Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)

1970-09-22 / 222. szám

4. oldal 1970. szeptember 22, kedd Mennek a szövők Csúcsforgalom i. Ha mindez a gazdaságirányítási reformunk bevezetése előtt zajlik le, azt mondanánk, különös dolgok történ­nek Baján, a Finomposztó Vállalatnál. A mechanizmus fokozottan megadta a lehetőséget a dolgozóknak, hogy ott keressék meg a kenyerüket, ahol jobban boldogul­hatnak; és hogy ne kössenek le a fejlődő iparágak elől munkáskezeket azok az üzemek, ahol már az is sok, ahányan eddig ügyködtek. A gyorsan megindult hely- változtatás vándorlássá nőtt, és az egészséges törzsön vadhajtásokat is hozott. Ezek közül legotrombább az új emberek kegyeinek keresése a bevált régiek mellő­zése árán. A Finomposztó Vállala­tot nem szükséges különö­sebben bemutatni a me­gyebelieknek. Egy időben, a század első felében nem csupán Baján, hanem egész Bács-Kiskunban is a vala­mirevaló nagyüzem felleg­váraként magasodtak a ré­gi szövődé és fonoda eme­letei. Az udvaron ma is áll egy, kis ablakokkal telitüz- delt épület —, ebédlőnek használják — amelyben a tisztviselőlakások sorakoz­tak annak idején. Amíg például 1938-ban is a kis­iparosok és kiskereskedők otthonaként emlegették a Duna-parti várost, a mind­össze és összesen ezer munkás egyharmadát a „Posztó” foglalkoztatta. Iz­galmas tettek színhelye volt a gyár 1944 őszén, amikor az erőművük szolgáltatta az áramot a felszabadult városnak, a kórháznak; a gyár munkásai szerezték vissza a fonalat és a fes­téket, amit a menekülő né­metek utolsó gesztusukként még uszályokba rakodtak. Vissxa a munkakönyvét A Finomposztónak múlt­ja van. Családok kötődnek az üzemhez. Mert nemcsak uralkodó- és cirkuszi akro­batadinasztiák léteznek, hanem egy-egy vállalathoz tapadó munkásdinasztiák is. Közéjük tartozott a Bácstelki-család, amelynek a generációi egymást vál­tották a szövőgépeknél. A sorozatot a mai családfenn­tartó, Bácstelki István tör­te meg. Visszakérte a munkakönyvét. Nagyon nyomós oka kellett, hogy legyen, hiszen becsületes embernek nehéz a szakítás az élet bármilyen terüle­tén. — Igen, ott dolgozott már az anyám, velem Bácstelki István, aki azóta szakmunkás lett — másutt. együtt az öcsém, a bátyám és az asszonyok is. Kicsordult a pohár — Tudja, nem alaptalan az a mendemonda, hogy az új embert, — akiről később esetleg kiderül, hogy ván­dormadár —, jobban meg­becsülik, mint azt, aki a törzsgárdához tartozik. Én huszonkét évet húztam le a Finomposztónál, de még az utolsó másfél esztendő­ben is mindössze 1850 fo­rint volt az alapom. Az éj­szakai pótlékokkal, pré­miumokkal 2020-at értem el átlagban. Előfordult, hogy fölvettek valakit — aki pedig nem sokkal utá­na bíróság elé került — és 150-nel többet fizettek ne­ki, mint nekem. Tíz éve voltam már segédműveze­tő 1400-ért, amikor odake­rült egy fiatal gyerek, s négyszázzal többet kapott. A pohár akkor csordult ki, Építkezési kalauz Nem véletlen az, hogy már harmadszorra nyílt meg Budapesten a Város­liget területén a „Csináld magad” mozgalom pavi­lonja, s az idén az eddi­gieknél alaposabban ké­szítették elő a kiállítást; tanácsokat adnák a barká­csolóknak, praktikus szer­számokra hívják fel a fi­gyelmet, s néhány hobby megszállottja a helyszínen vásárolhat is. Sok min­dent magunk csinálunk oiíhon, ami mindenkép- paji hasznos időtöltés, am erre kényszerít bennünket a szolgáltatások viszonylag alacsony színvonala is. A hobbynak a fogalmába már-már nem is tartozik bele az a tevékenység, amely garázsokat, vikend- házakat, családi otthono­kat eredményez. Üjabban a magánépítkezőknek nyújt segítséget az Építésügyi Tájékoztatási Központ egy gyakorlatias célú füzetso­rozat kiadásával, amely az „Építésügy a lakosság szolgálatában”’ elnevezést yiseli. A sorozat legújabb tag­jaként a „Miből építkez­zünk?” című 250 oldalas kiadvány látott napvilá- gpt háromezer példányban. Az előző füzet a „Hogyan építkezzünk” kérdéseire válaszolt. A mostani foly­tatás az építési anyagok gazdag tárgyköréből nyújt tájékoztatást. Olyan kala­uzként szegődik mellénk, amelyre rábízhatjuk ma­gunkat a tervezésnél, a munkában. A szerző, Mikecz István számolt azzal a helyzettel, hogy az építőanyag-ellátás enyhén szólva nem min­dig zavartalan. Az idén további hiányokat okozott az árvízkárok pótlása. Na­gyon hasznos tehát, hogy a szakkönyv megbízhatóan eligazít az egymást helyet­tesítő anyagok kiválasztá­sában. Az egyes fejezetek az építési folyamat sor­rendjében tárgyalják a kü­lönböző anyagokat, ismer­tetik a felhasználási terü­leteket — kezdve a beton­os vasbeton-szerkezetektől a kőműves munkán át egészen a belső festésekig, szerelésekig H. F. a szövetkezeti kereskedelemben j amikor végül művezető le­hettem volna, de nem en­gem neveztek ki. Hálom családom van, a feleségem nem dolgozhat, leszázalé­kolták. a Kismotor- és Gépgyárnál az első hóna­pokban 30 forinttal adtak többet, mint amennyi az átlagom volt. de hozzáse­gítettek, hogy letehesssem a géplakatos szakvizsgát. Most már jóval többet ke­resek. Túl sokb ti kerül Legnagyobb arányban mégsem azok vesznek bú­csút a portától, akik a csa­ládért érthető felelősséget éreznek, hanem a fiatalok, ami szintén fájó veszteség. Saját neveltjeik hagyják el a vállalatot. Alighanem szomorú világrekordhoz ér­keztek el Baján: Tizenegy szövőt kell betanítaniuk ahhoz, hogy egyet nyerje­nek, a többi elmegy más­hová. Egyetlen szövő beta­nítása így 45 ezer forint­jukba kerül, és ezt nagyon nehéz győzni. A négy év utáni főiskolai diploma vagy néhány karon az öt­esztendei egyetemi tanul­mány ennek az összegnek alig a kétszeresébe kerül az államunkak. A kilépők semmiképp se várják el, hogy a döntésü­ket megértsék, vagy helye­seljék azok, akik a terhe­ket viselve maradnak, akik nehezebb helyzetben is ki­tartottak már a gyár mel­lett. az egyik idős szövő­nőtől hallottam; — Azok a fiatalok, akik elmennek, többet szeretné­nek keresni, mint ameny- nyit dolgozni. Sokan szív- vel-lélekkel dolgoznak, de akad olyan is, aki két óra­kor, a műszakkezdéskor jön be, ekkor kezd csak öltözni, és a legkevésbé sincs azon, hogy a géphez álljon, űj munkahely? Én vissza vágyódnék. És ehhez az utolsó kije­lentéséhez mintha megerő­sítést várna, az üzemveze­tő felé fordul: — Nem úgy van, szaki bácsi? Halász Ferenc Budapesten, a volt Gizel­la malom udvarán, a SZÖVÁRU raktárai előtt hatalmas sárga kamionok rakodnak: csempézett ólaj - kályhákat, motorkerékpá­rokat, bútorokat, szőlőpré­seket, éléskamra nagyságú hűtőgépeket. A monstru­mok tonnaszámra nyelik el a sokféle portékát. — Mindennapos kép ez nálunk, — mondja a vegyesiparcikk főosztály vezetője, Tóth Ferenc, akit alig tudtam megtalálni, mert éppen „eligazítást” tartott a vidékre induló tehergépkocsik vezetőinek. — Itt az ősz, s mint ahogy a jó háziasszony ilyenkor szerez be sok min­dent a téli hónapokra, ugyanúgy, nagyban, a szö­vetkezeti áruházak, falusi boltok is most rendelik meg az őszi portékát. — Miből rendelnek a legtöbbet? — Állandó tétel most például a szállítható cse­répkályha. Kétféle típust árusítunk, az egyik a TERMO 5000-res olajtüze­lésű cserépkályha három­soros csempével és TER­MO 7500-as olajtüzelésű négysoros csempével. A másik az ESZTERGOM tí­pus. ez vegyestüzelésű cse­répkályha, háromsoros csempével. Ezekből sokat szállítunk és akik most rendelnek nem azt kapják tőlünk válaszként, hogy „sajnos, elfogyott”. Természetesen. hagyo­mányos tüzelésű kályhák­ból is nagy a készletünk, sőt, a családi házak fűté­sére etázsrendszerhez ha­sonló kis kazánokat, az olajkályha üzemanyagá­nak tárolásához 200 lite­res vashordókat, hozzáva­ló olajpumpákat is árusí­tunk. Várható, hogy mire elkezdődik a fűtési szezon, megérkezik az NDK-ból az elektromos ventillátoros hőkandalló és az elektro­mos hőtakaró is. — A raktár udvarán több száz hűtőgépet látunk. Nem késő ez már? | — Nem. Egyiptomból, a Szovjetunióból, Lengyelor­szágból az őszi szezonra is importáltunk, mert az a tapasztalatunk, hogy a hű­tőgép ma már nem idény- cikk. Sok háztartásban az éléskamrát pótolja, főleg a távfűtéses, modern, új laká­sokban, ahol az éléskamra általában kicsi és nem hű­vös. A választékunk nem nagy, de hogy úgymond­jam, markos. A Szaratovot ismerik és szeretik a vá­sárlók, jó, megbízható ké­szüléknek tartják, az Ideál egyiptomi gyártmány, 220 literes, nagy űrtartalma mi­att valóban éléskamrának is beillik, garanciális ideje öt év. Az Iglo bárhűtő­szekrény lengyel import, inkább modern lakószobá­ba, modern bútorok közé való, hidegtálak, sütemé­nyek. italok tárolására. El­sősorban fiatal házasok vá­sárolják az új bútorhoz. — Ha már a bútoroknál tartunk, hogyan készültek az őszi téli szezonra? — Gondoltunk az árvíz után újjáépült falvakra, az ősszel házasuló fiatalokra is, amikor 60 millió forint értékben több mint 2200 garnitúra lakószobát ren­deltünk az NDK-ból, Ju­goszláviából, Romániából, Csehszlovákiából. Ezek fo­lyamatosan érkeznek. De mindez csak a választék bővítését szolgálja, mert nagyon sokféle, kiegészítő darabonként árusított bú­tort — széket, fotelt, kár­pitozott garnitúrát, variál­ható szekrényeket — szállí­tunk a szövetkezeti boltok­nak. A háztáji gazdaságoknak szántuk a 30 literes kis sző­lőpréseket, a Bonyhád tí­pusú répavágógépeket, kü­lönféle típusú kukoricamor- zsolókat. A szüret után máris megkezdődik a fára­dozás a jövő évi termésért, a szőlőtőkéket, gyümölcs­fákat permetezni kell. Egyik típus, amit erre a célra be­szereztünk, magasnyomású permetezőgép rotációs ka­pával. Az őszi talajlazítás — a gép egyszerű átsze­relésével — egyidőben el­végezhető a gép rotációs kapájával. Másik ilyen gé­pünk olasz import, a Tur­bine típusú motoros házi permetező porozóval együtt. Nagyon modern, príma mi­nőségű növényvédő mun­kagép. A háziasszonyokra gon­dolva rendeltünk a disz­nóölési szezonra keletnémet és szovjet gyártmányú hús­darálógépeket, hurkatöltő­ket, bolgár és cseh import konyhakéseket, zsemleőrlő­ket, mákdarálókat stb. Re­méljük, a hosszú téli esté­ken szívesen használják majd az elektromos asztali varrógépeket is, amelyeket szintén külföldről vásárol­tuk. Megemlítem még, hogy műszaki osztályunk raktá­ra most padlótól a meny- nyezetig tömött. Csak né­hányat emelnék ki belőlük, mert ezeket a vásárlók szempontjából nagyon elő­nyös feltételek mellett áru­sítjuk^ Nálunk például 400 forinttal olcsóbb a fiatalok kedvence, a legújabb tí­pusú 175 köbcentis JÁWA sport-motorkerékpár, csak mi árusítjuk 890.— forin­tért a Guliwer 2 táskará­diót, a Mini Super táska­rádióhoz 20,— forint árkü­lönbséggel akkumulátort és töltőt is adunk, csaknem felére csökkentettük a ke- rékpárgumi-gamitúra árát. Igyekszünk a vásárlók kedvébe járni, és remél­jük. hogy nem eredményte­lenül. Alföldi Erzsébet T ollkeverőgép A világ legnagyobb tolikeverőgépét adták át az elmúlt napokban nyugat­német szerelők a BOV kecskeméti telepén. A pró­baüzem első tapasztalatai kedvezőek, a gép minden tekintetben megfelel a vá­rakozásnak, teljesítménye, mintegy 7 tonna toll ke­verése egy műszakban. Tizenhárom tanterem MEGYÉNK mezőgazda- sági nagyüzemei évről-év- re 100 milliós tételeket fordítanak a termelés fej­lesztésére, korszerűsítésére. Minden esztendőben új gé­pekkel, berendezésekkel, gazdagodnak, egyre több üzemben vezetik be a leg- konszerűbb technológiákat. Olyan gazdaságaink is vannak — a Bajai, a Bács­almási Állami Gazdaság, a mélykúti Üj Élet és a tompái Kossuth Termelő- szövetkezet — ahol egy- egy ágazat a világszínvo­nalon termel. A nehézsé­gek, a zökkenők ellenére egyre több nagyüzem tűz maga elé hasonló célokat. Olyanokat, amelyek meg­valósításához nem elegen­dő az új gép, vegyszer, technológia alkalmazása — szakszerűen is kell alkal­mazni azokat. A szakem­berképzés a következő évek egyik legfontosabb feladata, a fejlődés üte­me, a gyorsulás jórészt ezen múlik. A fejlesztésre fordított százmilliók hatás­foka úgyszintén. Közis­mert tények ezek minden­ki előtt, aki valamennyi­re érdeklődik a gazdasági fejlődés iránt. Annál meglepőbb vi­szont a tény, hogy Bács- Kiskunban jelenleg mind­össze tizenhárom tante­rem van a mezőgazdasá­gi szakmunkásképzésre, összesen, az öt szakisko­lában. Így aztán az okta­tási célok is meglehetősen szerények, a negyedik öt­éves terv időszakában mindössze kétezer szak­munkást kívánnak kiké­pezni Bács-Kiskun megyé­ben, legalábbis ami a nap­pali tagozatot illeti. Ez a szám rendkívül alacsony, semmiképpen sem elégíti ki, az még a jelenlegi igényeket sem. Az öt év alatt várható szakemberszükséglet pe­dig minden bizonnyal többszörösen felülmúlja majd. MERÉSZ jóslat, mond­hatná akárki, hiszen jelen­leg szó sincs arról, hogy helyhiány miatt százával rekednének kívül a jelent­kezők az iskolákból. Csak­hogy pillanatnyilag is je­lentős szakadék van az üzemeinkben becsült és a valóságos szakemberigény között. A gyakorlatban ma is ezrével dolgoznak ter­melőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban, szakképzettség nélkül gé­pekkel, vegyszerekkel, ön­tözőberendezésekkel. Ezek hatásfokának kihasználása pedig egyáltalán nincs biztosítva az által, hogy néhány óra alatt betaní­tanak valakit a kezelésük­re. Mezőgazdaságunk gépe- sítettségi foka jelenleg körülbelül 40 százalékos, a szakképzett dolgozók ará­nya a képzetlenekéhez vi­szonyítva alig éri el a 20 százalékot. Bizonyos, hogy a közeli jövőben egyre több gazdaságvezető is­meri fel a termelőszövet­kezetekben is, hogy való­jában mennyire fontos a szakemberek számának növelése. Emelkedni fog az olyan üezemek száma, amelyek a gazdaságosabb termelés egyik alapfelté­telének ismerik el a szak- képzettséget. NÉPGAZDASÁGI cél­jaink megvalósításához a beruházások legtökélete­sebb kihasználására van szükség. Alapvető közgaz­dasági törvény, hogy a megkezdett beruházások befejezése előbbvaló az újakénál. Egy gép, egy épület vagy bármilyen más termelőegység befeje­zetlen beruházásnak szá­mít szakember nélkül. Szakmunkásképző isko­láink viszonylag jó tan­erőkkel rendelkeznek, ma­gasan képzett tanárok ta­nítanák a diákokat ha lenne hol és mivel. Nem­csak a teremhiány, de a bemutató és gyakorlóesz­közök hiányosságai is aka­dályozzák — néhány eset­ben úgyszólván lehetet­lenné teszik — a munkát. A megyei tanács vb. hó­napokkal ezelőtt tárgyalt a mezőgazdasági szakem­berképzésről. tízpontos in­tézkedési tervet dolgoztak ki, amelynek végrehajtá­sa máris igen komoly aka­dályokba ütközik. A leg­első és a legnagyobb ter­mészetesen anyagi termé­szetű. Kevés a pénz ah­hoz, hogy a Szakember- képzés otthonait korszerű berendezésekkel, gyakorló gépekkel lássák el, hogy a mezőgazdaság valóságos érdekeinek megfelelően többszörösére emeljék a tantermek és a diákok számát. Szakmunkásképző iskoláink közül kettő, a fülöpszállási és a kisfái a megyei tanács vb. mező- gazdasági és élelmezésügyi osztálya felügyelete alá tartozik, viszonylag ezek­ben az intézetekben a leg­jobb a helyzet. A többi­eknek a minisztériumi irá- nvításúaknak viszont sür­gős segítségre volna szük­ségük. éppen a megye me­zőgazdasága érdekében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom