Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-04 / 155. szám

1970. július 4, szombat S. oldal Ülést tartott a megyei tanács A szövetkezők ünnepe I az átlagterméseket akarják számottevően növelni, más­részt a jövedelmező ágaza­tok arányán szándékoznak javítani. Egri Andor, a ho­mokhasznosítás lehetősé­geit elemezte. Magony Im­re szintén a Homokhátság gondjairól tett említést. Is­mertette a szakszövetkeze­tek gazdálkodásának szá­mos problémáját. Balt Fe­renc szóvá tette, hogy az idei aratást nehezíti az el­avult géppark, az alkatrész- hiány. Az alkatrészellátás rosszabb, mint az előző esz­tendőben volt. Végvári Ist­ván, a Kecskeméti Kon­zervgyár helyzetét ismer­tette. Hangoztatta, hogy csak a gyár rekonstrukció­jával érhető el a termelé­kenység emelése, a minő­ség javítása, ezért korsze­rűsíteni akarják a paradi­csom, később a zöldbab és az uborka feldolgozását. Vásárhelyi György, a hűtő­ipar fejlesztésére tett ja­vaslatot. Vállalta, hogy az Országos Hűtőipari Válla­lat bajai üzeme ajánláso­kat tesz korszerű hűtőtá­rolók építésére és egyúttal segítséget nyújt hűtőipari szakemberek képzésében. A vitában felszólalt dr. Dimény Imre mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszter. Dr. Dimény Imre felszólalása A vitában felszólalt dr. Dimény Imre. szágos célkitűzésekhez. Számos olyan kezdeménye­zés született itt, amelyet érdemes másutt is követni az országban, — állapítot­ta meg a miniszter. (Folytatás az 1. oldalról.) sabb ütemű fejlődés vár­ható. Az anyagot, amelyet elő­zőleg megkaptak a tanács­tagok, dr. Glied Károlynak, a megyei tanács végrehajtó bizottsága elnökhelyettesé­nek referátuma egészítette ki. Hangoztatta, hogy eddig elért termelési eredmé­nyeinket pártunk helyes, a gyakorlat által igazolt ál­talános politikai irányvona­lának és jó agrárpolitikájá­nak köszönhetjük. A harma­dik ötéves tervidőszak alatt megteremtődtek a még gyorsabb termelésfejlesz­tésnek és a gazdaságosabb munkának a feltételei. Az új gazdasági mechanizmus növelte a kezdeményező erőket a termelő üzemek­ben. Az anyagi érdekeltség általában helyesen érvé­nyesül a megye állami gaz­daságiban és termelőszö­vetkezeteiben. Parasztsá­gunk szorgalmas munkája megfelelő anyagi és társa­dalmi elismerésben része­sül. Az eredmények azonban nem vonhatják el figyel­münket a jelentkező gon­dokról, illetve fogyatékos­ságokról. A beruházási esz­közök piacán mutatkozó fe­szültség, egyes anyagok be­szerzése körüli nehézségek, a vállalatok közötti együtt­működés hiányosságai, a melléküzemi tevékenység torzulásai, a tudomány eredményeinek esetenként nagyon lassú elterjedése a gyakorlatban, a közgazda- sági szemlélet nem kellő érvényesülése a gazdálko­dásban, a dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésé­ben mutatkozó fogyatékos­ságok, mind olyan problé­mák, amelyeket meg kell oldanunk. Figyelmünket ezekre kell jelenleg és a közeljövőben is összponto­sítani, hogy mezőgazdasá­gi termelésünk továbbfej­lesztésének útjából elhárít­suk az akadályokat. Mezőgazdaságunkban az egyes ágazatok fejlődését sokféle sajátosságok hatá­rozzák meg. A két fő ága­zat közül a növénytermesz­tésben valamivel gyorsabb ütemű, egyenletes a fejlő­dés, míg az állattenyésztés­ben, ismert okok miatt, ép­pen csak tartani tudtuk a már elért színvonalat. Az általános fejlődést te­kintve — éppen szocialista nagyüzemeink megerősödé­sének eredményeképpen — alapvető változások követ­keztek be, illetve várhatók a negyedik ötéves terv idő­szakában. A korábbi évti­zedekben jelentkező mező- gazdasági termékhiány megszűnt, helyette az érté­kesítés gondjai lépnek elő­térbe. Ebből eredően a me­gye mezőgazdasága csak úgy tudja versenyképessé­gét fenntartani, ha csök­kenti a termelési költsége­ket, fokozza a gazdaságos­ságot. Tudomásul kell ven­ni, hogy termékeinkre csak akkor van szükség, ha azo­kat elfogadható áron tud­juk előállítani és értékesí­teni. Ez a következő évek egyik legfontosabb feladata mezőgazdasági üzemeink­ben. Bőséges tennivalója van még e tekintetben a forgalmazó, feldolgozó, ke­reskedelmi és élelmiszer- ipari vállalatoknak is. A negyedik ötéves terv agrárpolitikai célkitűzései világosak. A megvalósítás módszere is egyértelmű: a gazdasági reform még kö­vetkezetesebb végrehajtása. Agrárpolitikánk központi kérdése az állami gazdasá­gok, termelőszövetkezetek, szakszövetkezetek erősítése, gazdálkodásuk korszerűsí­tése, — hangoztatta a to­vábbiakban. Ezzel ; összefüggésben szólt a kedvezőtlen adott­ságú nagyüzemi gazdasá­gokról. E szövetkezetek megkülönböztetett állami támogatását fenn kell tar­tani, mert enélkül nem tudják fejleszteni gazdál­kodásukat. A későbbiekben beszélt a háztáji és kisegítő gaz­daságok termelésének fon­tosságáról. Részletezte a tanácsok szerepét a terme­lés szervezésében. Végeze­tül az idei esztendő várha­tó eredményeiről és a leg­sürgősebb feladatokról szólt, melyek közül kiemel­te a gabonabetakarítás jó megszervezését. Dr. Glied Károly kiegé­szítőjét termékeny vita kö­vette. Sarok Antal, a ke­nyérgabona-termés kilátá­sairól szólt. Dr. Gajdócsi István, a bácskai körzet távlati elképzeléseit ismer­tette. A járási párt- és ál­lami vezetés a tudományos kutató intézetekkel, vala­mint a mezőgazdasági üze­mekkel együttesen kidol­gozta a következő ötéves tervidőszakokra szóló fej­lesztési terveket. Egyrészt — Következetes és jól át­gondolt a megyei párt és a megyei tanács végrehajtó bizottságának vezetése. Korszerű gondolkozásmód jellemzi az irányítást. Eb­ben a megyében volt ta­lán a legtöbb vita arról, miképpen lehetne a fej­lesztési célkitűzéseket a leghatékonyabban megvaló­sítani. A megyei párt- és államvezetés mindig kö­vetkezetes volt a tervek, célkitűzések megvalósító­ban. A harmadik ötéves tervet jól megalapozta az előző tervidőszakban elért fejlődés, az akkor végzett szőlő- és gyümölcstelepítés. Ugyanez állapítható meg most is, amikor visszate­kintünk a harmadik öt­éves tervidőszak alatt el­ért eredményekre. A fejlő­dés eddigi dinamizmusa elősegíti, hogy jó alapokról indítBk a következő öt­éves tervet. A megye gazdaságpoliti­kája jól illeszkedik az or­A későbbiekben rámuta­tott: — A negyedik ötéves tervidőszakra kitűzött cé­lok szintén a megalapozott­ságot, a nagyfokú felelős­séget jelzik. A megyei el­képzelések is ugyanazt tük­rözik, mint az országos koncepciók. Az újabb terv­időszak alatt az egyre nö­vekvő igények fokozódó ki­elégítésére, a gazdaságos­ságra, a jövedelmek növe­lésére, a minőség javításá­ra törekszünk az élelmi­szer-gazdaságban. A sok gond és probléma ellenére bízhatunk a fej­lődés további gyorsulásá­ban. A mezőgazdaság ága­zataiban műszaki és tech­nikai forradalom zajlik napjainkban. Jelentős tar­talékokat tudunk feltárni a következő esztendőkben. Üzemeinkben a termelés jobb megszervezésével, a kihasználatlan épületek igénybevételével, valamint a háztáji gazdaságok segí­tésével is növelhetjük a termelést. Lényeges, hogy az élel­miszer-gazdaságon belül megvalósuljon a termelés, feldolgozás és értékesítés egysége. A következő években mindinkább előtérbe kerül az iparszerű termelés, a szakosodás. Ez a folyamat a megyében is jelentkezik, elsősorban az átgondolt, megalapozott vezetés hatá­saként. Már egy évtizede a három nagy termelési kör­zet a Duna-mente, a Bács­ka és a Homokhátság fi­gyelembevételével differen­ciálták az irányítást. Ezután a gazdasági re­form eddigi eredményeiről szólt. Rámutatott, hogy a közgazdasági szabályozók alapvető változtatására nincs szükség. Néhány in­tézkedés azonban szüksé­ges, a szabályozókat fino­mítani kell. A mostoha kö­rülmények között gazdál­kodó termelőszövetkezetek segítése a következő évek­nek is feladata. Elmondta, hogy tovább differenciálják a földadót és a következő ötéves tervidőszak alatt az eddigi hat helyett 11 adó­skálát alkalmaznak. To­vább csökkentik az ala­csony aranykorona tiszta jövedelmű területek adóját. Ugyanezt teszik a jövede­lemadóval kapcsolatban. Az eddigi egységes 6 százalék helyett 2—14 százalékig terjedő adórendszert vezet­nek be. A Homokhátságon gaz­dálkodó termelőszövetkeze­tek helyzetének megköny- nyítésére számos kötöttsé­get feloldanak a jövőben. — Ha a megyei vezetés továbbra is ilyen összehan­goltan irányít, bízhatunk abban, hogy célkitűzésein­ket meg tudjuk valósítani — fejezte be felszólalását dr. Dimény Imre. Csaknem félévszázados hagyomány, hogy a szö- ^ vetkezeti tagok milliói szerte a világon minden esztendő júliusának első vasárnapján megünneplik a nemzetközi szövetkezeti napot. Az idei megemléke­zésnek külön hangsúlyt ad, hogy ebben az évben ün- neplik a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége fenn­állásának 75. évfordulóját is. Ez a szervezet, amely 1895. augusztus 19-én alakult, ma már hatvan ország szövetkezeteinek több mint 255 millió tagját tömöríti soraiba. Az idei 48. nemzetközi szövetkezeti nap al­kalmából a szövetség nyilatkozatot adott ki, amelyben emlékeztet valamennyi megalakulása óta hozott béke­határozatára. Megerősíti, hogy a világ legsürgetőbb problémája a béke megszilárdítása, amely nélkül az emberiség fennmaradását veszély fenyegeti, a társa­dalmi és gazdasági fejlődés akadályokba ütközik. Fel­hívja a kormányokat, hogy tartózkodjanak a békét ve­szélyeztető egyoldalú akcióktól és támogassák azokat a törekvéseket, amelyek a feszültség tárgyalások útján való enyhítését célozzák. A szövetkezeti mozgalom hazánkban is évről évre ** erősödik. A korszerű szövetkezetpolitikai elvek érvényesítésének szellemében az utóbbi időben jelentős változások történtek a mozgalomban. Az általános fogyasztási és értékesítő-, a takarék- és a lakásszö- vetkezetek. valamint a kisipari termelőszövetkezetek az elmúlt év végén, illetve az idei esztendő elején el­készítették új alapszabályukat. A megyei irányító szervek tevékenysége is megváltozott. Jobban érvé­nyesül a demokratizmus, az önálló vállalati gazdálko­dás feltételeinek elősegítése. A MÉSZÖV és a KISZÖV javaslattevő és érdekvédelmi szervvé vált. Ez a folya­mat a termelőszövetkezeteknél már előbb elkezdődött, amikor megalakultak a területi szövetségek. Tevé­kenységük eredményeként máris sokat léptek előre a megye közös gazdaságai. Szinte minden falusi családból valaki tagja vala- melyik szövetkezetnek. Az általános fogyasz­tási-, a takarék-, valamint a lakásszövetkezetek tag­létszáma meghaladja a 170 ezret. A termelőszövetke­zetek, a szakszövetkezetek gazdáinak száma felül van a 120 ezren. A kisipari termelőszövetkezetekben fog­lalkoztatottak száma 52 százalékkal nőtt az utóbbi években. A fogyasztási és értékesítő szövetkezetek bonyolítják le a megye kiskereskedelmi forgalmának mintegy fe­lét. A megye községeiben a lakosság áruellátásának megszervezése nagyrészt az ő kezükben van. A taka­rékszövetkezetek betétállománya meghaladja a 300 millió forintot. Az elmúlt esztendő végén csaknem 100 millió forint volt az általuk kiadott kölcsönállomány összege. A termelőszövetkezetek és szakszövetkezetek ter- ** melési értéke az elmúlt esztendőben megköze­lítette az 5 milliárd forintot. Egyre inkább korszerű mezőgazdasági nagyüzemekké válnak, termelési ered­ményük évről évre számottevően gyarapszik. Nagy fej­lődést értek el a kisipari termelőszövetkezetek is. Szol­gáltató tevékenységük az utóbbi években 70 százalék­kal nőtt. A harmadik ötéves terv időszakának végéig, tehát ez év decemberéig 2500 lakást építenek fel. Ter­melési értékük az idén eléri az egymilliárd-kétszáz millió forintot. A nemzetközi szövetkezeti napról megyeszerte ben­sőséges ünnepségeken emlékeznek meg. K. S. A vita utolsó felszólaló­ja Vukovári Attila volt, alti a megye vízrendezéssel kapcsolatos gondjairól szólt. A következő években megvan a lehetőség, hogy csökkentsük a belvízkáro­kat. Az állam vízrendezés céljaira több segítséget ad, mint az előző időszakban. A vita tanulságait dr. Glied Károly foglalta ösz- sze. A következőkben a ta­nácsülés elfogadta a me­gyei tanács, a végrehajtó bizottság, valamint a Me­gyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság 1970. második fél­évi munkatervét és tudo­másul vette a bejelentése­ket. Az ülés két interpelláció­val zárult. Fazekas Béláné Tiszakécske új ipari üze­mének létesítéséhez kért megyei támogatást. K. Sza­bó Sándor pedig az izsáki Kolontó vízszabályozásával kapcsolatos problémákat terjesztette elő. A délutáni órákban dr. Dimény Imre és kísérete a megye vezetőivel együtt el­látogatott a Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísér­leti Intézetbe, ahol a tudo­mányos munkát tanulmá­nyozták. Elsősorban a tri- ticálé nemesítésben elért eredmények iránt érdek­lődtek. Hz első négyszáz lakóház Egyre nagyobb méretek­ben bontakozik ki az épít­kezés a felső-tiszai árvíz sújtotta területen. A válla­latok és ktsz-ek többsége már felvonult a területre, s néhány község kivételé­írói minHpníitt. mpp'kprrlő­dött a munka. A legfris­sebb adatok szerint pénte­ken estig a különböző ki­vitelező szervek 412 lakó­ház alapozását kezdték meg, jó néhányat pedig már tető alá is hoztak. •• Ötnapos munkahét Csehszlovákiában A csehszlovák kormány legutóbbi ülésén megvitat­ta a munkaidő csökkentésé­nek és az ötnapos munka­hét bevezetésének gazda­sági és társadalmi hatásait. Megállapította, hogy lénye­gében befejeződött az át­térés az ötnapos munka­hétre. A munkaszüneti na­pok száma egy év alatt 125-re emelkedett, s a heti átlagos munkaidő a nép­gazdaságban 41,5 órára csökkent. A kormány úgy határozott, hogy gazdasági szankciókkal kell sújtani azoknak a vállalatoknak a vezetőit, akik nem teljesí­tették a munkaidő csökken­tésének és az ötnapos munkahét bevezetésének feltételeit. Intézkedéseket I hozott továbbá a munka- 1 idő, a munkafegyelem és a munkaszünet időtartamá­nak betartására, a mun­kaerővándorlás ellenőrzésé­re, gyűlések és a vállalati képzés munkaidőn kívül történő lebonyolítására, a túlórázás korlátozására. A kormány végül foglal­kozott a bűnözés alaku­lásával. Intézkedéseket léptetett életbe a bűn­üldöző szervek munká­jának hatékonyabb össze­hangolására, a szocialista törvényesség biztosítására, a vezető beosztású szemé­lyek kötelezettségeinek kö­vetkezetes teljesítésére, va­lamint a bűnüldözés haté­konyságának és gyorsasá­gának fokozására az an­tiszociális elemekkel szem­ben,

Next

/
Oldalképek
Tartalom