Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-05 / 156. szám

Mi lesz vasárnap? Itthon és idegen pályá­kon is kevés most a sport- esemény, de bizonyosak va­gyunk abban, hogy a kecs­keméti és a jánoshalmi sportkedvelők ezen a vasár­napon sem fognak unat­kozni. KETTŐS NEMZETKÖZI t/cAlkoző Lapunk pénteki számá­ban már bemutattuk olva­sóinknak az „Ifjúsági Kupa 1945—1970” nemzetközi labdarúgó-torna kecskemé­ti résztvevőit. Érdekesnek és színvonalasnak ígérkezik mindkét találkozó. Az esé­lyekről nehéz előre nyilat­kozni, mert mind a lengyel Katowicéi SC Stahl, mind pedig az olaszországi AS Casale játékerejére csak országuk labdarúgásának színvonala alapján követ­keztethetünk. Biztos, hogy a fejlődő lengyel labdarú­gást és a VB döntőjébe is bejutott Olaszországot ifjú­sági vonalon is jó csapat képviseli. VISSZAVÁGÓRA KÉSZÜLNEK A VÍZILABDÁZÓK „Legfiatalabb” sport­águnk képviselői a Kecs­keméti Vízmű vízilabdázói visszavágóra készülnek. Az NB II B. osztályú bajnok­ság első fordulójában — ez volt a csapat első bemutat­kozása — vereséget szen­vedtek Cegléden. Azóta vi­szont szemmel láthatóan sokat fejlődött a kecske­méti csapat, s mór két győ­zelem is van a tarsolyuk­ban. A Kecskeméti Vízmű —Ceglédi Vasutas vízilab­da-mérkőzés vasárnap dél­előtt fél 11 órakor kezdő­dik Kecskeméten a fedett uszodában. KI LESZ A BAJNOK? Ez is eldől vasárnap Já­noshalmán. Igaz, az egy­fordulós megyei I. osztályú bajnokság végén nem az NB III-ba jutásért játsza­nak a csoportgyőztesek, ha­nem a Felszabadulási Ku­páért, de ez semmit sam von le a találkozó jelentő­ségéből. A Kecske szereplése az NB I. B. B-csoporíjáhan jfíl A Kecskeméti Dózsa a*® ez évi bajnoki szerep­léséről beszélgettünk Kö- vesi Károllyal, a Dózsa-lab- darúgó szakosztályának el­nökével. Megkérdeztük, ho­gyan értékeli a csapat idei szereplését, jónak tartja-e a B. csoportban kivívott 3. helyezését? — Nem mondhatom, Az úttörőolimpiai csúcsok árnyékában A HÉT ELEJÉN Szege­den immár hatodszor kú­szott fel az árbocra a nyá­ri úttörőolimpia ötkarikás zászlaja. Hatodik alkalom­mal gyűltek össze az or­szág legjobb úttörői, hogy nemes versengésben dönt­sék el a komoly rangot je­lentő olimpiai érmek sor­sát. Mintegy félmillió paj­tás vetélkedőjéből került ki az az 1030 leány és fiú, akik itt Szegeden a Vas­utas Sportpályán a meg­nyitóra felsorakoztak. A saját korcsoportjukban ők az ország színe-java. Köz­tük ott meneteltek bordó­színű melegítőben Bács- Kiskun megye képviselői is- hat csapat- és 17 egyéni versenyző. SZlNPOMPÁS a kezdet. De valójában csak az öt­karikás selyemlobogó fel­kúszásáig, s a Himnusz hangjai alatt volt ünnepi a hangulat. A rajtpisztoly eldördülése és a játék kez­detét jelző sípszó után el­keseredett harc, verejték, s a győzelemtől vagy a vereségtől fakadó könnyek avatták igazi vetélkedővé az olimpiát. Megyénk színeiben raj­tolt úttörők bizony nem ragadtattak el bennünket túlságosan nagy sikerek­kel. A harcosan, keményen és rohamosan fejlődő sporteredményekkel lépést tartva szerettük volna me­gyénk olimpikonjait az or­szág legjobbjai közt látni. LASSÚK csak például atlétikában- A fiúk mező­nyében a 100 m síkfutás után a kecskeméti A. Tóth­ot kizárták (?). Eredménye 11-9. Ez a harmadik helyet jelenthette volna, mert a fővárosi Konta is azonos időben ért célba. Távol­ugrásban Király Ottó ke­mény küzdelemben 578 om-mel harmadik. Ez az első bronzunk. Lányoknál 100 m-en Lázár Ida 12,9-el negyedik. És negyedik lett Ádám Anikó is kisilabdá-. ban 61,62-vel. A négytusa egyéni összetettben Mayer Erika (Kkfházi József Atti­la Ált. Isk.) 252 ponttal második. Mindössze egy ponttal szorult a dobogó második fokára. A négytu­sa csapatversenyben hato­dik helyen végeztek a fél­egyháziak. Ez minden. TORNÁBAN tegnap még javában folytak a verse­nyek. Dósa István és Pa- czolay Gyula kiskunhalasi testnevelők eléggé borúlá­tóan nyilatkoztak torná­szaik esélyéről, pedig itt sokat vártunk. Legfeljebb a 7—10. helyre várják a csapatot- Igaz, a mezőny rendkívül erős- és két ponterős halasi fiú sérülés és betegség miatt nem utazhatott Szegedre. Nagy kár érte, mindenesetre így is szép teljesítmény, hogy a halasi tornászok hatod­szor vannak az országos döntőben. Más kérdés az, hogy mindig megeléged­hetünk-e ennyivel? A mér­cét évről évre magasabbra teszik, s nincs más válasz­tásunk- mint vagy lépést tartunk a fejlődéssel, vagy pedig meghúzódunk az olimpiai csúcsok árnyéká­ban. NEM SOKKAL jobb a helyzet a labdajátékoknál A sportfotopályázat díjnyertes képe (fent) dent bele”. A bajai Vatay Gyula felvétele. „Min­sem. Kézilabdában a garai fiúk képviselik megyénket, s eddig két mérkőzést ját­szottak. Baranya csapatá­tól 22:13 arányban veresé­get szenvedtek, tegnap pe­dig Óvár ellen 13:13 ará­nyú döntetlent értek el. Az erőviszonyok alapján a 3— 4. helyre várjuk a garai fiúkat. LEÁNY kosárlabdában nem voltak vérmes remé­nyeink. Tudtuk, hogy a Szolnokról döntőbe jutott Kecskeméti Ének-Zenei Ál­talános Iskola csapata kor­ban jóval fiatalabb a töb­bi résztvevőnél és így nem is várhattunk tőlük jelentős eredményt. Sajnos a Budapest elleni mérkő­zésen Dobos Magdi, a csa­pat úgyszólván egyetlen rutinos és ponterős játé­kosa olyan súlyosan meg­sérült, hogy hosszú ideig harcképtelen lesz- Ez rá­nyomta bélyegét az ered­ményekre- sőt a további­akban még egy kezdő já­tékos, Szőke sérült meg, s így eddig mind a négy mérkőzését elvesztette a kecskeméti leánycsapat. Teljes gárdával Borsod és Tatabánya ellen is más lett volna az eredmény. hogy maradéktalanul elé­gedett vagyok, s e nézetem­ben osztozik a labdarúgó­szakosztály és az egyesület minden tagja. Míg a hazai mérlegünk igen jónak mondható hiszen a Széktói Stadionból mindössze a Bp. Spartacus vitt el egy pon­tot, addig a vidéki mérkő­zéseink legtöbbje vereség­gel végződött. Egyetlen győzelmet sem szereztünk, s mindössze három pontot hoztunk el idegenből. (Bp. Spartacus, BVSC és DVSC.) Tehát a megszerezhető 16 pontból csak három. Vég­eredményben ez okozta, hogy az első helyezett FÖSPED Szállítók csapatá­tól egy ponttal elmarad­tunk, s a második helyen végzett Bp. Spartacus mö­gött gólaránnyal szorul­tunk a harmadik helyre. Véleményen szerint kissé jobb felkészüléssel, egyes mérkőzéseken nagyobb lel­kesedéssel küzdve, jobb he­lyezést érhetett volna el a csapat. a A Dózsában újjáala­kult a labdarúgó-szak­osztály. Sikerült-e megva­lósítania az eléje tűzött cé­lokat? — Erre a kérdésre sem tudok egyértelműen igen­nel válaszolni. Az elmúlt években hiba volt egyesü­letünknél, hogy a reszorto­kat a vezetők nem osztot­ták fel kellőképpen egymás között. Ezen a rossz gya­korlaton ugyan változtat­tunk, de még nem mondha­tom, hogy hibamentes a munkánk. Legfőbb gon­dunk a játékosok nevelése, hogy szocialista sportem­berekké váljanak, s hogy tudásukat mind az életben, mind pedig a sportpályán növeljék. Eredményeket ezen a téren is értünk el, de ezzel még nem vagyunk megelégedve. ■ Hogyan sikerült eb­ben az időszakban a Dózsában a csapatépítés? — Mint ismeretes, két erősségünk, Jósa és Fajt eltávozott tőlünk, s ez ér­zékeny veszteség volt szá­munkra. A csapat „törzse” azonban megmaradt és idén is — egy-két megingástól eltekintve helytállt a baj­noki küzdelmeken. A Gór, Kreidli, Oláh, Lantos, Dió­szegi, Lutz, Czéh, Lódi, Kiss II., Dobó, Balatoni, Porhanda, Bánhidi, Gyiff- kó, Kisjuhász gárdához né­hány tehetséges fiatal jött: Tatár, Józsi I., Simon II. a Dunaújvárosi Kohászból, Franczkó a KTE-ből. E te­hetséges fiatalok beépítése volt a szakvezetők feladata. Elmondhatjuk, hogy ez csak részben sikerült eb­ben az időszakban. Tatár és Józsi I. állandó csapattag A kiskunhalasi Paprika L, gyakorlat közben. Edzőváltozás a Kecskeméti Dózsánál A Kecskméti Dózsa SK labdarúgócsapatának edzője. Molnár Péter levélben kérte a sportkör elnökségétől edzői szerződésének felbontását. A sportkör elnöksége Molnár Péter kérésének eleget tett. A Kecskeméti Dózsa új edzője Szigeti Ferenc, a Ferencváros volt játékosa, aki legutóbb a BVSC csapatánál edzőskö- dött. Az új edző pénteken már be is mutatkozott Kecs­keméten és munkáját a jövő hét folyamán kezdi meg. A fiatal és tehetséges edzőt még mi is bemutatjuk olvasóinknak, s addig is sok sikert kívánunk munká­jához. lett és nagy hasznára van mindkettő a Dózsának. S-,- mon II. és Franczkó — bár tehetségesek — még ne n tudtak gyökeret verni a les­jobb együttesünkben. Az egész együttesre némileg jellemző, hogy néhány jó teljesítmény után egészen gyenge játékkal rukkol ki. Ennek oka az időnkénti el­bizakodottság, egyes játé­kosok nem sporszerű élet­módja, hiányos felkészülé­se. — Mindezzel együtt el­mondhatom, hogy azért nem vagyunk teljes mér­tékben megelégedve eddigi szereplésünkkel, mivel is­merve játékosaink képessé­geit, az egész együttest lé­nyegesen jobb és állan­dóbb, kiegyensúlyozottabb teljesítményre tártjuk ké­pesnek. S itt szeretném hangsúlyozni, hogy sok olyan játékosunk van, aki­től jóval többet vártunk. |gj Hallhatnánk ezekről? — Először a védelemről szóljunk. Gór idén a vára­kozásnak megfelelően sze­repelt, olykor bravúrosan védett. Oláh nagyon tehet­séges, de egy mérkőzésen belül képes nagyon jól és gyengén játszani. Lantos néhány mérkőzésen már tudásához mérten szerepelt, de érthetetlenül neki is vannak kihagyásai. A bal­hátvéd posztján Kreidli még az eddiginél is jobb teljesítményre képes. Egyik legjobb csapatrészünk a Diószegi—Lutz középpályás páros. Sajnos, ők is elkö­i vettek néhányszor olyan hibát, hogy mind a ket­ten egyszerre mentek elő­re támadni, s ebből nem is egyszer kaptunk gólt. Gyiffkó tehetsége révén nagyobb hasznára kellene válljon a Dózsának. Tanul­mányait befejezte az egye­temen, reméljük, mint dr. Gyiffkó beváltja szereplé­séhez fűzött reményeket. Józsi I. itthon kitűnően ját­szik, idegenben azonban nagyon bátortalanul küzd. Többet vártunk Kiss II-től, Lóditól és Pasektól is. Na­gyon jó futballisták, de csak egy-egy mérkőzésen igazolják tudásukat. Lódi mintha elfelejtett volna gólt lőni! Mindez szerepet játszott abban, hogy a B. csoportban csak a harma­dik helyet sikerült megsze­rezni. S|5 Molnár Péter szemé- lyében új edzője volt a Dózsának. Hogyan értékeli az edző munkáját? — Őszintén meg kell mondanunk, hogy Molnár­edző sok gondot okozott a szakosztályvezetésnek. Nem tudott megfelelő kaocsola- tot kialakítani a játékosok­kal, nem tudott „karmeste­re” lenni az együttesnek. Tervszerűbb és módszere­sebb nevelő munkával előbbre jutottunk volna a csapatépítésben. Minderre tehát csak ezután kerül sor. Reméljük, nem kés­tünk rr.ég el ezzel. Nem tit­koljuk ugyanis, hogy az 1970—71-es bajnoki évb°n a Dózsa hírnevéhez mél­tóan akar szerepelni. Más­képpen fogalmazva: az ed­diginél komolyabb szereoet kívánunk betölteni az NB I B. mezőnyében. í Mezei István

Next

/
Oldalképek
Tartalom