Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-26 / 199. szám

1 oldal 1970. augusztus 26, szerda »• Összhangban a szavak ©s a tettek A B A/At ss éve Az állattenyésztők ötéves terve A legutóbbi pártkong­resszus óta végzett munká­ról, a fejlődés további fel­tételeiről beszélgettünk dr. Gajdócsi István elvtárssal, a Bajai Járási Tanács V. B. elnökével, s megkértük, vá­laszoljon néhány kérdésre. — A járás közismerten jó mezőgazdasági átlag­hozamainak fokozására milyen lehetőségek kínál­koznak? Az ágazatok közül melyek fejlesztését tartja fontosnak? — A párt helyi gazda­ságpolitikai programjának következetes végrehajtása, a kétségtelenül kedvező természeti és közgazdasági adottságok jó kihasználása és nem utolsósorban szor­galmas szövetkezeti pa­rasztságunk munkája nyo­mán értük el eredményein­ket. Bizonyításként néhány adat: A halmozott terme­lési érték 1965 óta közel 54 százalékkal növekedett, ugyanakkor a két főnö­vény, a kukorica és a bú­za holdankénti átlaga 3—3 mázsával haladta meg a harmadik ötéves tervben előirányzottat. Száz szán­tóegységre vetítve, az érté­kesítés vágóállatból 20, tej­ből 64, kenyérgabonából pedig 140 százalékkal nö­vekedett a tervezett meny- nyiséghez képest. A jövő céljait illetően: a nagyüzemi, iparszerű ter­melést kell általánossá ten­nünk a járásban és az eh­hez kapcsolódó sertés- és szarvasmarha-tenyésztés fejlesztése kívánatos. Kö­! zös gazdaságaink többségé­ben tapasztalatból tudják, I hogy a hústermelés meg- | bízható ágazat, egyre ke- j vesebb a kockázat. Az iparszerű gazdálkodás meg­valósításával szövetkezete­ink a megtermelt javak je­lentős hányadát sertés- és egyéb húsfajtákban érté­kesítik. E program teljesítésének feltétele a szövetkezeti be­ruházások hatékonyabbá válása. Az eddigi mező- gazdasági létesítményekkel tulajdonképpen csak a leg­szükségesebb hiányokat tudtuk pótolni. A jövő töb­bet követel tőlünk. Tudo­mányosan megalapozott, bátrabb elképzeléseket, ter­veket és következetes vég­rehajtást. A bácskai terü­letek mezőgazdaságának jövőjét ez szolgálhatja leg­jobban. Ezért is fontosnak tartjuk kapcsolatunkat a Duna-Tisza közi Mezőgaz­dasági Kísérleti Intézettel, az Agrárgazdasági Kutató Intézettel és más tudomá- j nyos szervekkel, melyek j nagy segítségünkre vannak a tervek elkészítésében. — Kérjük, foglalja össze az iparfejlesztésben elért eredményeket, s az e vonatkozású további elképzeléseket. — Jelenleg két és fél ezer ember dolgozik a já­rás ipari üzemeiben. A já­rási pártbizottság ezévi gazdaságpolitikai tervében ez áll: a foglalkoztatottsá­got csak a termelékenység növekedésével arányosan lehet fokozni. S ez nagyon is reális célkitűzés. Az elmúlt időszakban kétszázzal növekedett a Bácsalmási Ruhaüzem dol­gozóinak száma, s ugyan­itt kihelyezett telepet léte­sített a Finomposztó Gyár. Madarason, Katymáron 80, illetve 60 fővel az Iroda- géptechnikai Vállalat léte­sített üzemet. A Dávodi Kendergyár helyén a ta­nács és a tsz-ek közös ke­zelésében egy fafeldolgozó vállalat segíti majd a fog­] lalkoztatási gondok enyhí­tését, illetve megszünteté­sét. Jelentős a tsz-ek ki­egészítő, melléküzemági te­vékenysége, közöttük elő­kelő helyet foglal el a tsz- közi építőipari vállakózás. Terveink szerint a járás ipara az év végéig várha­tóan 6,5 millió forinttal nagyobb termelési értéket állít elő, ami 16 százalékos növekedésnek felel meg az előző évhez viszonyítva. A terven felüli eredménye­ket egyre számottevőbb mértékben a termelékeny­ség fokozásával érik el üzemeink. A negyedik öt- j éves terv iparpolitikai el- j képzeteseinél figyelembe ; vettük a fiatalok és a nők I foglalkoztatási arányának 1 további javítását is. — Köztudott a megyében, hogy a bajai járás szép eredményeket mondhat magáénak a la­kosság kommunális, szociális ellátásában. To­vábbi terveik? — Szociális törekvése­ink középpontjában az idős emberek és a veszélyezte­tett helyzetben levő gyere­kek sorsának megváltozta­tása, a gondok megoldása áll. Kilenc községben a he­lyi tanácsok, a tsz-ek anyagi támogatásával lét­rehoztuk az öregek napkö­zi otthonát. Hercegszántón és Bácsalmáson a rászoru­ló idős emberek részére penziós rendszerű otthono­kat nyitunk. A gondosko­dás elsősorban az egyedül élő, alacsony nyugdíjjal bíró embereket érinti. Felméréseink szerint a járásban még százhúsz gyermek él veszélyeztetett helyzetben. Ennek megol­dása nemigen tűr halasz­tást. Célunk, hogy 8—10 éves korban, amikor leg- fogékonvabbak. gyermek- otthonokba kerüljenek. A család körébe csak akkor térhetnek vissza, ha már fejlődésüket nem veszé­lyeztetik a kedvezőtlen kö­rülmények. Az első lépést megtettük. Felsőszentivá- non a megyei és járási tanács, valamint a lakos­ság önkéntes támogatásá­val gyermekotthont létesí­tettünk. Jólesően mondhatom, hogy 1969-ben befejeztük az általános iskolák körze­tesítését. Valamennyi ta­nyai tanuló napközi ott­honi, illetve kollégiumi el­helyezést kapott, így a vá­rosban élő gyerekekkel azonos körülmények között tanulhatnak. A kommunális program teljesítésénél a vízművek építése, a klubszerű műve­lődési házak létrehozása és a parkosítás kapott külö­nös hangsúlyt. A községek saját fejlesztési alanokat képeztek az ivóvízellátás végleges megoldására. Eredmény: a járás 21 köz­ségéből 16-ban elkészültek a vízművek. A művelődési célkitűzé­sek megvalósításával arra ! törekszünk, hogy olyan kul­turális központok jöjjenek j létre a falvakban, ahol vá­rosi szinten lehet szóra- I kozni, művelődni. Klubo- ] kát, zenés presszókat, könyvtárat, mozit alakítot­tunk ki egy-egy bázishe­lyen. A fiatalok máris | megkedvelték ezeket a lé­tesítményeket. Reméljük, j hogy többségük a jövőben I nemcsak szórakozni szeret ! majd falujában, hanem I munkahelyet is ott választ. Az elmúlt négy évben ] megvalósult az a szándé­kunk, hogy a kisüzemek- | bői nagyüzemek váljanak. | Most arra törekszünk, hogy az emberek élete is meg­változzon, szebb legyen. A park ma nemcsak dísze a falunak, hanem hű kifeje­zője a változó életszemlé­letnek. Könnyű volt-e egy-egy falu lakosságát a parkosítás ügyének meg­nyerni? Egy példa: Felső- szentivánon a tanácstagok ismertették választókörze­tükben a parkosítás ter­vét. Sokan helytelenítették azt, mert a háztáji barom­fiállományt nem engedhet­ték ki az utcára. Pedig ez volt a feltétele annak, hogy a tanács saját erejéből fe­dezi a házak előtti parko­sítás alapköltségeit, sőt még rózsatövekről is gon­doskodik. A meggyőző szó­nak végül is meglett az eredménye. Azóta a par­kokban nagyra nőttek a virágok. Eredményeink a társa­dalmi összefogásnak, a la­kosság egyetértésének és konkrét segítésének kö­szönhetők. 1985-ben példá­ul 71, tavalv pedig már 427 forint értékű munka el­végzése jutott a járásban egy-egy lakosra. A negyedik ötéves terv- ' időszakban lehetőségeink jszerint haladunk tovább a (megkezdett úton. A gazda­sági eredmények fokozása mellett újabb feltételeket biztosítunk a szocialista gondolkodásmód fejlődésé­hez, a kultúra gyarapodá­sához. Ügy érzem, addig is bátran állhatunk az em­berek elé, mert tapasztal­ják: megvalósul a párt po­litikája, a szavakat tettek követik — mondotta végül Gajdócsi elvtárs. Szabó Attila Ha egyáltalán szabad ennyire objektív témát szubjektív indítással kez­deni, akkor engedjék meg, hogy elmondjam egy élmé­nyemet. A közelmúltban téesz-el- nökök társaságában dániai és svédországi tanulmány­úton vettem részt. A cso­portunkban levő elnökök — akik természetesen kiváló gazdaságokat vezetnek — minden további nélkül tu­domásul vették a kiemel­kedően magas termésátla­gokat. Ha nem is széliében, de akad már ilyesmi az ő gazdaságaikban is. Az is­tállókban azonban a szó szoros értelmében elakadt a szavuk. Minden különö­sebb formai túlzások nél­kül felépített deszkaépüle­tekben olyan gyönyörű álla­tokat, olyan magas hoza­mokat és olyan kifogástala­nul működő, embert kímé­lő technológiát láttak, ami­re hazai példát nem isme­rünk. „Az igényeknek megfelelő mennyiségben" Viszont éppen ebből a szubjektív érzésből táplál­kozik az a megállapításom, hogy a mi ötéves terveink, csak a naptárban — illet­ve később a történelemben — határolódnak el egymás­tól élesen. Az életben ösz- szefolynak. egyik követi a másikat, illetve pontosab­ban egyik következik a másikból. Negyedik ötéves tervünk nyilvánosságra került irányelvei például a mező- gazdasági témán belül az állattenyésztést elsőrendű fontosságú kérdésként ke­zelik. Ez azonban nem va­lami átmenet nélküli do­log. Idén záruló ötéves ter­vünkben a növénytermelés valóságos csodát művelt, gabonaproblémáról ma már nem beszélünk. Húsproblé­máról viszont nem mi be­szélünk, hanem elsősorban a háziasszonyok. Egyre kí­nosabban érezzük a kiáltó ellentétet lassanként euró­pai színvonalú növényter­mesztésünk és a mérföl­dekkel utána kullogó állat­tenyésztésünk között. Ezt Reklám gólyalábon Ötletes propagandát választott a következő évadjára szóló bérletek árusításához a Vígszínház. A Palatí­nus strand előtt gólyalábas, biedermeier ruhás artista lányok osztogatják a bérletek megrendelő lapjait. .MTI foto: Búd György felvétele — KS) az ellentmondást fel kell oldani és a feloldás fo­lyamata már meg is kezdő­dött. A közelmúlt időszak­ban ismét rendezték a fel- vásárlási árakat, szabaddá — és kielégítővé — tették a takarmányellátást, leg­alább két tucat különféle nagyüzemi állattenyésztő telepet próbáltak ki a gya­korlatban és a rendeletek csokra jelent meg a háztá­ji gazdaságok munkájának könnyítésére. Ennek az előkészítő mun­kának a gyümölcsét akarja learatni a negyedik ötéves terv. Az előbb féligazságot mondtam, hogy az irány­elvek az állattenyésztés kérdését a mezőgazdaságon belül elsőrendű témaként kezelik. A pontos fogalma­zás az, hogy a népgazdaság egészén belül kezelik kü­lönös figyelemmel. Az irányelvek számokat alig tartalmaznak. A húsellátás­sal, hústermeléssel kapcso­latban azonban megjelent egy olyan fogalom, amely- lyel mostanában találko­zunk sűrűbben: „az igé­nyeknek megfelelő meny- nyiségben”. Az igényeket kielégíteni pedig olyan nagy munka, amely sem előfeltételeit, sem hatását tekintve nem fér bele a mezőgazdasági problémakörbe. Gondolkodjunk csak egy kicsit. Következő ötéves tervünk célja, az életszín­vonal emelése, a zavarta­lan élelmiszer-ellátás meg­teremtése. Ez a húsellátás megoldása nélkül nem kép­zelhető el. Másik nagy cél­ja a termelékenység növe­lése, a népgazdaság kor­szerűsítése. Ehhez is kell az állattenyésztők munká­ja, hiszen az ipar auto­matizálásához, elektronizá­lásához, komputerizálásá- hoz nélkülözhetetlen dollá­rokat nem jelentéktelen mértékben éppen a húsex­port révén teremtjük elő. Közgazdasági feltételek Annak, hogy mi „az igé­nyeknek megfelelő mennyi­ségben” állítsunk elő húst, sok és sokféle feltétele van. Elsőnek említeném a dol­gok közgazdasági oldalát. Műszaki hónap Komárom megyében az idén októberben rendezik meg a műszaki hónapot. A cél az, hogy széles kör­ben megismertessék a me­gye sokszínű és eredmé­nyes ipari-műszaki munká­ját. a gyárak termékeit, segítséget nyújtsanak a pá­lyaválasztáshoz és a mun­kaerő-gazdálkodáshoz. En­nek érdekében rendezik meg a „Nyitott kapuk nap­ját”. A vállalatok az álta­luk meghatározott egy-két napon lehetőséget nyújta­nak arra. hogy a gyárat, vagv egyes részeit — meg­felelő szakvezetés mellett — megtekinthessék -az ér­deklődők. Az első „nyitott kapuk”-ra, és egyben a mű­szaki hónap megnyitó’ára az esztergomi Labor Mű­szeripari Művekben kerül sor. Kiállítást is nvitnak a vállalat termékeiből és itt rendezik meg a megyei mű­szaki könvv-, valamint az ifiú technikusok, ifiú mér­nökök szakdolgozatainak kiállítását Azt, hogy az érdekelteknek egyáltalán legyen kedvük húst termelni. Ennek érde­kében az utóbbi időben sok minden történt, az ára­kat, a dotációkat, kereske­delmi módszereket illetően egyaránt. Reméljük, hogy ami még hiányzik, azt a következő évek meghozzák. Kevesebbet tettünk még a műszaki-technikai-tudo- mányos területen. Hagyo­mányos eszközökkel ugyan­is ezt a célt elérni nem le­het. Ehhez olyan állatfaj­ták kellenek, amelyek meg­felelő gyorsasággal és haté­konysággal értékesítik a takarmányt és gondozást. Olyan istállók kellenek, amelyek nem beton és üvegcsodák, amelyek nem a szemnek, hanem a prakti­kus célnak épülnek, és amelyek megfizethetők. Az istállókba pedig be­rendezés szükséges. Ember­kímélő, viszonylag egysze­rű, a célnak megfelelő. És működő. Ezt nagyon fontos hangsúlyozni, mert sajnos a már beépített technoló­giák egy része éppen ezt a sajátosságot nélkülözi. Ez nem mezőgazdasági, hanem népgazdasági feladat. Re­méljük építőiparunk — ál­lami vagy szövetkezeti for­mában — hamarosan képes lesz elkészíteni a kereteket, gépiparunk pedig felismeri, hogy a mezőgazdaság ki­váló piac és legyártja a megfelelő berendezéseket. Praktikus gépeket a háztájiba is! Van azután a dolognak emberi oldala. Vasvilát emelő, vödröt cipelő, kéz­zel tehenet fejő, naponta 16 órát dolgozó, azután is- tállószagúan hazaballagó embereink lassanként el­fogynak. Hozzáértő, alig ke­vesebb, mint technikusi fo­kon dolgozó állattenyész­tőkre van szükségünk, akik­nek nem is „alig”, hanem valóságos ipari munkakö­rülményeket kell teremte­nünk. Szabályozott munka­idővel és melegvízzel, tisz­tességes keresettel és a fa­lusi társadalmon belüli be­csülettel. És mindezeken kívül van még egy, szinte ellentmon­dó követelmény. Miközben megteremtjük az állatte­nyésztő nagyüzemet, bizto­sítanunk kell a korszerű állattenyésztő kisüzem bol­dogulásának feltételeit is. Igen, a háztáji gazdaságok­ra gondolunk, amelyek nél­kül elegendő húst nem ter­melhetünk. De nem kíván­hatjuk a földművesektől sem, hogy a régi módon etessék disznaikat, fejjék tehenüket. Gépek, — ap­rócska, megvehető, nagyon praktikus gépek — módsze­rek, ösztönzések szüksége­sek ahhoz, hogy az ember­nek legyen kedve. ereje még odahaza is állatokkal bajlódni. És ez a bajlódás kifizetődjön számára. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának irányelveiből félreérthetetlenül kicsendül a szándék, hogy az egyik fő célkitűzés teljesítésének mindezeket a feltételeit biztosítsa. Az egész nép, az egész népgazdaság érdeké­ben. Amihez még hozzá kell tenni azt, hogy: az egész gazdaságpolitika és az ipar ielentős részének közremű­ködésével.-E. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom