Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
1970. szept. 10, csütörtök 3. oldal Kapuzárás a megyei élelmiszergazdasági kiállításon Szerdán délután zárult a Kecskeméten rendezett megyei élelmiszergazdasága kiállítás. Előző számainkban már beszámoltunk arról, hogy milyen nagy elismeréssel nyilatkoztak a kertészeti termesztés keresztmetszetét nyújtó bemutatóról a szüreti napokra érkezett magas rangú vendégek. Vasárnapi számunkban közöltük a pavilondíjat kapott vállalatok és az első díjazottak listáját. Ez alkalommal — többek kérésére — a második és harmadik helyezéseket ismertet j üli. ÉLELMISZERIPARI ÜZEMEK: II. díj: Országos Ültetvénytervező Vállalat Megyei Kirendeltsége Kecskemét, Magyar Állami Pincegazdaság Alföldi Üzeme Kecskemét, Húsipari és Állatforgalmi Vállalat Kiskunfélegyháza, Megyei AGROKER Vállalat. III. díj; Országos Vetőmag Termesztő Vállalat megyei kirendeltsége. Hűtőipari Országos Vállalat megyei üzeme és a Kecskeméti Sütőipari Vállalat. A SZŐLŐTERMESZTÉSBEN ELÉRT EREDMÉNYEKÉRT II. díj: Bajai Állami Gazdaság, iasáki Sárfehér Termelőszövetkezet, Balo- taszállási Termelőszövetkezetközi Vállalkozás. III. díj; Kunfehértói Állami Gazdaság. borotai Egyesülés és a tiszakécskei Szabadság Termelőszövetkezet, Országos Ültetvénytervező Vállalat megyei ki- rendeltsége. I A ZÖLDSEGTERMESZTÉS- í BEN ELÉRT EREDMÉNYEKRÉT; II. díj: tiszakécskei Szabadság és a tataházai Petőfi Termelőszövetkezet. III. díj: hercegszántói Lenin, nemesnádudvari Kossuth, érsekcsanádi Búzakalász, tiszakécskei Üj Élet, tataházi Petőfi és a dusnoki Egyesült Munkás- Paraszt Termelőszövetkezet. A KIÁLLÍTOTT GYÜMÖLCSFAJTÁKÉRT: daság, Balotaszállási Ter- melőszövetkezetközi Vállalkozás. III. díj: Szikrai és a Városföldi Állami Gazdaság, kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság, borotai Egyesülés és a tiszakécskei Szabadság Termelőszövetkezet, jakabszállási Népfront és a keceli Kinizsi Szakszövetkezet. Ezenkívül számos elismerő oklevelet kaptak a kiállító vállalatok mező- gazdasági üzemei. A díjakkal járó oklevelek ünnepélyes átadása hétfőn délelőtt lesz a megyei tanács kultúrtermében. Ugyanebben az időpontban nyújtják át az 1970. évi megyei borverseny díjait is. II. díj: lajosmizsei Álma virág Szakszövetkezet, Igen ízléses, ötletes volt a. Kecskemétig Konzervgyár Kunfehértói Állami Gaz- bemutatója. Méltán kapta a pavilonclíjat. Pavilondíjat kapott a mezőgazdasági termékeket értékesítő vállalat is, a MEK. Képünk a zöldségfélékből kirakott gúlát ábrázolja. (Pásztor Zoltán felvételei) Gazdaságok a kirakatban A megyei kertészeti és élelmiszergazdasági kiállítás egyik szép pavilonja előtt valaki azt kérdezte tőlem: ugyan mondjam már meg neki, hogy mi a különbség a korábbi szüreti rendezvények és a mostani között? Akkor is voltak válogatott szép gyümölcsök, paradicsomok, paprikák, óriás kukoricacsövek, sütőtökök és más csodálni való mezőgazdasági termékek a kiállításon. Akkor is mértek jó borokat a pohara- zókban, volt halászlé és birkapaprikás, s pár év óta a látványos táncos szüreti mulatság, lovasfelvonulás sem hiányzik innen. Magyarán szólva: lehet-e még valami újat adni, s érdemes-e annyit rákölteni, ezt a sok terméket összehordani, a munkát, fáradtságot rápazarolni? Mit is lehet válaszolni hirtelen az ilyen jószándékú, de szűklátókörűséget is eláruló kérdésre? A dolgok látványos oldala — a stadionban