Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-03 / 206. szám

4. oldal ' 1970. szeptember 3, csütörtök Két éve tárté „kötélhúzás a kecskeméti Petőfi Tsz húsfeldolgozója ügyében Csaknem két éve tart átvegye a hízékonyságvizs- már az áldatlan „kötélhú- ígáló leölt sertéseit, ezután zás” a hatóságok és a j főképp nehéz lett volna le- keii&teméti Petőfi Tsz kö- beszélni triói. A városi zött, a szövetkezet által :mezőgazdasági és élelme- Miklóstelepen létesített zésügyi osztály majdnem húsfeldolgozó ügyében. | havonta helyszínelt az ügy­Bár magvas tanulságokat ben, mindannyiszor megál­rejt az „engedélyezni vagy nem engedélyezni” idegölő társasjátéka is, elsősorban nem ezzel foglalkoznánk. A történet, röviden ösz- szefoglalva, a következő: Kérelmet a tsz első íz­ben 1968. november 20-án nyújtott be a Kecskeméti Városi Tanács V .B. mező- gazdasági és élelmezés­lapítva a jogellenességet, de a húsüzem leállítását el­érni nem tudta. Majdnem egyidőben a minisztériumi egyedi elbírálással, újból a városi vb-ülés elé került az ügy, s ott a működési engedély Visszavonására született határozat. Ennek i kiadására azonban akkor nem, hanem csak ez év májusában került sor. A ügyi osztályához Az indo- itszJfellebezése során újból kolas így hangzott: „A tsz J üzemi konyhájának és kis­vendéglőjének nyersanyag- ellátása érdekében... Szük­ségesnek és jövedelmező­nek látjuk a saját állatál­lományból származó ser­a minisztérium állásfogla­lását kellett kikérni. Ez a napokban meg is született. Imigyen: egyrészt meg kell vizsgálni, a tsz és a hízé- konyságvizsgáló kapcsolata tések vágása és feldolao- nem tekinthető-e egyszerű IT? I társulásnak, mert ha igen, zása útján előállítani a úgy nincs jogi akadálya a húskészítményeket... Tér- Sműködésnek. másrészt j vizsgálandó’ hogy “­fll ^f rS továbbra £ hiszeműen járt"e el, amikor teI’ L r®fzft fa. 15 !— engedély hiányában — keresztül° sSndékozzuk" ér* ! beruházásokat eszközölt. tSteri . Kmö^ágó- lEn?yi az Képletesen helvet és feldolgozásra al- jszo^vaj a minisztériumnál neidet es reiaoigozasra al .megmutatták, hol a kiska- kai más létesítményt epi- de annak kulcsát a he. fenünk es engeaelyeztetnunk j / hatóságokra bíztak. nem szükséges, mivel a miklóstelepi hízékonysági vizsgáló állomás megfelelő létesítményekkel rendelke­zik és használati engedélye is van __ Nevezett szerv­v el megállapodást kötöt­tünk a vágóhely használa­tát illetően...” S ezzel kezdetét vette az a huzavona, amely a mai napig sem ért véget. 1968. december másodi­kén — tehát az engedélye­zési kérelem beadását kö­vetően! — a tsz megálla­podást kötött a hízékony- ságvizsgálóval arra, hogy a .értelme a jóhiszeműségről vizsgálatra levágott ser- elmélkedni akkor, ha egy tések húsát az állomástól tsz, kellő eltökéltséggel és átveszi. | csipetnyi gátlástalansággal A városi hatóság decern- j képes túltenni magát tes- bér végén megtartott hely­évente: 400 ezer forint. De a feldolgozással jól jár a hízékonyságvizsgáló is; na­gyobb bevételhez jut, mint korábban, amikor tőkehús­ként adta át kimérésre a leölt sertéseket. Ráadásul az azelőtt kihasználatlan épületeket adta át a tsz- nek segédüzemi célokra. A szóbanforgó húsmeny- nyiség a központi készlete­ket nem csorbítja, egysze­rűen azért, mert abba ko­rábban sem számított be. S ha néhány éve már merünk beszélni a piaci versengésről, a választék bővítéséről, akkor miért nem vesszük komolyan ezek következményeit? Egyetlen biztató tanul­sága van az ügynek: ha a húsfeldolgozó a hatósági ti­lalom ellenére sem állt le, abban — a tsz-vezetők el- szánásán túl — a közgaz­dasági tényezők hatóerejét is észlelnünk kell. H. D. Erdészgondok, örömök Gondolatok egy taggyűlés után Siíl’íí fenyvesek és lomberdők váltogatják egy­mást — aggastyán tölgyek­től az első éves csemetékig — a nyárjasi erdészet 11 község határában elterje­dő homokbuckáin. Az er­dészetben csaknem kétszáz munkás és műszaki dolgozó tevékenykedik lelkiiesmere- tesen. Köncsögön a fiatal fenyveseket „igazolják”, Matkón nyárfát döntenek, Ménteleken a rönköket rakják tehergépkocsira; Nyárjason a fafeldolgozó gépek frízeket, karókat, pa- pírnakvalót és építési anya­got készítenek sok száz va­gonszámra. Nyírben fácánt nevelnek és az új telepí­tésben minitraktor húzza a talajmarót, kiszabadítva a fákat a burjánzó gyomok öleléséből. Az idén csak az első félévben több mint ezer vagon fa elszállítását kel­lett megoldaniuk az erdé­Ä tapolcai tcv jsbarlangban — Jóhiszeműségünkhöz nem férhet kétség — vallja önbizalommal Tóth Béla, a Petőfi Tsz elnöke. — Egye­dül ott fogtunk mellé, s ve­lünk szemben ez jogos kri­tika, hogy a nem saját hiz­lalásé sertések átvételénél megfeledkeztünk a hatvan napos tartási kötelezettség­ről. Más kérdés, hogy ezt betartani amúgy sem áll módunkban, hiszen a le­vágott sertéseket kell át­vennünk. És egyébként is: nincs színi szemléje során meg­állapította, hogy a tsz ál­tal tervezett húsipari tevé­kenység rendeletbe ütközik, ezért elrendelte az átépíté­si munkálatok leállítását. 1969. február 26-án a vá*- rosi tanács vb határozati­ig engedélyezte a húsfel­dolgozó melléküzemágat, az­zal a kikötéssel, hogy a gazdaság ott csak a saját hizlalásé sertéseit vághat­ja le. Közbevetve: ekkor már úgy a városi, mint a me­gyei hatóságok előtt ismert volt, hogy a Petőfi Tsz sa­ját sertésállományát, a kor­szerűtlen férőhelyek miatt szanálta. Született közben egy mi­nisztériumi állásfoglalás is; ületek és hatóságok hatá­rozatain. Ennyit és nem többet a huzavona tanulságaihoz. Maradjunk inkább a köz- gazdasági konzekvenciák­nál. Miklóstelepen évi 1600 sertés esik áldozatául a hí- zékonyságvizsgálat tudomá­nyának. Nem kis mennyi­ség ez. A sertések folyama­tosan kerülnek levágásra, ez a tsz feldolgozója szá­mára ideális körülmény. A sertésekből füstölt sonkák, hurkák, kolbászok, más töltelékáruk, szalonnaféle­ségek készülnek. Az árut a tsz két budapesti standon méri el, továbbá Kecske­mét két kisvendéglőjében. Készítményeiknek az öt­szöröse is elfogyna. A Petőfi Tsz földjei át­(MTI-foto; Járai Rudolf felvétele — KS) szét dolgozóinak. Éves fel­adatuk 21 millió forint ter­melési érték előállítása, ami mintegy 25 százalék­kal magasabb a korábbi tervnél. Berregnek a moto­ros fűrészek, dőlnek a nyár­fák, s pár nap múltán út­nak indulnak — külföldre, a papírgyárba, vagy Mo­hácsra, ahol dorongjaikból farostlemez készül majd. Tervüknek, az év eddigi időszakára jutó hányadát túlteljesítették: erről adott számot az augusztusi tag­gyűlésen a pártvezetőség beszámolója. Egész évi nye­reségtervüket az első félév végén 86 százalékra, közel egymillió forint értékben