Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-13 / 189. szám

*. oldal

1970. augusztus 13, csütörtök

Jó a közérzet Csengődön

Hatékony pártélet a szakszövetkezetben

Négy éve, hogy magára talált Csengődön az Aranyhomok Szakszövetkezet. Megváltozott vezetéssel. Az 1965-ös évet a közös még félmilliós veszeteséggel zárta. A megszilárdulás azóta folyamatos. Tavaly a tiszta nyereség 823 ezer forint volt. A szakszövetkezeti területi szövetség által meghirdetett termelési versenyben — a második területi kategóriában — a csengődi Aranyhomok került az első helyre.

Hitel felvétele nélkül gazdálkodnak‘és gyarapodnak. Közben termőre fordult csaknem száz hold almásuk és nagyjából ugyanennyi szőlőjük. A gyümölcsértékesítést illetően a vezetőszerepet átvették az ÁFÉSZ-től. Legalább tíz borkimérésük van az ország legkülönbözőbb helységeiben. Folyamatban a pinceépítés, átadás előtt az 50 vagonos hűtőház.

A stabil gazdasági fejlődésnek ezek a legfontosabb mutatói.

Stettner Antaltól, a fiatal községi szakszövetkezeti párttitkártól arról érdeklődöm: a felfelé ívelésben milyen szerepük van a közös gazdaság kommunistáinak.

— H°gy van-e közvetlen szerepük? — válaszol kérdéssel a kérdésre. — Ha csak a puszta adatokat nézzük, úgy tűnik, nincs. Az alapszervezet 35 tagja közül 12 az, aki a szakszövetkezetnek is gazdája. Vannak továbbá nyolcán, akik alkalmazottként dolgoznak a gazdaságban. De öt évvel ezelőtt a szakmai vezetés megváltoztatását maguk a

kommunisták sürgették a legjobban.

Olyan kis községben, mint Csengőd, a kapcsolat- tartás eleve adott. A párt- szervezet mindenről tud, ami a szakszövetkezetben történik. De a közös gazdaság is képviselteti magát a pártfórumokon. Évente egyszer közös vezetőségi ülést is tartanak.

Az érdemi része a dolognak akörül forog; a párt- szervezet milyen hatékonysággal veszi ki részét az előrehaladásból. Vannak-e tényleges viták a fejlesztés konkrét módozatairól?

Van-e tere a nézetek, elképzelések összeütközésének?

Szerencsére egyértelmű igennel válaszolhatunk,

még akkor is, ha a szóban- forgó folyamat korántsem mindig a felszínen zajlik. Nemrégen például a gazdasági természetű viták középpontjába került a juhászat értékét vesztett törzs- állományának lecserélése. Megtartásához többen ragaszkodtak. Ha mód van az érvek és az ellenérvek összecsapására, bizonyos, hogy a leghelyesebb álláspont kapja meg a többségi támogatást.

Javasolta a pártszervezet: próbálkozzanak a diny- nyetermesztéssel. Az idén már van belőle húsz hold. Biztató termés ígérkezik belőle.

Ami viszont a legizgalmasabb: a gazdák a szántóföldön parcellás termelést folytatnak, ennek ellenére a cséplőgép zaját nem hallani a csengődi határban. A gabonaszemek a szakszövetkezet két kombájnjának jóvoltából kerülnek zsákokba. Az első kombájnt három évvel ezelőtt vásárolta meg a szakszövetkezet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a közös tábla aratása mellett a gazdák aratási gondjain is segít. De akkoriban még egyáltalán nem tolakodtak a gép igénybevételéért. A kezdeményezést itt is a kommunisták vállalták, bár igaz, a párttagok között is akadtak, akik a hagyományos módszer mellett törtek lándzsát.

És tavaly már kevésnek bizonyult az egy kombájn. Kellett venni másikat is. egy bálázót, hogy a szalma se menjen veszendőbe.

A pártélet mindennapjaira is jótékonyan hat visz- sza a gazdasági megszilárdulás. A párttagság egyértelműen híve a közös fejlesztésnek, s annak is, persze, hogy a tagsági szolgáltatást, a paraszti munka könnyítése érdekében, minden lehetséges módon növeljék.

Minden bizonnyal a jó közérzet következménye az is, hogy két év alatt a párttagság átlagos életkora a 40 év alá szállt. Iskolai végzettség dolgában sem állnak rosszul: van két főiskolát és 12 középiskolát végzett párttag. Bár az sem hallgatható el, hogy szintén 12-en vannak azok, akik nem rendelkeznek a nyolc általánossal. Jórészt az idősebb szakszövetkezeti gazdák soraiból kerülnek ki.

De a tervek itt is előrelépésről adnak számot. Ösz- szel a községben marxista középiskola indul. 25 résztvevővel. Párttagokkal és pártonkívüliekkel.

H. D.

város a Néva partján

III. Két kiesi szoba

Az 1703-ban alapított Pétervár hatalmas iramban fejlődött. Nagy Péter 1713-ban Oroszország fővárosává tette, s az is maradt több, mint kétszáz évig. Moszkva 1918. augusztusa óta főváros,

be. Készült a flotta. A hajóépítéshez azonban sok szurokra is szükég volt. Ezen a ‘helyen, ahol jelenleg a Szmolnij áll, itt tárolták a szurkot- Szmolnij oroszul — szurkos. II. Katalin aztán — terjeszBcjárat a Szmolnijba.

ekkor költözött át Lenin és kormánya Pétervárról. Amikor 1924-ben Lenin meghalt, a péterváriak azzal a kéréssel fordultak a párt Központi Bizottságához, hogy városuk nevét változtassák meg, s legyen Leningrád. Innen indult el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmes útjára, s itt nagyon sok minden idézi Lenint, a forradalmárokat.

Érdeklődéssel tekintettem a Szmolnij-látogatás elé. Egyáltalán mit jelent az, hogy Szmolnij. Erre hamarosan választ kaptam. A Néva-parton I- Péter hajóépítő műhelyt, gyárat alapított. A partokon éjjel-nappal csattogtak a fejszék, zengtek a fűrészek. éjszakánként messze világított a kovácsok tüze, az izzó vasra mért ütések alól szikrák ezrei csapódtak a háborgó víz(89) — Mit tett vele, Brunner? — üvöltötte Geibel magából kikelve, s az orvos eltorzított arcára mutatott. — Csak tudnám, hogy miként kell egy barommal megértetni, hogy a Gestapo nem húsdaráló — mondta, s e szavak inkább az orvosnak, mint Brunnemek szóltak. Aztán ismét beosztottjához:

— Most tűnjön el, még beszélgetünk..— és az orvoshoz fordult:

— Bocsásson meg, nagyon kérem bocsásson meg..:

— Nem értem — szólalt meg az orvos.

— Kérem nézze el ezt a kellemetlen incidenst, de az ember háborúban és hadseregben nem válogathatja meg a munkatársait. Egyébként úgy látom fáradt is. Ügy gondolja, hogy kimerítené most a beszélgetés? Kérem, csak szóljon, szívesen halasztóm holnapra.

Filip érezte e túlságosan is emberinek tűnő szavak mögött is a fenyegetést, miszerint ha nem beszél, ismét Brunnerre bízza a kezelését ez a sima modorú vadállat. Geibel cigarettával kínálta:

— Rágyújt?

Filip elfogadta a cigarettát, s miután Geibel tüzet is adott, mélyen tüdőre szívta a füstöt. Egy pillanatig szédülést okozott a nikotin, aztán már nyugtatta az idegeit. Geibel maga is rágyújtott, s társalgó hangon fordult a fogorvoshoz:

— Nem vagyok híve a testi fenyítésnek. Szeretem az okos, intelligens ellenfeleket, s remélem ön intelligens embernek tarja magát.

— Természetesen — mondta Filip.

— Örülök — mondta Geibel. — A neve?

— Sokolnicki Jan Sokolnicki — válaszolta Filip.

— Ügy látszik nem értett meg pontosan — mondta

ironikus hangon Geibel. — Azt kérdezem, hogy hogy hívják, s nem azt, hogy milyen néven dolgozott itt. Vagy szükségesnek tartja, hogy emlékeztessem? Azt hiszem ön nem értékeli kellően a Gestpót Sokolnicki úr. akarom mondani Filioják úr! — s egy dossziét vett elő. Kinyitotta, majd ..olvasni kezdte: Jozef Fi- VinScUc euiilcUjaH T-ndzhan 1000 május 0. 1924-beH

kommunista magatartásáért elítélve négy évre. 1929. öt év. 1936 újabb nyolc év. Pártbeli álneve Filip elv- társ. Egyezik? — nézett kérdőn a fogorvosra.

— A nevem Jan Sokolnicki — válaszolt.

— Mindketen nagyon jól tudjuk, hogy semmiféle Sokolnicki nem végzett a fogorvosin. Megnyugtatom, hogy ellenőriztük ezt is. Húsz éven belül egyetlen Sokolnicki sem végzett a fogorvosi karon. Mindent tudunk Filipják úr. Igazán mindent. S amit a fogorvosi rendelőjében találtunk, az már több mint elegendő bizonyíték.

— Semmit sem tudok. A rendelőt csak béreltem, mindössze napi három-négy órára.

— Nem vagyunk gyerekek, Filipják úr. Ha megmondja az összekötő és az informátorok nevét, garantálom, hogy többé semmi bántódása nem lesz. Természetesen szabadlábra nem engedhetjük, de életéért szavatosságot vállaaok. Először is arra feleljen, hol a rádióadó?

— Nem tudom.

— Kitől kapta az információkat?

— Nem tudom.

— Ki tájékoztatta önt a hadmozdulatokról?

— Nem tudom.

— Ki az a Janek?

— Fogalmam sincs.

Geibel intett az őrnek, hogy vezessék el Filipet. Már az ajtóban volt. amikor Geibel utána szólt:

— Kérem gondolkozzék. Holnapig adok időt önnek, hogy gondolkozzék.

Amint a fogorvos eltűnt az ajtó mögött Brunner lépett a szobába.

— Semmi — mondta Geibel. — Az istennek se beszél.

— Ha megengedi, foglalkoztatom az embereimet — nézett főnökére Brunner.

— Nem — válaszolt Geibel. — Ha tudni akarja, kénytelen voltam jelenteni az ügyet a Gruppenfüh- rernek.

— Nem volt más lehetőségünk, ezt ő is megérti — válaszolta Brunner.

— Az ön helyében nem számítanék erre. Wolf első nagy akciója volt ez, s elég kegyetlenül sült el. Most már csak egy jóízű szivar segíthet csak — mondta. Rupeprt tárcájából kivett egy szivart és rágyújtott.

— Meg kell hagyni, jó humorérzéke van ma, főnök.

— Azt hiszem a Gruppenführernek nem lesz ilyen kitűnő humorérzéke — vláaszolta Geibel s összeráncolta a homlokát. — Ami igaz, az igaz: Wolfnak egy szerencséié van. mégpedig az, hogy nem égett le ennél az akciónál,

(Folytatjuk>

kedett a város, kellett a hely — a szuroktelepet egy távolabbi területre vitette, s a hordók helyén hamarosan egy csodálatos, óriási palota építését kezdték meg.

A palota tulajdonképpen a felső tízezer lánygyermekeinek készült, amolyan zárdaszerű kollégiumnak, ahol tanultak, hí- mezgettek, gyóntak, s a hatalmas kertben sétálgattak a kisasszonyok. A kapunál parádés öltözetű őrök vigyázták a leendő

két, vászonnal bevont, ma már régies fotel mellett egy rövid heverő. Középen ovális asztal, azzal szemben egy telefonkészülék, körülötte egy-két használati eszközAkaratlanul a cárok jutnak eszembe. A bamba uralkodók — I. Miklós például kegyetlenkedése mellett azzal is „híressé” vált, hogy soha egyetlen könyvet sem olvasott — arannyal, drágakövekkel, márvánnyal és miegyebekkel rakták körül magukat, ki tudja hány szobás kastélyaikban .. • De ezek közismert tények, s a legtávolabb áll tőlem, hogy bármelyiket is ösz- szehasonlítsam Leninnel, akinek egyszerűségéről ugyancsak mindenki hallott már. Soha nem kedvelte a lakosztályokat — nem is volt két szobánál hagyobb lakása soha, sőt, az üldöztetés idején, a Lennigrádtól alig húsz kilométerre levő Razlivban egy padláson dolgozott. Itt írta az Állam és forradalom című világhírű művét.

Megnéztük ezt a razlivi menedékhelyet is. A házikó, amelynek padlásablakában látható az asztal, a szék, ma üvegbúra alatt van- Közvetlenül a forradalom győzelme előtt, 1917 júniusában, egy hónapig lakott itt Lenin, pontosabban itt, ezen a környéken. Mert nem

Razlív. Ennek a háznak a padlásán írta ‘ az Állam és forradalmat

Lenin

nagyasszonyokra. A forradalom azonban mindezt elsöpörte, s amikor 1917 őszén a Szmolnij nagytermében összeült a forradalom vezérkara, itt hangzott el a történelmi jelszó: Minden hatalmat a szovjeteknek! Itt döntöttek a fegyveres felkelés időpontjáról A nagyterem hófehérre meszelt falai közül, a festményeken any- nyiszor látott, de a valóságban csak most először szemrevételezett csillárok alól elindulunk a 220 méter hosszú folyosón, hogy annak a végében megtekintsük Lenin „lakosztályát”. A csoportnak fele sem fér be.

A kicsi szoba spanyolfallal' kettéválasztott. Az egyik a háló — két vaságy. egy szekrény, éjjeli- szekrény — a másik a dolgozószoba. Az éjszaka csendjében, míg kint zúgott a Néva és sóízű tengeri szél kavargóit a paloták, égbe kapaszkodó bronzlovasok fölött, itt dolgozott Lenin. Nincs hatalmas könyvtár, nincs úgynevezett gyűjtemény. Leninnek ahhoz, hogy megírja elméleti műveit, nem kellett ..segédanyag”, ö az életet ismerte, de azt minden részletében. Papír és toll volt a munkaeszköze — s mindaz amit a fejében hordott. AÍ

messze a tengerparttól, egy erdő szélén rábukkantunk a szénakunyhóra, sőt az erdőben a két levágott fára: az egyik a szék, a másik az asztal szerepét töltötte be.

Itt, a hajladozó nyírfák, a serdülő fenyők között emlékmúzeum található. Bent az a csónak, amelyen Lenint Finnországba vitték át a tengeren, az az ágy, amelyben a razlivi napokat töltötte. Az a sapka, ing, csizma, amelyet itt viselt, s kéziratlapok az Állam és forradalomból. Turisták ezrei fordulnak meg itt naponta. Én is állok az üvegtető alatt, a kunyhó előtt, a csónak mellett, a tengerparton, a nyírfák tövében és várom, hogy egyszer valamelyik kicsi faházból kilép Lenin és mosolygva közénk jön; — Hogy érzik magukat az elvtársak a mi országunkban ?

Aztán leülnénk a fa- törzsekre, s hallgatnánk amint beszél, magyaráz, érvel. De kürtőinek az autóbuszok, vége a razlivi látogatásnak- Forró délután van, csak a tenger felől száll enyhítő fuvallat. Akkor is ilyen forró nyár lehetett az ötvenhárom évvel ezelőtti júniusban. (Folytatjuk)

Gál Sándor