Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-08 / 158. szám

4L OTflal 1970. július 8, szerda 134 lakást építenek Nagyarban a Bács megyeiek wsz-rMósok közreműködésével állandó a kapcsolat Az allann építőipar jól megszervezett hadse­regként vonult fel az ár­víz sújtotta területek újjá­építésére. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat — mint ennek a hadsereg­nek egyik hadosztálya — 134 Családi otthon felépí­tését vállalta a Szamosköz- ben, a teljesen elöntött Nagyar községben. Törteli Ferenc főépítésvezető, az ottani munkálatok irányító­ja ismertette az eddigi munkálatok fő mozzana­tait. Június 15. és 19. között zajlott le a helyszíni szem­le, illetve a körülmények felmérése után a feladatok meghatározása, a gép- és eszközszállítás megszerve­zése. 22-én huszonöt vagon géppel és anyaggal, 3 te­hergépkocsival, s egy 40 személyes autóbusszal fel­vonult a vállalat, megér­keztek a műszakiak, mun­kások — mintegy félszá- zan. Másnap már munká­hoz láttak, s a gyors szer­vezés eredményeként a 10 kilométerre fekvő Tarpa szövetkezeti konyhájáról „kecskeméti körülmények között” étkezhettek. Június 29—30-án száz főnyi saját létszám — he­lyiekkel feltöltve — to­vábbá ötszáz diák dolgo­zott és serénykedik azóta is a valóságos kihelyezett fiókvállalat munkaterepén. Ekkorára működött a köz­ponti géptelep is ... Eddig 15 ház alapozásával ké­szültek el. — Szeretnénk — s mű- szakiaink, munkásaink igyekezetét látva bízvást meg is valósíthatjuk —, hogy november elejére minden házban legalább egy szoba, konyha beköl­tözhető lesz — mondotta Törteli Ferenc. A munkába lendülés nap megadta az engedélyt a forgalmazásra — „Kecs­kemét” és „Nagyar” hívó­jellel. Azóta a nap minden órájában — átlag 15 per­ces beszélgetésre — pilla­natok alatt létrejön a kapcsolat Szamosközzel. A vállalat Klapka utcai szék­házának most épült har­madik emeletén — a be­fejezés előtt álló helyisé­gek egyikében rendezke­dett be adóvevőjével a kecskeméti állomás. Keze- lője Zentai Imre HA 8 UU (ez a hívó jele) — képün­kön őt láthatjuk váltótár­sával, Szili Miklóssal. Nagyarba HG 8 VF Her- czegh József települt ki, szintén egy TELRÁD 200- assal. A szí Sorú an tömör pár­beszédek kizárólag a mun­kálatokkal kapcsolatosak. Onnan intézkedést kérnek, jelentik, mire van szük­ség; innen rendszeres in­formációt, s megmondják, mit csináljanak. Miként Törteli Ferenc előadta, leg­égetőbb gondjuk a kavics­hiány. Mintegy öt—hat­ezer köbméter kell belőle (Pásztor Zoltán felvétele) összesen, és júliusra 3—4 ezer köbméterre lenne szükség. Jelenlegi összes készletük 300 köbméternyi, azaz jóformán egynapi szükséglet. Kavics volna, de szállítóeszköz — teher­gépkocsi, vagon — hiányá­ban Nyékládházán, s az újonnan nyitott tiszabecsi bányánál várják, hogy el­jusson a vásárosnaményi TÜZÉP-telepre ... Míg nincs kavics, illetve fo­lyamatos szállítás, rendkí­vül hátráltatja az építke­zést. Tóth István Felpezsdült a pártszervezeti élet Nemesnádudvaron Figyelembe véve a járá­si pártbizottságon tartott májusi titkári értekezleten kapott tájékoztatást, készí­tette el pártszervezetünk a vezetőség újjáválasztásá- vai kapcsolatos intézkedési tervét. Ennek vezetőségi ülésen, majd a taggyűlésen történt megvitatásával és jóváhagyásával alapszerve­zetünk is megkezdte a X. pártkongresszusra való fel­készülést. Azóta reszortonként ér­tékeltük a vezetőségi tagok munkáját. Ennek során ar­ra az elhatározásra jutot­tunk, hogy pártszerveze­tünk tagságának ismételt bizalma esetén sok hasz­nos tapasztalattal gyara­podva, a vezetőség reszort­felelőse kész a megbízatás további vállalására. ★ ★ ★ Tartottunk kibővített ve­zetőségi ülést is, melyre a pártcsoportvezetőket hív­tuk meg. E megbeszélés a párttagság széles körű tá­jékoztatásának elindítását célozta azzal az egyidejű igénnyel, hogy minden egyes kommunista nyilvá­nítson véleményt a párt- szervezet munkájáról. E beszélgetéseket a napokban fejeztük be. Közben a párt­csoportok is megtárgyal­ták, hogy miként teljesí­tették pártmegbízatásukat az egyes kommunisták. Mindemellett a pártcso­portvezetők éppúgy, mint a vezetőség tagjai felada­tul kapták a reszortonkénti számadást, hogy a vezető­ségválasztó taggyűlésünk beszámolója minél telje­sebb, élethűbb képet ad­hasson pártszervezetünk kétévi munkájáról. ★ ★ ★ A vezetőséget újjáválasz­tó taggyűlésre, s a párt­kongresszusra való szerve­zeti felkészülés közben, pontosabban: azzal szoros összefüggésben törekszünk végrehajtani egyes fontos feladatainkat. Ezek között nem utolsósorban a já­rási pártbizottság ez év februárjában hozott gazda­ságpolitikai határozatának végrehajtásfel fáradozunk. Szeretnénk sikeresen befe­jezni községünk harmadik ötéves tervét, jól megala­pozva ezzel további fej­lesztési törekvéseinket. ★ ★ ★ A kongresszus tiszteleté­re széles körű munkaver­senyt szerveztünk tsz-ünk- ben, ahol a múlt évi nyolc helyett ezúttal 12 brigád küzd a szocialista címért. Igyekszünk ébren tartani a brigádok közötti verseny- szellemet, s a legjobb ered­ményeket felmutató brigá­dokat, illetve azok tagjait a faliújságon is népsze­rűsítjük. Nagy segítséget nyújt ebben Klein Gáspár- né és Erdős Józsefné szo­cialista brigádtag, vala­mint az iskolai tantestü­let részéről Hegedűs Ist­ván tanár­Nem tévesztjük szem elől természetesen az olyan társadalompolitikai kérdé­seket sem, mint a párt nemzetiségi politikájának céltudatos szolgálata köz­ségünkben, vagy a Köz­ponti Bizottság február 18 —19-i ülésén az ifjúság és a nők helyzetével kapcso­latos feladataink. Ez utób­bival összefüggésben éppen napjainkban azon fárado­zunk, hogy mihamarabb létrejöjjön a Hazafias Nép­front helyi bizottsága ke­retében a községi nőbizott­ság. Ennek életrehívását július 20-ra tervezzük. Az eseményre meghívjuk a szeremlei női népi együt­test, hogy műsorával is emlékezetessé tegyük a nő­bizottság megalakulásét. Augusztusban pedig, a tsz közgyűlésén az ottani nő­bizottság megalakulása várható. ★ ★ ★ Ezek mellett nagy fi­gyelmet fordítunk a ter­melés pártellenőrzésére, a mezőgazdasági termelés ágazatonkénti tervfelada­tainak teljesítésére. Min­dent egybevetve: j ólesőn állapíthatjuk meg, hogy a X. pártkongresszus előké­születei jegyében egészsé­gesen felpezsdült pártszer­vezetünk élete, tevékeny­sége. Papp István MSZMP községi titkár, Nemesnádudvar Négymilliós beruházás Kiskőrösön A Kiskőrösi Vegyes Ktsz vegytisztító üzemet létesít a község központjában. A közel 4 millió forintos be­ruházást a Bács megyei tanács és az OKISZ anya­gig támogatása teszi lehető­vé. Az üzemben az önki- szolgáló mosógépek és a vegytisztító gépek előre­láthatólag már a jövő év­ben a lakosság