teljesítették. A taggyűlési vitában minden második párttag szót kért, s elmondta véle­ményét a gazdálkodásról és a politikai tevékenységről. Sok szó esett a párt X. kongresszusa tiszteletére indított munkaversenyről, amelyhez szinte minden dolgozó csatlakozott fel­ajánlásával. A fakitermelő komplex brigádok első he­lyezettje például 2 ezer fo­rint jutalomra számíthat. Eredményeik egyik legfőbb összetevője: a pártvezetés hatékony érvényesülése. Minden fontos kérdésben a gazdaságvezetéssel ' együt­tesen dönt a pártszervezet, és a határozatok végrehaj­tásában is következetesek. A helyzetelemzést dicséret és kritika követi, ami vi­szont az előbbrelépés elen­gedhetetlen előfeltétele. A tavaszon egyébként Herczeg Imre párttitíkár buzdítása, ösztönzése nyo­mán rövid idő alatt, a ter­vet túlteljesítve, 235 mázsa tobozt gyűjtöttek és 1500 hold homokterületet készí­tettek elő ültetéshez. Az erdőgazdaságban dol­gozók évi álagjövedelme 23 ezer forint. Tavaly összesen félmillió forintot tett ki a nyereségből való részesedé­sük. A dolgozóknak több mint a fele öt évnél hosz- szabb ideje végzi munká­ját az erdészet kerületei­ben. Soraikból alakult ki a két szocialista brigád, amelynek tagjai munkában, magánéletben és tanulás­ban egyaránt példát mutat­nak. A pártépitósben azonban akadnak még kí­vánni valók. így például csupán egyetlen új tagot vettek fel az utóbbi két év­ben. A párttagok azt mond­ják: lehetett volna tizen­ötöt is! Rajtuk a sor, cse­lekedni kell, hiszen a pár- tonkívüliek között sok ki­váló munkás van. Csak hívni kell őket és szeretet­tel párosult igyekezettel kommunistává nevelni. Horváth Ignác Virágzik az akác Tolna megye több táján — így Szekszárdon és kör­nyékén másodszor is dúsan virágzik a fehér akác. Mö- zsön Molnár Sándor, Szent István út 87. szám alatti kertjében az orgona bontott újra szirmot. Az akác és az orgona szeptemberi nyílása az öregek szerint hosszú őszt jelez. az igazgatási főosztály nem lagosan 8 aranykoronásak, járult hozzá a nyersanyag js mint gyenge adottságú beszerzésének szóbanforgó jtsz-t megilletné a 25 szá- módszeréhez. Ám a szá- ] zalékos állami ártámogatás, mukra kedvezőtlen döntés- - Am a húsfeldolgozó olyan be nem nyugodtak bele a I bruttó bevételhez jutattja tsz vezetői, annál is inkább, la gazdaságot, amely jócs- mert addigra már 150 ezer |kán meghaladja a támoga- fori'.tot áldoztak az épület |tásra való jogosultság ma- ^lalakításdra, s megrendel- jximális szintjét, ték a hűtőberendezést is. | Akárhogyan is forgatjuk I Hosszas utánjárásra elér- I a dolgot, ezt a tényt nem ték, hogy a minisztéri- lehet figyelmen kívül hagy- um a múlt év közepén, ni. egyedi elbírálás alapján, j Azt sem, hogy a tsz — engedélyezte a húsfeldol- 200 ezer forint körüli ér- gozó működését. ! lékben — olyan beruházást Ha ezideig a tsz nem eszközölt, amelyet másra mondott le arról, hogy — nem tudna felhasználni. A rendelet ide, tilalom oda — melléküzem tiszta haszna (106) — De nem ezért kérettem ide — folytatta végre békülékeny hangon Rhode. — Arról van szó, hogy banditák támadtak ma Kruchka professzor ko­csijára. — És Kruchka? — kérdezte hirtelen Kloss. — Nem találtuk meg. Talán túlságosan későn in­dultak el osztagaink átfésülni az erdőt. Talán valami járművel szöktették meg. Egyelőre semmit sem tu­dunk még. Illetve