Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-01 / 179. szám

4. oldal 1970. augusztus 1. szombat VJ EIRAGKERTESZET KECSKEMÉTEN §*'V.tía? Aiillió forintos forgalom kereskedelmi iroda első féléves mérlegén Az első féléves eredmé-1 tén létrehozzák a használt nyék szerint mintegy 110 millió forintos áruforga­lom lebonyolításával dicse­gépek és alkatrészek bizo­mányi telepét. Mindinkább kihasználják a kishatár­kedhet a Kecskemét—Kis- menti exportálásban, áru- kunfélegyháza környéki cserében rejlő lehetősége­Tsz-ek és Szakszövetkeze­tek Kereskedelmi Irodája, — nagyjából ezt összegez­ték az iroda igazgatóságá­nak most megtartott ülé­sén. Az említett összeg ugyanis megfelel a tavalyi egész éves teljesítménynek. Különösen jelentős tétellel szerepel a zöldség, a gyü­mölcs, a baromfi és a tojás forgalmazása, továbbá a szállító és a műszaki rész­leg jó kihasználása. Ered­ményes volt az optimális gépkihasználásért és az al­katrésszel való ellátásért tett erőfeszítés, valamint a bor, a pálinka és az élő­állat felvásárlásának inté­zése. Várhatóan az elsőnél is eredményesebb lesz a má­sodik féléves működés, hi­szen a mezőgazdasági áruk javarészét ekkor takarítják be. A kereskedelmi iroda szerint jó kilátások vannak sárgabarackból, almából, szőlőből, burgonyából és vöröshagymából. Terméke­ket közvetítenek belföldi ellátásra, exportra, félkész­áruk előállítására és kon- lervgyári feldolgozásra. A tervek eredményes megvalósítását segítik a nyolc üzemág bővítését szolgáló intézkedések. A zöldség, a gyümölcs, a to­jás, és a baromfi forgalma továbbra is döntő súllyal szerepel az iroda tevékeny­ségében. A szállítóeszközök és a munkagépek kihaszná­lását, elirányítását illetően a gazdaságok között az ed­diginél is jobb kooperáció­ra törekednek, a jövő év elején a megyeszékhelyen, a kecskeméti Béke Tsz volt palántanevelőjének terhie­ket: itt elsősorban külön­böző félkésztermékek el­adására gondolnak. Sőt, ju­goszláv részről a göngyöle­gek iránt is nagy az érdek­lődés, legközelebb ennek kiszállítására kerül sor. Egyébként bővítik az iroda telepét is; jövőre 50 vago­nos hűtőházat és irodai központot létesítenek. Ennél is közelebbi meg­valósulást ígér a kilence­dik üzemág, a virágkerté­szet létrehozása. A Béke Tsz-től megvásárolt négy hajtatóházban ez év au­gusztus elsején kezdik meg az előkészületeket a virág- termesztésre. A vállalkozás életképessége mellett szól, hogy a város belterületén mindezideig nem működik nagyobb virágkertészet. Megkezdték as IGV fejlesztését ¥7 • H rr •• •• Kiskoroson Alig egy hónappal ezelőtt adtunk hírt arról, hogy az Irodagépipari és Finom- mechanikai vállalat átvet­te a Kiskőrösi Járási Ve­gyesipari Javító-Szolgálta­tó Vállalatot azzal a céllal, hogy jelentős beruházással továbbfejleszti. Csillag Gé­za az IGV igazgatója kije­lentette, hogy 15 millió fo­rintot fordítanak az üzem bővítésére és a munkát ha­ladéktalanul megkezdik. A munkáslétszám néhány év alatt a jelenlegi 250-nel szemben 550—700-ra növek­szik a leendő korszerű gyárban. A napokban a helyszínen jártunk és meggyőződtünk arról, hogy az IGV-nél Falóban gyorsan cseleked­nek. Bár a kiskőrösi üzemben még a ko­rábban vállalt termé­kek gyártása folyik (a III. negyedévben ilyen jellegű kötelezettségeiket végérvé­nyesen teljesítik) a kap­csolat a budapesti törzs­gyárral és a kecskeméti testvérüzemmel máris ki­épült. A vállalat központ­jából lehozták az üzembő­vítés terveit, s megkezdték a csomagolóeszköz-gyártás műszaki előkészítését. A kecskeméti gyárban a gyár­tásszervezést tanulmányoz­zák az üzem vezető beosz­tású dolgozói. Kirajzolódtak már a fej­lesztés fő irányai. Az idén december végéig saját há­zi építőbrigádjuk 500 négy­zetméterrel bővíti a mű­helycsarnokot és kicseréli a födémeket a régi épülete­ken. Jövőre és 1973-ban egy-egy új 1300 négyzet- méteres üzemcsarnokot épí­tenek. Az ígért 15 millió forintos beruházást tehát máris elindították, s rö­videsen megkezdik a gé­pek szállítását, illetve fel­szerelését. A negyedik negyedév az új termékek kísérleti gyár­tása és sorozatgyártásra való előkészítése jegyében zajlik majd le. Ehhez mint­egy ötven új munkaerőt is felvesznek. 1971-ben már exportfeladatai lesznek az IGV kiskőrösi gyárának. N. O. A megszámlált ember III. Hol és hogyan lakunk? A település- és lakás- viszonyok tanulmányozása friss tudomány. Az embe­riség alig néhány évtize­de felismerte, hogy élet­viszonyaira döntő hatást gyakorol: hol és hogyan lakik? 1870-ben az ország la­kosságának 74,1 százaléka élt községekben, ez az arány 1949-ben 62,1-re, 1970-ben 55,5 százalékra mérséklődött. A főváros lakossága az ország népes­ségének 18,8, míg a többi városé 25,7 százalékát tét-», te ki 1970-ben. (i960 és 1969 között tehát a városi lakosság aránya 39,7 szá­zalékról tovább nőtt, s el­érte a 44,5-et.) A tényle­ges szaporodás számsze­rűen: a fővárosban 135, a megyei jogú városokban 105, a járási jogú váro­sokban 254 ezer fő. Mekkorák a városok? A főváros és a négy me­gyei jogú város lakossága túl a százezren. A 40 ezer­nél népesebb városok szá­ma 13, míg a 20 ezer lé­leknél nagyobb települése­ké 49. Érdekesség, hogy közülük kettő nem város: Békés és Érd. A népszámláláskor 3224 településen írták össze a lakosságot. E települések nagy része azonban kicsi, ötszáznál kevesebben él­nek a települések 20,6 szá­zalékán, s ezernél keve­sebben további 25,4 száza­lékán. Magyarország la­kosságának 46 százaléka tehát ezer főnél kisebb te­lepüléseken él, s az eze­ken a helyeken levő sze­rény életkörülmények ért­hetővé teszi- hogy 1960 és 1969 közűit 830 ezer embert, népességünk 20,4 százalékát vesztették el­Ahogy a kisebb falvak, úgy veszítenek jelentősé­gükből a külterületek is. (79) Egy pillanatig dermedten állt a járdán, aztán futásnak eredt. Senki sem figyelt rá, ő sem nézett hátra. Nem láthatta, hogy Ruppert kocsijával a Pon- janovszkij-hídra hajtott, áttörte a korlátot, s a mély­ségbe zuhant. Azt sem láthatta, hogy percekkel később már a Gestapósokkal volt megtömve a híd és a kör­nyéke. ÁRULÁS Teleszívta levegővel a tüdejét, s rekedt hangon éne­kelni kezdett: „Térj vissza és csókolj, mint régen, és én rózsákat hozok tenéked.. Mindenki ismerte őket. A város lakói éppúgy, mint a vidékről bejáró feketézők, akik a mellékutcák ka­pualjaiban krumplit és répát árultak csillagászati ösz- szegekért. A kofák, s a rendőrök éppen úgy, mint a környéken cirkáló fekete egyenruhások, vagyis az SD- sek. Ismerték őket a perecárusok és a titokban zsem­lét, is kínáló öregasszony, aki néhány péksüteményen nyert haszon reményében életét kockáztatta naponta, pecüg tí'^oa, hogy péksütemény csak a megszálló hatal­mait képviselőinek jár Varsóban. És ismerték őket a háború rokkantjai, akik az utcasarkokon, templomok bejáratánál kalapoltak néhány garasért, s vádlóan mutogatták megcsonkított testüket az ugyancsak szá­nalomra szoruló járókelőknek. A vak kintornás éppen befejezte az éneket, a har­monikáját egy lépcsőre tette, ő pedig várakozóan to­pogott a macskakövön. Amíg kísérője, a 14—16 év körüli, vézna, rosszul táplált kisfiú összeszedte a pa­pírba csomagolt zlotyikat, fázós, gémberedett ujjait a hóna alá csapkodta, hogy egy másik udvaron ismét játszhasson, hogy ujjai újra engedelmeskedjenek a dallam és a ritmus követelményeinek. Kiürült az udvar, nem talált már több pénzcsoma­got a fiú, hát fogta a harmonikát és a fehér botot, az öreg kezébe adta, s a sötét kapualjon át kivezette az utcára. Odakint néhány emberhúzta kocsi döcögött a ko­pott keramiton. A riksák előtt fáradtan vánszorogtak a gyerekek, s a kocsiban terpeszkedő Wehrmachtosok kéjes vigyorral élvezték a kegyetlen kényelmet. A sarkon hirtelen egy öregasszony tűnt fel, s korát meghazudtoló gyorsasággal futott. Kosarából szerteszét hullottak a zsemlék. Néhány lépéssel mögötte egy da­gadt csendőr lihegett. A járókelők riadtan rebbentek szét a menekülő előtt. A hangzavarra megtorpant az öreg harmonikás; — Mi történt? — fordult a fiúhoz. — Egy asszony menekül. A zsemleárus. De nem kap­ja el a dagadt dög — s ebben a pillanatban szinte íelsikoltott örömében. — Mégis elkapták? — kérdezte az öreg. — Nem. Német tisztbe rohant a rendőr. Azt hiszem megkapja a magáét. — Gyerünk — mondta a harmonikás. Elhaladtak jó néhány kapu mellett, amelyek szinte kínálták a belépést a kintornásnak, de most úgy tűnt, hogy határozott cél felé igyekeznek. Néhány száz méterrel távolabb megálltak egy bazár előtt. — Minden rendben? — kérdezte a vak, s a fiú meg­nyugtató válaszára benyitott az üzletbe. Mint aki hir­telen visszanyerte a látását, határozott léptekkel átvá­gott az üzlethelyiségen. A hátsó szobában egy férfi, aki éppen a Nowi Kurier Warsawskit olvasta, felug­rott: • — No, végre. Add gyorsan ide. Az öreg az asztalra szórta a papírba csomagolt pénz­darabokat. A másik gondosan kicsomagolta valameny- nvit, minden egyes pénzdarabot az öreg elé csúsztatott és figyelmesen vizsgálta a papírszeletkéket. Már csak­nem valamennyivel végzett, amikor hirtelen a gyertyá­hoz emelte az egyik lapocskát, s azon a hő hatására lassan írott szöveg formálódott ki. — Rossz napod volt ma — fordult az öreghez, majd a szöveg gondos tanulmányozása után újra megszólalt: — Hívd be a fiút is. Egyetek egy kis káposztalevest, és délután induljatok újra. (Folytatjuk.) Az 1949. évi népszámlá­láskor 1,59 millió ember, az ország lakosságának 17.3 százaléka élt külterü­leten. 1960 és 1970 között a külterületi népesség 261 ezer fővel — 23,3 száza­lékkal — csökkent. 1960- ban az ország népességé­nek még mindig 11,2 szá- -zaléka élt külterületeken, 1970-ben ez 8,3-re zsugoro­dott. Napjainkban 858,5 ezer a kerületeken élők száma, s háromnegyed ré­szük községek külterületén lakik. A tanyák, a falutól távol eső települések soha nem rejtegettek romantikát, legalábbis az ott élők szá­mára. A kenyér kényszere volt az, ami ott tartotta a népességet, s e keserű örökségnek tulajdonítható, hogy még ma is 14 201 külterületi lakott hely ta­lálható az országban. A legtöbb Pest megyében — 128fr — és Szabolcs-Szat- márban — 1123 — míg a legkevesebb Csongrád — 402 és Nógrád megyében (406). A teljes lakosságon belül a külterületi népes­ség aránya Bács-Kiskun megyében a legnagyobb — 28,7 százalék! —, majd Csongrád megyében (27,6). A legkisebb Hevesben — 2.3 — és Vas megyében (2,7 százalék). A külterületi népesség fogyása a legna­gyobb mérvű Szolnok me­gyében volt — 38,2 száza­lék — majd Békésben — 36.5 —, míg a legkisebb Pest megyében (5,3). Szám szerint a legtöbben — 164.5 ezer — Bács-Kiskun megyében és Csongrád megyében — 89 ezer — élnek külterületen, míg a legkevesebben — 7685 — Vasban. A lakáskörülmények erőteljes befolyásol ói az életviszonyoknak, s ezzel a demográfiai helyzetnek is. Ennek fölismerését tükrö­zi, hogy már az első hiva­talos, 1869. évi népszámlá­láskor jutott hely a lakás- körülményeknek is a kér­dőíveken, ám 1930-ig csak a városokra, s utána is a 10 ezer leiken felüli tele­pülésekre terjedt ki. Meg­bízható, teljes adatok csak 1949-től állnak rendelke­zésre. 1970. január 1-én 3 157 000 volt az ország lakásállo­mánya, 400 ezerrel több, mint az 1960. évi népszám­láláskor. Ez 15 százalékos növekedésnek felel meg, ami 1930 óta a legmaga­sabb emelkedési ütem. (Évi átlagban 1,5 száza­lék.) 1949 és 1960 között ugyanis 1,2 százalék volt, 1930 és 1949 között pedig az egy százalékot sem ér­te el. A teljesen tiszta képért tekintsük át az alábbi táblázatot: A lakásszám növekedése Evek: Darab Gyarapodás százalékban 1931—1941 215 126 9,9 1941—1948 68 889 2,9 L949—1959 291 111 11,8 j 1960—1969 399 182 14,5 A lakások számának nö­vekedése felülmúlta a né­pesség emelkedését, s így javult a lakáshelyzet az elmúlt két évtizedben. A lakásállomány telepü­léstípusonkénti meg­oszlása sem érdektelen. A fővárosban 630,8 ezer, a megyei jogú városokban 179 ezer, a járási jogú vá­rosokban 632,4, míg a köz­ségekben 1714,6 ezer lakás van. Az adatok elemzésé­nek legfőbb következteté­se: fokozatosan csökkent az egyszobás lakások aránya. I960 és 1970 között az egyszobás lakások száma 201 ezerrel — 11,9 száza­lékkal — csökkent. Az 1960. évi népszámláláskor a teljes lakásállomány 61,3 százaléka volt egyszobás, 1970-re ez az arány 47,2-re mérséklődött. Az ország lakásállomá­nyának 43 százaléka ma kétszobás, 9,8 százaléka pedig három vagy több szobás. (A növekedés a kétszobás lakások eseté­ben 54,9, a három és több­szobásoknál pedig 62,2 szá­zalékot tett ki!) A megyék adataira át­térve is megállapíthatjuk: a fejlődés üteme terüle­tenként eltérő. Számszerűen a legtöbb lakás 1960 és 1969 között Pest megyé­ben épült — 49 211 da­rab —, majd Borsodban — 19 437 —, s Veszprém me­gyében (19 095). A legke­vesebb Tolna megyében — 3707 —, Baranyában — 4966 — és Hajdú-Bihar- ban (6293). A lakások ösz- szetételét elemezve az előzőekhez hasonlóan na­gyok a megyék közötti kü­lönbségek. Baranya megye 79,8 ezerre rúgó lakásállo­mányából például 54,6 ezer a két vagy többszobás, míg Békésben a 145,8 ezerből mindössze 64,1 ezer. A la­kásoknak több mint a fele egyszobás Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar, Pest, Sza- bolcs-Szatmár és Szolnok megyében, hatvan százalék fölött van Csongrád me­gyében, míg Fejérben, Győr-Sopronban, Tolnában a lakások nagyobb része két- vagy többszobás. A sorozatot a szerzőnek illenék valami frappáns befejezéssel zárnia. Ügy hiszem, felesleges a fej­törés. A tények, az adatok önmagukért szólnak, múlt­ba világítanak, jelent ér­tetnek meg, s körvonalaz­zák a holnapot. Ezért több hát egyszerű statisztikai adatgyűjtésénél a nép- számlálás ... M. O. IVláv kapható Szabolcsi Bence: BEETHOVEN Beethoven születésének kétszázadik évfordulójára negyedik, átdolgozott ki­adásban látott napvilágot a jeles zeneesztéta neveze­tes tanulmánya, melyben a nagy zenei titánhoz méltó színvonalon állítja elénk Beethoven alakját, méltat­ja zenéjének korszakalkotó jelentőségét, örök időkre kisugárzó hatását. A mű bemutatja nemcsak a ze­neköltő szoros kapcsolatát Magyarországgal, hanem azt is, milyen hatalmas bátorítást és inspirációt je­lentett a magyar szellemi műveltség kiteljesedésére Beethoven művészete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom