Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-13 / 215. szám
A gazdaságirányítás megváltozott mechanizmusa új helyzetet teremtett a szövetkezeteken, belül is: a reform tette lehetővé, hogy még jobban kibontakoztassuk a szövetkezeteknek, mint kollektív támsdalmi-gazdasági vállalkozásnak a tényleges kooperatív jellegét. S ez válik a szövetkezetek fejlődésének újabb erőforrásává. A folyamat, amelyben élünk, arra irányul, hogy az új szövetkezetpolitikai elvek, s azok gyakorlati megvalósításának kérdései szinkronba kerüljenek gaz- daságpolitkiai célkitűzéseinkkel. Ezt a tevékenységet csaknem három éve folytatjuk már, s még hosszabb időnek kell eltelni ahhoz, hogy ezeket az elveket válóban a gyakorlat síkján érvényesítsük. Ez már kezdetét vet0 megújhodás folyamatában Dr. Molnár Frigyes felszólalása a megyei szövetkezeti nagyaktíván te a szövetkezeti törvény megalkotásával, majd pedig a földtörvénnyel. Ekkor, a fő kérdésekben már kirajzolódtak a párt egységes szövetkezetpolitikai elgondolásai. De még egész sor feladat vár megoldásra, egyebek között a szabályozók továbfejlesz- tése a negyedik ötéves terv során. Ez a jogalkotás szintjére is vonatkozik, gondolok itt az egységes szövetkezeti törvény meghozatalára, valamint a külön, ágazati, magas szintű jogszabályok létrehozatalára. Széleskörű tevékenység A párt X. kongresszusára készülve, célszerű az irányelvekkel kapcsolatos főbb gondolatokat érdemben megismerni, megvitatni, hogy a kérdésekben még inkább kialakuljon az eszmei, politikai egy- tég. Bizonyos könnyítést jelent, hogy a minisztériumok, valamint az érdekelt főhatóságok is megvitatják a Politikai Bizottság által jóváhagyott irányelveket. A kommunisták körében szerte az országban ismertté válnak a párt célkitűzései, s így hatékonyabb együttműködés alakul ki az országos és a megyei szervek, valamint a szövetkezetek között. Utalnék Lenin szavaira, «melyek szerint szövetkezetek nélkül nem lehet felépíteni a szocializmust. Az ebből adódó teendőket ma már világosan látjuk. Bátran felvethetjük a kérdést: távlatilag szükség van-e a szövetkezetekre. Pártunk e nagy kérdésre valós választ adott; a szövetkezetek még korántsem töltötték be szerepüket, sem gazdasági, sem társadalmi szempontból. A szocializmus teljes felépítésének időszakában változatlanul szükség van á szövetkezetek széles körű ri viszonyok szempontjából. Ismeretes az a törekvés, hogy például a fogyasztási szövetkezetek éppenséggel tagsági érdekből kívánják elérni a termelő tevékenység bővítését. Meggyőződéssel valljuk, hogy a takarékszövetkezetek nélkülözhetetlen társadalmi feladatot látnak el. Hasonló álláspontra helyezkedhetünk a lakás- szövetkezeteket illetően is. Önkormányzat és aktivitás hoz, merev alá- és fölérendeltségi viszony, sőt még egy kis úrhatnámság is érvényesül. Olyan is előfordul, hogy nem fordítanak kellő figyelmet a kiadott intézkedések megértetésére. Normális emberi viszonyok, kapcsolatok kialakítása nélkül nem tudunk előbbre hafaáni; Ä PóffÖkai Bizottság irányelvei között szerepéi, hogy a kommunisták nagyon is fordítsanak gondot a szövetkezeti demokrácia fejlesztésére. a helyes emberi viszonylatok kialakítására. Ez nagyfokú tudatosságot kíván, mert nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy a szövetkezeti tagság egészével szót tudjunk érteni. S még az sem közömbös, hogy ezt miként érjük el. Ezért is kell fokozott figyelemmel lennünk a szövetkezetekben dolgozó nők és fiatalok helyzetére, közérzetére. tevékenységére. A szövetkezetek jó gazdasági formának tekinthetők, mindenekelőtt ott, ahol a minőség javítása és a termelési rugalmasság indokolttá teszi. Fejlesztem kell tehát a kis- és közép vállalatok tevékenységét. Egyébként is nálunk e tekintetben jelentős vákuum mutatkozik. Amíg Magyar- országon az ezer főnél na- gyob létszámot foglalkoztató vállalatok száma az összes vállalatoknak több mint 50 százaléka, addig az Egyesült Államokban ez az arány alig haladja meg a 30 százalékot. A kis- és közép vállalatok szerepét nagyszerűen betöltik a szövetkezetek. Ahol a közvetlen emberi tevékenység dominál, elsősorban ott van szükség a szövetkezetek tevékenységére. Emberi-társadalmi szempontból ugyancsak döntő jelentősége van a mozgalomnak. Fontos, hogy erősödjenek az emberi kapcsolatok. s a szövetkezetekben dolgozók jobban megértsék gazdasági tevékenységük lényegét. Ezért van az, hogy pártunk nein tekinti alacsonyabb rendű gazdasági intézményeknek a szövetkezeteket — sem a tulajdon, sem az embeA gazdasági reform — mint ismeretes — az önálló vállalati jelleg kifejlesztését állította középpontba. Ezzel lehetővé válik a szövetkezeti mozgalom továbbfejlesztése is. Azt kell elérnünk, hogy a szövetkezés céljaira társult tagságnak kibontakozzon az aktivitása, öntevékenysége, s azt, hogy szükség esetén kockázatot is vállaljon. Az elsődleges cél azonban a tagsági igények kielégítése. A mezőgazdaságtól azt várjuk, hogy a tsz-ek fokozzák elért eredményeiket, korszerűsítsék termelési szerkezetüket. Nem kis feladat vár a fogyasztási szövetkezetek^ sem; egyebek között 50r százalékkal keli növelni forgalmukat. A kisipari szövetkezeteknek szintén a termelés növelésére, korszerűsítésére kell törekedniük. Fontos, hogy a szövetkezetek beilleszkedjenek a területi fejlesztési tervekbe, s ismerjék meg az adott megye, járás távlati elgondolásait, a beruházásokat, a különböző lakáspolitikai célkitűzéseket. Az új alapszabály megfelel a szövetkezetpolitikai elveknek. Ám rendkívül nagy gondot kell fordítani arra, hogy az alapszabály elvei életre keljenek a gyakorlatban is. Ezért roppant fontosnak találom a szövetkezeti demokrácia és önkormányzat fejlesztését, mert ez egész közéleti előrehaladásunknak egyik fő erőforrása. A vezetőknek különösen arra kell gondolniuk, hogy a szövetkezet tulajdonosai a tagok, s minden fő kérdésben, ami a szövetkezet tevékenységével, életével Újfajta feladatok összefügg, ezekben a tagság illetékes dönteni. A közgyűlés pedig — mint a szövetkezet legfelsőbb szerve — illetékes, hogy állást foglaljon a szövetkezetei érintő minden kérdésben. A közgyűlés határozatai mindenkire egyformán vonatkoznak. Ám ismertek azok a példák is, amikor igen jól felkészült szövetkezeti vezetőt, illetve vezetőket kell elmozdítani helyükből, mert nem nyerik el a tagság bizalmát. Ez azért történhetik meg, mert az ilyen vezetők nem alkalmazkodnak a szövetkezeti demokráciáFoglalkoznunk kell azzal a kérdéssel is, hogy milyen módszerek a legalkalmasabbak a szövetkezeti tagok szocialista emberré formálására. Az eddiginél sokkal jobban törődnünk kell a tagság szociális és kulturális igényeivel. Végtére is az a célunk, hogy — számolva a rendelkezésünkre álló anyagiakkal — művelt emberfők társuljanak a gazdasági feladatok végrehajtására. ^mi a kulturális tevékenységet illeti, e tekintetben a szövetkezeteknek igen sok még a tennivalójuk. Az elmúlt években sok tsz-t vontak össze, anélkül, hogy számításba vették volna a megfelelő személyi adottságokat. Az elhamarkodott összevonások többnyire nem váltak be. Nem vitás, hogy az anyagi eszközök koncentrációjára szükség van. de ezt szövetkezeti módon ajánlatos elérni: társulások, vagy közös vállalkozások létrehozása útján. Ehhez a jogi lehetőségek is adottak. Társulással a közös célt jobban meg lehet közelíteni, s emellett a szövetkezetek önállósága is megmarad. A megyében az ilyen vállalkozásoknak szép múltjuk van. Itt említeném meg, hogy a MÉK tervezett újjászervezésével kapcsolatban a fenti elveket kívánjuk valóra váltani. Azt szeretnénk elérni, hogy az új MÉK a mezőgazdasági és a fogyasztási szövetkezetek közös vállalatává alakuljon át, s a szövetkezetek Vitározzák meg a felvásárló vállalat legfontosabb tevékenységét, üzlet- politikáját, a kereskedelmi módszereket és a többi kérdéseket. A szövetkezeteket a részjegyek jegyzésével tesszük érdekeltté. Ami az érdekképviseletet illeti, a két szövetség azonos jogok alapján látja el a felvásári ó-értéke- sítő tevékenységet. Pár szót a felügyelő bizottságokról. Sajnos, munkájukhoz nagyon kevés segítséget kapnak. Pedig szükséges volna, hogy a szakmai ellenőrzés, a vezetés szerves részévé váljon. Az Országos Szövetkezeti Tanács már állást foglalt abban, hogy a kormány megfelelő rendelkezéssel biztosítsa; a szövetkezetek évente vegyék igénybe a meglevő szervek ellenőrző tevékenységét. Helyeseljük, hogy a területi szövetségek mellett máris kialakulóban van ez az apparátus. Szakszerű támogatása elősegíti a felügyelő bizottságok működését. Végezetül az idei gondokra, teendőkre hívnám fel a figyelmet; nem mindegy, miként zárjuk a mostani tervciklust. És hogy miként készülünk fel a következő öt év feladataira. Meggyőződéssel vallom, hogy Bács-Kiskun megy kommunistái a szövetkezetek fejlesztésében nem maradnak adósak a sikeretekéit (115.) Rhode rágyújtott, s láthatóan némi töprengés után megkínálta Klosst is. — Lehet, hogy ez a lány helyettesíthetné Stefánt? — aztán kis szünet után folytatta. — De nem helyettesítheti. — Most ismét Klosshoz fordult: — Nem is kérdezi, hogy miért nem helyettesítheti? Kloss hallgatott, s az ajtóban Kovalszki jelent meg. — Folytathatnám a kihallgatást, de nincs rá időm Kloss. És nem is szórakoztat eléggé. — Elővette az óráját: — Adok magának húsz percet arra, hogy előkerítse Stefán gyilkosát. Ha azalatt nem kerül elő, kivégeztetem a kórház egész személyzetét. Értette, doktor? — Nézett Kovalszkira. — Én nem vagyok olyan rendszerető, mint Kloss főhadnagy. Háború van, s nekem nem kihallgatások kellenek, hanem Stefán gyilkosa. A kórház körül van zárva, menekülni tehát senki nem tud — most ismét Klosshoz fordult. — Nem sajnálja ezt a szép lányt főhadnagy úr? Kloss hallgatott. Ujjaival ismét kitapintotta a zsebében lapuló miniatűr fegyverét, s megállapította magában, hogy az egy ezrelékből ötven százalékot már elcsípett az idő. De maradt még öt tízezrelék. Tudta azonban, hogy Rhode végső kétségbeesésében határozta el magát erre a tömeges kivégzésre, s ettől aligha áll el, hacsak nem történik valami. Az ezredes most már állandóan Klosst figyelte. — Pe -sze ezt a kis szívességet megtenném magának, de a többiek nagyon megharagudnának, s még azt gondolnák, hogy mi, németek kivételezünk. Metsző gúny volt minden szava. Kloss már azon a ponton volt, hogy lelövi ezt a dögöt, s lesz, ami lesz. De e pillanatban nyílt az ajtó. s a küszöbön Krisztina állt. Kezében ismétlő rendszerű piszt:’;\ — Kezeket fel! — csattant a hangja. — Mindenki! ~ intett az orvosnak és Klárának is. Rhode kétségbeesetten nézett az asztalon heverő fegyverére, s lassan felemelte a kezét. Kloss vontatottan engedelmeskedett a lány parancsának. — Én öltem meg az ügynöküket. Egyedül én. Mert szerettem, s maguk rongyot csináltak ebből a szerencsétlenből. Tudtam, hogy beszervezték. Tudtam, s ő is tudta, hogy nincs titka előttem. De megmondtam: nem érheti meg a háború végét. Nem állhat oda a szabad lengyel nép elé többé. Jobb neki is. hogy megmentettem a további gyalázattól. Krisztina eközben az ablakhoz ment, fegyverével terelve a szoba egyik oldalához a társaságot. Kloss azon töprengett, hogy a lány tényleg el akar-e szökni? Ha ezt teszi nincs esélye a menekülésre. Csak legalább lőne, s tenné ártatlanná az ezredest... Gondolkodásra és cselekvésre már nem volt idő. Odakint géppisztoly-sorozat dörrent, s Krisztina élettelenül zuhant a földre. Kloss ugrott hozzá elsőnek, elkapta a földre hulló fegyvert, s egy elegáns mozdulattal Rhodeé mellé tette az asztalra. Csodálatos voltál Krisztina! — gondolta, s tudta, hogy ez a lány most valamennyiük életét, s egy Igen jelentős akció sikerét mentette meg — az élete árán. Némán álltak a szobában. Rhode ocsúdott fel elsőnek. Utasította Klosst, hogy fejezze be az ellenőrzést, kutassa át még a kórházat, hátha fegyver vagy egyéb robbanóanyag van elrejtve, s az ezredes máris elvi- harzott teljes kíséretével. Az éjszaka komoran és némán borult a városra. Rhode jelentette Berlinnek, hogy mind ez ideig nem sikerült Kurchka professzor nyomára akadnia, de folytatják a nyomozást. Kloss gyorsan megbeszélte a tennivalókat Klárával, az orvossal, no meg Évával, s megkezdte a kapcsolat újrafelvételét a „Nagy föld”-del, ahol két nap óta türelmetlenül várták, hogy a J—23-as jelentkezzen, s továbbítsa az X—8-as kísérleteire vonatkozó adatokat. Néhány nap múlva Éva és Kruchka már az erdei bázison voltak. Kloss egymás után adta a sifrézett jelentéseket. 1942. szeptember 29-én Borzentov környékén megkezdődött az X—8-as csodafegyver első kísérletsorozata. Néhány órával a sikeresnek ígérkező kísérlet megkezdése után nehézbombázók hasították fel az^ éjszaka sötétjét, s a nagy titokban és rettenetes erőfeszítések árán létrehozott kísérleti telep megsemmisült. Klossra és a többiekre újabb feladatok vártak. EDIT A vonat monoton zakatolással hagyta maga mögött a kilométereket, a kék fényű fülkevilágítás fárasztotta a férfi szemét. Ennél kellemetlenebb csak az volt, hogy Edit, a vele szemben ülő nő minduntalan elbóbiskolt, pedig a főhadnagy egészen idáig hevesen ostromolta. — Ostoba — gondolta Edit. — Kiküldték a keleti frontra, s most fél a főhadnagy úr, ezért akarja lázas udvarlással magára hívni a figyelmet. — Rágyújt? — kérdezte a fiú. Látta, hogy a lány erőszakkal tartja csukva a szemeit. — Köszönöm, nem — válaszolt Edit. s összébb húzta magán a kabátot, Nem volt kedve beszélgetni, pedig hosszúnak ígérkezett az út a Berlin—Lemberg vonalon. Igaz, nem a végállomásig, hiszen Lemberg már néhány hónapja ismét szovjet fennhatóság alatt volt, de egyben biztos volt Edit: minden kilométerrel a fronthoz közelítenek. Erre a gondolatra Editben is felébredt a félelem, akárcsak a vele szemközt ülő fiatal főhadnagyban. A lány fürkésző tekintettel vette szemügyre ismét a férfit. Félsz, kiskatonám — mondta magában, s eszébe jutott az a nap, amikor főnöke átadta neki a legújabb parancsot tartalmazó borítékot: — El kell válnunk, Edit. — Igazán sajnálom, mert a lengyel területeken most egészen másként van minden, mint akárcsak fél évvel ezelőtt. Amint megérkezik, jelentkezzék G. G.-néL. Többet nem mondhatok. — Parancs, az parancs — mondta akkor még kedélyesen Edit, de ettől a naptól kezdve egyre többet foglalkozott a keleti front hadi jelentéseivel, s olyan új fogalmak gyökereztek meg nyelvében, mint az „elszakadó hadműveltek, előre elkészített állások, átmenetileg az ellenség ellenőrzése alatt áll...’’ S ettől a perctől kezdve ébredezett benne a félelem, hiszen tudta, hogy nemcsak egyszeri" telefonközpontosnak küldik most sem, noha a pepii u erről tanúskodtak. tgotytatíuk)