annyit igen, hogy két német egyen­ruhás férfi és egy lány állították meg a professzor kocsiját. — Elfogták őket? — kérdezte a főhadnagy. — A lány elmenekült. A többieket lelőtték. Remé­lem Kruchka professzor életben van. — Túlságosan fontos ember a számukra is ahhoz, hogy végezzenek vele. — Igen, igen. Az X—8-as kísérlet... A kísérletnek meg kell történnie, akár Kruchkával akár nélküle. Méghozzá a kijelölt időpontban. — Mikor? — kérdezte ösztönösen Kloss. — A kijelölt időpontban főhadnagy úr — mondta Rhode, s Kloss ismét azt vélte kiolvasni a hangsúly­ból, hogy az ezredes a gyanúsítottak listájára helyezte. — Átfésültetem az erdőt — mondta gyorsan, hogy elterelje magáról a gyanút. _ Már megtörtént. És az emberek dolgoznak to­vább. A lányt és Kruchkát meg kell találnunk min­den áron. a gépkocsivezető azt mondja, hogy bárhol felismerné a lányt. — Az utasítás? — kérdezte Kloss. — Nem tegnap óta dolgozunk együtt. Kloss — mondta Rhode. — Gondolkozzon, ki értesíthette a partizánokat a profeszor tervezett útjáról? Borzentov- ban csak mi ketten tudtunk az utazásról. — Értem — mondta Kloss nyugodtan. — Tehát a hírszerzőt a kiéli helyőrségen kell keresnünk. — Az utasítást már erre is kiadtam — mondta aj, ezredes. — Most arra kérem, hogy két-három órán­ként hívjon fel telefonon. Teljes mozgásszabadsága van. Nyissa ki a szemét és a fülét. Nem szeretném azt jelenteni a parancsnokságnak, hogy ostobán szer­veztünk meg egy ilyen fontos utazást, s kiszolgáltat­tuk az ellenségnek Kruchka professzort. — Értettem — mondta Kloss, s távozni készült. Az ezredes még utána szólt: — Még valamit, főhadnagy úr, A kórházat nem kell figyelnie, ott dolgozik az M—18-as. Ha gyanús személyt hoznak be, úgyis jelenti nekem. Kloss távozott. Idegesítette, hogy Rhode csak úgy mellékesen megemlítette a kórházat is. Az ügynök számát azonban jól az eszébe véste; M—18-as. Tehát a kórházban besúgó működik? S vajon kicsoda? Lát­ta-e őt az M—18-as? És Évát? S ha igen, akkor ér­tesítette-e már Rhodet? Talán éppen azért emlegette az ezredes a kórházat? Kutyaszorítóban érezte magát, de mégis a kórház felé indult. Kovalszki megkezdte az operációt. Krisztina gyor­san és ügyesen adott mindent a keze alá. Az orvos beszélni kezdett a lányhoz, ami teljesen szokatlan volt nála. Műtét közben Krisztina még soha nem hal­lotta beszélni. — Ezerkilencszázharmincnyolcban — mondta Ko­valszki — pontosan ilyen műtétnél asszisztáltam Rut- kowszky docensnél. — Bonyolult? — kérdezte Krisztina, mert rájött, hogy az orvos önmagát bátorítja most azzal, hogy beszél. — Megsérült az ütőér — válaszolt Kovalszki. — Klinikai eset — mondtam volna néhány évvel ezelőtt, s aligha mertem volna igent mondani, ha valaki meg­kérdezi, hogy lehet-e ezt elvégezni ilyen körülményk között. — Karabinerből lőtték — mondta szakértőén alánj, amikor Éva vállából az orvos kifordította a lövedék­magot. — Ezek szerint aligha akar sokáig a vendégünk lenni ez a lány. Az orvos felnézett, de nem válaszolt a lánynak. Ta­lán azért, mert nyílt az ajtó, s Waclav lépett be Kér­dő tekintettel fordult az orvoshoz, s a tagadó fejmoz­dulatból megértette, hogy még nem kell ki vinnie a lányt. Waclav szó nélkül kiment, s benyitott a szomszéd szobába, belelapozott a betegnyilvántartásba (Folytatjukj

Next

/
Oldalképek
Tartalom