megrendezett nagy népi ünnepély, a táncos, zenés felvonulás, a lovasbemutató stb. — nem kívánt magyarázatot. A sok ezer ember harsány tetszésnyilvánítása, örömujjongása önmagáit beszélt. Más a helyzet, amikor a szerényen meghúzódó sátrak és pavilonok „nevében” kell szólani, s arról kellene valakit meggyőzni, hogy pl. a tompái Kossuth Tsz paradicsoma, paprikája semmiképpen sem mérhető a négy-öt év előttihez. Mert nézzük meg csak a kifüggesztett táblázatot is, s ne csak a kiállított zöldség- és gyümölcsfélét. Kiderül ebből sok minden. A kívülállónak talán nem nagy dolog, de mennyi munka, fáradozás van mögötte, hogy míg 1966-ban csak 20 holdon termeltek paradicsomot és az átlagtermés holdanként 270 mázsa volt, tavaly már hatvan holdon 307 mázsás átlagot értek el. Fűszerpaprikából 64 hold helyett 140 holdon, cecei paprikából 10 hold helyett 40 holdon folyik a termelés, s a termésátlagok ezeknél is hasonlóképpen növekedtek. S ilyen számokat majd minden pavilonnál találhatunk. De az adatok arról is árulkodnak ezen a bemutatón, hogy a szövetkezetek sem azonosak már a régebbiekkel. Még a gyengébbek is gyarapodtak, fejlődtek az elmúlt években, s a jobbak méginkább előre rugaszkodtak. Van olyan köztük, mint a kecskeméti Magyar—Szovjet' Barátság Tsz, ahol a közös vagyon 1966- ban 35,5 millió forint volt, s tavaly már elérte a 72,3 milliót. S ezt nem utolsósorban a fejlett árutermelésnek köszönhetik. Való igaz, az ilyen kiállításra mindig a színét-javát hozzák mindenünnen a termékféleségeknek, s nem ok nélkül osztogatta a zsűri a díjakat, serlegeket, elismerő okleveleket. De ma már az ilyen remek példányok nemcsak ritkaság számba mennek. A nagyüzemi gazdaságban rejlő lehetőségeket a megyei termésátlagok is jelzik, melyek felsoroláséra itt most nem vállalkozom, mivel nem akarom untatni vele az olvasót. De aki nem restellte a fáradtságot, s megszemlélte a kiállítás bejáratánál elhelyezett nagyméretű grafikonokat, köny- nyen leolvashatta róluk, hogy megyénk országos viszonylatban igen rangos helyet foglal el a zöldség- és gyümölcstermesztésben. Nem kis dolog az, hogy az ország összes gyümölcsfelvásárlásának 15,6, a szőlőnek 28, a bornak 40 százalékát adja a megye, és az utóbbinál — pedig egyáltalán nem vagyunk elégedettek vele! — már nyolc esztendő óta meghaladja az átlagtermés az országos átlagot. Az sem megvetendő, hogy zöldségféléből innen viszik exportra és hazai ellátásra az országosan vásárolt mennyiség 14 százalékát (1961-ben még csak a 6,1 százaléknál tartottunk majd egyhar- mada mennyiséggel, mint a mostani). De nem sorolom tovább a számokat. Csupán azt akartam ezzel is érzékeltetni, hogy mint minden kiállítás, ez a mostani is csak annak mond valamit, aki a dolog „hátterét” is szemügyre veszi, s nemcsak azt, ami a kirakatban, tehát a polcokon, ládákban, tárolókban van elhelyezve. Ami hasonló, az nem mindig ugyanaz, vonatkozik ez erre a kiállításra is, mely a megye mezőgazdaságának, élelmiszeripari üzemeinek reprezentatív termékeit vonultatta fel, mint mindannyiszor — és mégis más körülmények között. Ez a kiállítás a figyelmes szemlélőt arról győzhette meg hogy a megye közös gazdaságai — az egyszerűbb társulásokat is beleértve — sokat fejlődtek az utóbbi években. Számos jelét láthattuk az egymás közötti együttműködésnek, a különböző gazdasági formák szövetkezésének, társulásának. Bár a kiállítás ennek még inkább csak kezdeti jegyeit tükrözte. Lényegesen szebb, kulturáltabb volt a termékek elhelyezése, csomagolása és „tálalása”, mint korábban, de azt is őszintén meg kell mondani, hogy pl. a kalocsai és a bajai járás pavilonjai ilyen szempontból kicsit alatta maradtak a várakozásnak. Külön méltatást érdemelnének az élelmiszeripari üzemek, melyek közül különösen a Kecskeméti Konzervgyár és a Kalocsai Sütőipari Vállalat pavilonja reprezentálta leginkább a vállalat munkáját, termékeit. Végül hadd tegyem szóvá a közönség körében hallott észrevételt: még több kóstolási, vásárlási lehetőséget kellene teremteni az élelmiszeripari jellegű kiállításokon. Ez ugyan sok munkát jelent, s tán az áru utánpótlása is gondot okozhat olykor, de a sok szép látnivaló „esztétikus” élvezete mellett a látogatók bizony az ízekre és zamatra is kíváncsiak volnának. A megyei kiállítás — úgy is mint az országos mezőgazdasági kiállítás része — minden bizonnyal megérte a munkát, fáradtságot. Ebben nem is kételkedhetünk. Inkább talán azon kellene törni a fejünket, hogyan lehetne még több látogatót vonzani rá legközelebb, s nemcsak a látványos szüreti mulatság alkalmával, de a nyitvatartás ideje alatt mindvégig. S a kiállító gazdaságok termékei mellett azok gazdasági eredményeit is tegyük még jobban a „kirakatba”. mert csak ez győzi meg a látogatót arról, hogy egy nagyszerű folyamatnak, a magyar mezőgazdaság, a nagyüzemi gazdálkodás jelentős előrehaladásának lehet tanúja minden alkalommal. Mely szerves része az egész népgazdaság fejlődésének, s nélkülözhetetlen alapja az életszínvonal növelésének. F. Tóth Pál Kiállítás: 38 féle szakmai program Mind nagyobb az érdeklődés a mezőgazdasági kiállítás iránt. Ezt tanúsítja az is, hogy a látogatók száma most már rendszeresen eléri a napi 40—50 ezret. A vidéki gazdaságokból naponta 50—60 külön autóbusszal érkeznek a csoportos látogatók. A kiállítás hivatalosnak nevezhető programja is rendkívül változatos. 38 témakörben tartanak szakmai tanácskozásokat, bemutatókat. Ezekben a napokban a gyümölcstermesztők adnak találkozót a kiállításon, ahol megtekinthetik a legkorszerűbb gyümölcstelepítési és művelési módszereket. Nemzetközi lótenyésztési kongresszus Pál János, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség igazgatója szerdán sajtótájékoztatón jelentette be: szeptember 12—20-a között Budapesten rendezik meg a 21. nemzetközi lótenyésztési kongresszust. A tanácskozásra szovjet, lengyel, bolgár, csehszlovák, NDK- beli, jugoszláv, mongol és román szakembereket várnak, akikkel a lótenyésztés időszerű kérdéseiről cserélik majd ki tapasztalataikat. A kongresszus alkalmával nagyszabású lóversenysorozatot rendeznek. Ezen rajthoz állnak majd a legjobb magyar versenylovak, közöttük szerepel a híres imperial több ivadéka. Megalakult szaktanácsadók állandó vitafóruma Önálló szaktanácsadási szakosztály alakult a Magyar Agrártudományi Egyesületben. Amint a Technika Házában szerdán tartott alakuló gyűlésen Keserű János, az Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatója elmondta, a Keszthelyi Mezőgazdasági Termelésfejlesztési Intézet munkatársainak bevonásával hat éven át országos arányú felméréssel vizsgálták, milyen ütemben valósulnak meg a gyakorlatban a mezőgazdasági tudományok eredményei. A legutóbbi időben némileg javult a helyzet, mert 1968-ban megkezdődött az intézményes szaktanács- adás»
