Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-01 / 204. szám

1970. szeptember 1, kedd

5. oldal '

Belső „tatarozás“ után

Nyolc évtized

a csengődi művelődési házban

Mindössze négy éve adták át rendeltetésének a csengődi művelődési házat, de az épület már az idén javításra, tatarozásra szorul. A kivitelező építőipari vállalat, ha most megnézné „keze munkáját”, bizony kemény önkritikát gyakorolhatna; lepedőnyi vakolatok hullottak le a külső és a belső falakról, beázik a tető, lefagytak a betűk a homlokzatról stb. A községi tanács most nyolcvanezer forintot költ az épület rendbehozatalára.

A csengődi művelődési ház tehát külsőleg méltó lesz a kultúrához. Szükség volt azonban egy belső helyreállításra, a tartalmai munka megjavítására is. Ez a munka is nemrégiben kezdődött meg, s most, amikor Stettner Antal községi párttitkárral és Zódor Mihállyal, a kultúr- ház igazgatójával beszélgettünk, ennek a „belső tatarozásnak” már eredményeiről is szólhatunk.

— Eddig négy Igazgatója volt a községi művelődési háznak. Sajnos, mindegyikben csalódnunk kellett különböző okok miatt — mondja Stettner elvtárs. — Éppen ezért megkértük Zódor Mihályt, aki a legelső igazgató is volt, hogy vegye ismét kézbe ennek a községünkben igen fontos művelődési intézménynek a vezetését, irányítását, ö örömmel elŰj lakónegyed épül

Tiszakécske délnyugata részén, Kécske-Világoson. Tavasszal 120 hold parcellázását kezdik meg — 300 négyszögöles telkeket alakítanak ki Az építkezni szándékozók körében nagy az érdeklődés az új lakótelep iránt.

vállalta, lelkesedéssel 9 ami a lényeg; eredményesen végzi a munkát.

Amíg a hideg tartott, nem lehetett érdemi munkát végezni, összejövetelt, előadást tartani a Izultúr- házban, mert nem tudtak fűteni. Azóta viszont már öt színházi előadást láthattak a csengődiek a Kecskeméti Katona József Színház társulatától, valamennyit telt ház előtt játszották a színészek, sőt pótszékeket kellett beállítani Minden héten szerdán mozielőadás van a művelődési ház nagytermében — azelőtt nem volt, arra hivatkozott a korábbi igazgató, hogy nincs érdeklődés. Most minden filmet 150—200 ember tekint meg.

— Legnagyobb eredmény talán az, hogy sikerült visszahozni a fiatalokat a művelődési házba, s rendszeresnek mondható a KISZ-tagok összejövetele. Megalakult, illetve újjászületett az ifjúsági zenekar, amely 20 ezer forintot kapott a tanácstól hangszerek vásárlására — tájékoztat a községi párt- titkár.

Ezután zódor elvtárs veszi át a szót, s elmondja, hogy júliusig teljes „üzemmel” dolgozott a művelődési ház. Akkor — a nagy nyári munkák miatt — némileg csökkent a látogatottság, de teljes holtszezon nem következett be. Vasárnaponként televíziót néznek, a gyerekek pedig a rövidfilmek jóvoltából ismerkednek az ország legszebb tájaival, városaival. Egy-egy munkaszüneti napon 80—90 érdeklődő is összejön az úgynevezett negyvenesek klubjában, s különböző társasjátékkal szórakoznak. Mi lesz a továbbiakban?

— A csengődi emberek szeretik a színházi előadásokat Éppen ezért határoztunk úgy, hogy a Kecskeméti Katona József Színházzal és az Állami Déryné Színházzal megállapodunk és 12 előadást „kötünk le”. Így is történt megkötöttük a szerződéseket. Most árusítom a bérleteket — tájékoztat az igazgató és elmondja, hogy nincs nehéz dolga, eddig már a tervezett 150 bérlet nagy része gazdára talált De nemcsak a színházi előadások képezik a csengődi művelődési ház programját Olyan tervekkel foglalkoznak, mint például a fotoszakkör megindítása, a gyermekfoglalkozások kibővítése. Ez utóbbinak a sikere érdekében a községi tanácstól 1500 forintot kaptak játékok vásárlására.

