Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-14 / 190. szám
S. oldal T 1970. augusztus 14, pánté* Újabb megbeszélés Koszigin és Brandlf között Hazautazott a kancellár — Lapvélemények a szerződésről Csütörtök délelőtt Moszkvában folytatódtak Willy Brandt nyugatnémet kancellár és Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök megbeszélései. * Ä nyugatnémet delegáció moszkvai hivatalos programja csütörtökön délben fejeződött be, miután Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök újabb, mintegy kétórás megbeszélést folytatott Brandt német szövetségi kancellárral. A megbeszéléseken ezúttal is részt vett a két ország külügyminisztere, továbbá több más hivatalos személyiség, mindkét fél részéről. Willy Brandt ezután a Moszkvába érkezett nyugati tudósítók főhadiszállására, a Gorkij utca elején nemrégiben felépült Intu- riszt szállóba hajtatott, s rövid nyilatkozatot tett az ott összegyűlt száznál több újságíró előtt. A tárgyalások külföldi visszhangját a kancellár kedvezőnek ítélte, mi több szükségesnek látta, hogy óva intse az újságírókat a felsőfokú jelzők használatától, attól, hogy „világ- történelmi pillanatként” emlegessék a szovjet—nyugatnémet szerződés megkötését, amely véleménye szerint csupán „az újrakezdés lehetőségét” teremtette meg a két ország viszonyában. Óvott attól is, hogy a szovjet—nyugatnémet kontaktusokat bárki is az általános európai összefüggésektől elszigetelve vizsgálja. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: „nem arról van szó, hogy valamelyik fél is ki akarna játszani bármely harmadik országot”. * A vnukovói repülőtéren Willy Brandtot Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, Andrej Gromiko külügyminiszter és más hivatalos személyek búcsúztatták. Willy Brandt-tal együtt hazautazott Walter Scheel külügyminiszter, Egon Bahr, Conrad Ahlers és Paul Frank államtitkárok, valamint a kancellár kíséretében tartózkodó más személyiségek. * Valamennyi csütörtöki francia napilap vezető helyen foglalkozik a nyugatnémet—szovjet szerződés aláírásával, s a legtöbb lap vezércikkét ennek a nagy- jelentőségű eseménynek szenteli. A l’Humanité vezércikkében Jean Kanapa megállapítja, hogy a szerződés megkötése Moszkvában az NSZK és a Szovjetunió között, nagyjelentőségű esemény. Huszonöt éven át Nyugat-Német-ország vezetői és nyugati partnerei mindent megkíséreltek, hogy vitássá tegyék a Hitler felett aratott győzelem eredményeit. Huszonöt éven át ez a revansista politika — az amerikai imperializmus és a francia nagyburzsoázia támogatásával —az egyik fő oka volt a hidegháborúnak Európában. A mai nyugatnémet Vezetőknek azonban megvan a szükséges tisztánlátásuk és realizmusuk, hogy felismerjék, ez a politika halálra van ítélve. Eljutottak tehát odáig, hogy ünnepélyesen elismerjék a kontinensünkön kialakult új realitásokat. * A Paris-Jourban Tafoouis asszony megállapítja, hogy Brandt kancellár túlságosan is realista ahhoz, hogy ne látná, mit jelentene, ha odáig elmenne, hogy elszakadjon a nyugati politikai, gazdasági és katonai szervezettől. A kancellár diplomáciája ezért az első időkben arra törekszik majd, hogy mindenkit megnyugtasson szándékairól. Az viszont tény, hogy egy új NSZK lesz az, amelyik most már folytatni fogja tárgyalásait Lengyelországgal, az NDK-val és amelyik megjelenik a közeli európai gyűléseken, kezdve a Nyugat-Európai Unió szeptember 14-i római tárgyalásain, * A Kommuniszt, a JKSZ hetilapja most megjelent számában „A realitás jegyében” címmel első oldalán a következőket írja a Szovjetunió és NyugatNémetország között megkötött szerződésről: 'A Szovjetunió és Nyugat- Németország szerződése bennünket is érint, mint európai országot, amelynek egyik fő érdeke a tartós béke további megszilárdítása kontinensünkön és az egyenjogú demokratikus nemzetközi együttműködés előmozdítása. Elismeréssel kell tehát adóznunk a szerződést aláíró országoknak és' képviselőiknek, akik viszonylag rövid idő alatt nagy munkát végeztele a köz javára, ugyanakkor ki kell fejeznünk óhajunkat, hogy hasonló vállalkozások kezdődjenek más kontinenseken is. * Csütörtökön Moszkvában szovjet—nyugatnémet közös közleményt hoztak nyilvánosságra. E szerint W. Brandt, az NSZK szövetségi kancellárja hivatalos viszontláto- gatásra hívta meg a Német Szövetségi Köztársaságba A. N. Koszigint, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét. A meghívást köszönettel elfogadta. A látogatás időpontját később állapítják meg, diplomáciai úton. Koszigin és Willy Brandt Vietnami értekezlet E héten másodszor vesz részt David Bruce nagykövet, az amerikai küldöttség új vezetője a Vietnammal foglalkozó párizsi négyes konferencián. A csütörtökön megtartott 79. ülésen azonban most sem történt semmiféle haladás. Egyes megfigyelők az új amerikai küldött felszólalásainak a korábbihoz képest enyhébb hangnemére' hívják fel a figyelmet. Ez az enyhébb hangnem azonban nem jelent változást a lényeget illetően. Az amerikai küldött a csütörtöki ülésen is azt hangoztatta, hogy nem a múltról akar vitatkozni, ez semmire sem vezet, hanem valódi tárgyalásokat kíván folytatni. A lényeget illetően azonban nem tett egyetlen lépést sem, amely közelebb hozta volna a vietnami nép jogos követeléseinek teljesítéséhez. A VDK és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány képviselője éppen erre az ellentmondásra hívta fel a figyelmet. Nguyen Minh Vy, a VDK képviselője rámutatott, az előző ülésen az Egyesült Államok küldötte azt ígérte, hogy tanulmányozni fogja a másik fél felszólalását. Nos, hol van az ezzel kapcsolatos konkrét állás- foglalás? A VDK képviselője a továbbiakban hangoztatta, hiába hivatkozik az amerikai küldöttség vezetője Nixon elnök szépen hangzó szavaira „a tárgyalásos rendezésről” és „az igazságos és tartós békéről” meg arról, hogy „nem törekszenek a konfliktus katonai megoldására”, a valóság az, hogy az Egyesült Államok mindig sajátos módon értelmezte ezeket a szavakat. Így például Nixon elnök „igazságos békén” nem azt érti, hogy az Egyesült Államok tiszteletben tartja a dél-vietnami lakosság alapvető nemzeti jogait és önrendelkezési jogát, hanem „egy amerika- barát rendszer fenntartását Saigonban és az amerikai katonai jelenlét megőrzését Délkelet-Ázsiában. Moszkvai nyitány TAVALY szeptemberben, amikor megnyílt a szociáldemokrata vezetésű kisko- alíciós kormányzat lehetősége, Willy Brandt kijelentette: — Hitler most vesztette el végleg a háborút. Szép és^ elgondolkoztató mondat, tagadhatatlan. De az is tény, hogy a hatalmat negyedszázadig birtokló és annak visszaszerzésében még ma is annyira reménykedő politikai erők megkerülhették e tény és következményei elismerését és megpróbálhatták — ha csak terveikben is — annak visszacsatolását. Gátat gát után állítottak egy nyugatnémet reálpolitika kialakítása útjába, mindent elkövettek a most aláírt szerződés