Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-27 / 227. szám
1910. szeptember 27, vasárnap 5. oldal r Ortutay Gyula otthonában A Pasaréti úti ház előtt tágas kert. Még zöldek benne a fák lombjai. Szeptemberre itt rekedt a nyár. Madarak röpködése. Rúiil, a házban két dolog tűnik fel először a látogatónak: a könyvek és a képek. Tizenötezer kötet, közte a híres néprajzi szakgyűjtemény: nyolcezer könyv. Messze földön nem találni ehhez | Sőt, fiatal. Egyszerű és nagyvonalú egyszerre. Szürke gyapjú pulóverben van. Hatalmas szipkából szívja a kisszivart. „— Akartok látni érdekes dedikációkat?” — kérdezi, és már mutatja is. Babits, József Attila, Illyés, Erdei Ferenc. Gyönyörű és irodalomtörténeti szempontból is értékes sorok húzódnak meg szerényen zatom. Azután tervezek egy módszertani kötetet a folklórkutatásról. É6 munkatársaimmal együtt nekikezdünk a Magyar néprajzi és folklór lexikon elkészítéséhez. Kétkötetes lesz, és a téma minden fogalmát definiálja. Egy néprajzi film, a hatkötetes Magyarság néprajza, soroljam még? A követkehasonlót. És a képek! Dé- ßi-Huber, Pór Bertalan, Beck ö. Fülöp, Boross Géza és mások rajzai, festményei, csupa művészet- történeti érték. És Borsos Miklós domborítása, Bu- day György grafikái. Őt nagyon szerette, szereti, vissza-visszatér rá a beszélgetéskor. Néhány perce vagyunk itt, de máris minden any- nyira oldott, könnyedén- kellemes, otthon érezzük magunkat. Mesél, mesél, mutatja az emlékeit. Ezt mondja: „— Ülj csak az íróasztalom mögé és nézz ki a másik szobán keresztül. Nem olyan-e, mintha erdőben lennél?” Kint ólamszürke az ég, madarak beszélgetnek a nyitott ablak előtt. Amikor újra a könyveket nézem, elgondolkozom: mennyi minden belefér egy ember életébe! Az övébe például. Miniszter volt évekig. Akadémikus, egyetemi tanár, író, tudós, egyetemi rektor, szerkesztő, és még sok más, alig lehetne felsorolni. Jelenleg az akadémia egyik osztályát vezeti, egyetemi katedrája van, és a TIT országos elnöke. Régóta Bács-Kiskun megye országgyűlési képviselője. Ezt mondja: „— Nézzétek: ez itt egy bajai választóm ügye. Éppen most sikerült elintézni megnyugtatóan.” És mutatja a levelet. Több mint harminc év éta a magyar közélet egyik vezető egyénisége. A tudományt igyekezett mindig összeegyeztetni a politikával. „— Nem választhatjuk el a mesét és a Daliadét a társadalomtól; ezért lettem én a tudomány mellett politikus”. És hozzáteszi: „— Társadalmat és kultúrát nem lehet egymástól külön vizsgálni. Mielőtt a marxizmussal közelebbről ismerkedtem volna, tudtam ezt. Ez ma már közhely.” A tavasszal volt hatvanéves. Őszül, de m,g mozgásában, lendületében, feiss*£ségéb«a fiatalos. itt a kötetekben. A jóbarát, Radnóti Miklós, hossz verset írt neki egyik kötetébe, apró gyöngybetűivel. Bámulatos a munkabírása, a tempó, ahogyan a közéletben és a „műhelyeiben” dolgozik. Annyi nagy és jelentős társadalmi megbízatás mellett tizennyolc könyvet írt. Ezek egy része idegen nyelveken is megjelent. Például japánul is. Mutatja a könyvet. De angolul, németül, finnül és cseh nyelven is. Neve régóta ismert nemzetközi tudományos körökben. Finnországban például lovaggá avatták. De számos más külföldi kitüntetése van. A hazaiakat meg felsorolni sem tudná. Szól a telefon, a tévétől keresik. Azután az Akadémiáról. S később leveleket hoznak neki aláírásra. „— Látjátok, nincs ám nyugta az embernek soha” — mondja tréfásan. Elgondolkozik, majd hozzáteszi: „— Tudjátok mit szeretek? A vizet és az erdőt. Szeretek sétálni, leülni néha, gondolkozni egy rövidke ideig semmit nem csinálni. — Borsos Miklós mondta — szólok közbe —, hogy a látszólagos semmittevés - meditativ óráj nagyon fontosak az alkotás szempontjából. „— Mennyire igaza van neki.” — Sok mindent csinált eddigi életében. Mire a legbüszkébb? „— Arra, hogy miniszter koromban kiadtuk Kodály zenepedagógia köteteit.” — Hallhatnánk valamit további terveiről? „— Katona Imrével közösen kiadjuk a Magyar népdalok két kötetét. Ezeket harmincezer szövegből válogattuk. Ez már nyomdában van. Most készül a magyar népmeséről szóló monográfiám, ez egyetemi jegyzeteimet tartalmazza. Tovább folytatjuk Az új magyar népköltési gyűjteményt. Eddig tizenöt kötete jelent meg. Ez a legkedvesebb soroló tíz évre el vagyok látva munkával” — Ennyi tudományos munka mellett marad még idő ezután is a politizálásra, a közéleti szereplésre? „— A politikus olyan, mint a színész; boldogtalan, ha nem szerepelhet” — mondja nevetve. Valamikor nagyon egyszerűen kezdte. Egyik tagja volt a híressé vált Szegedi Fiatalok csoportjának. Falukutatás, népismeret, állandó önművelés, politizálás és a tudományokhoz való egyre mélyebb vonzódás után hamar bekerült az országot vezetők élvonalába. S azóta is ott van. Nemzetközi rangot szerzett tudományos és tudomány- szervező munkájával, mindenfelé ismerik a nevét. De ő ma is hű azokhoz az emberekhez, akikkel három—négy évtizeddel ezelőtt szoros barátságba került. Tartja velük a kapcsolatot, ismeri életüket, gondjaikat és örömeiket. Következetes álláspontja, hogy amit a nép a századok alatt megteremtett, azt meg kell menteni és közkinccsé kell tenni. Varga Mihály Amikor hétfőn visszatértem szabadságomról, a vállalat titkárnője jóakaratúan figyelmeztetett: — Még maradt egynapi szabadsága! — Komolyan? Akkor szerdán kiveszem. Úgyis sok az elintéznivalóm. Így történt, hogy szerdán kilenckor keltem, de féltízre mégis bementem a munkahelyemre, mert a köl- csönkönyvtári könyvet ott felejtettem. Alig léptem be az ajtón, Elekes örvendezve fogadott: — De jó, hogy eljöttél. A Rimóczi-aktát keresem. — Átadtam Benkőczinek. — Azt mondja, nem kapta meg. Keresd elő, ax öreg kéri. Másfél óráig kerestem a Új évad előtt a kecskeméti színház Beszélgetés a főrendezővel A folyosón figyelmeztető lámpa kér csendet: próba folyik a színpadon. Jelenésükre váró színészeik memorizálnak a társalgóban, díszletmunkások cipeked- nek a lépcsőn. Az évadkezdésre való izgatott készülődés száműzte a több hónapos némaságot a Kecskeméti Katona József Színház falai közül. Turián György főrendezőt a so- ronkövetkező premierek szereposztási táblázatának í tanulmányozásában zavartuk meg, hogy a plakáton közzétett címeken túl többet is megtudjuk: Mit várhatunk a megye színházának új szezonjától? i | — Tréfásan és néha kesernyésen is azt szoktuk mondogatni — válaszolja — hogy a vidéki színház ! „vegyeskereskedés.” A főváros színházai megengedhetik maguknak, hogy sajá- i tos arculatot alakítsanak ki, hiszen a pesti közönség huszonötféle lehetőség közül választhat, ha a színpad művészetének akarja szentelni estéjét. Nekünk i a közönség minden rétegé- i nek ízlését színvonalasan j kell kielégíteni. I _— Ez tulajdonképpen a különböző műfajok arányos | képviseletét jelenti? — Nem egészen. Nem az érdeklődés számszerű megoszlását vesszük figyelembe, hiszen akkor a jelenleginél lényegesen több operettet és kevesebb drámai művet kellene játszanunk. A szocialista színház programja nem csupán műsorterv, de legalább annyira műsorpoltika is. Nevelni akarjuk az ízlést, a színvonalas színházat akarjuk megszerettetni. Ehhez az szükséges, hogy olyan prózai műveket VáV,**'*T»r»lc, ki úgy vigyük színpadra, hogy a zenés darabok kedvelője is örömét találja bennük, és viszont. Mindez fokozott gondosságot igényelj a színházvezetés részéről, a színészektől pedig sokoldalúságot kíván. Mi a legfőbb jellemzője az új szezon műsorának? — ÜPP azért, hogy sokakhoz szólhassunk, igyekeztünk nagyobb teret engedni a humornak. Nevetni a legkülönbözőbb ízlésű emberek is szeretnek és a színvonalas nevettet és próbaköve a művészetnek. Hat zenés és hat prózai darabot mutatunk be de a tizenkét műből nyolc vidám. Remélem ez vonzó, a közönség számára. — Nézzük először a köny- nyűmúfajt. Lehet ezzel is növelni a közönséget? — Természetesen, és a szórakoztatás sem mellékes szempont. Ahány zenés bemutató, annyi fele típus. Lehár-bemutatónk a klasz- szikus magyar operettmuzsika híveinek szerez örömet. Itt mindjárt korrigálnunk kell a közzétett műsortervet, mert a Cigányszerelem helyett egy másik kevéssé ismert Lehár művet játszunk: a Pacsirtát. Bármennyire is kecsegtetőnek látszottak a Cigányszerelem zenei lehetőségei, avult, giccses librettója miatt mégsem vállalhattuk előadását. A Bál a Savoyban. Ábraháb Pál nagyoperettje lényegében Lehár hagyományainak modernizált folytatása. Sikert remélek a Sakk-matt- tól is, hiszen szövegkönyve Seribe Egy pohár víz című híres vígjátékánalap- pul, a zene pedig Fényes Szabolcsé. Jellemző a darab színvonalára, hogy Pesten nem is zenés színház játssza, hanem a Madách társulata. Hasonlóképpen siker volt prózai színpadon a Nem magánügy című vígjátéka, amely Kardos G. György átdolgozásában, Vujicsics Tihamér zenéjével Négyen pizsamában címmel ízig-vérig modem zenés vígjáték lett. Megifjodott változatban — Kállai István átdolgozása — kerül színre a szovjet operettirodalom egyik leg- remekebb darabja, Milju- tyin Nyugtalan boldogsága nem túl igényes de kedves is. Az Én és a kisöcsém bohózat. Eisemann dalai pedig még ma is slágerek. — És most tekintsük át a prózai müveket. Hogyhogy éppen Németh László darabjával kezdik az évadot? — Régi adóssága ez a színháznak, tulajdonképpen szégyenkeznünk is kell egy kissé érte, hogy Kecskeméten még nem volt Németh László bemutató. Azért éppen a Cseresnyésre esett a választásunk, mert a színmű problematikája kecskeméti ihletésű. Másrészt valamiképpen igazságot szeretnénk szolgáltatni ennek a darabnak: 1941- es premierje Lehotay Árpáddal a főszerepben az év legnagyobb színházi eseménye volt, de utána méltatlanul megfeledkeztek róla. ;— Az új magyar művek pártfogolása sok éves, dicséretes hagyománya a színháznak. Folytatódik-e ebben az évben is a sor? — Megyénk írónőjének