Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-22 / 170. szám
1970. július 22, szerda S. oldal Figyeli a mozduló életet... Kiss J. Zoltán otthonában Ifjúság a közéletben Kecskemét, Leninváros. Kiss J. Zoltán festőművész otthona. Két szoba kétfelől, egyik a műterem. Ahogy lenni szokott: állvány, festékek, ecsetek, vázlatok, képek a falakon mindenütt, rajzok, vázlatok a fiókokban, szekrényekben. Kint kánikula, bent, a sötétített ablakok mögött kellemes hűvös. Nagy László, a nyugdíjas népművelési felügyelő — aki tíz-tizenöt évvel ezelőtt a város kulturális vezetője volt — itt van velem, neki szól az évő- dő mondat: — öregszünk, Lacikám, ez a baj... ! A jó barát vitatja: — A művészek nem öregszenek; örök fiatalok maradnak. Zoli bácsi legyint: nem, dehogy, sőt; és panaszkodni kezd. Nyomja a hetvenkét év. Ám azután így derül fel Ismét: — Szeretek festeni, ez tartja bennem a lelket. Kedvelem a sikátorokat, a romantikus hangulatú utcákat, a meghitt csendet, örömöt adó nyugalmat. A békés, nyugodt órákat, perceket. És a játékos, vibráló fényt is. A látványa érdekel mindennek. Laci bácsi közbeszól: — A művészet ott kezdődik, ahol a dolgoknak a lelke, szelleme sugárzik. — Ezt szeretném megragadni ábrázolni, hogy más is értse, lássa, szeresse mindazt, ami nekem életem részévé lett a szemlélődésben. Kiss J. Zoltánnak jubileumi esztendő ez a mostani. ötven év óta fost rendszeresen. Először a fővárosban. Majd 1925-ben a kecskeméti Művésztelepre került Révész Imréhez. 1947-ben őt bízzák meg a helyi művészcsoport megszervezésével. Mennyit fáradozott másokért! És mennyi értetlenség, rossz- indulat, áskálódás kísérte! Egyszer végtelen elkeseredésében „elmenekült” Kecskemétről. De aztán mégis visszahozta a szíve. 1952-ben nagy öröm érte. Egy brüsszeli kiállításon képet vettek tőle, sikere volt. Azóta művei elkerültek szerte a világba: Bagdadba, Kanadába, Izraelbe, Moszkvába, Indiába, Belgiumba. Több tucatszor szerepelt csoportos és önálló kiállításon. Helybeli és fővárosi lapok, folyóiratok írtak róla, közölték műveit. Mégis ilyeneket mond: — Kár volt erre a pályára jönni... ! — Miért? — Ügy érzem, nem adhattam sokat, ahogy szerettem volna. Elkeserítő az is, hogy nem értik az embert. Különös érzésem van: ez az ember itt a besötétített, meghitten hűvös szobában szomorúnak látszik, szelíden panaszkodik, s milyen A Belkereskedelmi Minisztérium általános üzlet- szabályzata intézkedik arról, hogy milyen cikkeket kell, lehet, illetve szabad minőségi kifogás nélkül is kicserélni a vásárlók kérésére. A kötelező csere a könyvekre nem vonatkozik, de nem is tiltja azt. A csere lehetőségét az üzletvezető hatáskörébe utalja. A rendelkezést sokan félreértik, félremagyarázzák. érdekes, hogy alkotásai egészen másról vallanak. Impresszionista: vibráló fények, gyorsan változó hangulatok, a pillanatok benyomásai. Egyszerűség, derű, életszeretet. Az áttetszőén lágy, sejtelmesen borongós hangulatú akvarellek is fel- emelőek, lelkesítő erejűek. Szóvá is teszem, hogy derűseknek látom a képeit. — Ez azért lehet — mondja eltűnődve —, mert amikor festek, elfelejtek minden mást, olyankor vagyok igazán önfeledt, boldog, elégedett. Ez az érzés kerül rá a papírra, vászonra. Albumokat vesz elő. Emlékeket idéző kötegeket. Fényképeket, leveleket. A régi, már eltávozott művésztársak emlékeit. Mátis Kálmánét, Harczi Istvánét, Kiss Jánosét, Bajnai Tóth Lajosét. Hetvenkét éves. Sokat átélt, sok öröm. bánat, élmény, csalódás részese. Most is fest, alkot. Járja a Hírős város utcáit, figyeli a mozduló életet. Rajzolja, festi a várost hőségben, szélben és hidegben. Varga Mihály A minisztérium most megjelent állásfoglalása szerint a vásárolt könyvet, ha az hibátlan — kötése, lapjai, táblája, borítója nem gyúródott, nem sérült és nem szennyezett, az új könyvekkel szemben támasztott követelményeknek megfelel, — a vásárlástól számított 8 napon belül a vevő kérésére az üzlet kicserélheti. Elmondjuk és leírjuk sokszor; a mai fiatalok érettebbek, mint a 20—30 év előtti ifjú generációk. Ez munkájukon is meglátszik. Láthatjuk, meggyőződhetünk arról is, hogy akik közülük vezető tisztségbe kerülnek, az esetek legnagyobb részében nagy felkészültségről, rátermettségről tesznek tanúságot. így van ez faluhelyen is. A kétségtelen eredmények mellett azonban mégis, talán falun találkozhatunk a legtöbb gonddal és problémával ebben a vonatkozásban. A szövetkezetek vezetőségeiben kevés a fiatal. Bármilyen jól is dolgoznak, abban, hogy tevékenységüket, magatartásukat környezetük megítéli, helyenként nagyon is kísért a régi patriarchális szemlélet, amely egy-egy tisztség betöltésekor mindig csak azt nézi, ki az idősebb. Az olyan fiatalt pedig, aki még a szüleivel együtt él, gyereknek tartja mindenki. Innen van az, hogy számos községben az arra illetékesek nem is nagyon figyelnek a fiatalok megnyilatkozásaira, vagy ha meg is hallgatják őket, elintézik egy kézlegyintéssel a fiatalok észrevételeit, ha azok még oly fontosak is. A mellőzés, a lekezelés, ártalmára van az egyénnek, közösségnek egyaránt. De nemcsak erről van szó. Arról is, hogy egynémely helyi hatalmasság a fiatalok területeit, az ifjúsági szervezetet is épp úgy nem veszi komolyan, mint ahogy A könyv is cserélhető (70) Néhány másodperc múlva Anna és Hans szótlanul egymásra néztek az összekötözött Benita felett. A német lány szeméből gyűlölet és kétségbeesés sugárzott. Kloss egy kicsit sajnálta ezt a csúnyaságot. Amint sikerült az ágyhoz kötözni Benitát, Anna és Kloss azonnal munkához látott. Kiürítették Benita táskáját. leszedték a lány ruháit, s perceken belül Annából Benita von Henning lett. Amint végeztek az átöltözéssel, Anna és Hans elhagyták a lakást. — Anna — szólt Kloss a lépcsőházban — tudod, hogy ez nagyon veszélyes játszma, de ha sikerül, holnap már a J—23-as jelentheti, hogy Henning profesz- szor tervei nem titkok többé számunkra sem, s így... — Tudom. Hans, tudom ... — Emlékezetedbe vésted Henning dolgozószobájának minden részletét? És tudod, hogy te most Benita vagy. Az őrségnek is el kell hinnie ezt, hogy minden sikerüljön. — Minden rendben — válaszolta Anna. — A sarokban egy páncélszekrényt találsz. Kinyitod, s megcsinálod a felyételeket. Aztán a konyhán keresztül távozol... Akkor kell elhagynod a lakást, amikor őrségváltás van. Egy pillanatra sem szabad kiesned a szerepedből... Nem tévesztelek szem elől, erre számíthatsz. Minden pillanatban biztosítalak. Amikor a ház közelébe értek, Kloss csókkal búcsúzott a lánytól; — Emlékezz; őrségváltás után távozhatsz. No, menj már... Az éjszaka sötét volt, s az utca néptelen. A csendőrjárőr elhaladt mellettük, vezetőjük tisztelgett. Kloss mégegyszer magához húzta a lányt, aztán Anna elindult. Kloss nézte, amint a lány átvágott az úttesten és nyugodt léptekkel elhaladt az őr mellet. Kloss csőre öltött fegyverrel állt egy fa mögött. Anna most lépett a kapuhoz, s az őr köszöntötte: — Guten nacht, Fräulein — köszönt az őr. s Kloss megnyugodva sóhajtott fel. Az első fontos lépés sikerült. Anna néhány másodpercig bajlódott a kapuzárral. Borzalmasan hosszú időnek tűnt mindez Kloss számára, de végül is nyikordult a kapu, s Anna végigsétált a főbejárathoz vezető úton. Nem múlt el három perc, s Anna már a lakásban volt. Átsétált a halion, belépett Benita titkárságára, s meglepetten vette észre, hogy Henning irodájának ajtaja is nyitva van. Nem gondolkozott, csak végezte ösztönösen a munkát. Előbb lefüggönyözte az ablakot, ahogyan Kloss tanácsolta, aztán a páncélszekrényhez lépett. A zár nem akart engedelmeskedni a kulcsnak. Anna homlokát kiverte a verejték. Csak nyugodtan, csak biztonságosan — biztatta önmagát —, élőiről kezdeni az egészet. Rövid bajlódás után végre kinyílt a páncélszekrény ajtaja, s a középső polcon megtalálta, amit keresett. Henning legtitkosabb rajzait. Most már nyugodt volt ismét. Óvatosan szétterítette az asztalon a rajzokat, s gondosan fényképezni kezdet. Közben rá-ránézett az órára, s számolta a perceket az őrségváltásig. Kloss odakint megfeszített idegekkel várta. Nem is sejtette, hogy ilyen sokáig tart az akció. De az őrségváltás sem érkezett még meg, tehát — nyugtatta magát — csak a tétlen percek hosszabbak a számítottnál. Motorzúgást hallott. A fához simult, szinte összenőtt a hatalmas fatörzzsel. Tudta, hogy nem láthatták meg, mégis félelem ébredt benne. Félelem, Anna miatt. A felvezető elmondta a szokásos szöveget, s négy-öt perc múlva már ismét távol járt az autó. Csak a most felállított őrszemek kimért léptei visszhangoztak az éjszakában. — Most kell Annának elhagynia a házat — gondolta, s ellenőrizte a fegyverét. Kikészített egy tartaléktárat is, minden lehetőségre felkészülve. Ebben a pillanatban aludtak el a villanyok a konyhában. Anna kicsit bajlódott a konyhai zárral is, de aztán minden ment simán. Elindult a kijárat felé. Az őr éppen háttal állt, amikor becsukta maga mögött a kaput. Ment néhány lépést még a kerítés mellett, aztán átvágott a szemközi oldalra. Kloss erősen magához szorította a lányt, s úgy indultak tovább. — Minden rendben — mondta Anna, s összeszorította ajkait, nehogy hangosan felvacogjanak fogai a félelemtől. (Folytatjuk.> az egyes, fiatalokat. Már pedig aki az ifjúságot lebecsüli, ezzel a társadalom legaktívabb rétegének kibontakozását gátolja, azét a rétegét, amely jogosan kér helyet magának a közéletben, a közügyek intézésében is. Hiszen munkabírás, erő és lendület, sőt nem egyszer a mindannyiunk számára hasznos gondolatok és kezdeményezések tekintetében talán éppen az ifjúság tudja a legtöbbet nyújtani a közösségnek. A realitásokkal számoló, józan politikai tényezők ma már jól látják és tevékenységükben igyekeznek is érvényesíteni azt a felismerést, hogy a fiatalokat jobban be kell vonni a közélet áramkörébe. Ennek látható jelei vannak. Növekszik azoknak a száma, akik jobban, bátrabban mernek támaszkodni a fiatalokra. Kibontakozóban van egy egészséges közhangulat a fiatalok helyét és szerepét józanul értékelő álláspontok mellett. Maguk a fiatalok is kezdik jóikban megérteni és átérezni felelősségüket a társadalommal szemben, s ez meglátszik munkájukon, s közéleti szerepléseik során. Ezeket az egészséges tendenciákat mindannyiunknak erősítenünk kell. Ezer és egy módja van ennek. Közülük talán a legfontosabb, hogy figyeljünk rájuk, hagyjuk alkotni, teremteni őket közéleti síkon, a helyi politika formálásában ugyanúgy, mint a napi termelőmunka során. Akik szívükön viselik a társadalom előmenetelének ügyét, és ki tagadná, hogy ilyen nálunk az emberek többsége, az el sem tudja képzelni a közéletet tevékeny, lelkes fiatalok nélkül. Rájön, mint ahogy mindnyájunknak rá kell jönnünk: tovább marad fiatal, aki az ifjúságot megérti. K. I. Szabó Ede: Krúdy Gyula Különös alakja volt a modern magyar irodalomnak Krúdy Gyula. Részben talán folytatójának nevezhető a Mikszáth Kálmán-féle szatirikus—anekdotikus világfestésnek, részben pedig a valóság és álom sejtelmes határvidékén játszódó műveivel, az epikai elbeszélő mód különleges líraivá formálásával, a konkrét idő szubjektívvé bontásával szinte megelőzte nagy kortársait, Proustot és Gi- raudouxot. Szabó Ede ezt a különös életművet és életpályát mutatja be az olvasóknak az „Arcok és vallomások” sorozatban sok fényképpel, műrészlettel. Nézzük meg, hogyan állítja elénk Szabó Ede Krúdy Gyulát! Megismerkedünk a kötet elején a Nyírségből származó fiatal Krúdyval, ki így emlékszik vissza: „Névnapokon, lakodalmakon álruhás betyárokkal koccintgat- tak a vármegye urai.. többek között az „N. N.” című Krúdy-regény utal áttételesen a gyerekkorra. „A Nyírség, ahol a gyermekkori őszök és az ifjúkori tavaszok elrepültek felettem, telve volt magányos tücskökkel.” Később Krúdy elvágyódik szülőföldjéről, a nagyvilágba szeretne eljutni, Pestre. Rengeteget olvasott: az Ezeregyéjszakát, Puskin Anyeginjét, Dickenst, Tur- genyevet, Reviczky! Talán ők hatottak rá legerősebben. Korán kezdi írói pályáját. Sokat köszönhet Porubszky Pál tanárnak. Krúdy Pestre kerülve hamar megszereti a hangulatos Józsefvárost. Számos alakja bolyong errefelé, írásait egyre több pesti lgp közli. Először Mikszáth követője, majd keresve egyéni hangját jut el az álomig, a látomásig. S megtalálja igazi merengő hősét: Szind- bádot, Rezeda Kázmért, mely alakokban kissé lírai módon kirajzolódik az író egyénisége is. „Szerette a1 nők lábát s a hófúvásos időjárást. A vidéki tánciskolát és a kis vendégfogadót, ahol ismeretlenül üldögélt, és a fogadósnénak szöktetést ígért.. S az a meglepő Krúdy álomszerű történeteiben, ködlovagjaiban, hogy minden „áttételesség” ellenére valóságalapra épülnek. Al- vinczi Eduárd alakját Szemere Miklósról mintázta. Pesti utcanők, pincérek, újságírók, cigányprímások és mások jelennek meg Krúdy írásaiban. Élőn, érdekesen, átitatva az író költői látásával, romantikus merengésével. Az író sokszor a múltba menekül, mert „de jó lett volna akkor tartózkodni a földön, mikor nem volt háború ...” Krúdy így vallott egyszer eltúlozva „hazugságai”, álmodozásai szerepét: „Menynyit szerettem volna írni, ami igaz! Semmit nem írtam, csak színhazugságokat!” Ez természetesen írói túlzás. Az író „őszi utazásokra” készteti hősét, fájdalmasabbak lesznek a pesti élmények, fájóbbak a múltidézések, könnyesebbek a merengések. „Idegenszerű, új világ keletkezik Pesten” — írja 1917-ben. Közérzetét így jellemzi: éjjel két és három óra között arra gondol, hogy ő hajótörött, s egy gerendába kapaszkodik a félelmes tengeren. A világháború Idején mint Jókai Az aranyemberben Senki szigetéről álmodozott. A forradalmakat természetesnek tartja, örömmel fogadja. „Belélegzettem a forradalom kábító füstjét, eltehettem szívembe lángját...” S ahogy Szabó Ede fejezetcíme jelzi: könyvekbe menekül azután, a Margitszigetre. Egészsége is megroppan. Mindig anyagi gondokkal küzd. 1933-ban 55 évesen halt meg. Kedvenc nótájával búcsúztatták: Lehullott a rezgőnyárfa ezüstszínű levele ... Szekér Endre £
