépet? Nem sok van belőle az országban. Külföldről hozták, talán másfél, vagy két évvel ezelőtt kaptuk. Nagyon okos masina. Hasonlít a markológéphez, de annál sokkal jobb, gyorsabb. Két pofájával belemarkol a talajba. Közben tejszerű folyadékot spriccel, amelytől olyan kemény lesz a föld, mint a beton. Tíz méter mélyről egyszerre 3—4 köbméternyit is kiemel. Egyenletesen, szépen duruzsol a motorja, szorgalmasan kanalazza a földet. Miután a pillérezéshez előkészítettük a terepet, másik városba, új építkezéshez megyünk. Az idén is bejártuk már az országot, voltunk Kaposvárott, Szekszárdon, Pécsett, Szegeden, Debrecenben. Most Miskolcra, utána Budapestre hívtak bennünket.

Ezzel a masinával öröm dolgozni. Vigyázunk is rá, mint a szemünk világára. Azt mondták, nagyon sokba került. Biztosan megér 100—120 ezer forintot, de lehet, hogy többet is. Nemrég a központból az egyik osztályvezető megkérdezte tőlünk, ki vállalja, hogy a masinát a nevére írják. Nézze, itt a papír: szocialista megőrzésre vettem át. Ezért húsz fillért „dobtak” az órabéremhez. Nemcsak én. Jani és Mihály is hímes tojásként kezelik a gépet. Minden műszak utón karbantartjuk, ápoljuk. Talán azért is becsüljük meg ennyire, mert azelőtt ezt a munkát csákánnyal és lapáttal — véres verejtékkel reggeltől estig végeztük. Mindhárman kubikosok voltunk. Ezer- kilencszázötventől a recski szénbányában dolgoztam. Ott ismerkedtem meg Mihály barátommal, aki akkoriban ezen a környéken túrta földet. Csak egy hibája volt: ha ivott, megvadult és verekedett.

ötvenhat telén Csengődre költöztünk. S mintha a sors arra kötelezett volna, hogy egész életemben a föld gyomrában kotorásszak, a vájár mesterség után kubikos lettem. Véletlenül találkoztam ismét. Miskával, akivel akkoriban egy cég két kirendeltségénél dolgoztunk. Ezerkilencszázhatvan tavaszán kerültünk ehhez a vállallathoz.

A Mihály? Kérem szépen, ő még nálam is jobban, gyorsabban dolgozik. Ügy kezeli, irányítja a gépet, hogy öröm nézni.

Sokan durva, goromba embernek tartják. Nekem jó barátom, megértjük egymást. Egyszer szóltam neki, hogy ne verekedjen. Igazat .adott. Három hétig csak szörpöt ivott, a dohányzásról hat évvel ezelőtt egyik napról a másikra leszokott. Nagy akaraterejéért is becsülöm.

Jani sokkal csendesebb fiú. Igaz, az élet is jócskán megviselte. Mikor a kubikos-kenyéren felnevelte a két fiát, faképnél hagyták. Mind a kettő disszidált. Nem is írnak neki, azt sem tudja, hová lett, mit csinál a két fiú. Pedig nagyon szerette őket. Aztán tavaly nyáron a felesége is elhagyta... örökre. Mellrákban halt meg. Egy év alatt tízet is öregedett. Amikor a borítékból megszámoljuk a havi fizetésünket, mindig azt kérdi: minek neki ennyi pénz, hisz nem költ semmire. Félre tesz belőle, van egy keresztfia arra költi. A múltkor egy Pannóniát vett néfcÖ

A nyár elején sűrűn láttuk egy fiatal nővel. Mint dig a Boszorkányba jártak. Megvacsoráztak, ittáSl egy-két üveg sört, aztán elmentek sétálni, vagy ^ moziba. Néhányan kicsúfolták érte; „Mit csinálsz egy ilyen fiatal menyecskével, öreg bútordarab vagy már...” Láttam rajta, nagyon rosszul esett neki, dl nem szólt semmit.

Miskával, s Janival már hat éve dolgozom egy brigádban. Ismerjük egymás gondolatát is. Szeretjük, megbecsüljük egymást. Feri fiam a nyáron Miskáék- nál nyaralt. Szombathelyen. Ügy tervezzük, hogy'f.# ő fia majd jövőre jön el hozzánk vendégségbe Csért* gödre.

Ferike? Aranyos kisfiú. Most múlt hétéves. Afrit kor hazamegyek mindig azt kérdezi: „Apu, megint merre csavarogtál?” Mondom neki: — ..Dtfli goztam, kisfiam.” Erre ő visszakérdez: „De miért? nem itthon, mint anyu...?” Hát igen. Miért is nér# itthon? Húsz év óta sohasem otthon, mindig távol lí családtól. Belefáradtam már. Jobb lenne itthon. Csuk járom körbe-körbe az országot, mint aki nem leli á helyét, mindig újba, másba kapaszkodik. Zaklatott, nyugtalan életmód. Igaz, jól fizetik.

Nem tudom meddig csinálom még. Azt hiszem, nagyon sokáig. Kubikosvér csörgedezik ereimben, hiszen apám is a föld mestere volt. A kubikos pedig olyan ember, hogy egy percre sincs megállás. Egy marék földért képes elmenni az ország másik részébe... ,, .

Tárnái László *

memmsssm.

épül Yctrosföldön

Húsgyár, üzemóriás. Divatos kifejezések — csak éppen azt nem érzékeltetik amiért leírják őket, a nagyságrendet. Ugyanis manapság húsgyárnak nevezzük a bábolnaiak sertéskombinátját, ahol hatszáz koca van. és ugyanezt a szót használta Csík Antal, a Városföldi Állami Gazdaság igazgatója is, amikor a falra szögezett tervrajz előtt elmondta, milyen építkezést is kezdtek a napokban a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság, a félegyházi. Egyesült Lenin és Rákóczi, valamint a Vörös Csillag Termelőszövetkezettel közös vállalkozásban.

— Bz esetben azt hiszem,

Húsgyár

sokat mondanak a számok. A gazdaság hizlaldáiból jelenleg 4000 tonna sertéshús kerül ki évente. Három év múlva, ha felépül az üzem, negyvenötezer tonnányi húst termelünk az első esztendőben, 1973-ban. Vagyis két év múlva megtízszereződik az átadott hús mennyisége. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy 1973-ban tíznaponként ki- lencszáz—ezer darab százkilós sertést szállítanak el Városföldről...

Az igazgató magyaráz, mutatja a rajzon a körkörösen elhelyezett épületeket, elmondja rendeltetésüket. ez takarmánykeverő, ez raktár, ezek az ólak... Ólak — a nyelv így jelöli ezeket a fémből, betonból, műnyagból készült modern vonalú épületeket is, csakúgy, mint a hasonló célt szolgáló elődjeiket ötven

vagy száz évvel ezelőtt.

— Ennek az úgynevezett Gi-Gi rendszerű telepnek még csak a kitűzésénél tartunk.

A negyvenötezer tonna hús fantasztikus mennyiség. Nemcsak Városföldön folyik a tervezés, az átvevők többek között ehhez is tervezik a szállítókapacitást, valahol gyártják már a ca- mionok alkatrészeit, amelyekkel majd a sertéseket szállítják. A gazdaság tanulókat küld a megfelelő intézetekbe, hogy két év múlva hiánytalanul meglegyen az a hetvenöt képzett szakmunkás, akik a telepóriás üzembentartásához szükségesek.

— Ahhoz, hogy a lehető legkisebb önköltséggel termeljünk, elengedhetetlen a felkészült szakmunkásgárda. Állatorvosok kellenek, gondozók és főként műszakiak. A berendezések irányításához húsz-huszonkét főnyi műszaki szakember kell. A tervek szerint 3,é kilogramm takarmányból állítunk elő egy kilogramm sertéshúst 17 forint önköltséggel.

— Mivel az értékesítés 24 forint körüli áron történik, a telep jövedelmezősége biztosnak látszik. Az állatoknak óriási mennyiségű takarmányra lesz szükségük, a Városföldi Állami Gazdaság szántóföldjein szinte kizárólag takarmányt termelünk, kukoricát, takarmánygabonát. Saját keverőüzemben készítjük maid a tápokat is. Ahhoz, hogy a telep valóbah gazdaságosan és nagyo’bb haszonnal termeljen, szükségesnek látszik saját vágóhíd építése is. A hasfi tott sertések szállítása ugyanis olcsóbb mint áz élőké, közgazdászaink számításai szerint a vágóhíd építési költségei egy ■’ év alatt megtérülnének. TárS- szövetkezeteinkkel együtt úgy tervezzük, hogy későbbi időpontban megépítjüKca vágóhidat is.

— Mennyibe kerül' az építkezés, hány forintot kell elkölteni addig, míg::áz első hízott sertéseket átadják a húsiparnak?

— Százötvennyolcmillió-i négyszázezer forintot.

3. P.