meghiúsítására és folytathatják az utóvédharcot ezután is. Az ellene folyt aknamunka is növeli a szovjet—nyugatnémet szerződés értékét, ám egyúttal megóv minket, hogy csökkenjen éberségünk azokkal a zavaró tényezőkkel szemben, amelyekre Koszigin utalt a szerdai díszvacsorán, Ha majd ratifikálják, valóban pontot tesz a múlt végére a moszkvai szerződés. A megállapodások értéke azonban — már a rómaiak tudták — a szerződő felek szándékának állandóságától függ. Az alkalomhoz illő ünnepélyes- ségű okmányban a mai nyugatnémet kormány józanul tudomásul vette a háború teremtette realitásokat és szándékául vallotta, hogy nem fontol erőszakot azok megváltoztatására. ti felével is megbékélni szándékozó Nyugat-Német- országgal igazán és fenntartások nélkül akkor bé- kül meg Európa, ha az NSZK-ban társadalmilag is végső győzelmet arat a realizmus a revansizmus felett. A TÉVÉHÍRADÓ nézői A HANGSÚLY természetesen a fenntartások elejtésén van, még ha Bonn őrzi is a nyugatnémet burzsoázia reményeit. A szerződés után azonban joggal várja el Európa Bonn- tól, líogy kinyilvánított céljának megfelelően gyakorlatilag is változtassa meg a revansizmussal súlyosan fertőzött nyugatnémet táx'sadalmi állapotokat. Brandt és kormánya hisz a realizmusban, sőt immár tett is érte, tehát jól tudhatja: a kontinens keleláthatták szerda este, amint az aláírás előtt egy pillanatig megállt a toll a nyugatnémet kancellár kezében ; valóban történelmi pillanat volt az, látszott Brandt arcán, hogy ő is úgy érezte. Kerek tizenöt éve írt alá megállapodást Moszkvában nyugatnémet kancellár, hogy — mint famulusa emlékirataiban cinikusan bevallja — „a nemlétező kapcsolatokat felcseréljük a rossz kapcsolatokra ..Mostani aláírásával a bonni kormány mai feje megnyitotta a maga állama és az egész kontinens előtt a jó kapcsolatok lehetőségét. A szerződés európai jelentősége vitathatatlan. A kontinens tőkés -felének legerősebb hatalma kapott ezzel — két évtizeddel a kétes nyugati „szalonképesség” megszerzése nyomán — lehetőséget a biztonság Közel-keleti események Husszein Kairóba látogat KAIRO Az EAK fővárosában hivatalosan bejelentették, hogy Husszein jordániai király augusztus 20-án Kairóba érkezik, hogy megbeszéléseket folytasson Nasz- szer elnökkel a közel-keleti helyzet legutóbbi fejleményeiről. A bejelentés a látogatás időtartamáról nem tesz említést. \ Atallah cáfol Atallah jordáni külügyminiszter a UPI amerikai hírügynökségnek adott nyilatkozatában határozottan cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint a jordán kormány le akar számolni a palesztinai felszabadítási mozgalommal. Ugyanakkor közölte, a kormány nem fogja visszatartani a gerillaszervezeteket attól, hogy támadásokat intézzenek Izrael ellen. „Legfeljebb a meggyőzés eszközeivel élhetünk” — mondotta, emlékeztetve arra, hogy Jordánia elfogadta a Rogers-javaslatot, a gerillamozgalmak viszont elutasították. „Nem várhatják tőlünk, hogy Izrael érdekében felfordulást csináljunk az országban” — jelentette ki a külügyminiszter. A Palesztinai FelszabadíAz Arab Szocialista Unió Kairóban közzétett tanulmánya megállapítja, hogy a Szuezi-csatorna térségében az egyiptomi erők az 1967-es háború óta 9 ezer alkalommal ütköztek meg az ellenséggel; a harci cselekmények során Izrael 2200 halottat és sebesültet vesztett. tási Szervezet ugyanakkor ammani szóvivője útján cáfolta „egy külföldi hírügynökség közléseit”, amelyek szerint a