Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-02 / 231. szám

A tervtörvény vitája a Parlamentben (Folytatás az 1. oldalról) sát kívánjuk — bár sok helyen, ahol laza a mun­kafegyelem, és évek óta nem rendezték a normá­kat, erre is szükség van —, hanem a korszerű technikához, a modern technológiához szükséges lelkiismeretes, jól szerve­zett munkát. A Minisztertanács elnö­ke ezután a tudománynak a termelésben betöltött szerepéről szólt. Ezzel kap­csolatban megemlítette az oktatási rendszer tovább­fejlesztését és a tananyag felfrissítését. Társadal­munkban — mondotta — olyan dolgozókra van szük­ség, akik elődeiknél haté­konyabban készek és ké­pesek dolgozni. Amint a tudomány mindinkább termelőerővé válik, szük­ség van a gazdasági tevé­kenység strukturális át­alakítására. Népgazdasá­gunk mindinkább az in­tenzív fejlesztés szakaszá­ba lép. A következő esz­tendők, az elmúlt két-há- rom esztendővel együtt, egy sajátos „átváltási idő­szaknak” tekinthetők. Az egyik fejlődési szakaszból a másikba való átváltás természetesen nem történ­het látványosan, „egy csa­pásra”. Erőteljes műszaki, technikai haladás, a ter­melékenység és a jövedel­mezőség fokozása, a szak­képzettség dinamikus fej­lesztése és a hatékony be­ruházási politika — ezek az intenzív gazdasági fej­lődés fő eszközei. A továbbiakban vázolta a Minisztertanács elnöke a vezetés korszerűsítésére vonatkozó elképzeléseket. A vezetés módszereit az el­ért műszaki-technikai szín­vonalhoz kell igazítani, így az új elektronikus számítógépek természet­szerűleg más vezetési stí­lust és módszereket köve­telnek. A vezetés javítása szorosan összefügg az egyé­ni felelősség fokozásával is — hangsúlyozta Fock elvtárs. Az egyéni felelősség nö­velésére az anyagi ösztön­zés eszközeit is helyeseb­ben kell alkalmazni. Aki nagyobb felelősséget vál­lal magára, s tisztességgel el is végzi a reá bíztott munkát, az az erkölcsi megbecsülésen kívül na­gyobb anyagi elismerést is érdemel. És megfordítva, aki hanyagul dolgozik, vagy kárt okoz. az köz­vetlenül érezze ennek kö­vetkezményeit. Fontos, hogy a fokozott felelősség növekvő demok­ratizmussal párosuljon. A vezető döntése tartalmaz­za a kollektív bölcsessé­get is. Beszéljünk minden gaz­dálkodó egységnél, minden munkahelyen őszintén, nyíltan a dolgozókkal, ma­gyarázzuk meg világosan a célokat és a tennivaló­kat. Tájékoztassuk őket rendszeresen a feladatok­ról, a közösen elért ered­ményekről, ugyanakkor vessük fel a munka köz­ben adódó problémákat, nehézségeket is. A dolgo­zók tájékoztatása és érde­keltségének fokozása a terv sikeres végrehajtásá­nak állandóan megújuló erőforrása. Ezek után a negyedik ötéves terv teljesítésének nemzetközi feltételeiről szólott a Minisztertanács elnöke. Első helyen a KGST-országokkal való szorosabb együttműködést említette. Népgazdaságunk negyedik ötéves tervét egyeztettük KGST-partne- reinkkel. Különös jelentő­séget tulajdonítunk a ma­gyar—szovjet gazdasági együttműködésnek, mert a következő öt évben a Szovjetunióval folytatott külkereskedelmi forgal­munk több mint 50 szá­zalékkal emelkedik. Ám a mainál jobban kell ismer­nünk az export minden területén a külföldi vevők igényeit és ennek megfe­lelő cikkekkel kell jelent­keznünk a piacokon. Kül­politikai elveinknek is teljesen megfelel, hogy ak­tívabban vegyünk részt a gazdasági problémákkal foglalkozó nemzetközi szer­vezetekben és bővítsük nemzetközi gazdasági együttműködésünket. Külpolitikánk alapjaként említette meg Fock elv­társ a Magyar Népköztár­saság kormányának rész­vételét a szociálisig kö­zösség egységének meg­szilárdításáért folytatott harcban. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság között aláírt szer­ződést jelentős esemény­nek nevezte mind az euró­pai biztonság, mind az általános nemzetközi vi­szonyok tekintetében. Ki­fejezte reményét, hogy ez a szerződés hozzájárul majd a Német Szövetségi Köztársaság ég a többi szocialista ország viszo­nyának rendezéséhez is. Mi mindig a béke erőinek oldalán állunk és elítél­jük az agressziót. Hitet te­szünk Indokína és a Kö­zel-Kelet haladó népeinek igazságos ügye mellett, s a szocialista közösség töb­bi országával együtt a Ma­gyar Népköztársaság is arra törekszik, hogy a vi­lág békéjét fenyegető ag­ressziót politikai eszkö­zökkel megszüntesse. Ezért nagy jelentőséget tulajdonítunk az ENSZ- nek. Véleményünk szerint ugyanis a világiszervezet potenciálisan alkalmas ar­ra, hogy közreműködjék korunk nemzetközi prob­lémáinak békés eszközök­kel történő megoldásában. A Minisztertanács elnö­ke felszólalását a követke­ző szavakkal fejezte be; Képviselő elv társak! Az elnyomás, a kizsák­mányolás alól felszabadult dolgozók az elmúlt 25 év­ben századok elmaradott­ságán változtattak. Nagy­szerű sikereket értünk el hazánkban. Nem kétséges, hogy a politikai öntudat, az általános műveltség, a nagyobb szakmai tudás se­gítségével az elkövetkező időszakában is új, nagy eredményeket érhetünk el­A Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány következetes, tö­retlen vonalú politikát folytat. Ugyanezt mond­hatjuk el gazdaságpoliti­kánkról. Tevékenységünkkel a dolgozó tömegek egyetér­tenek. támogatják azt és elképzeléseink megvalósí­tására törekszenek. Meg­győződésem, hogy az új ötéves terv végrehajtásá­val lényegesen előbbre ju­tunk a szocializmus épí­tésében. A képviselők nagy taps­sal fogadták Fock Jenő be­szédét. A törvényjavaslat­ról folytatott vitában ez­után felszólalt dr. Novak Pálné, a Hatvani Városi Ta­nács osztályvezetője, Varga Gyula, a Zala megyei párt- bizottság első titkára. Ko­csis József, a Soproni Városi Tanács V. B. elnökhelyettese Kissgergely Lajos, a Péti Nitrogén Művek igazgatója, Szabó István tsz-elnök. a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának elnöke, Nagy Richárd, a Budapest, VIII. kerületi pártbizottság löki Kossuth Tsz tagja, első titkára, Kéri Vencel, a Dorogi Szénbányák igazga­tója, Molnár István buda­pesti művezető, dr. Havasi Béla, a miskolci városi pártbizottság első titkára, Klaukó Mátyás, a Békés megyei Tanács V. B. elnö­ke, Borivó Károly, a tisza­Klujber László, a móri já­rási pártbizottság első tit­kára, dr. Veréb János ál­latorvos, Bács megyei kép­viselő, Kovács Istvánná, a kistarcsai Fésűsfonó szoci­alista brigád vezetője, Or­bán József, a szolnoki cu­korgyár csoportvezetője, Petrovics Emil Kossuth- díjas zeneszerző, dr. Bélák Sándor, a keszthelyi Ag­rártudományi Egyetem rektora, Valaska László, az Észak-magyarországi Áramszolgáltató Vállalat műszaki igazgatóhelyette­se és Báli Ferenc szabad- szállási tsz-elnök. Dr. Veréb János felszólalása Tisztelt országgyűlés! A kormányprogram szerint már eddig létrehozott nagyüzemi, iparszerűen termelő sertéstelepek mű­ködésével kapcsolatos gya­korlati problémákról vala­mint a háztáji állattenyész­tés alakulásáról kívánok néhány gondolatot felvetni. Bács-Kiskun megyében jelenleg 6 iparszerűen ter­melő sertéstelep működik. Az eddigi tapasztalatok felszínre hoztak olyan hi­bákat, melyek veszélyez­tetik részben a rentabili­tást, s nem utolsósorban a telepen belüli állategész­ségügyi helyzetet. A hibák közül elsőnek említem a takarmány- és a koncentrátum gyenge mi­nőségét. Táptakarmány­gyártásunk az utóbbi évek­ben sokat fejlődött ugyan, de ma is gyakran kifogá­solható a minőség. Hiá­nyoznak a gyártásnál a megfelelő számú granuláló berendezések. Ezért a táp­ban oxidálódott alapanya­gok gyakran emésztőszervi megbetegedéseket idéznek elő a sertéseknél. Hibaként jelentkezik a már üzemelő sertéstelepek­nél az is, hogy a különbö­ző nyugati cégektől átvett típustelepek épületeit szol­gai módon lemásoltuk anél­kül, hogy az ott működő berendezéseket is átvettük volna. így fordulhatott elő, hogy a mélykúti Űj Élet Tsz 76 millió forint beru­házással épített sertéstele­pe már csaknem 1 éve üzemel, de a ventillációs berendezések nem működ­nek, s ugyanígy a takar­mánylánc sem. A korszerű épületekben lapáttal do­bálják be a takarmányt a sertések közé. Ilyen mód­szerek mellett igen drága sertéshús kerül a közönség asztalára. Gazdaságilag bármilyen szilárd termelőszövetkezet pénzügyi stabilitását ve­szélyeztetik az efféle hiá­nyosságok. Ne feledjük el a régi paraszti mondást: a sertés vagy hoz, vagy visz. Ilyen volumenű ser­téstelepeken ha visz, na­gyon sokat visz, és első­sorban a tsz-tagság szemé­lyi jövedelmét veszélyeztet­heti, másrészt az állam ál­tal hitelezett beruházási költség megtérülési idejét teszi bizonytalanná. Hibaként jelentkezik to­vábbá, hogy nincs még ná­lunk egy kikísérletezett, egyöntetű sertésfajta, amely a legjobban bírja az ipar­szerűen termelő telepek tartási viszonyait. Gondo­lok itt a fehér hússertés különböző keresztezéseiből előállított, vagy előállítan­dó hibridekre. A negyedik ötéves terv irányszámaiban szerepel, hogy másfél millió sertés- férőhelyet kívánunk léte­síteni. A férőhelyek ilyen arányú növelése szükséges is a hústermelés mielőbbi fellendítése érdekében. Ja­vasolom, hogy a másfél millió sertésférőhely létesí­tésekor iparszerűen terme­lő, modern sertéstelepet csak annyit létesítsünk, amennyit maradéktalanul ki is ^tudunk szolgálni megfelelő mennyiségű és minőségű takarmánytáppal, a zökkenőmentes üzemelte­téshez szükséges teljes gép­sorokkal. Javasolom továbbá, hogy nagyobb volumenű sertés­telepeket csak olyan hely­re telepítsünk, ahol meg is tudják termelni a szüksé­ges takarmányt. Közgazda- sági tényezők bizonyítják, hogy a gazdaságosság foko­zódik a telepen létesítendő önálló takarmánykeverővel, ahová csak a súlyban ki­sebb koncentrátumot kell szállítani nagyobb távol­ságról. A fejlesztésnek és a kor­szerűsítésnek fokozatosnak kell lennie, s míg nem érnek meg a feltételek a teljes gépesített telepek működésére, addig a kül- terjesebb állattenyésztést is folytatnunk kell. Az állategészségügyi szol­gálat is nehéz feladat előtt áll. A tervidőszakban ré­szint a fertőző betegségek, elsősorban a tbc és a brucellózis felszámolását kell megoldania, az egyéb fertőző betegségek ellen pedig a preventív véde­kezést kell megszerveznie.' Olyan általános állategész­ségügyi helyzetet kell te­remteni, amely a nemzet­közi állategészségügyi ren­delkezéseknek megfelel, hogy az élőállat- és hús­export zavartalan legyen. A háztáji sertéstenyész­tés fejleszthető és már fej­lődött is. Jónak bizonyult az ÁFÉSZ-ek által bonyo­lított kocaakció még akkor is, ha nem mindig sike­rült jó tenyészanyagot ki­adni. Tovább kell fejlesz­tenünk az úgynevezett be­dolgozó rendszert, a ház­táji állattenyésztésben. Az ipar és kereskedelem feladata, hogy nagyobb mennyiségben, nagyobb vá­lasztékban és elfogadható áron hozza forgalomba a háztáji gazdálkodáshoz szükséges kisgépeket. Így nem a hagyományos ház­táji állattenyésztést fej­lesztjük, ami sok fizikai munkával járt együtt, ha­nem e téren is előrelépünk. Tény, hogy falun igen sok állati férőhely áll jelen­leg még üresen, kihaszná­latlanul. Az utóbbi években a ház­táji állattartás a már em­lített okok miatt — a kis­állattenyésztés felé toló­dott. Ezt szívesen is végez­ték, de a tojás időszakon­ként kiszámíthatatlan át­vétele miatt félő, hogy a baromfitenyésztési kedv is csökkenni fog. Báli Ferenc felszólalása Népgazdaságunk negye­dik ötéves tervéről szólva, a mezőgazdaságot érintve, két témával kívánok foglal­kozni: a gépesítéssel és az alkatrészellátással, vala­mint a vetőmagtermeléssel és ellátással. . . A gépesítés fejlesztésének legfontosabb tervezett mu­tatói: 45 ezer traktor, 5 ezer gabonakombájn. Köz­ismert, hogy a mezőgazda­ságban, különösen a terme­lőszövetkezetekben az erő­gépállomány nagyobb ré­sze elavult. Ez évben a rendkívül nehéz gabonabe­takarítás miatt meggyor­sult a gabonakombájnok amortizációja. A becslések szerint 20 százalékra tehe­tő a teljesen leromlott, vagy már csak ráfizetéssel javítható kombájnok szá­ma. Véleményem szerint az előirányzaton belül arra kell törekedni, hogy a 45 ezer traktor jelentős része nagy teljesítményű erőgép legyen. Az ötezer gabonakom­bájn, amellyel az állományt fejleszteni tervezik, szerin­tem kevés. Főleg azért, mert az előirányzat szerint gabonából a negyedik öt­éves terv végére mintegy 30 százalékkal nő a termés­átlag. Ez a növekedés le­köti a gépparkot, az ötezer új kombájnt is, így alig marad biztosíték az amorti­zálódott betakarítógépek pótlására. A későbbiekben rátért az alkatrészhiány okozta ká­rokra. Többek között han­goztatta: — Egyet említek a legalapvetőbbek közül, a hidraulikagyártás gond­jait, amely szinte általá­nosnak mondható. A mo­dern erő- és betakarítógé­pek mindegyike, de a mun­kagépek túlnyomó többsége is hidraulikus rendszerű. A szükséges hengerek, nyo­mócsövek, tömítések, ha kaphatók is, minőségileg többnyire kifogásolhatók. A mi gazdaságunkban a sza­badszállási Lenin Termelő- szövetkezetben, a fentiek­ből adódóan az erő- és be­takarító gépek 25—30 szá­zalékának átlagban rossz a hidraulikája. Az alkatrészhelyzet sú­lyossága miatt ma már csak határozott, konkrét, gyors megoldások segít­hetnek. Javaslom, hogy a mezőgazdasági gépek alkat­rész-ellátottsága ipari jel­leggel szerveződjön meg, a tárcakereten belül. Helyes kezdeményezésnek tartom a Kecskeméti Mezőgazda- sági Gépjavító Vállalat tö­rekvését. Harmincmillió forint beruházással kíván alkatrészgyártásra beren­dezkedni. Foglalkozott a felszólaló a búza vetőmag termeszté­sével. Rámutatott, hogy az utóbbi évek kalászos, főleg búzatermésének átlagai szinte töretlen ívben emel­kedtek. Ezt a növekedést az idei kedvezőtlen időjárás és egyéb okok megszakították. A Kalocsai Termelőszövet­kezeti Területi Szövetség, amely 57 közös gazdaság képviselete már 1968 nya­rán foglalkozott a kenyér­gabona-termelés gondjái- val. Megállapította, hogy a termelőszövetkezetek 33— 35 százaléka nem rendel­kezik minőségi, úgynevezett fokos vetőmaggal. — A jó technológia és a vetőmag igazolására a fen­tiekkel szemben engedtes­sék meg termelőszövetkeze­tünk példájának ismerte­tése — folytatta a képvise­lő. — A harmadik ötéves terv időszaka alatt évente 25,7 mázsa holdankénti ter­mésátlagot értünk el búzá­ból. A jelenlegi kedvezőt­len esztendőben is — 900 hold átlagában — 22 mázsa 15 kilogramm termést ta­karítottunk be. Gazdasá­gunk öt év átlagában csak­nem 10 százalékban első fokos, 30 százalékban má­sodfokos, 60 százalékban harmadfokos kalászos vető­magot vetett. Miért nincs megfelelő minőségű, elegendő vető­mag? Véleményem szerint ennek több oka van. Az egyik: magasabb szaporítá­si fokon vetőmagot elég hosszú időn keresztül csak az állami gazdaságok ter­melhettek. Az idén is csak néhány termelőszövetkezet kapcsolódhatott be termelé­sükbe. A másik ok: az ala­csonyabb, harmadik és ne­gyedik fokos vetőmagter­mesztés nem olyan gazda­ságos, mint az árugabona termesztése. Hangoztatta: A negyedik ötéves terv célkitűzéseinek megfelelően szükségesnek tartom a Vetőmagtermel te­tő és Értékesítő Országos Vállalat műszaki rekon­strukciójának végrehajtá­sát. A vállalat elavult, 30— 40 éves gépei ma már nem felelnek meg a követelmé­nyeknek. Egyúttal szüksé­ges, hogy e vállalat részére az export-import jogot is megadják. Sok bonyodal­mat okoz, hogy az általa termeltetett vetőmagot más vállalat viszi ki és ugyan­csak e vállalat hozza be és adja át a termeltetésnek az importmagot. Felszólalását ezekkel a szavakkal fejezte be: — Népgazdaságunk ne­gyedik ötéves tervét reális­nak tartom. Alkalmasnak társadalmunk fejlesztésére, nagyszerű célkitűzéseink megvalósítására. Megvan erre a mozgalmi fedezet is, amelyet dolgozó népünk munka- és alkotókészsége biztosít. A magam terüle­tén azon igyekszem, hogy a mozgalmi fedezet termelői tisztességgel és felelősség­gel párosulva minél maga­sabb szinten érvényesüljön. * Az országgyűlés ma foly­tatja munkáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom