Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-06 / 209. szám

Busás hasznot zsebeltek be egyes szervezők a nyugat- európai apácarentlek megbízásából a novíciák tobor­zása során Indiában. A botrány elsősorban az olaszor­szági és az angliai rendeket érinti, ahová az apácanö­vendékek kerültek. A Vatikán is vizsgálatot indított az ügyben. Képünkön az indiai Kerala államban „to­borzott” apácanövendékek egy csoportja Angliában. Pénteken tartották Chilében az elnökválasztást, melyei nagyszabású kampány előzött meg. Képünkön Salva­dor Allende, a baloldali koalíció hívei körében. Ötezer ember vett részt Amszterdamban azon a tilta­kozó felvonuláson, amelynek résztvevői Suharto indo­néz elnök egynapos hollandiai látogatása ellen tüntet­tek. „Suharto 250 ezer ember gyilkosa” feliratú táblá­kat és ehhez hasonló szövegű transzparenseket vittek a tüntetők. ELNÖKVÁLASZTÁS CHILÉBEN VILAGHIRADO AZ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA HÉTFŐ: Agnew alelnök befejezi délkelet-ázsiai szem- leüt j át. KEDD: Loconczi Pál hazaérkezik afrikai útjáról. He­ves harcok Kambodzsában. Tiltakozás Hollandiá­ban Suharto látogatása ellen. SZERDA: Súlyos összecsapások a jordán fővárosban. A VDK megalakításának negyedszázados jubi­leuma. CSÜTÖRTÖK; Afrikai csúcsértekezlet Addisz Abebá- ban. PÉNTEK: Amerikai—izraeli manőverek a közel-keleti tűzszünet ellen. Elnökválasztás Chilében. SZOMBAT: Arabközi tanácskozások az ellentétek ren­dezésére. így látja a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: A tűzszünet iieiiiiróia Ötödik hetébe lépett a közel-keleti tűzszünet. Csaknem egyharmada le­járt tehát annak a fegy- vernyugvási időszaknak, amelyet azért határoztak «1. hogy a közvetett tár­gyalások kedvező keretéül szolgáljon. Sajnos, vajmi kevés gyakorlati ered­ményről tudósíthatunk, lé­nyegileg még a New York­ban megkezdődött első érintkezésfelvétel is abba­maradt. Sőt, az elmúlt hé­ten valóságos idegháború­ba csapott át a tűzszünet körüli huzavona. A válság látható kiéle­ződése Izrael magatartá­sával kapcsolatos. Emléke­zetes, hogy a Tel Aviv-i kormány milyen nehezen fogadta el a Rogers-ter- vet, s elhatározása együtt­járt a szélsőjobboldali Ga- hal párt kiválásával a nemzeti egységkabinetbőL Már akkor szó volt Da- jan esetleges lemondásá­ról, a hadügyminiszter tűzszünetellenes állás­pontjáról. A nézeteltéréseket ugyan cáfolták, de mint kiderült, a héják vezéralakja csak az előnyösebb feltételekre várt. Magyarán mondva: úgy szeretné felrúgni a tűzszünetet, hogy a „feke­tepéter” Kairó kezében maradjon, a felelősség a másik félre háruljon. Elkezdődött az izraeli vádaskodás, azzal fogták perbe Egyiptomot, hogy a tűzszünet ideje alatt a Szuezi-csatomához köze­lebb telepítette légvédelmi rakétáit. Nasszer elnök nyilatkozatában kereken elutasította ezeket az ál­lításokat, s hangsúlyozta, hogy az átcsoportosítások­ra még a fegyvernyugvás előtt került sor. De az amerikai felderítés sem erősítette meg az izraeli bejelentéseket, jóllehet Washington, kém-műhold­jai és repülőgépei segítsé­gével pontos adatokat sze­rezhetett. Közben Izrael ENSZ-fő- delegátusa elhagyta a vi­lágszervezet székhelyét, s nem mutat visszatérési szándékot New Yorkba. Elkezdtek szállingózni a hírek az izraeli kormá­nyon belüli vitáról is: a szélsőségesebb irányzat tá­madásba lendült. Talán megjegyezhetnénk, hogy egyelőre nehéz fel­mérni, valóban voltak-e komoly belső összeütközé­sek, vagy a kissé túldra­matizált szócsaták füstje a tárgyalások szabotálásá- nak elleplezéséré szol­gál-e ... Tel Aviv részéről szem­rehányások hangzottak Washington címére is, hogy az Egyesült Államok — úgymond — cserben­hagyja szövetségesét. Az Egyesült Államok azon­nal megígérte a korszerű fegyverek szállításának fo­kozását, ilyen értelemben nem is jött számára rosz- szul partnerének zsörtö- lődése. S a hét végén az amerikaiak nyiltan is le­tették a voksot Izrael mellett: megismételték Dajanék vádjait. Ezzel az Egyesült Ál­lamok visszalépett koráb­bi állásfoglalásától, arrAly pozitívabb volt a jelenle­ginél. Washington ugyan hangoztatta, hogy nem akarja felégetni a hida­kat Egyiptom irányában, s érvényesnek tartja a Ro- gers-tervet, valóságos po­litikájával azonban rácá­folt ezekre a megállapítá­sokra. E kritikus helyzetben különösen fontos lenne az összes antiimperialista arab erők egysége. Lehetséges: mire ezek a sorok az ol­vasó kezébe jutnak, már ülésezik az Arab Liga bé­kéltető értekezlete, de az sincs kizárva, hogy újabb nehézségek mutatkoznak. A válság elsősorban Jor­dániára összpontosul, ahol szinte ritmikusan váltot­ták egymást a tűzharcok és a tanácskozások a ki­rályi kormány hadserege, valamint a palesztin geril­lák között. Bonyolítja a helyzetet, hogy a Jordáni­ában tartózkodó tizenkét­ezer iraki katonát Bagdad a palesztinai mozgalmak rendelkezésére bocsátotta. Mind a jordán hatósá­gok, mind a palesztin ge­rillák különböző feltétele­ket támasztanak a másik féllel szemben, de azok a jelek szerint nem a vég­leges megbékélést, hanem inkább a saját pozícióik megjavítását célozzák. A jordániai állapotok összetettségére jellemző, hogy a palesztin mozgal­mak jelszavai és követe­lései sokkal progresszíveb- bek, mint a hivatalos jor­dán vonal, viszont Am­man külpolitikája, leg­alábbis a következő lépé­seket illetően, jobban összhangban van Egyip­tom és más haladó orszá­gok állásfoglalásával. Mindenképpen jótékony hatást gyakorolna a Kö­zel-Kelet egész heyzetére, ha az arabközi viták fel­oldhatók lennének. Amennyiben egyáltalán szólni lehet reménykeltő tényezőről, az a tűzszü­net fennmaradása. Néhány kisebb összeütközés elle­nére az elmúlt négy hét alatt számottevő harci te­vékenység nem volt a Szuezi-csatornánál. Csak­hogy Izrael részéről most nyiltan „megelőző csapás­sal” fenyegetőznek az egyiptomi állások ellen. Márpedig nehéz elképzel­ni, hogy egy ilyen tuda­tos agresszió hogyan hat­na az események további alakulására. Azt hiszem, nincs a vi­lágpolitikának olyan értő szemlélője, aki túlzottan gyors haladást várt volna a közel-keleti kibontakozás útján. Az emúlt hét azon­ban még a legkevésbé bi­zakodókat is meghökkent­hette: milyen nehéz is ennek az ügynek a ren­dezése. TILTAKOZÁS APÁCATOBORZÁS HASZONNAL LOSONCZI PÁL A VIETNAMI NAGYKÖVETSÉG FOGADÁSÁN Hoang Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete szeptember 2-án. a VDK kikiál­tásának 25. évfordulóján fogadást adott a nagykövet­ségen. Képünkön; Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke és Hoang Luong. JARRING ÉS AZ EAK KÉPVISELŐJE Izrael befagyasztó kísérletei ellenére Gunnar Jarring ENSZ-diplomata továbbra is fáradozik New Yorkban a közel-keleti konfliktus politikai rendezése érdekében. Képünkön Jarring és Mohamed Hasszán El-Zajjat, az Egyesült Arab Köztársaság ENSZ-megbízottja. A VIETNAMI HÁBORÚ ELLENZŐI McGovern demokratapárti szenátor, és Fulbright, a szenátus külügyi bizottságának elnöke közös washing­toni televíziós adásban lépett fel a Fehér Ház dclke- let-ázsiai külpolitikája ellen. Mindketten bírálták Wa­shington indokínai beavatkozásait. VÁLTOZÁS AZ APOLLŐ-PROGRAMBAN Dr. Thomas O. Paine, az amerikai repülési és űrhajó­zási igazgatás vezetője bejelentette, hogy takarékossági okok miatt az Egyesült Államok törli az Apollo—15 és Apolio —16 holdrepülési programot. Az Apolló—14 > tszont a tervek szerint január végén indulna a Holdra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom