Petőfi Népe, 1970. július (25. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-01 / 152. szám

! 4. oldal 1970. július 1. szerda 1 • • üvegekbe átmentett zamatok Ez a harmadik nyár, amikor a nagyközség szé­lén a karcsú vaskémény újra eregetni kezdi fekete füst­jét. Jelezvén, hogy Tisza- kécskén megkezdte szezon­ját a Tisza menti Tsz-ek Terméktartósítója. „Mini­konzervgyárnak” is nevez­hetnénk, bár az elnevezés ellep az itteniek tiltakoz­nak leginkább, hangsúlyoz­va, hogy nem kívánnak a vetélytárs szerepében tet­szelegni az igazi, a „nagy” konzervgyárak mellett. De azért halkan hozzáteszik: ez nem jelenti azt, hogy a vetélkedésről, a fogyasztók kegyeinek megnyeréséről is lemondanak. Sőt, elsősor­ban erre törekednek. *** üde cseresznyeillat ter­jeng a ventillátorkavarta levegőben. E bogyós gyü­mölccsel „indultak” az idén. A legtöbb cseresznye a lakiteleki Szikra és a ti- szakécskei Béke Tsz-ből ér­kezik. A megfelelő előké­szítés, a csumázás, forró­vizes „húzatás” után töltik a különböző méretű üve­gekbe. Az ötliteresek a leg­nagyobbak; tömött rend­ben, mozdulatlanul hever­nek bennük az eredeti szí­nüket megőrzött, hamvas cseresznyeszemek. Fehér köpenyben járókéi a gépek, tartályok, üveghe­gyek között a műszakveze­tő fiatalasszony, Korom Lászlóné. Érdeklődésemre elmondja: jelenleg egy műszakban dolgoznak, s ötliteres üvegekben számít­va az egységet, 1300—1500 készül naponta. Ügy szá­mítják, cseresznyéből meg­közelítőleg 800 mázsát tar­tósítanak. De érkezik már a meggy is, amelyből szin- , tén hasonló mennyiséget dunsztolnak. És utána a sárga- és az őszibarack, a fűszer- és a fehérpaprika következik. És készül majd a paradicsom-ivólé, NDK megrendelésre. *«» Ez évben 110 vagon termés kerül tartósításra és értékesítésre. Milyen be­vételt hoz ez? — Ügy számítjuk, leg­alább 15 millió forintot — adja tudtomra Meggyesi Mihályné főkönyvelő. — Már tavaly is meghaladtuk a tízmilliót. Ebből majd­nem egymillió volt a tiszta haszon, vagyis a nyereség. Aztán hozzáteszi, hogy az idei eredményesség vég­eredményben attól függ, hogy lesz-e elegendő fel- dolgoznivaló. A felkészülés arra vall, hogy számítanak a szük­séges hozamokra. Még arra is, hogy az üzem télen se álljon le teljesen. Ezért a helybeli vegyiművek gyá­rától 300 hektós tartályo­kat vásároltak, amelyeket majd a téli feldolgozás céljaira uborkával, papri­kával töltenek meg. A ko­rábbiakhoz képest a másik technológiai előrelépést a már most is működő csu- mázógép jelenti. Ezt a kecskeméti Autó- és Gép­javító Ktsz-től vásárolták és nagyon dicsérik. Műsza­konként! teljesítménye 40— 60 mázsa, s ezzel 20—30 személy munkáját helyette­síti. ••• Tipikusan női üzem a terméktartósító: az itt dolgozó 110—120 személy kilenctized része lány és asszony. Helybeliek vala­mennyien és nagyon ked­velik az üzemet. Most kap­nak új munkaruhát, hozzá fehér kötényt és gumicsiz­mát. Ebben az üzemben a ma­nuális munka dominál, ami a termelékenység szem­pontjából hátrányos .ugyan, ám ezt jól ellensúlyozzák azzal, hogy a minőségre helyezik a fő hangsúlyt. A cél az, hogy az eredeti ízekből minél többet át­mentsenek. Épp ezért nin­csenek is értékesítési gond­jaik; idei összes termékük­re szerződésük van. Megál­lapodásuk van a Bács, Csongrád, a Békés, a Szol­nok megyei és a budapesti FÜSZÉRT-tel. Egyre inkább odafigyel­nek az export-lehetőségek­re is. Nemcsak az ivóié, hanem a barackbefőtt iránt is van külföldi érdeklődés. Erre tekintettel bővítik a választékot is. Az idén olajban elrakott, úgyneve­zett marinált paradicsom- paprikát tartósítanak. Je­lenleg jugoszláviai partne­rekkel tárgyalnak, hogy ezt az árut tízkilós csomagok­ban szállítsák déli szomszé­dunknak, ugyanakkor a megrendelő féltől kapnák meg a szükséges gépi be­rendezést a technológiával együtt. *«* Ez az üzem, amely szinte a semmiből jött lét­re, máris megtalálta he­lyét a megye élelmiszer- gazdaságában. De ahhoz, hogy ezt a posztot megszi­lárdítsa, továbbra sem mondhat le a választék bő­vítéséről, s az ezzel járó piackutatásról. Ilyen tekin­tetben legkevésbé a laikus kívülálló élhet javaslattal, így csak félve kockáztat­nám meg az ötletet: a piacról hiányzik a szénsav­val dúsított szőlőlé. Igaz, ennek készítéséhez elen­gedhetetlen a szénsavdúsí­tó berendezés, ami eléggé drága, belekerül egy fél­millióba is. De végül is csak számítások kérdése, hogy megéri-e vagy sem. . Mellesleg most értem meg igazán, miért nem tartják szerencsésnek a konzervgyár elnevezést. Ha itt ugyanazzal próbálkoz­nának kicsiben, mint a nagyüzemek, biztos a bu­kás. De megértették, hogy ha létezni akarnak, itt mást kell nyújtani. Eredetit. H. D. Hófehér sereg A kiskunfélegyházi Egye­sült Lenin—Rákóczi Ter­melőszövetkezet, a helyi hagyományokhoz híven, az idén is élen jár a libane­velésben. A tavasszal elő­neveléssel foglalkoztak, s több mint 55 ezer 3 hetes kislibát adtak át a társgaz­daságoknak. Ezt követően megkezdték a májliba hiz­lalását. Az első 2400 dara­bos szállítmányt már átad­ták a BOV kecskeméti gyárának, s a tervek sze­rint az év végéig összesen 62 ezer 838 — jelentős ex­portcikknek számító — májliba hoz jövedelmet a közös gazdaságnak. Opauszky László felvétele. Szeged már a 25. ipari vásárra készül Szeged minden nyáron több hétig az országos köz­vélemény érdeklődésének előterében áll. Az ünnepi hetek időszakában tízezrek keresik fel a Tisza-parti vá­rost, hogy megtekintsék a Dom téren a szabadtéri já­tékok előadásait. Az idén a szokottnál hamarabb kez­dődött a város iránti foko­zott érdeklődés, a Ma­ros, majd a Tisza teremtett figyelemre méltó helyzetit Sok ezer ember és gép segített elhárítani az ár­vízveszélyt. Szeged pedig vé­dekezett és egyben készült az ünnepi hetekre. Néhány napja megkezd­így készült a terv II. Mertünk választani Miután a párt Központi Bizottsága kijelölte a ter­vezés gazdaságpolitikai irányait, a konzultációk sora kezdődött újból. A tervkészítés központjának, az Országos Tervhivatal­nak egy-egy szakterületi előadója, s egy-egy vállalat között személyes konzulta­tív kapcsolatok alakultak ki: lényegében az elméleti elképzeléseket mérték meg a kisebb gazdasági egysé­gek gyakorlati tapasztala­tain. Szélesebb konzultá­ciókat is szerveztek — 50 —100 vállalat bevonásával, s itt már nem egyszer konstruktív vita is kereke­dett. Ezekben a kapcsola­tokban most már egy rég­óta várt, új vonás is meg­jelent: a vállalati vélemé­nyekből, beszámolókból el­tűnt a „félelem”, hogy tervutasításként esetleg visszakaphatják az „őszin­teséget”. Ez arra utal, hogy immár széles körben megszületett jelenlegi irá­nyítási rendszerünk lénye­gének, szellemének meg­értése: csak egyetlen dolog kö­telező — tessék gondol­kodni, kalkulálni. Legfej ebb ez a kalkuláció ad majd „parancsot” vala­milyen cselekedetre, maga­tartásra a vállalatoknál. Az összhang nem körlevelek­ben, hanem szabályozókon keresztül érvényesül, gezek nyújtják a kalkulációhoz is a pluszok és mínuszok egy részét is. Az ágazati minisztériu­mok is részletesen vála­szoltak a kérdésre: mi le­lesztési iránya. Ezt igye­keztek indokolni is, meg­jelölve hozzá a forráso­kat, eszközöket. Igaz, per­sze, hogy pl. az egyedi nagy beruházásokra így beérkezett javaslatoknak a fele sem került be, nem kerülhetett be a tervbe, amely — hiába — a nép­gazdaság egészének, egész­séges egyensúlyát kell, hogy vigyázza, különben egy-egy tervidőszak prog­ramja könnyen elveszthet­né minden realitását. A Pénzügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisz­térium, az Anyag- és Ár­hivatal, a bankok, a Mun­kaügyi Minisztérium is új módon segítette a terve­zők munkáját. Korábban ezek a hatóságok nem is nagyon vettek részt a nép- gazdasági tervkészítésben, legfeljebb a manuális ré­szét, a számításokat végez­ték el, miután a terv el­készült. Most, menet közben az elemző, értékelő alternatívák so­kaságát „zongoráztak” végig — keresve a leg­megfelelőbb irányt, a leg­kedvezőbb hatásokat ki­váltó közgazdasági sza­bályozó módszereket. Minthogy az egyensúl­lyal kapcsolatos követel­mények, vagy az életszín­vonallal, életkörülmények­kel kapcsolatos elképzelé­sek csak akkor valósulhat­nak meg, ha a termelés hatékonyságában, a keres­lethez való '■'Vaimazkodás- ban jelen =z a válto­zás, s m ezek csak akkor Ieh ^ sek, ha a gyen egy-egy ágazat fej-1 műszaki fejlődés felgyor­sul — így az OMFB (az Országos Műszaki—Fej­lesztési Bizottság) lett az egyik legfőbb partnere a tervezőknek: tanulmányai­val, számításaival a mű­szaki fejlesztésre, a struk­túra változtatására az egyes ágazatokon belüli és közötti kapcsolatok fejlesz­tésére vonatkozóan. A gyors műszaki fejlődés alapkérdés a IV. ötéves tervben — számottevően nagyobb összeget is szá­nunk rá, mint a korábbi ötéves tervidőszakban tet­tük. 1969 őszén pedig belé­pett a tervkészítés meneté­be a legkorszreűbb tech­nika : megkezdődött a népgaz­daság; terv lineáris prog­ramozási modelljének összeállítása. Hazánkban eddig ez a leg­nagyobb modellmunka. Felkeltette — méretei, módszerei miatt — a prog­ramozó szakmai világ ér­deklődését is. A modell ma már szinte pillanatok alatt képes kiadni a nem­zeti jövedelem, vagy a társadalmi termék mérle­gét a IV. ötéves terv ka­tegóriáiban. A tíz fő ága­zat optimumszámításai (az adott lehetőségek és kö­vetelmények mellett a leg­kedvezőbb megoldások ke­resése) lefutottak már a Pé''ek~n. s a napokban el- v*-T«>t ez ágazatok kö­zölt. eg.Tittes optimum- szán* (i.'s is. Mi az opti­mum, a legkedvezőbb meg- j oldás — fejlesztésben, , gyártásban, kereskedés­ben — jelenlegi adottsá- 1 gainkhoz, lehetőségeinkhez képest? A gépipari ágazatokra például 3 alternatíva sze­rint számítottak optimu­mot: milyen legyen a ter­melés szerkezete, a külke­reskedelem szerkezete, s a ráfordítással arányos gyár­tási volumen — ha: maxi­mális nyereséget akarunk; ha: a tőkés viszonylaté kedvező devizaegyenleg a cél; és ha: a szocialista viszonylaté pozitív egyen­legének legelőnyösebb ma­ximumát akarjuk. A me­zőgazdaságra viszont pl. már nyolc ilyen „ha-t” fogalmaztak meg. Ezek a‘ számítások pontos választ adnak arra, hogy milyen termékek gyártását, ter­mesztését érdemes fejlesz­tenünk, milyen mértékben, s melyeket nem. Mit ér­demes importálnunk, s honnan, s mit exportál­nunk, s hova a legelőnyö­sebb. Ezekkel a számítá­sokkal most tovább fino­míthatok a ' tervjavaslat egyes fejezetei. A tervkészítés menete a lehetőségek közötti vá­lasztások sorozata lénye­gében. Választani kell, rangsorol­ni. Ezek a választások a koncepció kidolgozásakor elkezdődtek már, s a IV. ötéves tervjavaslat kiala­kítását talán az teszi min­den eddiginél figyelemre­méltóbbá — hogy mertünk választani valamennyi kér­désben. A bizony jócskán kínálkozó, különböző meg­oldások között, mertünk rangsorolni a szükségletek és a szükségességek között. A jóváhagyásra váró IV. ötéves terv nem ígéretes terv — hanem munkaprog­ram. Tisztek, szorgos, terv­szerű munkával valameny- nyi célja elérhető. G. F. ték a Szegedi Ipari Vá-j sár előkészületeit. A bel­város épülettömbjeiben a hagyományos vásárterüle­ten sorra ürítik ki as iskolatermeket, a művelő­dési otthonok előadóterme­it, a Képcsarnokot, hogy helyt adjanak az ipari kiál­lítóknak. Már több héttel ezelőtt lezárták a jelent­kezéseket, s most is — mint már a múlt évben — több vállalat kérésit vissza kel­lett utasítani helyhiány miatt, pedig több nagy is­kolaépülettel bővült a vá­sárterület. 1968-ban még csak 2700 négyzetméter, egy évvel később 2800 négyzetméter fedett terület állt a kiál­lító rendelkezésére. Az idén már 4580 négyzetmé­ter fedett területen mutat­ják be termékeiket. A vá-i sárhoz tartozó nyitott te-' rületen, iskolaudvarokon, utcákon mintegy 2 ezer négyzetmétert foglalnak ei a bemutatott termékek. A 25. jubileumi Szegedi Ipari Vásár nemcsak a szo­cialista ipar fejlődésének szemléltetője, a fogyasztási cikkeket gyártó ipar, a ke-; reskedelem és fogyasztók nyári találkozója, hanem a határmenti árucsere vására is lesz. A legnagyobb számmal á vas- és fémipari cikkeket előállító vállalatok szerep pelnek. Ezt követi a tex-' tilipar, a fa- és bútoripar,' az élelmiszeripar. Először jelennek meg termékeikkel a többi között a szegedi vásáron a Férfi Fehéme- műgyár, a Mekalor Mecha­nikai Művek, a Hungária Műanyagfeldolgozó Vál­lalat a Magyar Édesipar, és a Magyar Likőripari Vállalat. A jugoszláv vállalatok között ma már nemcsak a vajdaságiak szerepelnek. Szinte egész Jugoszlávia területéről képviseltetik ma­gukat a szegedi vásáron, a fogyasztási cikekket gyár­tó vállalatok, hogy fel­ajánlják a kishatármenti forgalom kiszélesítésére ter­mékeiket. Lenesi fácánröptető a vadászati világkiállításon Az erdészetek is készül-’ nek már az 1971-ben meg­rendezésre kerülő Buda­pesti Nemzetközi Vadásza­ti Kiállításra. A Gemenci Állami Erdő- és Vadgazda­ság nemcsak képviselteti magát a bemutatón, híres rezervátumában vendége­ket is fogad majd. A kiál­lítás területén pedig meg­építik a lenesi fácánröpte- tőt, amelyben négyfajta fácánt mutatnak majd be. Az érdeklődők Lenesre is ellátogathanak, ahol az idén is kétezer fácánt te­nyésztenek a volierekben. és csaknem 30 ezer fácánt keltettek ki a hazai apró­vadállomány gyarapítására. Ezenkívül a társgazdasá­goknak, vadásztársaságok­nak közel 30 ezer fácánto­jást adtak el. Egyébként ed­dig 120 ezer tojást gyűjtöt­tek össze a zárt fácánkert­ben. A gemenci erdőben is készülnek a világkiállításra. Erre az alkalomra trófea­kiállítás nyílik majd. s kis vadaskertben mutatják be a Duna menti erdők vadál­lományát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom