Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-09 / 211. szám

<0. szeptember 9, szerda

5. oldal

Látogatás Gyomén a ííner nyomdamúzeumban

zoknak is ritka élményt ji a CS^-mai ff ner 'maamúzeum öt sJVbá- m elhelyezett, ízléssel ndezett anyag, akik :senek közvetlen kap- atban a „könyvcsinálás” térségével, művészeté- a sajtóval. A szakiereknek pedig feltét- .1 tanulságos megtekin- ezt a páratlan gyűjben már benne van az 1903-ban alapított s később világhírűvé lett Tevan Adolf nyomdája, sőt a hamarosan ugyancsak világszerte elismert, 1822-ben megnyitott Kner nyomda is.

E két utóbbi nyomda a kezdeti időben elsősorban közigazgatási nyomtatványokat gyártott, s csak kéAz első terem gyűjteménye

myt, amely — bár csak •kés megyei nyomdákat ltja be — érzékelteti fomdaipar, a könyvkifejlődését az elmúlt , mint 120 évben.

Kner múzeum ugyanis Loztatja látogatóit az -ben megnyitott Réthy t nyomdájáról is. Ré- első műhelyét Szarva- állította fel, s erre ál Lajos költőtől, a re akkori aljegyzőjé- :apott engedélyt. A me- második nyomdai váltása Dobay János ne- z fűződik, aki 1860-ban >ít tipográfiai műhelyt .án. Ezt követően igen san szaporodott Békés- a kicsiny nyomdák, re napilap-előállító elyek száma, s 1927- 24 nyomdát sorol fel legyei kimutatás. Ebsőbb, a XX. század első évtizedében kezdtek foglalkozni könyvnyomtatással, kiadással. Hogy milyen vállalkozásba kezdtek, amikor nyomdát alapítottak az Alföld kellős közepén, a gazdasági és szellemi elmaradottságtól 150 évig sanyargatott Békésben, azt Kner Izidor nagyon is jól

tudta: „

__ez a foglalkozás

n

emcsak hogy fellengzős ábrándokra nem jogosít, de a megélhetés reményével sem kecsegtetett...” — írta egy helyen önéletírásában, a Fél évszázad mes- gyéjén című vallomásában. Mi volt mégis a titka ennek a gyors és páratlan fejlődésnek. Ugyancsak Kner Izidort idézhetjük: „Pár esztendőn át egymagám végeztem szedést, nyomást és minden más munkát, hogy

kellő mesterré képezzem ki magamat...” Tevan hasonlóan cselekedett.

Mit láthatunk a múzeum termeiben? Először is Kner Sámuelnek, Izidor apjának könyvkötő műhelyéből származó gépeket, technikai eszközöket, díszítő szerszámokat. Ezután Tevan kiadványaiból kap ízelítőt a látogató: Az Bölcs Ezópus- nak fabulái és a Nyársforgató Jakab meséi, valamint azok fadúcai, metszetei. Mellette egy hasonló kis tárlóban a Kner nyomda színes, domborított báli meghívói, leporellói.

Az első világháború kitörésekor a Kner nyomda már 150 emberrel dolgozott, s ennek a fejlődésnek többek között alapja volt az is, hogy Kner Izidor őszinte humanista volt. Ö az első nyomdatulajdonos, aki félévi alkalmaztatás után egy heti fizetett szabadságot engedélyezett alkalmazottainak, önként csökkentette a munkaidőt a „nyári félévben” napi 9 órára, ami igen nagy szó volt akkoriban. Így elérte, hogy a legjobb mestereket vonzotta nyomdájába, s amikor a többi nyomda dolgozói sztrájkoltak, nála békés termelőmunka folyt. A Kner nyomda fejlődésének csúcsát azonban mégis Izidor fia, Kner Imre vezetése, irányítása alatt érte el.

Az európai műveltségű fiatalember keze alatt olyan hatalmas virágzásnak indult a nyomda, hogy Gyoma neve szinte Oxfordéval, Cambridge-ével vált hasonló szellemi tartalmúvá. Mit csinált Kner Imre? Kozma Lajos körzeteivel, kliséivel, és az általa tervezett, készített dúcokkal olyan kiállítású könyveket

készített, amelynek egy- egy példányáért Osakától San Franciscóig versengtek, s amelyeket megtalálhatunk ma is a berlini Kunstgewerbe Bibliothe- katól a londoni Victoria and Albert Museumig. Könyvművészeti és könyvtörténeti dokumentációként hasznosították Európa és Amerika legnagyobb egyetemein.

Kner Imre kiadványai közül csupán néhányat említünk cím szerint: a Három Csepke Könyv, a Kner Klasszikusok 12 kötete és a Monumenta Literarum 24 füzete, továbbá a Pancsa- tatra, majd Naszredin hod- zsa tréfái. A 30-as évek elején adták ki a Nagyság és Szépség Diadalmát, aztán a Szabó Lőrinc—Turó- czi Trostler József szerkesztette három kötetes Goethét stb. Kner Imre a Tanácsköztársaság idején a Szellemi Termékek Országos Tanácsának tagja lett, s így társa Lukács Györgynek. ö is, mint annyian, a fasizmus áldozata lett.

A további termekben láthatja a vendég a mostani Kner nyomda termékeit, legszebb kiadványait.

G. S.

Hármas kézfogás

A községek, járások ha- I tárain, sőt még az országhatárokon is átnyúló kézfogás szép példáját mutatták a közelmúltban a kiskőrösiek és a drágszéliek. Kiskőrösnek tisztes múltra visszatekintő szimfonikus zenekara van, a drágszéliek pedig közismerten remek néptáncosok. Ez év tavaszán úgy gondolták, hogy ki-ki . eredményesebben végezheti munkáját, ha összetársulnak. így a drágszéli táncos fiatalok Kiskőrösre kezdtek átjárni próbálni, a szimfonikus zenekar pedig betanulta a táncokhoz való muzsikát. Így azután egész estét betöltő műsort alakítottak ki, melyben nagyzenekari számok, kamarakórus-kíséret- tel, és tüzes magyar táncok váltogatták egymást. Augusztus 20-án műsorukat bemutatták Kiskőrösön és Drágszélen is, és mindkét helyen — mondhatni — osztatlan sikert arattak. | Tekintettel arra, hogy Kiskőrös szlovák lakosságának szoros kapcsolatai vannak a szlovákiai Nesvadi- j val, azok nem is először, meghívták a kiskőrösieket I

arató ünnepségeikre. A zenekar pedig a kedves meghívásnak úgy tett eleget, hogy magukkal vitte a drágszéli fiatalokat is.

A vendéglátó nesvadi szövetkezet rendkívül meleg fogadtatásban részesítette a zömében fiatalokból álló csoportot, az esti fellépés 600 néző előtt zajlott le és vastapssal zárult.

A zenekar és a tánccsoport útjának csak egy állomása volt Nesvadi, autóbuszuk bejárta a Felvidék és a Tátra legszebb vidékeit. A négynapos együtt- lét alatt a két művészeti csoport tagjai valóban egységes „együttessé” szerveződtek, és a szlovák barátok jövő évre tervezett viszontlátogatását is közösen fogadják.

Sok, hasonló kézfogásra lenne szüksége a megyénkben dolgozó művészeti csoportoknak, hiszen legtöbbjük gondja az, hogy önálló műsort nem tud kiállítani. Az eltérő, de kapcsolható műfajú együttesek viszont közös munkával sokkal eredményesebben dolgozhatnak.

(—ts, —s)

Baríók-endékest,

drámatoríéneti sorozat, fotókiállítás

Változatos programmal várja látogatóit a most induló népművelési idényben a Kecskeméti Városi Művelődési Központ. Program-' jukban kiemelkedő jelentőséget kapott a Bartók Béla halálának 25. évfordulójáról való megemlékezés. Ennek első eseménye szeptember 28-án lesz, amikor Regős Pál pantomimegyüttese, a Commedia XX. Bartók Csodálatos mandarinját adja elő. Október 18-án hendvay Ernő zeneesztéta tart előadást Bartók világa címmel. A novemberi Bartók-emlékesten kecskeméti együttesek működnek közre.

Udvaros Béla, a Katona

József Színház rendezője | ismét megkezdi immár 12 ' éve népszerű drámai isme- j retterjesztéseit. A felnőttek I részére nyolc modern drámaestből álló sorozat, a diákoknak tizenkétrészes drámatörténeti sorozat indul. Az első előadások témája: szeptember 15-én

Németh László színpadi szerzői tevékenysége, szeptember 22-én pedig a klgsZ- szikus görög dráma.

Folytatódik a Négy évszak című sorozat; legközelebbi előadásán a Kecskeméti Szimfonikus Zenekar és a művelődési központ kamarakórusa működik közre.

A komolyzenei események mellett a beat és a klasszikus operett hívei is találhatnak maguknak programot. Szeptember 19- én a Syrius együttes vendégszereplésével háromrészes beat bérleti sorozat indul, melynek további előadásain a Hungária és a Neoton együttesek lépnek föl. December 28-án Strauss hangversennyel zárul a művelődési központ ezévi hangversenyévada.

A kiállítások közül a november 28 és december 8. között rendezendő nemzetközi fotókiállítás ígérkezik legérdekesebbnek.

Sz. J.

.) Hans egyre fáradtabban, s egyre elszántáéban foly- a kihallgatást, s a nem létező szálak gombolyítá- Egy valamiben már biztos volt. Az M—18-as még jelentkezett von Rhode ezredesnél, hiszen az öreg réges-régen a kórházra uszította volna az egész ;ehrt, ha valami jelzést kap.

‘hányszor már az a képtelen elképzelés is felmerült le, hogy esetleg Stefán volt az áruló, de eztmind- úszor elhessegette, hiszen az ellenálló csoport uta- nélkül nem likvidál senkit. De e pillanatban en- okosabbat nem tudott mondani önmagának sem. ihallgatottak sorra nyugodtan beszéltek, viseltekben nem volt semmi gyanús. Hacsak ez a Wac- rem tette, aki e pillanatban lépett be a szobába, i kezdettől fogva elég gyanúsan viselkedik.

A lövés pillanatában ön a folyosón volt? — tét- :1 a kérdést, ma már vagy ötödször az asszisztens-,

Igen.

Mix csinált akkor?

Ültem a beteg mellett.

Nem fordult meg a lövésre? Hiszen azt ösztö- n teszi az ember. S ha megfordult, látnia kellett,

§p ki a szobából.

Nem fordultam meg. Nem láttam senkit, oss felnevetett.

Maga azt gondolja, hogy ezt a mesét" valaki el is ? — Csak két lehetőség van — mondta Kloss, s inyen a fiú szemébe nézett. .— Vagy maga ölte vagy tudja ki a gyilkos.

aclav hallgatott. Kloss idegesen állt a kis asztal- támaszkodva. Kit véd ez a fickó? Ha nem ő az ), akkor képtelenség elképzelni, hogy német spic- ■édena*

— Felállni: — kiáltott most Kloss. s a fiú nehézen egyenesedett ki. Kloss átnézte a zsebeit, de a személyi igazolványon kívül nem talált nála semmit.

— Szóval maga ölte meg — mondta Kloss, mintha csak bűnjelet talált volna a fiú zsebében.

— Nem! — kiáltotta hisztérikusan Waclav.

— Üljön le. Mondja meg most, hogy ki lépett ki elsőként a folyosóra? — kérdezte Kloss.

— Mindenki egyszerre — suttogta Waclav.

— Valaki csak első volt — mondta a főhadnagy.

— Talán a doktor ...

— És utána?

— Klára nővér és ön egyidőben.

— Utolsónak Krisztina nővér, igen?

— Igen — mondta csendesen Waclav.

Ez már valami, hiszen a fiú megszólalt. Kloss most azt akarta megtudni, hogy milyen kapcsolata volt Ste- fánnak Klárival, illetve Krisztinával. Kláráról szinte remegő hangon beszélt a fiú. Krisztináról elmondta, hogy együtt éltek Stefánnal.

Gondolt egyet és megkínálta cigarettával Waclavot, s egy hirtelen jött ötlettel elküldte a fiút:

— Egyelőre ez minden. Von Rhode még kihallgatja önt — s pillanatnyi szünet után hozzátette: — M—18- as.

Az azonossági szám nem váltott ki semmiféle hatást a fiúból. Felállt és megkérdezte:

— Mehetek?

Kloss bólintott és Krisztinát szólította be ismét. Most egészen más szemszögből vizsgálta a lányt. Ennek a nőnek — gondolta — nem sok esélye volt, hogy megtarthassa maga mellett a fiút.

— A szeretője voltam, ha ezt akarja tudni — mondta kérdezés nélkül a lány, s Kloss kezdte rosszul érezni magát a szerepében. Sajnálta most ezt a lányt, aki hirtelen jött keserűséggel kiteregette előtte az életét.

Krisztina keserűen beszélt. Elmondta, hogy két évvel ezelőtt ismerkedtek meg. Stefán börtönben ült, de ő soha nem kérdezte meg tőle, hogy miért. Aztán ürtelen jött hisztériával felugrott, s kijelentette:

— Hagyjon engem békén!

Kloss kénytelen volt élesen reagálni:

— Német tiszttel beszéli Vigyázzon a szavaira

— Nekem mindegy. Kihallgathatnak ezerszer. Tudom, hogy milyen módszerekkel dolgoznak.

Ez ismét meglepte Klosst, s úgy döntött, hogy Krisztinánál is kipróbálja a trükköt:

— Előfordulhat, hogy von Rhode is hívatja M—18- as.

Krisztina sem reagált a „varázsszóra”. Kiküldte, s Klárát hívatta be.

— Kit látott, amikor a raktárból kilépett?

— Mindenkit — vágta rá a lány.

— Krisztina nővért is?

— Igen.

Hazudott. Waclav azt állította, hogy Krisztina utolsónak jelent meg, Klára tehát nem láthatta.

— ön hazudik — mondta Kloss, s a lány hallgatott.

— Azt gondoltam — folytatta Kloss, — hogy ön segít nekem felderíteni a tettest, a gyilkost...

— Sok gyilkos jár szabadlábon — mondta Klára olyan hangsúllyal, hogy Kloss legszívesebben megcsókolta volna örömében ezt a lányt, de nem tehette. Nem fedhette fel magát.

— Tehát maga ölte meg Stefánt! — csattant a hangja.

— Téved főhadnagy úr. Én nem öltem meg.

— Az majd kiderül — mondta Kloss. — Most beszéljen, mit tud Stefán és Krisztina kapcsolatáról?

— Semmit.

— Krisztina a szeretője volt?

— Nem tudom.

— És Waclaw? Waclav és Stefán barátkoztak?

— Talán. Nem tudom.

Klára színtelen hangon válaszolgatott, Kloss kegyetlen gyűlöletet olvasott ki a lány hangjából, s ez egyre inkább megnyugtatta afelől, hogy Klára semmiképpen nem lehet sem gyilkos, sem pedig a titokzatos M—18-as. Még egy kísérletet tett, mielőtt kiküldte volna Klárát:

— Ha maga sem volt, akkor egyetlen lehetőségként az orvost, doktor Kovalszkit kell gyanúsítanom — mondta, s nagyon figyelte a hatást.

— Nem — kiáltott fel ijedten a lány. — ö nem volt. Ha mindenáron gyilkost akar találni közöttünk, hát itt vagyok én, tartóztasson le engem.

(Folytatjuk