Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-28 / 201. szám

«. oldal 19*70. augusztus 29, péntelí Jubileumi k Moszkvában Sláger: a gépipar A szovjet emberek száz­ezrei tekintik meg ezek­ben a napokban Moszkvá­ban a magyar kohó- és gépipar termékeit. A „Sza­bad Magyarország 25 éve” kiállítás mintegy egyhar- madát elfoglaló területen a kohó- és gépipari ága­a kiállításon a csepeliek gépkocsimosó és szárító berendezése. A magyar kohó- és gépipar egyebek között ezzel a korszerű termékkel szeretne hozzá­járulni a Szovjetunió gép­kocsiprogramjának meg­valósításához. gyártmányokkal nagy si­kert arat a nemzetközi pi­acon. A kiállítás egy jelentős területén a kohó- és gép­ipari ágazathoz tartozó vál­lalatok a tartós fogyasztási cikkeket mutatják be. Az ilyen jellegű gépek és be­KOIORESSZIJSRA KÉSZÜLVE és viták A Magyar Hajó- és Darugyár termékeit reprezentáló működő nap minden órájában sok csodálója akad. modelleknek a zat 50 KGM-vállalata, 16 ktsz és 5 más tárca vállalata mutatja be gyártmányai­nak legjobbjait. Látva az egy-egy gép, vagy beren­dezés körül sereglő em­bertömeget, minden sze­rénytelenség nélkül mond­hatjuk, hogy a gépipari be­mutató a moszkvai kiállí­tásnak slágere. A részletek iránt érdek­lődők természetesen első­sorban szakemberek. A ki­állításnak szinte nincs olyan perce, hogy ne ven­nék körül beható érdeklő­déssel a Szerszámgépipari Művek gyárainak különbö­ző gépeit. Sokan állnak meg az Esztergomi Maró- gépgyár híres másoló-ma­Hazánk jelentős részt vállal a KGST-tagorszá- gok legkorszerűbb számí­tástechnikai eszközeinek kifejlesztéséből. Jól de­monstrálják ezt a moszk­vai jubileumi kiállításon bemutatott számító- és adatfeldolgozó berendezé­sek, valamint perifériás készülékek. Ezek a műsze­rek az ipari folyamatok irányítását és a laboratóri­umi, biológiai méréseket teszik gazdaságossá. A rendszer építőkocka elvre épül, s a nemzetközi koo­peráció alapján a legkülön­bözőbb igényeket képes ki­elégíteni. A szovjet-magyar tudományos együttműkö­dés alapján fejlesztette ki rógépe előtt is, amely az híradástechnikai iparunk a idén a Lipcsei Vásáron is aranyérmet nyert. A má­soló-maró rendszere ma­gyar szabadalom, követési pontossága messze kima­gaslik az eddigi hasonló gépek közül. A gépet len­gyel és cseh üzemekben már eredményesen hasz­nálják, s minden bizony­nyal felkelti a szovjet szakemberek érdeklődését is. A Szovjetunióban sokfe­lé ismerik már a kiállí­táson ugyancsak működés közben látható élelmiszer- ipari célgépsorokat. Az ÉBGV és az ÉLGÉP gyárt­mányai, az óránként 3 ton­na uborka osztályozását végző célgép és az UNI- PACK élelmiszercsomago­ló berendezés előtt érdek­lődéssel álltak meg a ki­állítást megtekintő Koszi­gin szovjet miniszterelnök s a magyar párt- és kor­mányvezetők is. Nem ki­sebb sikere volt a Hódme­zővásárhelyi Mérleggyár mechanikus működésű, op­tikai mérlegének, amelynek segítségével Fock Jenő mi­niszterelnökünk is ellenő­rizte — mindenki derült­ségére — testsúlyát. Azóta, ahányszor csak elmegyünk a mérleg előtt, láthatjuk, mennyire élvezik a magyar mérleggyártás eme büszke­ségének „ingyenes szolgá­ltait” a látogatók százai e£ ezrei is: a mérleg minden pillanatban foglalt. Működés közben látható „Druzsba” távközlő relé­berendezést, amelynek se­gítségével egyirányba 8 rádiócsatorna építhető ki. Mindegyik csatorna 4 szin­tes tv és 4 kísérő hang- csatorna átvitelére, vagy 1920 egyidejű telefonbe­szélgetés lebonyolítására alkalmas. A rendszert ér­deklődéssel tanulmányozták a kiállításon tett látogatá­suk alkalmával Kádár és Kirilenko elvtársak is. A magyar járműprogram termékei is helyet kaptak a moszkvai jubileumi ki­állításon. Az IKARUS-au- tóbuszok legkülönbözőbb típusai mellett bemutatjuk a győri RÁBA Vagon- és Gépgyár termékeit is. A lá­togatók ezrei tekintik meg érdeklődéssel a máris hí­res 180 LE-es MAN-RÁBA Diesel-motort, a 8 és 13 tonnás hátsóhidakat, ame­lyekből — mellső hidak ellenében — jelentős meny- nyiséget exportálunk a Szovjetunióba is. A koo­peráció mindkét ország számára rendkívül előnyös, s a szérianagyságok gazda­ságos növelését teszi lehe­tővé. A kiállítás egyik szen­zációja a folyami és ten­gerjáró áruszállító hajó-, valamint daru- és kikötő­berendezés-gyártásunkat bemutató makett- és mo- dellkomplexum. Gyerekek és felnőttek százai veszik körül a működő modelle­ket. Hazánk ezekkel a rendezések termelése a IV. ötéves terv időszakában megduplázódik, s e terméke­ink iránt a Szovjetunió szakemberei is nagy érdek­lődést tanúsítanak. De nem­csak a szakemberek! Ami­kor a kiállítás első napjai­ban végigsétáltam a szek­torban, jóformán alig le­hetett odafémi a Jászberé­nyi Hűtőgépgyár termékei­hez, a debreceniek auto­mata mosógépeihez, az univerzális padlóápológép- hez, a VIDEOTON-gyár fe­kete-fehér tévéihez, rádió­ihoz. A látogatók fiata- labbjai körében óriási si­kere van a kazettás mag­netofonoknak, és a két kü­lönálló hangdobozos, szte- reofejhallgatós sztereorádi- ónak. Nyikes Imre A KOMOLY SZÁNDÉK olykor a fonákját mutat­ja. A vezetőség kéteszten- dei tevékenységéről számot adó taggyűlésen fölszólalt az üzemgazdasági osztály szimpatikus, fiatal, mér­nök-közgazdász vezetője is. Elmarasztalólag szólt azok­ról, akik a párttaggyülése- ken csak a szorosan vett termelési, gazdasági kérdé­sekről vitatkoznak, s ha más téma van napirenden, akkor a hangjukat sem hallani. Mindennek szel­lemes kifejtése után rátért fölszólalása lényegére. Termelési, gazdasági kér­désekre, s csakis azokra. Azt cselekedte, amit el­marasztalt. Humor? Mi ta­gadás, föllelhető benne. Mégsem e jóindulatú, jó szándékú kétarcúságon ér­demes eltöprengeni, ha­nem azon a nagyon is fon­tos kérdésen, hogy témák és viták miként kapcsolód­nak össze, vagy éppen kü­lönülnek el a kommunis­ták, a közösségeik, a párt- alapszervezetek tevékeny­ségében? Az a tény. hogy a veze­tőségválasztást előkészítő, beszámoló taggyűléseken nagy az aktivitás, örven­detes, Ahogy pozitívum a vitázó kedv fölélénkülése általában is a kommunis­ták tanácskozásain, a be­számolók sok helyen jog­gal állapítják meg: az el­telt két esztendőben növe­kedett a politikai érdeklő­dés. s ami ettől elválaszt­hatatlan, a vélemények cseréje. Jó dolog ez. Jó, ha a viták valóban a lé­nyeget ragadják meg, s fő­ként, ha a viták eredmé­nyeként tettek következ­nek. Ma még ez nem min­denütt természetes. Van, ahol csak addig jutottak, hogy — vitatkoznak... A vita hevében a téma ma­ga nem is kerül mérlege­lésre, érdemes e egyáltalán rajta rágódni, vitatkozni? A példa lámpását meg­ragadva • érdemes-e ener­giát, időt fecsérelni arra, hogy apró-cseprői, pillanat szülte, s temette ügyeken vitatkozzanak, s közben a valóban fontosra, lénye­gesre nem jut erő? Az egyik pártalapszervezetben például hosszasan vitat­koztak azon, miért dúrják le a nemrég füvesített üzemudvart, helyes-e, ha a brigádok kirándulásra köl­tik a jutalmat, ahelyett, hogy szétosztanák, s így tovább. E „nagy hordere­jű” kérdések mellett vala­hogy árnyékban maradt, s nem is került napvilágra, hogy az üzemben hirte­len megnövekedett a se­lejt, s az elfuserált mun­kadarabok javítása miatt ijesztővé vált a túlóra-fel­használás. Mindenekelőtt ez utóbbiakon lehetett, s kellett volna is vitatkozni, s mivel nem ezt tették, a tekintélyük, a tömegbefo­lyásuk aligha lett szilár­dabb. A PÁRTSZERVEZETEK­BEN az elmúlt esztendők­ben elmélyült az összefüg­gések feltárására, elemzé­sére való hajlam, s al­kalmasság. A gazdasági reform előkészítése, beve­zetése és kibontakoztatá­sa nagy próbatétel volt a pártszervezetek számára. Egyre szerencsésebb kéz­zel választják ki a prob­lémák garmadájából a va­lóban lényegeseket a kom­munisták, azokat, me­lyekben szükség van állás- foglalásukra, s melyekben tudnak is megalapozott, utat mutató véleményt mondani. Mert a fontossá­gi sorrend, a témák kö­zötti válogatás nem elle­nére, hanem javára van a munkának, a zeg-zugos ösvényeken nincs szükség a forgalomirányításra, ám meglehetnek-e nélküle az utakat összefogó csomó­pontok? így valahogy igaz ez a pártszervezetek ese­tében is. A műhelyen, üzemen, gyáron belüli munka ezer ágra oszlik, s hiba, ha a kommunisták az ezer ág mindegyikével törődni akarnak, ha a té­mák rangja azonossá vá­lik, ha a vita, s nem an­nak eredménye a fontos. Baj, hogy miként azt be­vezetőben említettük — sok termelési, gazdasági kérdés szerepel a taggyű­léseken? Az élet természe­tes tükröződése ez. Inkább arra kell a hangsúlyt ten­ni; milyen formában ke­rülnek napirendre? Ha úgy, hogy a részletekből nem kerekedik ki az egész, ha például a bérkérdés nem bérpolitikaként, ha­nem csupán személyi sérel­mek, kívánalmak köntösé­ben szerepel vitatémaként, akkor aligha jutnak egy­ről kettőre. Ha kárhoztat­ják az akadozó anyagellá­tást, ez sem lendít sokat. Ám ha megkeresik az ösz- szefüggéseket — az üze­men belüli szervezetlensé­get, a késve feladott ren­deléseket, s így tovább — akkor a vita a teendők irá­nyát, útját is kimunkálja, módszereit pedig már a gazdasági vezetésnek kell megtalálnia. Azaz; elapró­zódás helyett a fő kérdé­sekre való koncentrál operatív beavatkozás he­lyett a távlatokra is figye­lő irányítás. AHOGY termelési kér­désekben, úgy más témák esetében is ez a járható út. A pártépítés, az oktatás, a pártcsoportok tevékenysé­ge, az ideológiai munka, a felvilágosító tevékenység, mind-mind vitatéma, ahogy az országos politika sok kérdése is. Ha: van új gondolat, s mondanivaló. Ez húz ugyanis választó vonalat az ál- és a valódi viták közé. Mert bármeny­nyire heves legyen is a szószaporítási kedv, a lé­nyegtelen csip-csup ügyekben, végül marokból kipergő homok az ered­mény, nincs semmi meg­fogható. s a fordítottja; a lényeges kérdésekhez fű­zött jó gondolat, helyes észrevétel, segítő tanács méhében hordja a cselek­vés, az intézkedés ígéretét is, a vita eredménye meg­fogható, mert tettekre váltható. M. O. Bevált a támogatási rendszer A mezőgazdaság arányos fejlődését — egyéb ténye­zők mellett — az állami támogatás rendszere segíti. A gyenge közgazdasági adottságokkal küzdő szövetkezeti gazdaságok 1968-tól három éven keresztül részesülnek