Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-10 / 160. szám
1970. JúHns 10, péntek 5. oldal Új egységben Beszélgetés a Hazafias Népfront dunavecsei községi elnökével A hónap első napjától kezdve új közigazgatási egységbe tartoznak a megszűnt dunavecsei járás községéi. Naszály Sándorral, a Hazafias Népfront Dunavecsei Községi Bizottsága elnökével, aki egyben az általános iskola igazgatója is, a község megváltozott helyzetéről, a közhangulatról és az iskolafejlesztés lehetőségeiről beszélgettünk. — Az emberek túlnyomó többsége megértéssel fogadta a változásokat. Legtöbben a tanácsi ügyintézés további javulását, a helyi hatáskörök bővülését, ügyes-bajos dolgaik gyorsabb elintézését várják a jövőben. Véleményem szerint az új közigazgatási egység közlebb hozza egymáshoz a Duna mentén élő embereket. Meggyőződésem, hogy helyes ez, mert Tasstól Dusnokig azonosak a gondjaink, az eredményeink és törekvéseink is. A községben nagy érdeklődés tapasztalható Kalocsa és környéke kulturális, népművészeti hagyományai iránt. Tudjuk, hogy például az iskolafejlesztést mindenki kedvezően fogadta. — Közelebbről? — Az átszervezés folytán az iskola előnyös helyzetbe került. A szomszédos, volt járásbírósági épületbe három új osztályt alakíthatunk ki. Ezzel megvalósulhat a régi kívánság: Valamennyi tanuló délelőtt járhat iskolába. A napközi otthon önálló épületbe kerül és a község központjában a járási pártbizottság helyén körülbelül 80—120 helyes tanyasi kollégium kezdi meg működését. Szeptembertől kezdve tehát a csa- nádpusztai, milkópusztai és a környező tanyákon élő gyerekek birtokba vehetik új otthonukat. Az iskolai épületek bővülésével javítani tudjuk az oktatás színvonalát is. Végre megszervezhetjük az ipari tagozatú politechnikai képzést. Eddig nem tudtuk megoldani, pedig a végzős tanulók 55—60 százaléka ipari szakmák iránt érdeklődik. Jobb körülményeket teremtünk az úttörőmunkához, javítjuk a tantestület iskolán belüli elhelyezését is. — A volt intézményi épületek hasznosításakor gondoltak-e a lakáshelyzet javítására? — A községi vezetés eltökélt szándéka a lakás- helyzet javítása, a legjobban rászorulók igényeinek kielégítése. Sajnos, arra nem lesz lehetőségünk, hogy az igénylők többségének lakást adjunk. A felszabaduló kisebb épületek többsége magántulajdonban van — a nagyobbakat pedig úgy hasznosítjuk, hogy előre haladjon a község kommunális, szociális ellátottsága, új közérdekű intézmények létrehozásával (iskola, szociális otthon, öregek napközi otthona, mentőállomás stb.) A lakáskérdés teljes megoldására továbbra is sajáterős, a szövetkezeti, az OTP-akciókat, valamint az ezzel összefüggő állami támogatást és a társadalom összefogását, segítségét tartjuk a legfontosabbnak. — Pillanatnyi gond? — A közlekedés. A jelenlegi autóbusz-menetrend szerint a járási székhelyre utazók 2—3 órás elfoglaltság miatt egész napra kiesnek a munkából. Űj járatok kellenének a Tass— Dunavecse—Solt—Kalocsa útvonalon olyan időbeosztással, hogy a Kalocsára igyekvő utasok már a reggeli órákban ott lehessenek. Tudomásunk szerint az Autóközlekedési Vállalat már megtette a szükséges intézkedéseket e probléma megoldására — fejezte be nyilatkozatát Naszály Sándor. Szabó Attila 4\ ATALO K *^ÓRU MA ESZMÉNYEK ÉS AZ IFJÚSÁG Nemzetközivé bővül a miskolci ipari vásár Július 25. és augusztus 5. között rendezik meg Miskolcon a negyedik helyipari termékkiállítást és vásárt. Az immár hagyományos termékkiállításon a borsodiakon kívül részt vesznek a szomszédos Hajdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár, Nógrád, valamint Pest megye helyipari vállalatai is. Első alkalommal mutatja be termékeit Miskolc szlovákiai testvérvárosa — Kassa — bútor és finom- mechanikai vállalata. A tíz napig nyitva tartó kiállításon sok újdonságot mutatnak be a vállalatok. A kassai vállalatok olyan termékeket küldenek, amelyeket a kis- határmenti forgalomban szállítani is tudnak. (60) Kloss úgy tett, mintha a zene andalító ritmusára figyelne, közben éberen figyelt minden félmondatra: — Franz éppen most tért vissza Kurszk alól... — csacsogta egy lány. — Valami offenzívára készülnek... A fivérem egy csodás kisestélyit küldött Párizsból... Holnap utazom — mondta egy Wehrmacht-tiszt, s szorongatta a lány kezét. — Már csak egy éjszakánk van, drágám... Fel kellene varratni néhány centit, de ezek az itteni varrónők... A bábeli hangzavarból is kicsengett Ilza ideges nevetése: — Igyanak uraim. Ebben a rohadt városban az embernek időnként jól be kell rúgni! Ruppert sietve táncra kérte Ilzát, s közben kérlelte, hogy viselkedjék csendesebben, s ne igyon többet. Von Henning és Lothar a pultnál álltak, teli poharakkal a kezükben. A professzor kicsit közelebb „áj. Lotharhaz: — Kicsoda az a fiatalember, aki Benitával táncol? — Kloss főhadnagy — válaszolta Lothar. — Azt már tudom. De csak azt — mondta kicsit türelmetlenül a professzor. — Rendes ember. Nagyon rendes családból származik. Henning arca változatlanul merev maradt. Ivott, s letelte a poharat. — Nem érzem jól magam ebben a városban — mondta kis szünet után. — Berlinben figyelmeztettek, hogy nagyon kell vigyáznom... — Teljesen nyugodt lehet, professzor úr — mondta Lothar. — Kitűnő embereim vannak, egytől egyig tudják, hogy ez is front. Kloss állandóan Benitával táncolt. Közben mindig Annára gondolt, így erőltetve magára valami kedvességet. S amikor tánc közben Benita derekát szorította, Annát érezte maga mellett. Annát, aki a Prága utcai kölcsönszobában ugyancsak őrá gondol. Az ő Hansára, aki nemsokára együtt megy haza BenitávalMert valóban front ez itt — gondolta Kloss. — S ha Ruppert meghátrál, Benita lesz a helyzet kulcsa. — Mire gondol főhadnagy úr? — kérdezte a lány. — Magára. Kettőnkre. Arra, hogy ebben a furcsa világban két ember így összetalálkozhat — közben magához szorította a lányt, s az most már nem ellenkezett. Kloss furcsán érezte magát, aztán rájött, hogy figyelik. Hogy Ruppert figyeli kitartóan. Ruppert, aki már alig állt a lábán, s most megfordult a kocka: most Ilza ment oda hozzá, s kérte, hogy ne igyon többet. Ilza el akarta venni Ruppert poharát, de az görcsösen marokra fogta, s újra töltött és ivott. Ilza tehetetlenségében a zongorához ült, s játszani kezdett, majd inkább csak dúdolva, szép alt hangon énekelni kezdett egy divatos katonadalt. ♦ A találkozót a Pomianovszkij presszóban beszélték meg. Kloss már jó ideje szemmel tartotta a környéket, s látta, amikor Ruppert leszállt a villamosról, s belépett a kávéházba. Űjabb fél óra telt el, s Kloss megnyugodott. Rup- pertet sem követték, s azután semmi mozgolódást nem észlelt. De tovább figyelt. Látni akarta, amint Anna belép, s azt is, amikor feladatát teljesítve zavartalanul távozik. Nem is beszélve arról, hogy változatlanul izgatta; vajon Ruppert elhozta-e az anyagot, vagy megkísérli kijátszani őket. Ruppert ezalatt idegesen ült a sarokasztalnál. Kezében a megbeszélés szerint a Berliner Zeitung aznapi számát tartotta kinyitva, s az asztalon egy doboz „Privát’’ cigaretta hevert, amelyben a mikrofilmet helyezte el. Ruppert ideges volt. Érezte, hogy kutyaszorítóba került, s idegesítette, hogy végig kell csinálnia ezt az egészet. Tulajdonképpen — vélekedett Ruppert —, golyót kellene röpítenem a fejembe, nem pedig jelszavakra emlékeznem. És egyáltalán minek a jelszó, ha az öreg jön az anyagért? Az egész egy idióta ceremónia — dönnyögte magában —, s ez a jelszó; „Találkoztunk Horschnáfl Berlinben?”, s a válasz: „Nem messze lakom, ezért járok oda.’’ Marhaság — mondta Ruppert, s idegesen dobolt ujjaival az asztal lapján. Nyílt az ajtó. Felnézett, s egy csinos nő egyenesen az ő asztalához tartott, s mire Ruppert magához tért, az ámulattól, a nő barátságosan mosolyogva elmondta a jelszó első felét. (Folytatjuk) „Ifjúság ez az életkor, amikor ideálokat, eszméket, haladó nézeteket keres mindenki, s ezek alapján akar élni‘ (Kádár János) töltik meg életüket, szárnyat adnak a képzeletnek, akaratnak, a dolgos hétköznapok tevékenységében. Az elmúlt társadalmi rendszerek olyan ideálokat igyekeztek állítani a fiatalok elé, amelyek a legjobban szolgálták az uralkodó társadalmi rendszer fennmaradását. Tovább elemezhetnénk, miképpen fogalmazódott meg egy-egy korszak ember- eszménye az illető kor irodalmában, művészetében, pedagógiai törekvéseiben. Nyilvánvaló, a fel- szabadulás után az volt az egyik feladat, hogy szétromboljuk azokat az ideálokat, amelyek a múlt feudális és kapitalista társadalom örökségeként éltek ifjúságunk tudatában. Feladatunk az lett, hogy a régi ideálokat olyan eszményekkel helyettesítsük, amelyek kifejezik merőben új, minden eddiginél magasabb célokért küzdő, szocialista társadalmunk lényegét. így került a fiatalok elé nemcsak mint eszmény, de egyben gyakorlat is a szocializmus, a kommunista embertípus fogalma. Gyakran állítottuk és állítjuk ma is példaképül a fiatalok elé a felszabadulásunkért küzdő hősöket, az újjáépítés kiemelkedő egyéniségeit. Irodalmi alkotások, filmek is készültek e nagyszerű hőstettekről. Ám a fejlődés ma már mást és többet igényel tőlünk. Aczél György elvtárs, az MSZMP KB ifjúságpolitikai kérdésekkel foglalkozó ülésén zárszavában utalt arra, hogy az „emberideálok, embereszmények felmutatásában vannak adósságaink”. Eddig a régi rendszer ellen küzdő hőseinket állítottuk elsősorban eszményként ifjúságunk elé. Vannak már munkásszobraink, ezzel kapcsolatos irodalmunk és filmjeink, már régóta hirdetjük a munka becsületét, de a mindennapi szívós munka hősiességét, szépségét, társadalmi értékét még nem eléggé állítottuk ifjúságunk elé. Fejlődésünkkel eszményeinknek is fejlődniük, gazdagodnak kell. Ma már a szabadsághősök után vagy mellette a munka hőseit kell az eddiginél fokozottabb mértékben eszményként állítani ifjúságunk elé. Gyakorlatunkból tudjuk, hogy a fiatalok egy részének a gyors sikereket, eredményeket hozó tettek, foglalkozások az eszményei. Nem minden fiatalt vonzanak a mindennapi szívós munkával kialakított magasra ívelő életpályák. Pedig ahogy egy mérnök éveken át szívós munkájával eljut egy találmányhoz, vagy egy technikus, munkás egy tökéletesebb eljáráshoz, napjainkban legalább olyan nagyszerű tettnek számít, mint például régen a fegyveres harc. A fiatalok sokszor kérdezik: Ki napjaink forradalmára? A mai forradalmár ismérvei lehet, hogy nem tisztázódtak még, az azonban nem kétséges, hogy jelenleg mi a forradalmi feladat. Társadalmunk a szocialista for* Ezekben a napokban — az MSZMP KB ifjúság- politikai kérdésekben hozott határozata után — különböző fórumokon, tanácskozásokon, a sajtó hasábjain gyakorta halljuk, olvassuk a kérdést: van-e eszményképe a mai ifjúságnak, és ha van, mi ez az eszménykép? Valóban izgalmas kérdés: hűtlenek lettek-e a mai fiatalok történelmünk, irodalmunk, politikai életünk nagy képviselőihez? A kérdésre adott válasz teljessége nélkül csak hivatkozni szeretnénk az utóbbi időben e témakörben végzett szociológiai felméréseinkre. A megkérdezett fiatalok többsége azt vallotta, hogy van eszményképe, s név szerint is megmondta ki az, megfogalmazva, hogy milyen tulajdonságok miatt választotta az illetőt példaképül. Az is bizonyossá vált, hogy ezek az eszményképek természetesen nagyon is „mai” eszmények és emberek, ami feltétlenül pozitív dolog. A Kommunista Ifjúsági Szövetség nevelő munkájában ma sem hagyhatja figyelmen kívül, hogy a helyesen megválasztott eszmények, eszményképek távlatokat nyitnak a fiatalok számára, s a távlatokban való gondolkodás teszi az emberi életet még értékesebbé. Az a véleményem, hogy napjainkban is szükségük van a fiataloknak eszményekre, amelyek irányt mutatnak a törekvéseknek, magasrendű céllal és tartalommal radalom szakaszában, vagy másképp, a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakában van. Ez az átmenet a gazdasági, társadalmi, kulturális viszonyok átalakításában egyaránt forradalmi feladatot ró ránk. Ez a gazdasági életben a munka termelékenységének a fokozását jelenti mindenekelőtt. Ez kevésbé látványos, de annál szükségszerűbb, nemcsak forradalmi, de nemzeti ügyünk is, ezért az itt kitűnt és kiválóan dolgozó embereket, munkásokat állítsuk bátrabban példaképül a fiatalok elé. És azokat is, akik harcosai az új elterjesztésének, akikben magasfokú felelősségérzet él a rábízott értékekért, akik bátran szóváteszik a lazaságokat és harcolnak az önzés, harácsolás, jogtalan anyagi előnyök ellen. Mert ki tagadhatná, ez a harc is — harc az értelmetlen életmód ellen — nagyon is egész embert kíván. Az MSZMP KB ifjúság- politikai kérdésekkel foglalkozó anyagában kifejezésre jut, hogy a mi embereszményünk az olyan embertípus, aki úgy végzi lelkiismeretesen, odaadóan a munkáját, hogy közben a társadalom életének egésze is érdekli, hogy közben országa életét a szocialista világrendszerrel összefüggésben szemléli. Nem vagyunk tehát hívei a deheroizálásnak, de a hamis illúziót keltő hőskultuszt sem tápláljuk. Hazugsággal, illúziókeltéssel nem lehet szocialista embertípust nevelni. A mai fiataloknak igaz ember- eszményeket kell állítanunk, amellyel befolyásolhatjuk és gazdagíthatjuk választási lehetőségeit. Olyan emberideálok kellenek, amelyek többék mint a mindennapi emberek (többek munkájukkal, emberi magatartásukkal, életszemléletükkel), de emberek, akik tettekkel és gondolatokkal segítik elő társadalmi haladásunkat. Jelenlegi helyzetünkben arra volna szükség, hogy az ifjúsági irodalmi alkotásaink ne csak a régi társadalom ellentmondásait és hőseinek életét mutassák be, hanem adjanak helyt ezekben a művekben mai életünk kiválóságai, a munkában helytállók szívós küzdelmének, eredményességének. A különböző ifjúsági folyóiratok hasábjain a divatos témák és még divatosabb gitáregyüttesek és filmsztárok mellett gyakrabban kellene bemutatni a fejlődés legfőbb forrásának, az emberi munkának kiemelkedő hétköznapi hőseit. Az ifjúsággal kapcsolatos extrém témákat feldolgozó filmek helyett sok olyan hasonló filmre van szükség, mint pl. „A nehéz emberek”. A munka hőseinek életét olyan plasztikussággal, élményszerűséggel kell ifjúságunk elé tárni, hogy meglássák a mindennapos alkotómunkának, mint életformának a szépségét, s tudatára ébredjenek: az ember maga is felnő a magasabb célok követésére. TERBE DEZSŐ a KISZ megyei .bizottságának első titkára
