Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-26 / 174. szám

1970. július 26. vasárnap & oldal Tócóskert nagy öregje Látogatás Holló Lászlónál Tócóskert nem a megyé- [ _ Augusztus közepén ben van, hanem Debrecen í Hajdúszoboszlón is lesz ki­egyik periférikus, falusias J állításom. napokban kerületét hívják így. A I megnyílt országos tárlaton, debreceni ember számára i Budapesten, a Szent István olyasfélét jelent, mint a temetése című képemmel kecskeméti számára például szerepelek. Ezt a munká- ez: Vacsihegy. De ennél mat nemrég fejeztem be. sokkal többet is: itt él és Különben majd lesz egy itt dolgozik még ma Is a olyan kiállításom is, ahol Kiskunfélegyházán szüle- csak történelmi témájú ké- tett és onnan elszármazott j peimmel szerepelek, nyolcvanhárom éves festő- j visszamegyünk a műte- muvesz, Hollo László. i rembe. a halomba rakott A taigas, kényelmes ház képek közül előkeresi a megbújik a nyírek, a har- Koppány leverése címűt. A Sák, a fenyők a tuja- es székre helyezi, hogy jól orgonabokrok harsogo-zold lássuk. Egy pillanatra Ia oleleseben. És bent, a^ mu- : kép megcsúszik, utána kap. teremben, s a környező szó- . ... ., . , bákban is a képek, a fest- í ~ .Ügy latszik masod- mények; lángoló, egyszerre SZCHf *s me? akar halni - - - ■ - - ■ ■ mutat a kép centrumában fekvő alakra. Majd minden mondatából előütközik természetes, szinte gyermeki humora. Kedélye töretlen, akárcsak munkakedve. S körös-körül az önarc­képek, az életmű refrénjei, a lélek legbelsejéből faka­dó önvallomások. Száznál vad és szelíd színekben tündöklő látomásai a nagy­ívű életútnak. ■ ■ ■ ■ Falnak támogatott tizen­öt kép az egyik szobában. — Ezek nemsokára Fél- egyházára utaznak — mu­tat rájuk az idős mester. — A jövő hónapban, a kiskun napok alkalmából egy kissé felfrissítem velük az ottani gyűjteményemet. Azt nézegetem, vannak-e közöttük a szülőföldet idé­ző témájú képek. A művész kisegít. — Az ott Móra Ferenc szülőháza. A Szarvas utcá­ban. Tehát nem a Daru ut­cában, mint ahogyan az író is tudta és hangoztatta könyvében, tévesen. Elmélázik. — Amikor a képet festet­tem, még egészen jól álla­potban volt a ház. Mosta­nában már nagyon csap­zott. Gondját kellene vi­selni ... több önarcképet festett. Azt mondja, ebben csak Remb­randt szárnyalta túl. öreg, erős vázból szer­kesztett kerékpár az állvá­nyok mögé rejtve. Hátsó kerekénél felfüggesztve; a mester már csak helyben- járásra használja, házi tor­naeszközként. De hosszú éveken át közvetlenebb szolgálatot is tett: a mű­vész ezzel járta be a kör­nyező irdatlan tanyavilágot, pusztaságot. A kiszolgált járműnek is van egy cse­kély része abban, hogy megszülethetett például a Tilalmasi sorozat; ugyanazt a tanyai tájrészletet festet­te meg a legkülönbözőbb év- és napszakokban. Nézem az álomszerű szí­nekbe formált tanyai tája­kat. Az egyiken azt a pil­lanatot kapta el a művész, amikor az alkony lila höm- pölygéssel önti el a vidéket Ez talán a legszebbik. Hatvani Dániel A kultúra kincsestárában Hiába keresne az emberijére esik; 8 év alatt 300 megfelelő jelzőket a lát- ezer aranykoronáért vásá- ványra, amely a kalocsai rolt ősnyomtatványokat, főszékesegyházi könyvtár-1 kódexeket. Európa minden Nyugdíjas pedagógusok köszöntése Majd más témára vált. Szereplések, kiállítások, művészgondok. Az idén nyugdíjba vonu­ló pedagógusok közül a legkiválóbbakat a művelő­désügyi miniszter kitünte­tésben részesítette. Az Ok­tatásügy Kiváló Dolgozója kitüntetésben, valamint mi­niszteri dicséretben tizen­egy Bács megyei pedagógus részesült. Az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet kapta Berták Istvánná ke­rékegyházi tanítónő, Komá­romi Gizella kecskeméti igazgatóhelyettes és Váczi Józsefné lajosmizsei igaz­gatóhelyettes. Miniszteri di­cséretben részesült Bakcsy 74 Anna orgoványi tanítónő, Dobos Györgyné kiskunfél­egyházi nevelő, Kálmán Lajos kecskeméti szakfel­ügyelő, Kollár