ártámogatásban, az árbevételek 20—25 százalékának megfelelő összeg erejéig. A fejlődés feltételei megkö­vetelik, hogy a támogatás több évre előre biztosítva legyen. ; A gyenge termelőszövetkezetek segítésének harmadik éve az idei esztendő. Elegendő tapasztalattal rendelke­zünk tehát ahhoz, hogy mérlegre tehessük: mennyit erősödtek szüvetkezeteink, mennyire volt hatékony az állami támogatás. A megyében 184 gazdaság közül 51 kedvezőtlen köz- gazdasági adottságok mellett gazdálkodik, összesen 650 ezer hold nagyüzemi területből 184 ezer hold van a gyenge termelőszövetkezetek kezelésében. Az ártámo­gatás tehát jelentős számú üzemet érint. A elmúlt év decemberéig 91 millió forintot folyósított erre a célra a Magyar Nemzeti Bank megyei fiókja. Milyen eredményeket értek el a gazdaságok? Nézzük sorban. Az állóeszközök értéke évente 10—15 százalékkal emelkedett és jelenleg 1 milliárd forint A fejlődés üteme az átlagos mértéknek felel meg. A for­góalap 203 millió forint, az, évi növekedés 12 százalék. A fejlődés a jó és közepes szövetkezetekével azonos mértékű, a fejlesztésre történő tartalékolás csaknem megduplázódott. A közös vagyon 1,2 milliárd forint, emelkedése mérsékelt, 5 százalékkal marad alatta az átlagnak. A tehermentes vagyon 782 millió forint. Az árbevételek 24 százalékkal növekedtek és elérték a 745 millió forintot. Itt a növekedés nagyobb mértékű, mint a többi szövetkezetnél. Az ártámogatás ösztönző hatása ebben a vonatkozásban tükröződik legnagyobb mérték­ben. Az üzemek áruforgalmának élénkülése a lakos­sági fogyasztás szempontjából is fontos. A támogatást az árbevételek összege után számítják. / A termelés költségei már csak 2 százalékkal marad­nak alatta az átlagnak. Ez szintén kedvezően befolyá­solja a jövedelmezőséget. A szövetkezetek olcsóbban ter­melnek, mint korábban. A dolgozó parasztság életszínvonala emelkelkedik ugyan a támogatott gazdaságokban, de még mindig az átlag alatt marad. Az egy dolgozó tagra jutó részesedés tavaly 12 ezer forint volt, a jó és közepes szövetkeze­teknél pedig 16 ezer körül. Most, amikor a 3 éves megsegítési időszak vége felé közeledünk, a mezőgazdasági és pénzügyi ösztönző rend­szer is vizsgázik. Az eredmények mellett szót kell ejte­nünk arról, hogy sok a gond. A még veszteséges gaz­daságok nem rendelkeznek azokkal az alapokkal, ame­lyek megerősödésükhöz szükségesek. Igaz, hogy a ba­jokat többnyire részletkérdések okozzák és a szövetke­zetek gazdálkodásában megvannak a lehetőségek az előrehaladásra. A megsegítés és ösztönzés rendszere elő tudja segíteni a mezőgazdaság arányos fejlődését, A tapasztalatok szerint a gazdaságok zöme az elmúlt évek során jól használta fel a rendelkezésre álló pénzeszkö­zöket. A következő ötéves tervidőszak alatt szintén megma­rad az állami támogatás rendszere. Az ösztönzés formái azonban finomításra szorulnak annak érdekében, hogy a gyenge adottságokkal küzdő termelőszövetkeze­tek gondjaihoz jobban igazodjanak. A támogatás lehe­tőséget ad a termelés további korszerűsítésére, a munka magasabb színvonalú megszervezésére, a termeiSceny- ség emelésére. A negyedik ötéves tervidőszakra vonatkozó ártámo­gatás rendszerének kidolgozása most folyik. Követel­mény a hatékonyság és annak elősegítése, hogy a me­zőgazdasági termelés évről évre előre haladjon. Herczeg Kiss Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom