Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

Az igazi szenvedély nem pótszer AMATŐR KÉPZŐMŰVÉSZEK kell, emberi állapotom teljességéhez. — Tehát nem is vallja magát gyűjtőnek? — Nem szeretem az ön­célú gyűjtést, a tárgyak­hoz való beteges ragasz­kodást. Én az állandó osztozkodás állapotában élek. Utálatos dolog kiír­ni a könyvespolcra, hogy könyvet nem adok köl­csön. Én könnyen szétszó­rom a tárgyaimat. Ragasz­kodom az örömben való osztozkodáshoz is. Amit én szeretek, azt a csalá­domnak is szeretnie kell. Sűrűn idéznek operaszö­vegeket otthon a gyere­kek, még a hároméves is. — Azt hiszem a jó hobby lényegéi így lehet­ne megfogalmazni: ami nem szállítja le az embert, hanem megemeli, ami nemcsak pótlása valami­nek. Az igazi szenvedély nem pótszer, nem mű­anyagérzelem. __ Nincs nosztalgiája a p álya iránt? — Nincs. Semmiféle sé­relem nincs bennem a vi­lággal szemben, amiért nem lettem hivatásos éne­kes. Valójában rajtam múlott. Kisebbségi érzé­sem sincs. Produkálni nem fogok, és nem is aka­rok ebben a műfajban so­ha. Bár az előadóművészt félistennek tartom — ezért nem is keresem a találko­zásokat. Gyorsabban do­bog a szívem ma is, ha egy társaságba kerülök velük, legszívesebben autogrammot kérnék tő­lük, de egyik-másik néha megelőz. Fogyasztó va­gyok, és maradok, a szó klasszikus értelmében. Improduktív javakba fek­tette apám is a pénzét; jó könyvek, jó lemezek, ér­dekes ételek. Nagyon sze­rettem az apámat. Az ő emlékével is összeköt ez az operakedvelés, és egy­re jobban kapocs lesz az idő múlásával, ő negy- venszer-ötvenszer hallgat­ta meg legkedvesebb ope­ráit. Halála előtt másfél órával is együtt lemezez- tünk. — Mindenki kergeti a gyermekkorát, mivel ak­kor tudjuk a legmeré­szebbeket és a legtisztáb­bakat álmodni. A felnőtt­kor adja az erőt, elérni ezeket a színes léggömbö­ket, megmászni a megál­modott csúcsokat. Remé­lem, még néhány nekem hátra van. Lejegyezte: Ónody Éva sítványt, de a szi­gorú vizsgáztatók minden alkalommal visszautasították. A legutóbbi bukás után kijelentette: „Nem hiszem, hogy mégegyszer megkí­sérlem”. Sokszínű világ LEÁNY­NÉZŐBEN A párizsi rend­őrség házkutatást tartott egy áruházi tolvajnő lakásán. Megtaláltak egy tel­jes menyasszonyi öltözéket: ruhát, fátylat, koszorút. A tolvaj pirulva val­lotta be: „Az a szándékom, hogy rövidesen férjhez megyek”. A hölgy 72 éves. CSERE Egy marseille-i orvos ruhásszekré­nyéből egy tolvaj elvitt egy nyári öl­tönyt, és helyette beakasztott egy szé­pen kitisztított és kivasalt frakkot, amelyet néhány hó­napja ugyanonnan „kölcsönzött” ki. Magyarázatul egy cédulát hagyott hát­ra: „Kérem, értse meg, itt a nyár.” TALPRAESETT VÁLASZ „Tegyük fel, hogy egy léghajó úton van három kiváló világhíres emberrel, éspedig Edisonnal, a feltalálóval, Pas- teur-rel, a bakte­riológussal és Bal- zac-kal, az íróval. Mindegyik sokat je­lent az emberiség számára. A léghajó veszélybe kerül, és csak úgy menekül­het meg, ha a há­rom közül az egyi­ket a léghajóból ki­dobják, Érett meg­fontolás után On kit választana?” Ezt a kérdést tet­te fel egy francia újság olvasóinak. A szerkesztőségbe rengeteg válasz ér­kezett. Ezek mérle­gelték a kiváló uta­sok értékét és ösz- szehasonlították ér­demeiket. Az első díjat — a kéthetes tenger­parti üdülést — el­nyert válasz azon­ban a zsűri döntése szerint ez volt: „Természetesen a legkövérebbet.” CSŰCSTARTÓ A „bukási” rekor­dot Angliában a 61 éves Miriam Harg­rave tartja. Most fel akarja adni a har­cot. Harmincnyolc­szor kísérelte meg megszerezni a gép­járművezetői jogar EGÉSZSÉGÉRE Az új-delhi vámhivatalban hiá­ba kutattak át a fináncok egy csem­pészt, az aranyat nem találták meg. Hirtelen azonban heves gyomorfáj­dalmak fogták el a csempészt. Az orvo­sok a kórházban 1,2 kg aranyat hoz­tak napvilágra, amelyet a páciens a vámvizsgálat előtt lenyelt. A csem­pészt diétára fog­ták — a fogházban. E. R. Ugyancsak faszobrászattal foglalkozik Pólyák Ferenc. A tehetséges fiatal­ember közvetlen környezetét, a matkój tanyavilág embereit, szokásait farag­ja fába. Jelenleg a kecskeméti népzenei találkozó keretében tartandó ki­állításra készül. P0ST4FIÓK L. Olga, Kiskunhalas: Egyfelvonásosokat á Nép­művelési Intézet kiadvá­nyaiban találhattok irodal­mi színpadotok részére. Forduljatok a művelődés1 házhoz. — K. S., Ladány- bene: A klubvezetők tan­folyama Baján augusztus 16-án kezdődik és 22-ig tart. A jelentkezés ügyében a megyei KISZ-bizottságot kell megkeresni — Abody Béla hobbyja, a lemezgyűjtés hogyan kezdődött? — Szüleimnek opera­bérletük volt. Egyszer apám megbetegedett, és én mentem el helyette a Háry Jánosra. Felismeré­sem: van még valami a három dimenzión túl. Az­óta sem gyógyultam ki ebből a meggyőződésem­ből, a csukott ajtókat az­óta is kinyitogatni vá­gyom. Tizenkettedik szü­letésnapomra kaptam egy lemezjátszót, négy lemez­zel. Ez a korszak, opera­szerelem lemezek nélkül. Az ostromig a négyes szám harminchatra nőtt, de akkor elpusztult az egész gyűjtemény. Viszont a negyvenhat utáni csere­kereskedelemből volt két lemeznyi hasznom. Azóta hol dagadt, hol apadt a gyűjtemény, társadalmi és anyagi helyzetemtől füg­gően — de ezt a két le­Én is tanultam énekelni évekig, de sajnos-e, vagy hálistennek, az irodalom elcsábított... Talán azért is maradt meg ilyen szép­nek az éneklés, mert hi­vatáson kívül maradtam, mint amolyan középkori olasz zenekedvelő. Dilet­táns vagyok, de ezt tulaj­donképpen büszkén mon­dom, mert műalkotást va­lóban megérzeni semmivel sem kevesebb, mint meg­teremteni. — Ezt feltétlenül írja meg: borzasztóan kevés dologhoz értek, de az em­beri hang megítéléséhez tévedhetetlen érzékem van. Értékét, lehetőségét, kifutási idejét biztosan ítélem meg. A zeneakadé­miai vizsgaelőadásokon mondott jóslataim még mindig kísérteties pontos­sággal igazolódtak. Na­gyon kedvezőnek ítélem meg az Operaház mai helyzetét. A holnap nagy Ez a falikép a dunapataji művelődési ház ifjúsági klubját díszíti. Alkotója Aknai Tamas, a pécsi Janus Pannonius Múzeum művészettörténésze, aki korábban Dunapataj könyvtárosa volt, a község múltjának egyes epizódjait örökítette meg rajta. A kép közepén a Torino felirat arra céloz hogy a patajiak a múlt század végén küldöttséget akartak indítani Kossuth Lajos­hoz Turinba. (A jobb alsó sarokban Aknai Tamás.) Másfél héttel ezelőtt sok nézője akadt Kecskeméten az Aranyhomok Szálló előtti téren elhelyezett faszobroknak. Alkotójuk Terebessy László, aki cso­portos kiállításon már bemutatta műveit. A szabadtéri kiállítás érdekes, bá­tor kezdeményezés volt, nagy tetszést aratott. mezt őrzöm ma is. Főleg, a fiatalságom kori nagy énekeseket szeretem és a kuriózumokat. Megvan például Saljapinnal a Marsaillaise, néhány Pa­taki Kálmán és Németh Mária lemezem is egyedi, vagy majdnem az. Déd­anyám olasz volt, ükapám kávéházi vándormuzsikus. aranykorszakot hozhat, olyan óriási adottságú fia­tal gárdát gyűjtöttek ott egybe. — Kikapcsolódás, pihe­nés a lemezezés, vagy az író Abodynak van szük­sége az emocionális zenei élményre? — Bizonyosan. Érzelmi, erkölcsi kondíciómhoz

Next

/
Oldalképek
Tartalom