Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-30 / 203. szám
I. oldal 1970. augusztus SO, vasárnap ) Á továbbfejlődés záloga Az ÉPSZER kommunistáinak taggyűlése Ünneplősen öltözve gyülekeztek a vállalati központ kellemesen berendezett tanácskozótermében az ÉPSZER kommunistái, hogy meghallgassák a pártszervezet elmúlt két évi tevékenységéről szóló beszámolót és megválasszák a szeptemberi taggyűlés tisztség- viselőit. Az arcokon felelősségtudat tükröződött, hiszen ezúttal nemcsak egyszerűen az elmúlt időszak értékeléséről lesz szó, hanem arról is, hogy az elkövetkező ötéves tervidőszakban hogyan tud eleget tenni majd feladatainak a Bács-Kiskun megyei Építési- és Szerelőipari Vállalat. S ez nem kis részben múlik a pártszervezet tagjain. Nemcsak az eredményeket összegezték A városi pártbizottság munkatársa — Farkas László — mellett ott ült Márton Lajos a megyei pártbizottság képviselője is. Ez a tény méginkább aláhúzta, hogy a megye fejlesztésében jelentős szerepet játszó vállalat kommunistáitól most nemcsak az elért eredmények számbavételét, hanem az előrehaladást gátló hibák feltárását is várják. Mindez kimondatlanul is ott vibrált a levegőben, s amint Mészáros Gyula párttitkár felállt, kezében a beszámolóval mély csend ült a teremre. — A jelenlegi pártvezetőség abban az időben kezdte tevékenységét — hangsúlyozta a párttitkár zott, hogy a gazdasági vezetést segítse a központi, a megyei és városi pártszervek irányelveinek alapján, a konkrét vállalati politika kialakításában. A munka- tervek is ennek figyelem- bevételével készültek el. Ezután Mészáros elvtárs adatokat sorolt, s az arcokról leolvasható volt a hangulatváltozás aszerint, hogy a számok jó, vagy rossz munkát vetítettek a hallgatóság elé. — 1968-ban 200 millió fölé emelkedett a vállalat évi termelési értéke. Az elmúlt évben azonban csak a 218—220 millió forintos kivitelezési eredmény stabilizálására futotta erőnk—, amikor a gazdaságirá- ; bői. A feladat, hogy a 10— nyitási rendszer reformja 12 százalékos országos évi életbe lépett. Ezért az első tennivalóik közé tartotermelésbővítési ütemet elérjük. Ösztönzés nélkül A beszámoló természetesen sok nagyszerű munkasikerről, gazdasági eredményről is számot adott, így példáúl a vállalat részt vett a párt és a kormány vidéki Ipartelepítésének megvalósításában, számos üzem építésével és ipartelep korszerűsítésével. Ugyanakkor az elmúlt két esztendőben növekedtek a gondok. Gátolta a munka hatékonyságának növekedését a nagyarányú munkaerővándorlás, de a belső szervezésben is adódtak hibák. Á vállalat kommunistái sok esetben mozgósították sikerrel pártonkívüli dolgozótársaikat különböző feladatok elvégzésére. Sorolni lehetne az olyan példákat, mint az orgoványi művelődési ház, vagy Kecskeméten a Szerszám- és Gépelemgyár Juhász utcai tefelépítése. Gyümölcsöző az együttműködés a szakszervezettel és a KlSZ-szerve- zettel. Két év alatt hét vezetőségi és 15 taggyűlés előtt számoltattak be gazdasági vezetőket az irányításuk alá tartozó részlegek munká járói. Mészáros elvtárs még hosszan taglalta a pártépítés, a politikai oktatás és nevelés eredményeit. A beszámoló után pedig nem kellett különösebben ösztönözni a taggyűlés résztvevőit arra, hogy mondják el véleményüket; milyen feladatok végrehajtását tartják szükségesnek az elkövetkező időszakban. A vállalat dunavecsei körzetben végzett munkáját Hajdú Sándor építés- , vezető-helyettes értékelte és megállapította, hogy nagyon hiányzik ott a párttagok összehangolt tevékenysége. A párt- és a KISZ-élet élénkítésére javasolta, hogy az ott levő hat párttagból alakítsanak önálló pártcsoportot. A javaslatot a taggyűlés hatá- | rozattá emelte. Markó László közgazdász a munka hatékonyságával kapcsolatos problémákról szólva hangsúlyozta, hogy az élő munkával való gazdálkodást kell tovább javítani. Rámutatott, hogy ebben nagy szerep hárul a művezetőkre. Az egyik fizikai munkás, Soltész Árpád kifogásolta, hogy a munkaversenynek nincs kellő nyilvánossága az építésvezetőségeken és munkahelyeken. Ugyanakkor mérhetetlen kárt okoz, ha az értékelés nem reális és a jutalmat arra méltatlanok kapják. Elmondta még, hogy az északi építésvezetőség raktárából abban az időben mennek ebédelni, amikor a munkások szerszámot szoktak vételezni. Ezen is jó lenne változtatni, mert jelentős munkaidőkiesést okoz. Új feladatok előtt ■Múlták az órák, de senki sem volt türelmetlen. A taggyűlés vége felé változatlan érdeklődéssel hallgatták Márton Lajos elvtársat, aki a megyei párt- bizottság üdvözletének tolmácsolása után fejtegette azokat a teendőket, amelyekre az ÉPSZER kommunistáinak mozgósítani kell a vállalat dolgozóit. Mint mondta, az Építési és Szerelőipari Vállalat igen figyelemreméltó eredmélepének rekord idő alatti nyékét könyvelhet el. Helyes azonban, hogy ezen a taggyűlésen nem elsősorban a munkában elért sikereket, hanem a problémákat és a feladatokat hangsúlyozták. Ily módon bízni lehet abban, hogy a vállalat kommunistái kellőképpen ki tudják majd venni részüket abból, hogy 1975-ig a megye építőipari kapacitása 60—70 százalékkal növekedjék. Ez a továbbfejlődés záloga. Nagy Ottó Kis jó Sándors Toldi Imii ja A főtárgy még a futball, de a szeptember már előre veti árnyékát. Gyuri és barátja értekezik a kapu alatt, fül- tanú vagyok, iskoláról, tanulásról, kötelező olvasmányokról esik szó. Ezúttal éppen a liíres-nevezetes, jó Toldi Miklósról. — Te! — kérdi társa. — Mi is ott a buli? Gyuri csupa kitűnő, mindent tud, azonnal válaszol: — Ügy kezdődik, hogy Miklós zabosán jön haza, bátyja cukkolja, mire malomkővel kinyír egy ürgét, ezen aztán összebalhéznak. így kezdődik a Toldi, s hogyan kezdődött valaha az iskolai év, arról volna egy-két mondanivalóm a mai ifjúság számára. Legtöbbjük például úgy tudja, hogy a politechnikai oktatás merőben új dolog, pedig volt az már a mi korunkban is, csak akkor, mint afféle tantervén felüli népművelés, nem a tanári kar feladatkörébe tartozott. Tapasztaltabb diáktársak foglalkoztak az újonccal, s a maguk módján oktatok a szénre és p#»m°sre. 'V'üg *épte át a küszöböt, máris kezelésbe vette valamelyik gonoszpista: — No, ecsém, hogy ityeg a fityeg? — kérdezte ismerkedőül, vagy azt a még szellemesebbet, hogy ki lánya volt apád? Az újonc zavartan habogott, sűrűket pislogva, mert a hangvétel gyanús volt. Válasz nem is igen kellett, jött a folytatás: — Aztán tudsz-e szépen, katonásan vigyázzba állni? Ekkorra már három-négy hasonszőrű odasomfordált, s bár szemáilásuk a legkisebb jót sem ígérte, a kérdezett kihúzta magát, nehogy sült parasztnak véljék. Faggatója elismerőleg bólintott, és kinyújtott mutatóujja hegyével mellbe bökte, mire az áldozat esett hanyatt, hogy a feje is koppant. Közben ugyanis a másik akasztófavirág négykézláb a háta mögé kuporodott. Ám azonnal akadt pártfogó. — Miféle bugris tempó ez?! — rivallt a bandára egy szigorú tekintetű fiú. Parancsára ketten is emelték, ruháját porolták és ví- easzta**ák, hogy a goromba vicc elkövetői csupa züllött fráter, kiket már számos iskolából kicsaptak és akikkel itt senki szóba se áll. Lenyelte bánatát az újonc, s jóleső érzéssel hallgatta a baráti szavakat. Nem is álmodta, hogy az álnok jótevők ölelgc- tés közben hátára tűzték a hirdetményt, fehér rajzlapon fekete betűkkel: EZ A SZAMÁR ELADÓ! Estig is tartott volna tán a mulatság, ha fel nem pattan a tanári ajtó és ki nem robban Ozoray, a villámkezű. A társaság azonnal futásnak eredt, s máig is megfoghatatlan, hogyan tudott a félelmetes hírű tornatanár az inkví- zíciós vallatószék tagjai között fél pillanat alatt nyolc pofont kiosztani. így kezdődött a gyakorlati oktatás a mi kis gimnáziumunkban, és október vége felé már sokoldalú képzettséggel bfrt a tanulékony. Faszobrász hajlamait padfaragó remeklésben élte ki, nagy elődök nyomát követve véste kezdőbetűit a roncsolt bútordarab testébe, melvről az eredeti barna szín utolsó atomját is levakarták a tavalyi és azelőtti bic.sakok. Ismerkedett a fűtőtoohniká- val. Megtanult égbe+ePen széndarabokat szénporral elegyest akként rakni a vén kályhába, hogv Muslai tanár űr órájának első negyedéb°n tűrhetetlenné vállon a gáz- s-Tn®r, s mire fe’epr*ásre kerülne a sor, helyette szellőzJubileumi kiállításunk Moszkvában SSTÄ A látogatók alighogy elhagyják a könnyűipar reprezentatív kiállítását, máris betoppannak a magyar táj: az Alföld, a Nyírség, a Tokaj-hegyalja és a Ba- laton-mellék gazdag termésének kellős közepébe. A minden földi jóval roskadásig megterített asztal mellett népgazdasági kiállításunk két népnak, valamint a csemegekukoricának. A vágott baromfit: a csirkét, tyúkot, pulykát, pecsenyekacsát és libát bemutató mélyhűtőszekrényhez szinte oda se lehet férni. Főként a háziasszonyok mustrálják értő tekintetükkel. Óriási sikere van a Herz, a Pick, a paprikás és a csabai szaláminak, no meg a Italparádé az élelmiszeripari kiállításon. szerű sztárjának: EgryKá- rolynénak és Grpksa Borbálának, a kél kalocsai pingálóasszony ecsetjének nyomán csodás virágok nyílnak a falon. Ám nincs sok idő a gyönyörködésre, mert ami ott látható, az a szó igaz értelmében szem-szájnak ingere. Hamvas őszibarackok, pirosán mosolygó jonatán almák, zamatos körték, jókora görögdinnyék és galambtojás nagyságú szemektől duzzadó csemegeszőlőfürtök körös-körül. — Ocseny kraszivo! Nagyon szép! — hallani a látogatók elismerő szavait. S a dicséretből bőven kijut a Magyar Hűtőipar gyorsfagyasztott termékeinek : a szamócának, a málnának, a székelykáposztá(APN foto) közkedvelt gyulai kolbásznak, a különböző húskonzerveknek, pástétomoknak, tejipari termékeknek, közte is elsősorban az ízléses csomagolású sajtoknak, valamint az édesipari készítményeknek. A száraztésztát tartalmazó vitrinek előtt a szakember szemével nézik a háziasszonyok a gyárak és a termelőszövetkezeti tésztaüzemek készítményeit: a spagettit, a hosszúmetéltet, a különböző levestésztákat. A Békéscsabai Konzervgyár, a földes! Rákóczi, a jász- karájenői Üj Barázda és battonyai Petőfi Tsz gyártmányai jól vizsgáznak. Ügy mint a szegedi és a kalocsai fűszerpaprika, vagy a makói hagyma. tetés következzék felszabadult ordítozás közepette. Tanult szövő kézügyességet. A tanári aluminiumtoll hegyébe olyan politechnikával szőtt bele egy-egy makacs ló- szőrt, hogy mire Csukás tata kipiszkálta, súlyos percek sora ment veszendőbe. Mert az idővel való okszerű gazdálkodás volt az egyik legfontosabb tudományág. Aki időt nyer, életet nyer. Különösen az algebra óra finisében folyt idegölő harc a másodpercekért. Megtanulta oly gügyén fogni a krétát, hogy Jeney tanár úr, kinek ez volt a gyengéje, felkelt, odament, megmutatta, hogyan kell helyesen tartani. Üjra rosszul csinálta, újra mutatta, s mire a megfejtendő egyenlet minden be*űie kiigazíttatott, és sor került volna annak bizonyítására, hogy az ipsének halvány fogalma sincs — be- lecsenge*tek. Volt, ki beszédtechnikában fejlesztette képességeit. Oly tökéletesen dadogott, hogy Dorner tanár ú’-nak megesett a szíve rafta. Ehhez persze nagyon ártatlan pofa kellett, kimeredő szem, sipító lélegzetvétel, egy kevés mélyhö^- géssei. Nem ártott e-^en felül esuklani. fulladni, sőt Szukoli Pista Izzadni is tudott. Lantos Oszkár b’rkózóhainok és pok óta nincs betevő falat a háznál. (Gazdag kereskedő család sarja volt.) Steíano- vicsról az volt a vélemény, hogy tanul ez a derék fiú, csak ijedős szegény, s ha tanár szól hozzá elszorul a lélegzete. Módfelett csudálkoz- tak volna, ha hallják diadalordítását, amikor kilencet ütött Üjvári kocsmájában. (A Munkácsy utcában volt.) Mert ott ismerkedett a diák — ez I persze már a nagyok stúdiu- | ma volt — a tekézőpolitechni- j kával. Ép testben én lélek. | Idejében kellett tanulni, ho- 1 gyan veszem le zsinórdobással a oal dámát és vándliból a parasztot. Felsőfokú ismeretek voltak ezek már, mint például a har- , minckét levelű biblia poli- j technikába a hátsó kis szobában. Huszonegyesben ak- I ként keverni, hogy ászra fil- kót kapjon a poentőr és arra a tízest. Fs hogy amikor tetté bodorodik a vita, hogyan kell ültéből hátra ugrani, szé- j két kirúgni és megelőző po- j font behúzni a komának. Itt tanulta a nyakolajak gé- I rretecbnikáját, hogyan eresz- J tek le három decit tisztán és ] ekként, hogv közben az á'k',’T»''su*ka meg s*» rezzen. j Ezek voltak a főtechnikú- I mok, meivek tanulmányozása 1 kézben férfiakká serdültünk. A dohányos embereknek; igen tetszenek a magyar dohányipar ízlésesen ösz- szeválogatott termékei: a szivarkák, a cigaretták, a rozsdabarna dohánylevelek. Nem kevésbé a különböző italok, a gazdag választék. Sopron, Pécs, Kőbánya, Nagykanizsa reprezentálja söriparunkat. És nem is akárhogyan, mert a Göcseji barnától a Délibábig, a Kinizsitől a Bak sörig minden megtalálható itt, amit csak a sörivók kedvelnek. Egy-egy elégedett cset- tintés nyugtázza, hogy a tokajinak, a badacsonyi kéknyelűnek, az egri bikavérnek és a Debrői hárslevelűnek Moszkvában is jó híre ven. Akárcsak a különböző zöldség- főzelék- és gyümölcskon- zerveinknek. Tamara Kolganova, a moszkvai óragyár szakmunkása, Kosz- tya fiával járta be a pavilont. — Csak a legszebbet és a legjobbat mondhatom a „Szabad Magyarország 25 éve’’ népgazdasági kiállításról. Különösen tetszett az élelmiszeripar áru bősége és ízléses elrendezése. A termékek közül nekem elsősorban a friss zöldség és gyümölcs, valamint a sajtok és szalámik nyerték el a tetszésemet. ( — És a konzervek? — Természetesen azok is. De ez már nem újdonság, mert ismerjük, szeretjük a magyar konzer- veket. Rendszeres vásárlójukként mondhatom: igen elégedett vagyok ízükkel és minőségükkel. Nem véletlen, hogy tavaly csaknem 200 ezer tonna konzervet szállítottunk a Szovjetunióba. S az sem, hogy 15 ezer tonnányi vágottbaromfit. 180 ezer tonna almát és több mint 52 millió tojást exportáltunk. Most a 400 személyes magyar étterem és a 200 vendéget fogadó hangulatos Kalocsai csíjrda is bizonyítja: a Szovjetunióban szeretik a magyar konyhát. Aki ide akar betérni, annak bizony korán fel kell kelnie, mert a bográcsgulyásnak, a pirított májnak, a töltött káposztának, a túrós és almás rétesnek városszerte híre ment. Az ízletes ételek. a tüzes magyar borok és Lakatos Tibor népi zenekara vonzzák ide a vendégeket. J. A. Selepov leningrádi építésztechnikussal ott ismerkedtem össze. — Hogy ízlett az ebéd? — érdeklődtem. — Nagyon finom volt. — Mit fogyasztott? — Pörköltet. — Hát a balatonfüredi rizling? — mutattam a pohárban gvöngyöző borra. — Pompás ital — dicsérte. MegkóstoUattam vele a bográcsgulyást. — S ehhez mit szól? — Most ettem először. Nagyon jó. másknr ;s szívesen ennék belőle. íme csak es vet len vélemény a sok közül a magyar konyháról és i+alról, a szíves vendégfogadásról. És ilyet ezret és ezret lehetne még feljegyezni, mert az étterem és a csárda vendégeit máris ra♦ornnVöri vezér az érettsé*r»u ííp'v rn"nt áf, hogv az elnök kÖ7é áüil*. s kérő^sóre síri hangon mesélte, hogy naís amelyeknek a mai onli- bul ejtették a magyar ízek, teeh-ikal oktaíAsha yaw be- a magyar cinek. snrn’4«4t tiszta szívből — nem ajánlom. Podina Péter l