palesztinaiak kor- 'mányalakításra készülnek. „A mozgalom feladata, hogy felszabadítsák Palesztina földjét, és nem az, hogy kormányokat alakítgasson” — mondotta a szóvivő. Izraeli repülőgépek szerdán délután több ízben intéztek támadásokat déllibanoni települések ellen. A görög kormány csütörtökön reggel, az Olympic Airways gépének eltérítőivel kötött megállapodás értelmében szabadon bocsátotta a követelt hét palesztinai gerillát, akik egy Damaszkuszba tartó repülőgép fedélzetén hagyták el az országot. Tupamaros Monstre-razziákat rendezett szerdán az uruguayi hadsereg és rendőrség, bár ezzel közvetlenül veszélyeztette a gerillák fogságában levő túszok életét. A katonák mise közben fogtak körbe egy katolikus templomot és mindenkit igazoltattak, a papot sem kivéve. Megrohanták a Nációnál nevű profi labdarúgócsapat székházát is és átkutatták az épületet. A letartóztatottak száma már kétszázra tehető, de a 12 ezer katona és rendőr bevetésével végrehajtott razziák nem vezettek valódi nyomra. Az óránkint ismétlődő razziák és 'tucatszámra felállított útakadályok miatt az általában forgalmas főváros utcái kihaltak. A helyzet feszültségére jellemző, hogy az El Diario című esti lap szerdán első oldalas tudósításban adta hírül: a Tupamaros-gerillák el akarják rabolni Silvio Grotti tábornokot, a montevideói katonai körzetparancsnokot is. A hadügyminisztérium cáfolta a hírt. Az AFP hírügynökség jelentése szerint a montevideói kormány egyelőre kitart a tárgyalások elutasítása mellett. A döntést az éjszakai tanácskozás után hozták, amelyen részt vett Jorge Pacheco államelnök is. Európájába való beilleszkedésre. A moszkvai szerződés nyomán még sürgetőbben jelentkezik ennek az Európának a hiánya, a megteremtésére tett erőfeszítések meghatványozásá- nák igénye. Nagy kár volna, ha egyszer már Bonnban is érvényre jutott a realizmus, hogy más nyugati erők vállalnák magukra Adenauerék elavult szerepét. NYITÁNY tehát a moszkvai szerződés, a következő felvonások muzsikájának megalkotása az európaiak közös feladata. A szocialista országok ma elégedetten nyugtázhatják eddigi részvállalásukat ebben a biztonsági „dallamalkotásban”; a harmónia zavara, a disszonancia nem erről a kontinensfélről hallatszott. S egyben megnyugodva állapíthatjuk meg a szocialista táborban, hogy kifizetődő volt az elvi békepolitika, s annak szerves részeként a német békeállam, az NDK szilárd támogatása; az, hogy fölénybe kerülhetett a moszkvai szerződés erejéig a realizmus Nyugat- Németországban, elválaszthatatlan ettől a határozott politikától. Az új realitások elismertették magukat. Éppenséggel kerek száz éve, hogy Bismarck tető alá' hozta a német részállamokból a Birodalmat. Ez a birodalom a XX. században kétszer zúdított vérzivatart Európára, a világra. Negyedszázada Potsdamban kötöttek szerződést, amely azt ígérte, hogy véget vet a kárho- zatos birodalmi álmoknak. De azt a szerződést csak a birodalom társadalmilag is megváltozott! felében tartották meg, hajtották maradéktalanul végre. Potsdamot megelőzte a birodalmiak feltétel nélküli fegyverletétele. Ha valóban vállalja Potsdamot az újkeletű bonni realizmus — amint legalább is ígéri —, ezzel teljesítheti annak feltételét, hogy Európa és új nemzedékei többé ne tekintsék ezt a német államot se az át- kos birodalom örökösének. HOGY ÍGY LEGYEN, ahhoz még be kell járnia a teljes utat a bonni államnak; az első lépést Moszkvában megtette. A. J.