Az idén tovább folytatják a tavasszal megkezdett és rövid idő alatt igen népszerűnek bizonyult mező- gazdasági szakelőadás-sorozatot amely több témamegoszlásban foglalkozott a legfontosabb tudnivalókkal. Ezeken esténként mintegy 60—70 személy vett részt. Az őszi-téli hónapok tervei között találjuk még azt a 48 TIT-elő- adást is, amely változatosan és népszerűén — filmvetítéssel egybekötve — tájékoztatja majd a művelődési ház vendégeit egy- egy tudományos, néprajzi, politikai kérdésről, gazdasági problémáról, irodalmi alkotásról stb.

Amikor stettner Antallal és Zódor Mihállyal

befejeztük a beszélgetést, kölcsönösen megállapítottuk, hogy korántsem mondtunk el mindent, csupán a művelődési ház munkájának, az éledő kulturális életnek nagyobb vonalait vázoltuk fel. Kétségtelen, hogy a külső és a belső „tatarozás* után felélénkülő tevékenységnek elsősorban a csengődiek látják majd hasznát

<3. S.

A ki személyesen is- ■r*- meri, nem is hinné: Imre Gábor, a kecskeméti munkásmozgalom hosz- szú évtizedek óta közismert alakja ma, szeptember elsején nyolcvanéves.

Nem hinné, mert olyan fiatalos, annyira lépést- tartó századunk felgyorsult életritmusával — hogyha bárkit is megkérdeznének kora felől, nem tévedne, hogyha tizenöthúsz évvel kevesebbre taksálná. Imre Gábor a legjobb példa arra, hogy inkább a küzdelem, a soksok megpróbáltatás, az állandó készenlét, a nem

egyszer túlfeszült felelősség, a helytállás és a fontos kérdések eldöntésének nagy önuralma a teljes odaadás, vagyis mindezek összessége az évtizedek pergő egymásutánjában nemcsak testben, de lélek- ben-gondolkodásban üde fiatalosságot kölcsönöz.

S milyen szerencsés! Szinte mindent látott ebben a században. Nagy történelmi sorsfordulókat: szenvdést és örömöt adókat egyaránt.

Imre Gáborról — különösen az utóbbi években — sokan, sok mindent megírtak. Mégis elkerülhetetlen, hogy ezen a keveseknek kijutó születésnapon ne elevenítsük fel egy zsellér gyermekeként született történelmi tanú és harcos életútjának főbb állomásait.

'p’lőször a művészet- ■L< tel találkozott Tizenhat éves korában sikerrel felvételizett az Országos Iparművészeti Főiskolán. Tehetséges szobrásznak ígérkezett öt évi keserves munka után kezében a diploma. 1913. évi őszi és az 1914. évi tavaszi tárlaton már több festménnyel és szoborral vesz részt Az első sikerek birtokában már-már révbe jutottnak érzi magát amikor kitört a világhá(104) Krisztina el sem mozdult még az egy órával Ezelőtt behozott beteg mellől. Néhány injekciót adott i karjába és szünet nélkül mérte a pulzusát. Most /égre úgy érezte, hogy normális a vérkeringése, s lé- lekzetvételnyi szünetet tartva az ellenőrzésben, megtette a szükséges óvintézkedést: átkutatta a beteg zsebeit. Iratokat nem talált nála, s ekkor vette észre, hogy a sebesült ujján arany pecsétgyűrű van, rajta Á. K. nonogramm.

Stefán állt meg most mögöttük^

— Ki ez? — kérdezte a férfi.

— Nem tudok róla semmit — mondta Krisztina.' — Elletve csak annyit, hogy a mezőről hozták be.

— Ez az ő zakója? — kérdezte a fiú, s a kabátért íyúlt.

— Hagyd csak. En már átkutattam. Semmi papír — aztán kitört belőle a keserűség, s a fiúra támadt:

— Hol voltál tegnap? Vártalak.