Ferencné bátyai igazgatóhelyettes, Klempa Györgyné kiskun­félegyházi gondnok, Orr Júlia kiskunfélegyházi igaz­gatóhelyettes, dr. Papp An- talné kiskunhalasi tanár és Tömör Ferenc csengődi igazgató. A kitüntetéseket tegnap, bensőséges ünnep kereté­ben Madarász László, a me­gyei tanács vb-elnökhelyet- tese adta át. A magyar korona hiteles másolata. ban fogadja. Nem is könyv­tár ez, hanem páratlan gazdagságú kincsestár. Megállunk a csöndes félho­mályban. Ide nem hatol­nak el a lüktető élet za­jai, s átengedjük magun­kat letűnt századok csábí­tásának ... Ebbe a világba vezetett bennünket Kékesi János, a könyvtár vezetője. Kala­uzolása mellett végigjártuk a könyvtárat, s felelevení­tettük több évszázados tör­ténetét. — A mohácsi vész ide­jén 400 kötet könyve és ősnyomtatványa volt, ame­lyet a harcok során szét­hurcoltak. Az igazi gyara­podás csak 1710-ben in­dulhatott meg, amikor is Csáky bíboros fogott gyűj­tőmunkába. A könyvtárat 1735-ben a főszékesegyház baloldali sekrestyéjében, helyezték el, ekkor márj 6000 kötetet számlált. A könyvtártörténet újabb, ki­emelkedő állomása Pata- chich Ádám érseksége ide­nagyvárosában volt ügynö­ke, akik beszerezték szá­mára a könyvritkaságokat. Az alapítólevél egyébként 1784 július 18-án kelt és Martosa Jakab akkori ka­talógusa szerint 18 932 kö­tetet vettek nyilvántartás­ba. Még egy jelentős ese­mény ebből az időből: az érsek meghívására Bécsből Kalocsára érkezik a könyv­kötő Wemer família és az egész könyvállományt a kor ízlésének megfelelően Mária Terézia stílusban — bőrkötés aranygerinccel — bekötik. könyvek a modem nyel­vektől kezdve a kínai és eszkimó bibliákon keresz­tül egészen a sziu-indián nyelvtankönyvig. Jelentősek a könyvtár tárgyi emlékei is. Közöt­tük a magyar korona hi­teles másolata. Itt talál­juk a XV. századból szár­mazó, fából készült Szent György és Szent Flórián szobrot, valamint XVII. századi szárnyasoltár-rész- letet. Nehéz volna felsorolni a könyvtárban található valamennyi könyv- és iro­dalomtörténeti érdekessé­get. A legrégibb kódex a XI. századból való, szinte hét lakat alatt őrzik: Könyv­történeti kuriózumok a XIV. századi orvosi kó­dexek is, így például a Compendium Medicináé 1330-ból, Langfrancus pá­rizsi orvos kódexe 1339- ből, valamint Hippokra- tesz Galenus „Medicina”- ja 1360-ból. Érdekes a története az úgynevezett „szakáll-kó- dexnek": Beck Konrád ír­ja le szentföldi utazását. Unokája a könyv első táb­lájába köttette az utazó nagypapa szakállát. Ugyan­csak a könyvtárban talál­juk az El Hadzsi Husszein bel Jazmen által szerkesz­tett arab nyelvű kódexet, amely a mohamedán val­lás papjainak szólásmon­dásait tartalmazza, török (74) Kloss egy gyors mozdulattal megigazította pisz­tolytáskáját, s Anna észrevette ezt. Megrettent a gon­dolattól. hogy Hans valami meggondolatlan lépéssel önmagát is veszélybe sodorja. De a fiú nem tett sem­mit. Csak kérdő tekintettel fordult előbb Lotharhoz, aztán a lányra nézett. — Fogtunk egy madárkát — mondta Lothar. — A lengyel hírszerzés embere. — Szóval megvan a csoport? — kérdezte Kloss. — Tehát ismét megelőzte az Abwehrt? Pedig, hogy őszin­te legyek, ezt a szálat mi tartottuk a kezünkben. A kis presszó, randevú Ruppert századossal, a J 23-as adásai..'. _ Kloss maga sem tudta miként tudott így u raikodt.í magán, s hogyan volt arra képes, hogy az egyébként is összetört Lothart most így kínozza. Mert Kloss minden szava felért egy-egy bordatöréssel Lothar számára. — Nem. A csoportot sajnos, még nem fogtuk le — mondta Lothar. — Akkor, és bocsásson meg a megjegyzésért, miért tartóztatták le ezt a lányt? Ugyanis embereim négy napja figyelték minden lépését?! — Ezt kérdezze meg a barátjától, Rupperttől. _ Engedelmével, szeretném emlékeztetni arra, amit a z előbb már mondtam: Ruppert századost is figyel­tettem. — Majd hangnemet változtatva: — És beszélt legalább a lány? — Beszélni fog. Elmond mindent. — válaszolt Lothar. Kloss leült egy székre, s remélte, hogy Lothar nem vette észre azt a parányi reszketést a hangjában, ami­kor a lányról kérdezősködött. _Szóval elsiették — mondta Kloss, most már tuda­tosan bántva Lothart. — Ezt a dolgot, ennek megítélését bízza ránk! — Lothar hangja erélyes és rendreutasító volt. Végtére is elege volt abból, hogy a Gruppenführer szavait itt egy Abwehres főhadnagy ismételgesse neki. — Nem azért hivattam ide, hogy egy lengyel hírszerzőről cse­vegjünk. Tudomásom szerint a tegnap estét Benita von Henninggel töltötte. Kloss nyugodtan rágyújtott, s csak utána válaszolt: — Információja téves. Benitával tegnapelőtt voltam sétálni. De miről van szó? — A kérdéseimre feleljen! — utasította rendre Lothar. — Nem szeretem az ilyen hangot, herr Lothar — mondta Kloss nyugodtan, s Lothar szemébe nézett. — Majd hozzászokik — felelte az keményen. — Egyáltalán nem biztos, hogy egyedül távozik ebből a szobából. — Ügy értsem ezt, hogy ön is kikísér? — Kloss hangja éles volt, bántóan éles, s egy kicsit rendreuta­sító. — Egyébként hívja fel Benitát, s kérdezze meg tőle, hogy mikor voltunk együtt utoljára. — Benita von Henning eltűnt — mondta Lothar — és maga az egyik gyanúsítottja az ügynek. — Keserű humora van, herr Lothar — mondta Kloss, hangját még tovább emelte: — ön ostoba tré­fát űz velem? — Kloss tudta miként kell az ilyen os­toba fajankókkal beszélni. —Honnan veszi a bátorsá­got ahhoz, herr Lothar, hogy egy német tisztet sérte­gessen? Vagy azt hiszi, hogy én is Ruppert vagyok? Azonnal telefonálok Rechte ezredesnek. Ez a kirohanás várakozáson felüli eredményt hozott. Lothar egészen lecsillapodott; — Nyugodjon meg Kloss, és próbáljon megérteni engem. Beszélgetésre hívtam, nem veszekedni. Lothar cigarettával kínálta, s lassan békésebb me­derbe terelődött a beszélgetés, amelynek témája ter­mészetesen Benita volt. Kloss válaszolgatott, s közben arra gondolt, hogy miként lehetne Annát kiszabadítani Lotharék markaiból. Tudta, hogy ennek a valószínű­sége kevesebb, mint tegnap a papírok megszerzéséhez készített terv realitása. De azt is tudta: megkísérel minden elképzelhetőt, hogy kimentse innen a lányt. Ugyanezt ismételgette két órával később, a Moko- tovszkij utcai könyvesboltban. Nárcis lakásán. Nárcis ideges volt, nem szívesen beszélt Annáról. Reálisan fel­mérte a kiszabadítási terv kivihetetlenségét. — Az üzletet, minden címet és nevet, amelyről Anna tudhatott, felégetett hídnak tekintek — mondta. — Azonnal kapcsolatba lépek a központtal, s lehet, hogy téged is ki kell zárni a további munkából. Kloss csak ült, arcát tenyerébe temetve, és újra, meg újra ezt hajtogatta; — Annitól nem kell félni. Anna nem mond el semmit, (Folytatjuk.) Fából készült Szent György-szobor a XV. századból. A jelenleg használatban levő katalógus 1870-ben ké­szült, de már dolgoznak a hatalmas anyag újraren­dezésén. Ezek a munkála­tok 1974-re fejeződnek be. Hogy milyen hatalmas munkáról van szó, hadd érzékeltessük, két. adattal: jelenleg százezer kötet ta­lálható a könyvtárban, a polcok hossza pedig meg­haladja a 4 kilométert. Az állomány fele a teológia témaköréhez kapcsolódik, másik fele pedig 4 fő gyűj­tőkörre oszlik: történelem, fölrajz, természettudomány és jog. Javarészük néme­tül, latinul és magyarul íródott, de a világ minden 1 nyelvén találhatók itt. és arab versek kíséreté­ben. A könyvtárban őrzik Luther Márton sajat hasz­nálatú bibliáját is. Díszes kötésű vendég­könyv őrzi a látogatók ne­veit. Az első bejegyzés 1813 február 13-án kelt. Egy máltai lovag, bizonyos Pius Gisilieri jegyezte be nevét. Az évtizedek során sok híres ember volt ven­dége a könyvtárnak, töb­bek között Czuczor Ger­gely, Munkácsy Mihály. Egy jóval későbbi bejegy­zés pedig arról tanúsko­dik, hogy itt járt Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese is. Csapai Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom