Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-30 / 203. szám

2. oldal 1370. augusztus 30, vasárnap Összecsapások Ámmanban AMMAN (AP) Pán teken este kétórás összecsapásra került sor a Palesztinái Népi Demokrat tikus Front tagjai és a jor­dán biztonsági rendőrség között. Hírügynökségi je­lentések szerint a geril­lák röplapokat osztogattak Amman külvárosában és a postahivatal környékén álr ló épületek falaira plaká­tokat ragasztottak, amikor a helyszínre érkező rend­őrök fegyverüket használva akarták szétoszlatni a tö­meget. Jasszer Arafat, a Palesztinái ellenállási moz­galom központi bizottságá­nak vezetője éjfélkor ki­adott parancsában felszólí­totta a gerillákat, hogy tér­jenek vissza táboraikba, azok azonban elfoglalták a postahivatal épületét és a környező utcákat. A lövöl­dözés során két gerilla éle­tét vesztette, többen meg­sebesültek. NEW YORK (UPI) Hasszán El-Zajjat, az EAK ENSZ-nagykövete pénteken kijelentette, hogy a közel-keleti béketárgya­lások kevés reménnyel ke­csegtetnek, ennek ellenére az egyiptomi kormány száz százalékos támogatás­ban részesíti Jarring erő­feszítéseit. „A háború és a béke kérdéseiről van szó és ezek komoly dolgok. Így a kínálkozó csekély lehető­ség is megéri a fáradságot” —•jelentette ki Zajjat. Jiszrael Galili, az izraeli kabinet tárca nélküli mi­nisztere, Golda Meir ta­nácsadóinak egyike, a Tel Aviv-i rádiónak adott szombati nyilatkozatában azzal fenyegetőzött, hogy a New Yorkban folyó arab— izraeli közvetett tárgyalá­sokon „kialakulhat olyan helyzet, amely jogossá ten­né Izrael kivonulását ezek­ről a tárgyalásokról”. A miniszter szerint erre ak­kor kerülhet sor, ha Iz­raelt a „csapatkivonások­ról, vagy területi kérdések­ről való tárgyalásokra kényszerítenék, anélkül, hogy meggyőződnék a má­sik fél békeszándókairól”. Galili megismételte azokat a korábbi vádakat, amelyek szerint az EAK megsértette a tűzszüneti megállapodást. KAIRÓ (MTI) Az Akhbar El-Jom című kairói lap hangsúlyozza. Brezsnyev energikus hangú beszédében figyelmezteti Izraelt, hogy ne támasszon újabb akadályokat Jarring küldetésének útjába. A Le Journal d’Egypte című lap főszerkesztője így ír: a világ közvéleménye türelmetlenül várta, hogy a Szovjetunió világosan kife­jezze álláspontját. Az iz­raeli kormánynak a békés rendezést szabotáló politi­kájáról ... L. I. Brezsnyev Alma-Atában elhangzott nyílt és világos beszéde megadja a határozott vá­laszt. Ez a beszéd csupán úgy értékelhető, mint ko­runk kiemelkedő esemé­nye. A lap úgy véli, itt az ideje, hogy az izraeli veze­tők „leszálljanak az égből a realitások világába”. Díszszemle Kazahsztánban A Kazah SZSZK fenn­állásának 50. évfordulója alkalmából szombaton nagyszabású katonai dísz­szemlét és felvonulást rendeztek Alma-Atában. Az ünnepségeken meg­jelent Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és más szovjet vezetők, az egyes köztársaságok ma­gasszintű küldöttségei, a szovjet fegyveres erők de­legációja, élén Grecsko marsall honvédelmi mi­niszterrel. Reggel 10 órakor a helyi katonai körzet egy­ségeinek felvonulásával kezdődött az ünnepség: a katonai díszszemle részt­vevőit és tisztjeit Nyiko- laj Ljasenko hadseregtá- bomok, a közép-ázsiai ka­tonai körzet parancsnoka üdvözölte. A rakétalégvé­delmi, páncélos és deszant- egységek parádéját a ka­zah dolgozók százezreinek színpompás felvonulása követte. Kambodzsa a főváros Harcok közelében Alig néhány órával Ag- new amerikai alelnök lá­togatása után kiújultak a harcok a kambodzsai fő­város körül. A hazafias’ erők heves támadást indí­tottak Phnom Penh kör­nyékén. Krasas Krao falu­nál, amely a fővárostól alig tíz kilométerre fek­szik a Mekong folyó túlsó partjáig. A támadás pénte­ken este" indult, s még szombaton reggel is voltak szórványos lövöldözések. A kambodzsai kormány­csapatok szóvivője közölte, hogy a légierőt és a tenge­részgyalogságot is bevetet­ték a támadás elhárítására. A szóvivő tagadta, hogy amerikai repülőgépek is akcióba léptek volna. Ez a csata volt eddig a legközelebb a kambodzsai fővároshoz. • Ugandának is? Dr. Milton Obote Ugan­dái államelnök pénteken az ugandai népi kongresz- szus, a kormánypárt, veze­tőségének rendkívüli ülé­sén Angliának arról a szán­dékáról beszélt, hogy fel­újítja a fegyverszállításo­kat a fajüldöző pretóriai rezsimnek. Obote kijelentette: sen­kit se tévesszen meg az az angol állítás, hogy a dél-afrikai fegyverszállítás valamiféle válasz lenne az Indiai-óceán térsége ellen irányuló „kommunista fe­nyegetésre”. Ez az érv — mondotta Obote elnök — csak ködösítés, hiszen 1970 Angliája már amúgy sem tartozik a szuperhatalmak közé. Ellenkezőleg — folytatta —, az Anglia által áruba bocsátandó fegyverek ép­pen a dél-afrikai rendszer­nek, Kelet-Afrika ellensé­gének teszik lehetővé, hogy tetszése szerint lezárhassa a tengeri útvonalakat. „Ne feledjük — mondotta Obo­te —, hogy az a csoport, amelynek fegyvereket akar­nak szállítani, nem hisz a színesbőrű ember szabad­ságában.” Agnew Bangkokban A Thaiföldön tartózkodó Agnew alelnök óvatosan nyilatkozott az Egyesült Államok kambodzsai te­hervállalásáról, a kambod­zsai Lón Nol rezsim viszont az amerikai támogatást il­letően teli van optimiz­mussal. Agnew már Bang­kokban adta ki az egy nap­pal korábban, példátlan biztonsági intézkedések kö­zepette megtartott kam­bodzsai megbeszéléseiről szóló sajtóközleményt. A kambodzsaiak ezzel egy- időben tették közzé Phnom Penhben a saját verzióju­kat. Agnew szerint a négy­órás Phnom Penh-i látoga­tása alkalmával a kam­bodzsai vezetők értésére adták, hogy az Egyesült Államok „katonailag nem fog ismét beavatkozni” a polgárháború dúlta ország helyzetébe. A kambodzsai­ak szerint Agnew megerő­sítette, hogy az Egyesült Államok támogatja Kam­bodzsa harcát a belső el­lenfelek: Szihanuk hívei­vel szemben és az állító­lagos külső fenyegetés ellen. Agnew szükségesnek tar­totta kijelenteni, hogy „nem kötelezte el” kormá­nyát a Phnom Penh-i rend­szer oldalán és ottani meg­beszélései „rendkívül fenn­tartásosok” voltak. Agnew egyébként szom­baton megkezdte tárgyalá­sait Bangkokban Thanom Kittikacsorn miniszterel­nökkel az országnak nyúj­tót amerikai segély folyta- | tásáról. Meggyilkolták Jose fllonsét Két argentin földalatti szervezet jelentette be, hogy emberei végeztek Jose Alonso szakszervezeti ve­zérrel. A csoportok áruló­nak nevezték a csütörtökön meggyilkolt Alonsót. Emilia Mázzá, akiről mindkét csoport elnevezte magát, az argentin rendőr­ség szerint részt vett Euge­nio Aramburu volt államel­nök elrablásában, majd meggyilkolásában, és július 1-én maga is elesett a ren­dőrséggel vívott tűzharc­ban. A pénteken ismeretessé vált két kommüniké, beje­lentvén Jose Alonso kivég­zését, felszólította a szak- szervezeteket, hogy lépje­nek akcióegységre és har­colják ki a most 74 éves Peron száműzetésből való hazahívását. A latin-amerikai nacionalizmus , EZEKBEN a papokban számos latin-amerikai or­szágban nemcsak a pon t^kai események, hanem a ne^zeü függetlené« év­forduló kapcsán is «1^ be került a nacionalizmus problémája. Kolumbiáim és Peruban jubusban Bo líviában, Guatemalában es Uruguayban augusztusbn emlékeztek, illetve emle kéznek meg a spanyi« gyarmatosítók elleni hábo­rú sikeres befejezeserol, a függetlenség kikiáltásáról. 1810 és 1825 kozott egy­más után alakultak mega köztársaságok a spany gyarmatbirodalomból kéz detben tizenegy, maid t zenhat állam alakult függetlenné válás *oly mate ezzel akkor meg nem fejeződött be, bis zen kontinens legnagyobb or­szága, a volt evarmat Brazília 1® 1889-ben lett köztársaság. Közép-Amerika számosal­lama csak a XX‘ ^ ban vált függetlenné, így a volt Brit-Guayanabanaz idén kiáltották ki a *oz- SKUso.. é, ► rület még mindig idegen országhoz tartozik. MINDEZ azonban azt is je­lentette hogy BobvarMgy­szabású „pánamenka terve , amely azt tűzte volná l célul, hogy a főrész spanyol nyelvű népéi egyetlen államban el­süljenek, nem valósult mer sőt a nacionalizmus az elmúlt másfél évsza­zadban állandó ellenseges- kedés forrása volt ^ egyes országok kozott, kz a mesterségesen szított na- cionalizmus ugyancsak szerepet játszott a leuaa 1U elmaradottság konzer­válásában és az egyes or­szágok egymástól elszage- t^f gadasági fejlődj ben, arr n most az ,Ef?L sült Államoktól való füg­gésüket lazűo közös gaz­dasági tömörülésekkel pró­bálnak változtatni. A la­tin-amerikai országok ugyanis külkereskedelmi forgalmuknak jnindossze 10 százalékát bonyolítják le egymás között, azaz sokkal jobban függenek az Egyesült Államok vala­mint Anglia, az NS~K Franciaország gazdasági intézkedéseitől, mint a szomszédos országokétól. Részben éppen az egymás­tól elkülönült fejlődés tet­te lehetővé az észak-ame­rikai tőkéseknek a gazda­sági behatolást és jelen­tős érdekeltségek megka- parintását a latin-ameri­kai kontinensen. A „gazdasági naciona­lizmus” egyértelmű ten­denciája a kubai forrada­lom győzelme után bon­takozott ki. Peru és Bo­lívia mellett, amelyek a radikális utat választot­ták az IPC, illetve a Gulf Oil államosításával, Mexi­kóban és Chilében is foly­tatódik a megkezdett fo­lyamat; a kormányok igye­keznek tulajdonosi rész­vénytöbbséget szerezni az amerikai vállalatokban, még , Brazíliában és Ar­gentínában is hoztak tör­vényt a külföldi cégek új tőkebefektetéseinek korlá­tozására, illetve az állam részesedésének növelésére a profitból. ÉRTHETŐ, hogy Latin­Amerikában napjainkban nem lehet felületesen ítél­kezni az egyes kormányok által hangoztatott nacio­nalista politikáról. A na­cionalizmus ma már nem azt jelenti, amit ötven vagy száz évvel ezelőtt, az egyes államok nemzeti megszilárdulásának ide­jén. A latin-amerikai na­cionalizmus értékelésekor minden egyes esetben kü­lön kell vizsgálni a kor­mányok jelszavait és tény­leges tetteit, hiszen pél­dául alapvető különbség van a perui és az argen­tin politika között, noha mindkettőt nemzeti forra­dalomnak nevezik. Míg Velasco Alvarado kormá­nya haladó nacionalista, részben antiimperialista politikát folytat az ország gazdasági és így közvetve tényleges politikai függet­lenségének a megszerzése érdekében, Argentínában csak a lassú gazdasági re­formokat lehet a nacio­nalizmus pozitív hatása­ként említeni. Másrészt az is kétségtelen, hogy né­hány országban az uralko­dó osztályok még mindig a nemzeti gyűlölség szítá­sával próbálják elterelni a figyelmet a súlyos belső problémákról, ahogy ez történt legutóbb Salvador és Honduras „futballhábo- rúja” idején. Két fejtörő A BBC bezárt Az angol BBC szombaton reggel az indiai kormány követelésére bezárta iro­dáját Üj-Delhiben. A tudó­sítót nem utasították ki, de megtiltották, hogy a szom­bati naptól kezdve híreket, tudósításokat továbbítson. Az indiai kormány azért lépett fel ilyen szigorúan a BBC-vel szemben, mert a brit televízió nem vette le műsoráról a Louis Mailé francia rendező által készí­tett, Indiáról szóló film­sorozatot, a „Louis Mailé Indrájá”-t, amely az indiai­ak szerint torz képet fest az országról. Annak ellené­re, hogy a BBC nem tel­jesítette az indiai kormány kérését, az angol külügymi­nisztérium felszólította In­diát, hogy engedélyezze a BBC további tevékenységét. Illetékes indiai forrásból származó hír szerint azon­ban a kormány jelenleg nem foglalkozik a döntés visszavonásának gondolatá­val (REUTER) i Az egyik amerikai ifjú­sági lap a következő szel­lemi fejtörőt közölte ol­vasói számára: — Egy léghajóba hárman szállnak fel: a washingtoni kormány két minisztere és Hollywood legszebb film- csillaga. Műszaki hiba kö­vetkeztében a három közül az egyik utast ki kell dob­ni, a másik kettő életének megmentése érdekében. Me­lyiket dobná ki ön? — hangzott a kérdés. A leg- j szellemesebb választ a lap pénzjutalomban részesíti. És általános meglepetés­re az első díjat egy nyolc éves iskoláslányka nyerte el a következő válasszal: „A legnehezebbet”. * Az Amerikai Egyesült Államok jelenlegi alelnöke, Agnew nevéhez sok politi­kai otrombaság fűződik és szószátyárkodásával Ni­xon jó néhány elnöki sakk­húzásának a sikerét koc­káztatta már. Legutóbb Agnew a sport­ban hallatott magáról. Pá­ros teniszmérkőzés közben ütőjével a labda helyett saját partnerét, Joseph Blatchfordot, az úgyneve­zett fegyveres békecsapat- test vezetőjét vágta kupán. Blatchford, mivel a fejére mért véletlen csapás kö­vetkeztében Agnew-val együtt 6:1, 6:1 arányban vesztett a Weicker kong­resszusi tagból és a 66 éves Javíts szenátorból álló pá­ros ellen, a legközelebbi mérkőzést az alelnök mel­lett már védősisakkal a fe­jén játszotta végig. A Fehér Ház pletykafor­rásai szerint az eset után javasolták Nixonnak, hogy szintén tegyen a fejére vé­dősisakot, valahányszor al- elnökével páros játszmába kezd. Szerencsés hajótörött Egy dél-afrikai személy- szállító hajó egyik utasa, W. J. Honeywell, pénteken j a fedélzetről a tengerbe i zuhant, amikor a hajó a Kanári-szigetek magassá­gában járt. Órákkal később jöttek rá, hogy utasuk eltűnt. A hajó azonnal visszafordult, ri­adóztatta a térségben ta­lálható többi hajót, és meg­kezdte a kutatást. Végül éppen a dél-afrikai hajó ügyeletes matróza vette észre a már fuldokló Ho- neywellt. Amikor ismét a fedélzetére emelték, már 12 órája vergődött a víz­ben. A UPI jelentése sze­rint a hajótörött esélye az életben maradásra ilyen j körülmények között körülbelül egy volt az egy­millióhoz. Honeywellt je­lenleg egy Southampton) kórházban ápolják, állapo­ta megnyugtató. Mit tud az atya az apácákról? Egy ír római katolikus pap, aki néhány nappal ezelőtt egyike volt az „apácakereskedelem” botrány leleplezőinek, pénteken interjút adott a dublini rá­diónak. A pap, Sean O. Riordan atya, aki egyébként a római egyetem modern teológiai professzora is, egyebek között kijelentette: két magasrangú vatikáni tisztségviselőnek tudomása volt arról, hogy az indi­ai Kerala államból „szabálytalan körülmények kö­zött” szállítanak apácanövendékeket nyugat-európai zárdákba. O. Riordan atya úgy tudja, hogy körülbelül 2 000 keralai novíciát szállítottak írországi, nyugat-német­országi, angliai, amerikai és olaszországi zárdákba: „az olaszországi lányok közül sokan idegösszeomlás szélén állnak és haza akarnak menni,” mások állító­lag jól érzik magukat. Mint ismeretes, a sajtó egy hét óta szellőzteti, hogy az „apácahiányban” szenvedő rendek fizetnek az új növendékekért és a római katolikus indiai papok sá­pot szednek az általuk küldött lányokért folyósított pénzből. „Az a nehéz a dologban — mondotta O. Ri­ordan —, hogy az indiai püspökök pénzügyileg erő­sen függnek a Vatikántól. Nagyon óvatosan kell el­járniuk és ezáltal szükségképpen túlságosan passzí­vak lesznek, túlságosan együttműködnek a vatikáni szervekkel, túlságosan hajlanak rá, hogy csak jót mondjanak”. OJPJU /

Next

/
Oldalképek
Tartalom