Stefán vállat vont, s hanyagul válaszolt:

— Sajnos nem vezetek naplót De arra biztosan ■mlékszem, hogy rád gondoltam.

— Tehát ma este várhatlak? — kérdezte a lány.’

— Várni várhatsz, de hogy mi lesz ma este..: — . fiú ismét megrántotta a vállát

A beteg most megmozdult, alig hallhatóan kérdezte:

— Schwester, wo bin ich?

— Nyugodjon meg, kórházban van, jó helyen — londta Krisztina, s látta, hogy a férfi megérti sza- ait.

Krisztina figyelmesen leste a beteg száját, de csak zótöredékeket tudott leolvasni. Wald ... Forsthaus... s egy dátum, amelyet többször egymás után elmon- ott: szeptember 25. Figyelme aztán a műtő felé for- ult, ahol Waclav és Stefán ismét veszekedtek.

Krisztina nem értette, hogy. miről folyik odabent

a vita, de ismét felébredt benne a félelem, illetve a féltés. Stefánt féltette valamitől vagy valakitől, maga sem tudta pontosan, hogy miért.

A műtő, amelyet az orvosi szobából alakítottak át, kicsi volt és zsúfolt. Stefán éppen befejezte a sebészeti eszközök sterilizálását, amikor Waclav belépett, s mindjárt szólt is neki, hogy rakja helyére a fogókat, szikéket, tűket.

— Kovalszki doktor megköveteli, hogy a szikék és a fogók nagyságrendben legyenek a helyükre téve — mondta, amikor észrevette, hogy Waclav össze-vlssza rakja el a műszereket — Ezt egyébként minden orvos így követeli, tudnod kéne.

Waclav hallgatott, csak szemeiben vibrált valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság Stefán érezte ezt, s most újra támadásba lendült, mint az elmúlt napokban annyiszor:

— Félsz? — kérdezte!

— Én? Mitől félnék? — nézett lé Stefanra a hórf- horgas Waclav.

— Attól, hogy valamire rájön a doktor. Például arra, hogy az orvosi egyetemnek mégcsak a közelében sem voltál.

— Tévedsz. Orvosira jártam a háború előtt

— Lehet, hogy voltál már az orvosi egyetemen, de az biztos, hogy járni nem jártál oda. A proszektúrában például összesnél.

Waclav most hallgatott, s úgy tűnt, hogy teljesen belefeledkezett a műszerek elrendezésébe. Stefán dühbe gurult:

— Az istenit a nyamvadt pofádnak! — csattant fel. — Legalább annyi gerinced lenne, hogy rám szólj; szálljak le rólad.

— Hát akkor szállj le rólam — mondta egészen

fásult hangon Waclav. ____

S

tefánt még jobban dühbe hozta ez a tettetett nyugalom. Hirtelenharagú, meggondolatlanságig bátor fickó volt, s idegesítette Waclav magára erőltetett nyugalma. Odaugrott hozzá, elkapta a vállát;

— A nevedet is kicserélted?

Waclov elugrott, vállát az ajtónak támasztotta, mint aki támadás elhárítására készül.

— Ne félj te balek! Nagyon nyúlidegzetű vagy. Tőlem ne félj. De vigyázz Kovalszkitól és Kláritól.

!Folytatjuk>

ború. Bevonult katonának. Az öldöklés, a háború borzalmai az emberség oldalára állították. Így találkozott a munkásmozgalommal, a politikával, így lett forradalmárrá.

Először Doberdóba vitték. A súlyos sebesülésből való felgyógyulása után a tiroli, majd a Kárpátokban az orosz frontra került. Az 1917-es polgári forradalom hírét a szembenálló orosz katonáktól tudják meg. A pravoszláv husvétot velük együtt ünnepük. Ezért egynapos fegyverszünetet kötnek, aminek létrejöttében a háborút átkozó baloldali tisztek között Imre Gábornak már jelentős szerepe van.

Az őszirózsás forradalom híre Boszniában éri. Tiszttársaival elhatározta, hogy abbahagyják az értelmetlen harcot és a hazai forradalom segítségére sietnek 1918 őszén Kecskeméten a nemzetőrséghez jelentkezett szolgálattétel- re és ekkor lépett be a Szociáldemkrata Pártba isA proletárdiktatúra ki- kikiáltása után a direktóriumtól megbízást kap a vörösőrség megszervezésére. Vezetésével ez a fiatal forradalmi alakulat becsülettel helytállt és sikerrel vett részt az ellenforradalmi megmozdulások szétverésében is. Nem sokkal később már ismét a fronton találjuk. Imre Gábor a katonailag minden oldalról szorongatott munkáshatalom védelmére önkéntesekből zászlóaljat szervez és ameddig csak lehet, a déli arcvonalszakaszon

küzd az intervenciósok és a belső bitangok ellen.

Ä bukás után a románok fogságába kerül és innen indul a negyedszázados kálvária. A románok, mint veszélyes bolsevistát átadják a magyar

ellenforradalmi katonai törvényszéknek. Vizsgálati fogság, internáló tábor, rendőri felügyelet alá helyezés, majd egészen a felszabadulásig állandó megfigyelés alatt állott Ezekben az években jó segítőtárs volt a művészet Szobrászkodik és az iparitanuló iskolában rajzot tanít Kecskemét több középületén elhelyezett szob- | ra és domborműve hirdeti élete eme időszakának vérbő alkotókedvét

Azután megint a politika. Amikor 1944 végén mindenki menekült a városból, többen (Molnár Erik, Tóth László, Imre Gábor és mások) elhatározzák, hogy maradnak; hogyha kevesen in de majd elkezdhessék az új élet építését És 1944 no-; vamberében Imre Gábon isimét a rendőrséget szer-t vezt Az új rendőrség képzése érdekében tanfoűya-» mókát és iskolákat is szervez. Még 1945-ben rendőralezredessé léptetik^ elő. majd nem sokkal később megbízzák a megyei rendőrkapitányság vezeték séveL A következő évek-í ben másutt is segít 1948- tól a_ Csongrád megyei; 1949-től a Csanád megyei! rendőrkapitányság vezeték sével bízzák meg. Később hazatér Kecskemétre és nyugdíjba vonulásáig at megyei rendőr-főkapitány-, ság fontos posztjain dol-í gozik. Akkor hatvannyolc-f éves volt

TJihetné bárki Is, hogy

_ Imre Gábor megfáradt a kor és a törté-: nelemtől rászabott nagy feladatok terhei alatt De nem így van. Imre Gábotp közéleti és művészeti te-i vékenysége töretlen. Hosz-i szú évek óta tagja Kecs-i kémét város tanácsának ést a Magyar—Szovjet Baráti Társaság megyei elnökség gének. Gondozza és kezeli a megyei tanács képtárát' Mindenütt ott van, ahol szó esik a művészetről; vagy bátorítani kell a fia-* tál pályatársakat EnneM a fáradhatatlan életpályá-i nak elismerése az is, hogy* Imre Gábort Kecskemét testvérvárosa, Szimferopol tiszteletbeli polgárává vár lasztotta. j

S amikor a napokban S3, már ki tudja hányadszor — felelevenítettük hosszú életének emlékeit, valami azért kicsordult belőle! „Tudod — mondja — azért vannak ám furcsa emberek. Amikor rendőr voltam, művésznek titulálták.' Amikor meg művészkedem; rendőrnek mondanák. Én egész életemben a legkisebb ellentmondást sem vettem észre a kettő között.’' Imre Gábor élete valóban bizonyíték arra, hogy a nép fiaként, ha kell annak hatalmát védi, ha alkalma van rá, a népből sarjadt tehetségével művészként is szolgálja azt

JTzt az ellentmondásnélküli kettősséget hetvenedik születésnapjára így faragta rímbe:

Voltam én is társadalmi változások és a világszabadság hű katonája,

Hevített a művészet szépsége... és tudomány, technika minden csodája.

öröm számunkra, hogy tíz év múltával is terhei vállaló katonája társadalmunknak és hevülete, hite olyan, ép, mintha mindent most kezdene.

JYfiUbfC, Dániel