rendelkezé­sére állnak. Hányszor kell „rávilágítani“? azonban nem ment ilyen simán, mint ahogy elbe­széltük. Az indulásnál, egészen új viszonyok kö­zött tucatnyi probléma adódik, amelyek megoldá­sához sürgős tanácsra, uta­sításra van szükség. Ide­haza: egy telefonba kerül. De ez az egy telefon Kecs­kemét és Szamosköz — Nagyar — közt nem hogy nem egyszerű, hanem ideg­őrlő produkció. Árvíz súj­totta vidék: képzelhetjük, milyen foglaltak állandóan a vonalak. . Itt lépett be segítő­társként a technika másik „vonala”. A vállalat MHSZ aktivistáinak javaslatára Dömer Henrik igazgató felkereste Balabán Sán­dort, az MHSZ megyei tit­kárát, feltárta a nehézsége­ket, s kérte a szövetség rádiósainak közreműködé­sét azok áthidalására. A megbeszélésen részt vevő szakterületi vezető, Heté- nyi István előadta, hogy az információs kapcsolat meg­teremtése Kecskemét és Nagyar között az új TEL­RÁD 200-as SSB adóvevő­vel zökkenőmentesen ke­resztülvihető — csak en­gedélyt kell kérni a KPM- től. Á vállalat vezetősége a kérelmet megírta, He- tcnyi elvtárs azt szemé­lyesen vette pártfogásba. Az MHSZ Országos Köz­pontjában — az ■ ügy fon­tosságát megértve és a kezdeményezők ötletessé­gét is honorálva — Csaba Gyula és Morauvszki Pál gyors intézkedésére a KPM illetékes osztálya még az­Sajnáltatom magam — Igazán jobban törődhetnél magad­dal — mondom 'résztvevőén Kende­res Karcsinak, aki­ről tudvalevő, hogy már nagyon a vé­gét járja. Állítólag rákja van szegény­! nek, de őt azzal szédítik, hogy mú­ló gyomorfekély az egész. — Hagyjál bé­kén — válaszol Kenderes ingerül­ten, majd meg­enyhül: — Nézd, te a haverom vagy, veled őszin­tén beszélhetek. Nincs nekem ku­tyabajom sem ... — Persze, hogy nincs... — ha­gyom rá, hisz így mégis jobb sze­génykének. — Te most azt I hiszed, hogy ne- ! kém rákom van, és kíméleteskedsz. Hát vedd tudomá- { sül, hogy az egész \ rákmesét én ter- \ jesztettem el ma- | gamról. I — Te? Nem ér- I telek? — Hát figyelj j ide, te agy tröszt! ! Kis képességű pa­sas vagyok. A mo­dorom sem olyan, hogy barátokat tudjak magamnak szerezni. Általá­ban utáltak vagy legjobb esetben közönyösek voltak velem az emberek. A munkahelye­men a telkemet is kitehettem volna, a kutya sem fi­gyelt rám. Ér­ted? — Nem! — Szerettem volna felhívni ma­gamra az embe­rek figyelmét. És azt is tudom, hogy az emberek alap­jában jók. Csak irigyek a másikra, minden jót, amit egy kolléga kap, úgy érzik, hogy tőlük vették el. De egy halálraítéltre senki sem irigyke­dik. Velem szem­ben mindenki fö­lényben érezheti magát. Ha én igaz­gató lennék, az sem fájna senki­nek és még a por­tás is sajnálattal nézne rám ... — Sajnáltaim akarod magad! — Egy frászt! Azt akarom, hogy jobb dolgom le­gyen. Amióta úgy tudják, hogy rá­kom van, minden kedvezményt meg­kapok. Ha elkések, egy-két nap nem megyek be, senki sem szól. Felemel­ték a fizetésem. Gondolták, hogy a béralap úgyis a vállalatra száll vissza, de legalább szegény özvegyem magasabb nyugdí­jat kap. — De hiszen te nőtlen vagy! — Voltam kér­lek. Micike, aki­vel évek óta ve­szekedtem a kezé­ért, végre igent mondott. — Gyenge vi­gasz ... Sajnálat­ból hozzád ment. Vagy számítás­ból ... — Nézd öregem, te lehet, hogy okos vagy, de én bölcs! Mit gon­dolsz, neked mi­ért mondott igent a feleséged? — Ezen már én is gondolkodtam. — Nyugodj meg, ha piaci árukihor­dó vagy, nem lesz a feleséged. — Persze, hogy nem. De nem is azért jött hozzám, hogy örökölje pél­dául a lakásom — mondom most már ingerülten — Hát volt ne­kem lakásom? Azóta kaptam. A tanácsnál is jó emberek ülnek. Ügy gondolták, hogy életem végén legalább lakjak egy kicsit. — Akkor egyéb javaidat akarja örökölni! — Amink van, már közösen sze­reztük ... — Akkor is bor­zalmas lehet úgy élni egy asszony­nyal, hogy várja a halá.lodat. — Dehogy vár­ja! — Azt akarod mondani, hogy azóta beléd szere­tett ... — Nem azóta. Mindig szeretett. Azért nem akart hozzám jönni, mert látta, hogy csóró vagyok. Két évig lottóztunk, de még egy kettesünk sem volt. Nem merte vállalni mellettem a nyo­mort, mondván, hogy az megöli a szerelmet... — Vagy talán öt is beleavattad a turpisságba? — Dehogy avat­tam bele! ö adta a tippet. Ez volt a j hozománya ... Ősz Ferenc Hosszú ideje nem lehet kapni petróleumlámpát és lámpaüvcget — tette szó­vá Fekete Pálné ország- gyűlési képviselő a megyei képviselőcsoport első idei ülésén, január közepén — a külterületi kereskedelmi ellátás egyéb problémái között. A Petőfi Népe áp­rilis io-i számában ripor­tot közöltünk Fekete Pál- néról, s ebben szintén ki­tértünk erre a problémára. Ekkor is mondotta az elv­társnő: — Akiknek természetes, hogy lakásukban egy kat­tintásra kigyullad a fény, átérzik-e, hogy a távoli tanyákon mit jelent, ha még azok a múltat őrző, büdös petróieumvilágítás- hoz szükséges eszközök sincsenek meg. Ami városi embernek „apróság”, ott komoly létfeltétel. Június 15-én ülésezett legutóbb a képviselőcso­port. Több más kérdés kö­zött megint csak azt kel­lett kijelentenie, Fekete Pálnénak. hogy — jóllehet már 1969 decemberében sürgette a tanyai lakosság ellátásának megjavítását bizonyos cikkekből, 11-cs lámpa és lámpaüveg még ma sincs a boltokban. Egy év óta nincs. Ennélfogva arra kényszerülnek a ta­nyaiak, hogy korán lefe­küdjenek — magyarázta tovább az elvtársnő, s hoz­zátette: ugyanakkor ösz­tökéljük a tanyán lakókat is. hogy adjanak, nevelje­nek több sertést, barom­fit a köz ellátására. „De hogy legyen ehhez ked­vük, ha ilyen — számukra fontos igényüket oly so­káig figyelmen kívül hagy­ják?” — tette fel a kér­dést a képviselőnő. Eszünkbe jut, hogy mi, újságírók mennyit buzdít­juk a tanyai lakosságot, a művelődésre, olvasottsá­guk fokozására — például az olvasómozgalom jegyé­ben. Agitálunk új tányai könyvtárak létesítéséért, a meglevők bővítéséért. De hát az olvasáshoz is fény kell — télen is; de nyáron is, hiszen a parasztember a nagy munkák idején, nappal nemigen érkezik olvasni. Még akkor se, ha a gépek jóvoltából nem kell már holdvilágnál is dolgoznia... De hogy ol­vassanak a tanyán lámpa nélkül? Vannak helyek — úgy látszik —, ahol lámpással kell keresni időnként a jó boltost, aki a tanyavilág népének erre a szükségle­tére — jelentőségének meg­felelően — az igény ottani súlyának megfelelően gon­dol. De hogy keressék azo­kon a helyeken lámpással a gondos kereskedőt, ahol lámpa sincs. Gondoljuk, ez a gyártók hiányára is vo­natkozik. Talán. De hát őket mégiscsak a kereske­dőknek kell sürgetniük. Reméljük, néhány kép­viselőcsoport-ülés után már idejétmúlt lesz ez a téma, S nem kell országgyűlési képviselőnek rávilágí­tania e kérdés fontossá­gára (t)

Next

/
Oldalképek
Tartalom