Raffai Saroltának már a harmadik színpadi művét mutatjuk be. Az Utolsó tét izgalmas légkörű kamaradráma, az írónő végképp bebizonyítja vele, hogy még sokat várhat tőle a magyar színpad. Szakonyi Károly vígjátéka, az Adás- hiba, az évad nagy sikere volt a Vígszínházban. Ragyogó jellemkomikum, kitűnő alkalom a színészeknek játéktudásuk csillogtatására. Velünk együtt több vidéki színház bemutatja. — A külföldi darabok kiválasztása milyen szempontok szerint történt? — Változatosságra törekedtünk ebben is. Egy német és egy orosz klasszikus, illetve egy műsorban bemutatva két modern amerikai egyfelvonásos. A német naturalista dráma megteremtője, Hauptmann, érdemtelenül szorult háttérbe az utóbbi években a magyar színházakban. Henschel Fuvaros című színműve híres szerepe volt annak idején Kiss Ferencnek. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének színpadi változata a nagy regény legmaradandóbb értékeit viszi át színpadra. Peter Shaffer egyfelvoná- sosa a Játék a sötétben briliáns komédia, a vele egy estén bemutatásra kerülő Huszonhét fuvar gyapot pedig derűs oldaláról ismerteti meg a nézővel Tennesse Williamset, akit a Vágy villamosa és az Ifjúság édes madara alapján már megszeretett a kecskeméti közönség. — Hallhatnánk valamit az első darabok szereposztásáról is? — A Cseresnyés próbái Udvaros Béla vezetésével már előrehaladott állapotban folynak. Mezey Lajos, Koós Olga, Falvay Klára, Csomós Mari, Varga Mari, Orbán Tibor, Piróth Gyulá jelentítik meg Németh 1,ászló alakjait. A Pacsirtát Lovas Edit rendezi, a darab egész operett-társulatunkat mozgósítja. Gyó- lay Viktória, Bertha Erzsi, Rózsa Sándor, Sas József, Jablonkay Mari, Ábrahám István lén közönség elé az október 23-i bemutatón. Sz. J. Egynapi szabadság R imóczi-iratokat eredménytelenül. — Ott lesz a szekrény tetején, a dossziékban — vélte Elekes. Felálltam a székre, azután a szekrény szélére, de elvesztettem egyensúlyomat, és leestem. Ebben a pillanatban Benkőczi átszólt telefonon: — Ne keressétek, megtaláltam az aktát. Hónom alá vettem a keresett könyvet, és el akartam menni. De elcsípett Irén. — Magát az ég küldte! At kell vinnen a kultúrterembe a Révay-lexikonokat. Négyet én viszek, fogja meg ezt a tizennégy kötetet. Irénnek ellenállhatatlan mosolya van, és én meg- görnyedve cipeltem az öt- venkilónyi lexikont a kultúrterembe. Kicsit kifújtam magam és már az ajtóban voltam, amikor szembe találtam magam a főnökkel. Csodálkozva nézett rám: — Hát maga itt van? Azt hittem, kivette egynapi szabadságát. Ugyebár tud németül? — Igen — nyögtem rosz- szat sejtve. — Akkor jöjjön be hozzám, van nálam egy holland vendég, tud egy kicsit németül. Beszéljen vele, én már kimerültem. Több mint két óráig szórakoztattam a hollandust. Végre bejött az igazgató, és felváltott engem. De még mindig nem menekültem meg. Jolánka, a bérelszámolóból. átölelt és behúzott a szobájába: — Már órák óta igyekszem ezt a számoszlopot összeadni, de mindig más az eredmény. Nálam sem egyezett az összeadás. Végre az ötödik kísérlet után sikerült megállapítani, hogy mindketten hatosnak néztünk egy nullát. Késő délután léptem ki a kapun. A villamoson vettem észre, hogy a kölcsön - könyvtári könyvet ismét ott felejtettem ... palásti László